Tolna Megyei Népújság, 1965. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-17 / 64. szám
4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1965. márcías 17. Gazdasági alapfogalmak Az önköltség Hányszor halljuk, olvassuk, hogy egyes termékeink nem eléggé versenyképesek a világpiacon, mert drágák! Sokszor elhangzik az a megállapítás is; ennek, vagy annak a cikknek a fogyasztói ára magasabb, mint más országokban. Olykor valóban így igaz, de arra már kevésbé gondolunk, hogy ennek oka az említett termékeink magas önköltségében keresendő. Milyen tételek alkotják egy-egy termék önköltségét? A termelés során felhasznált sokféle anyag és az energia költségei; a termelésben hosszabb időn keresztül elhasználódó eszközök, gépek értékének az elhasználódás mértékével arányos része (amortizációs leírás), a munkások. alkalmazottak bére és a bérek különböző járulékai; az igazgatási, adminisztrációs stb. költségek;' a vállalat által felvett hitelek után járó kamat. A felsorolt tételek a különböző termelési ágakban, iparágakban, termékeknél eltérő arányban részesednek az önköltségből. A műszeriparban pl. viszonylag kevesebb az anyagköltség és nagyobb a bérköltség, míg például a textiliparban nagyjából fordított a helyzet. Mezőgazdasági gépészmérnököt, vagy felsőfokú mezőgazda- sági technikust , gépállomásra felveszünk. Fizetés megegyezés szerint. Lakást biztosítunk. Jelent- * kezés: a Gépállomások“ megyei Igazgatóságánál. Szek- szárd, Keselyűs! út. (98) A munka termelékenységének (vagyis az egységnyi idő alatt, ugyanannyi munkával előállított termékek mennyiségének) növekedése azt jelenti, hogy csökkennek az egy-egy termékre eső bérköltségek és ezzel csökken az egész önköltség is. De csökkenti az önköltséget a felesleges adminisztráció leépítése is. Az anyag- és energiaköltségek csökkentése hazánkban különösen fontos. Nyersanyagokban, energiaforrásokban nem bővelkedünk, importra, behozatalra szorulunk. Az importált anyagokért viszont jórészt éppen a belőlük készült árukkal fizetünk. Ha a termelésben nem takarékoskodunk az anyagokkal — főleg az importanyagokkal — a készáru árából éppen csak a felhasznált anyag költségeit tudjuk fedezni. Az anyag- és energiatakarékosság fontosságát jól szemlélteti, hogy míg 1957-ben egész iparunk termelési költségeinek 68 százalékát tették ki az anyagköltségek, ez a szám 1961-re már 72 százalék fölé emelkedett! Másképpen szólva termékeink önköltségének átlagosan majdnem háromnegyed része anyag és energiaköltség! Ha ennek csak 1 százalékát is megtakarítjuk, akkor évenként több mint 1 milliárd forinttal növelhető a nemzeti jövedelem. Az önköltség olyan gazdasági tényező, amelynek alakulása döntő hatással van egész népgazdaságunk további fejlődésére. Ahogyan minden gondos háziasszony a jó ebéd kellékeinek minél olcsóbb beszerzésére törekszik. — hogy ne legyen magas annak „önköltsége” —, úgy kell mindannyiunknak ügyelni a termelés önköltségére, mert itt nagy összegek forognak kockáin. (B. Gy.) 9. Az iskola nem volt könnyű, de Clark elérte, hogy mosolyogni tudott akkor is, ha halálos veszély fenyegette. A látszatra hanyag, nemtörődöm viselkedésű ember minden pillanatban készen állt arra, hogy zsebéből előrántsa revolverét, és golyót eresszen ellenfelébe. Clark le tudott ugrani három emelet magasságból úgy, hogy sértetlenül ért földet, úgy úszott és bukott víz alá, mint a hal, mestere volt a sízésnek, hegymászásnak, bírta az éhezést, képes volt három napig semmi táplálékot sem venni magához, s amellett nem gyöngült le; bírta a szomjúságot is, de ha akarta vizespohárszámra ihatta a vodkát, nem ártott meg neki. Tisztavérű amerikai volt, s úgy beszélt oroszul, mint egy született orosz. Képes volna-e minderre John Eine? Clark saját honfitársai között is mindig és mindenkor a titkos- szolgálat embere volt. Engedelmesen végrehajtotta a kapott parancsokat, de titokban gyűlölte sikeresebb főnökeit, ezeket az úriembereket, akik kerülték, s mindig mással végeztették a piszkos munkát, akik sohasem tették kockára életüket. De ez az irigység keltette gyűlölet egy percig sem zavarta őt abban, hogy bárkit is kiszolgáljon. Clark mindenáron karriert akart csinálni, ezt szentül elhatározta, bármibe is kerüljön. Nem riadt vissza semmilyen nehézségtől, nem állt meg a félúton. Mit is ér az élet, ha az embernek nincs nagy vagyona, nincs megfelelő pozíciója? Clark jól tudta, hogy a szolgálati úton csak akkor haladhat előre, ha ezt a harmadik vagy negyedik, de mindenesetre döntő lépcsőfokot megmássza — ha végrehajtja kárpátaljai feladatát. Sosem lesz belőle ezredes, de még I őrnagy sem, ha nem tud megbirfyrfigdneic IRTA: HUNYADY JÓZSEF RAJZOLTA: FRIEDRICH GABOR Bárcsak rátalálnánk o partizánokra! látja, Zsámbéki bátyám, kommunista plakát! Itt vannak valahol! I kózni a rábízott feladattal. Nem, arról szó sem lehet, hogy ne hajtaná végre a feladatot! Végrehajtja — és aztán utat tör magának Washington legfontosabb, legtitkosabb irodáiba, és utóién, sőt el is hagyja John Fine-t. aki dollárjai és összeköttetései révén a „stratégiai szolgálatban” előkelő, de érdemtelenül bitorolt helyet foglal el. Mindenáron ki kell törnie, ki kell ugrania az ismeretlenségnek ebből az undorító szürkeségéből, a jelentéktelen emberek sorából. Igaz, ma még minden lépésnél a halál leselkedik rá, de teljen csak el még öt vagy hat év, addigra csekkszámlája tekintélyes összegre fog rúgni, legalább ezredesi rangja, saját villája, pazar luxusautója lesz, előnyös házasságot köt majd valamilyen magasrangú állami hivatalnok vagy talán valami pénzfejedelem lányával... — óh, milyen magasról fog majd akkor lenézni azokra, akik ma őrá néznek le. Clark mindenre kész volt, csak hogy ezt az álmát megvalósíthassa. Clark és kísérője teljes huszonnégy órát töltött a vasúti bakterház padlásán. A második nap estéjén a házigazda elhanyagolt kertek között kivezette vendégeit a Tisza partjára. Sűrű, áthatolhatatlan köd feküdt a tájon. A folyóparton egy gödörben már vártak rájuk az „útitársak” — három vállas, egyforma rövid kabátba öltözött fickó. Bárányprémes gallérjukat felhajtották, kucsmájukat fülükig lehúzták. A sötétben alig lehetett kivenni arcvonásaikat. Mindegyikük kezében géppisztoly volt, derékszíjukon több korongalakú tölténytár és kézigránát. Ez volt a „fedő csoport”, Clarknak egy újabb ravasz trükkje, aminek a titkát egyedül ő tudta. Mindhárom fegyveres bandita a német fasiszták szolgálatában állt. A háború után bandákba verődve elrejtőztek a Kárpátok túlsó, "északi oldalán, és onnan indultak éjszakánként rablókalandok- ra. Aki eléjük került, könyörtelenül legyilkolták, kirabolták, rettegésben tartották az egész környékbeli lakosságot. Amikor irtóhadjárat indult ellenük, és fő fészküket megsemmisítették, ők hárman a határon túlra menekültek. A határon túl hamarosan megtalálták új gazdáikat, az amerikaiakat. Az amerikaiak mindhármukat szolgálatukba fogadták — és íme, most újból nekiindulnak, hogy folytassák régi mesterségüket, hogy ismét raboljanak, gyilkoljanak, gyújtogassanak. Grabhoz hasonlóan ezek az emberek sem sejtették, hogy milyen szerep jutott nekik Clark terveiben. Azt hitték, hogy ők most valamilyen fontos feladatot fognak végrehajtani. Clakról az volt a véleményük, hogy ő gazdáiknak valamilyen megbízottja, akinek semmi más feladata nincs mint hogy őket elkísérje távoli útjukra. Hogy az ő szerepük tulajdonképpen csak annyiból állott, hogy a határt átlépve magukra vonják a határőrök figyelmét és ezzel megkönnyítsék Clark munkáját, ezt még csak nem is sejtették. Clark röviden, fojtott, suttogó hangon még egyszer kioktatta ezeket a halálraítélteket, majd jelt adott, hogy kezdjék meg az átkelést. A csónak a sűrű, sötét ködben már a parttól néhány evező- csapásnyira láthatatlanná vált. Clark és Grab némán feküdtek és feszülten figyeltek, nem villanak-e fel lövések valahol a ködbeburkolt Tiszán. Tíz perc ... tizenöt... húsz perc! A Tisza hallgatott. Clark megkönnyebbülten sóhajtott fel: minden rendben van. Eikkor halk csobogás hallatszott, A ködből kivált egy felfújható gumicsónak. A csónakos felvette az utasokat, majd evezőjével könnyedén eltolta a csónakot a parttól. Tíz perc múlva a gumicsónak pontosan ott ért partot a Tisza túlsó oldalán, ahol azt Clark — a Tisza sebes folyását számításiba véve — kiszámította: a nagy vasúti híd és a régi rombadőlt őrház között, egy jó kilométer távolságra attól a helytől, ahol az előbbi csoport partraszállt. Partraszállás után a csónakot elsüly- lyesztették. Clark, bár régóta készülődött a szovjet határ átlépésére, most, amikor valójában szovjet földre lépett, bizonyos félelmet érzett. Más dolog elméletben átlépni a határt, és megint más a gyakorlatban megtenni ugyanezt. Most érezte csak igazában, mire vállalkozott, most érezte csak meg, mit jelent az, amikor az emberre minden lépésnél — a szó szoros értelmében minden lépésnél — a halál leselkedik. Clark és kísérője rövid ideig feszülten figyelt. Grab a földön feküdt, Clark a Grab hátán, úgy hogy még a lába üjjával sem érintette a földet. Úgy szándékozott áthaladni a határövezeten, hogy ő utána semmi nyom ne maradjon. Mély csend volt, amelyet csak néha tört meg egy-egy halk csob- banás: a sebes sodrú Tisza nekiütközött valami kiálló partrésznek s lemorzsolta egy-egy darabkáját. Clark szótlanul megnyomta Grab vállát. Grab óvatosan, kimért mozdulatokkal felállóit, és elindult a szovjet föld belseje felé. Minden erejével azon volt, minden figyelmét arra összpontosította, hogy minél zajtalanabbul haladjon. Clark lovagló ülésben ült kísérője hátán. Feszülten figyelt, hallgatózott, próbálta kitalálni, merre járhat a határőrség. Clark jól tudta, hogy a szovjet határőrök sokszor nagyon kellemetlen meglepetésben részesítik a határsértőket. A legváratlanabb helyen és pillanatban bukkannak fel, s amikor a határsértő a legnagyobb biztonságban érzi magát, egyszerre csak felhangzik a „Sztoj!” Clark erre az esetre is fel volt készülve. Ha ez bekövetkezik, Grab azonnal a földre veti magát, s addig lövöldözik, míg utolsó golyóját ki nem lőtte — G rabot ugyanakkor támogatni fogja az előzőleg átkelt csoport, s így valószínűleg számbeli fölényben is lesznek — Clark meg ezalatt visszafut a Tiszához, s akármilyen hideg és örvényes a víz, beleveti magát, átúszik a balpartra, és elrejtőzködik az előre kiszemelt helyen. A terv összeállítása során a legapróbb részletkérdésre is kiterjedt a figyelme. Clarkot egyszerűen nem érhette váratlan meglepetés. Minden lépését ezerszer átgondolta és ellenőrizte. S ha mégis előadódik valami előre nem látott dolog, Clarkot akkor sem fogja cserbenhagyni józan, számító esze, határozottsága, ^ ügyessége a hosszú évek fárasztó munkájának eredménye, valahogy feltétlenül kimászik a csávából — de hiába, az a bizonyos félelemérzet most sem hagyta el teljesen. Grab most megállt. — A határsáv... — suttogta, illetve nem is suttogta, mert ahogyan ezt a szót kiejtette, az nem emberi suttogáshoz, hanem inkább kígyósziszegéshez volt hasonló, amelyet csak a kígyófajták- höz tartozók értenek meg, s az emberi fül számára felfoghatatlan. (Folytatjuk
