Tolna Megyei Népújság, 1965. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-14 / 38. szám
8 TOLNA MEGYEI NEPŰJSAG 1965. Miniár fii Hihetetlen dolgok történnek a világban. Itt van például ez a szálfatermetű Iván Belajev. Szlavóniában él az istenadta. Tudja mit csinált? Fogadásból ebédre vasárut evett. Az eszéki kórházban találkoztam vele. A műtét mentette meg az életét. És micsoda műtét! Utána akár vaskereskedést is lehetett volna nyitni. Mert volt a gyomrában jónéhány rozsdás szeg kés, meg csavarhúzó is. Csodálatos az orvostudomány! Én mondom az angyalát! Ma már nemcsak késsel, de recepttel is tudnak gyógyítani. Ezt egy ismert szovjet orvos magyarázta el nekem. Azt mondta: Ide figyeljen Hári,. tudja-e, hogy a neuraszténiái betegek miben látják egyedüli menedéküket? — Nem tudom. — Hát, akkor én elmagyarázom. — és elmondta: a neu- rászténiás betegek kizárólag a receptekben, a latin konyha alkotásaiban látják. Pedig az ilyen betegeknek a gyógyszerek nemcsak, hogy nem szükségesek, de kimondottan ártalmasak is. Viszont receptet kell írni a részükre. Az orvos maga elé tette receptblokkját és írni kezdett. Aquae fontis 100.0 Illáé repetitae 40.0 Fadem destillata 12.0 Hidrogevii protoxidati 0.32 Nil alid 1.25 — Nagyon szép recept! — mondtam miután kibetűztem. Az orvos először a homlokát ráncolta, majd felnevetett — Hát még milyen hatásos. — Ennyi cifra kifejezés után biztosan csak hatásos lehet. Hogy is Híd ilyen drága gyógyszert csak úgy ukmukfukk felitlU. A váltamra tette a kezét. — Ide figyeljen. Tudja, hogy mit. jelent ez magyarul? — Nem. Lefordította a latin kifejezéseket. A fordítás a következő: Kútviz 100.0 Ugyanez ismételve 40.0 Ugyanez desztillálva 12.0 Hidrogénoxid (vagyis víz) 0.32 Az előbbiből 1.25 — És ez használ? — De még mennyire, persze, ha betartják az orvos utasítását. Naponta kizárólag egy-két cseppet vesznek be belőle. — íme, milyen gyógyító hatása van az egyszerű víznek. Csak egy á lényeg. Pontosan kell adagolni. Csodálatos hatása van a víznek a betegségek legyőzésében, hát még a hidegnek az emberi élet meghosszabbításá.- ban! Erről akkor győződtem meg, amikor legutóbb Hollandiában jártam. Itt egy híres professzorral beszélgettem a kísérleteiről, A professzor azzal a gondolattal foglalkozik, hogy az érdemes emberek testét meg fagyasztanák és bizonyos idő után, ha már felfedezték a. betegségüket és annak gyógyítási módját, újra életre keltenék őket. Az ilyenformán örök életre fagyasztott ember csak kijönne a hűtőszekrényből és ott folytatná életét, ahol abbahagyta. A tudomány előtt az út a végtelenbe visz. Minden lehetséges. Még ez is. Bár egy kicsit elgondolkodik rajta az ember. Én is elgondolkodtam. Milyen furcsa esetek történhetnek a jövőben! Például megfagyasztanának most egy tervezőt, aki érdemes ember és mondjuk ötven év múlva kijönne a hűtő- szekrényből és az mondaná: kérem én tervező vagyok, házakat terveztem. Mi történne ebben az esetben? Visszaküldenék oda, ahonnan jött. Vagy mi történne, ha a pöffeszkedő, magát okosnak hívő igazgató mondjuk húsz év múlva felolvadna és kérné az igazgatói székét. Bizonyára nemcsak a széket, de még a talajt is kirántanák a lába álól. Óriásiak a lehetőségek! Az ötven évvel korábban befagyasztott drámaíró megdöbbenve venné tudomásul, hogy az ő darabjait rég elfelejtették. pedig annak idején őt játszották a legtöbbet. Ennek a felfedezésnek óriási jelentősége lenne annak a vitának az eldöntésében is, amely így. teszi fel a kérdést: Miért kisváros Szekszárd? Ezt a vitát véleményem szerint csak úgy lehetne eldönteni, ha Szekszárdon néhány embert befagyasztanának, aztán ötven év múlva felolvasztanának. Hogy milyen lenne a felolvasztottak elé táruló kép? Az újságban még mindig folyna a vita és a Kispipában nem lennének lyukas, piszkos asztalterítők, a Téli-kert nem lenne lebuj, a Kulacsban is változás történt: új nevet adtak neki. Milyen jó lenne megfagyni! Így mindezt megérhetné az em bér! Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel: Elveszett a halott Bonyodalmak egy g ikocsirablás körül Franciaországban A touloni államügyész felszólította a francia rendőrséget, hogy tisztázzon egy MouriIlonban, a kikötőváros egyik negyedében nemrégiben megtörtént furcsa esetet. A dolog úgy látszik túlságosan kényes, mert a francia sajtó nem említi sem nevét, sem címét azoknak, akikkel a furcsa eset megtörtént, jóllehet Tpulon- ban mindenki tudja kicsodák. A bonyodalom bizonyára régen elsimul, ha a rendőrség már kinyomozta volna, hova lett egy 90 éves öregasszony holtteste, s a gépkocsi, amellyel együtt ellopták. A dolog még Szilveszter estéjén kezdődött A család, vagyis az idős asszony fia és menye az újévi ünnepekre elutazott síelni. A házban csak lányuk, azaz az öregasszony unokája maradt. Ennek vőlegénye december 31-én meglátogatta és megkérte, hogy menjen vele, s töltsék a Szilvesz- ter-estót az ő szüleinél. — Ez bizony jó volna — mondta a lány —, de lei fog vigyázni a nagymamára? — Egyszerű — válaszolta a fiú, — Öt is magunkkal visszük Amikor szándékukat közölték a nagymamával, ez örömmel beleegyezett, mivel annyi idő után ez volt az első alkalom, hogy kimozduljon otthonából. A vőlegény hamarosan értük ment kocsijával, a nagymama beszállt és elindultak. A fiú szülei már vártak rájuk. Kedvesen fogadták őket és a nagymama állítólag igen jól érezte magát, Éjfél után kissé már elfáradt s kijelentette, hogy pihenni szeretne. Mit csináljanak? A fiú szülei azt mondták, nincs értelme, hogy hazautazzon, inkább feküdjön le szépen náluk, másnap aztán ha majd kipiheni magát, hazaviszik. Az öregasz- szony beleegyezett. Másnap, újév reggelén, mindenki fáradt volt és kissé tovább pihent a szokottnál. Amikor az unoka, aki nagymamájával aludt, végül fel akarta ébreszteni, elborzadva vette észre, hogy az öregasszony — halott. — Jaj, mit fog szólni anyám, ha megtudja, hogy nagymama meghalt? — kiáltotta kétségbeesetten. Vőlegénye azonban feltalálta magát. * I Sen lit sem fognak megtudni — vá szólta. — Nagymamát szépen zavisszük, és ágyába fekteti ül mintha ott halt volna meg, anyáéskat pedig értesítsd távir; lag. Ekl r azonban bonyodalmak merü ík fel. A holttest már megmer e dett és nem lehetett kocsiba iltetni. A vőlegényt ez sem hozta zavarba, ismét feltalálta magi — Matracokba és ponyvába göngyöljük és feltesszük a gépkocsi tetejére — állt élő újabb javaslatával. így is történt, A házbeliek segédkeztek, s a kocsi néhány perccel később megindult az öregasszony lakása felé. A lány mindjárt a lakásba akarta vinni a holttestet. vőlegénye azonban óvatos volt. — Várjál — mondta — előbb nézzünk szét, szabad-e az út, nehogy valaki észrevegye mit csinálunk, s kitörjön a botrány; Felmentek a lakásba és miután megállapították, hogy a beszállításnak semmi akadálya, néhány perc múlva visszatértek az utcára. A gépkocsinak s vele együtt a holttestnek azonban akkorra már hűlt helye volt... Valaki nyilván ellopta az utcán veszteglő gépkocsit anélkül, hogy fogalma lett volna, mi van a tetejére erősített csomagban. Elképzelhető megrökönyödése, amikor végül megállt és felbontotta? Nagy kérdés, mit csinált a holttesttel. Talán a tengerbe dobta? esetleg elásta. És hova lett a gépkocsi? Eddig nem sikerült rátalálni. A család helyzete most két szempontból is kellemetlen. Mivel abban reménykedtek, hogy maguk is megtalálják a holttestet, nem jelentették az esetet a hatóságoknak. Most felelősségre vonják őket halottrejtegetésért? A másik, nem kevésbé kellemetlen körülmény, hogy addig nem juthatnak hozzá az örökséghez, míg a holttestet meg nem találják. Másképpen ugyanis, nem tudják .bebizonyítani, hogy az öregasszony meghalt.. Strip-tease a börtönben *> Éjszakai tivornyák egy bajorországi fogházban A müncheni bíróságon nemrégiben megkezdték a stadelheimi börtön igazgatójának és bűntársainak perét. Azzal vádolják őket, hogy a felügyeletük alatt álló börtönt valóságos éjjeli mulatóvá alakították át. Edmund Espertshueder börtönigazgató kihallgatása folyamán kijelentette: „Nekem túl jó szívem van ehhez a mesterséghez”, „Igen — válaszolta némi gúnyai az államügyész —, a törvény arra kényszerítette, hogy a legnagyobb szigorral járjon el, jószívűsége azonban a fegyencek pártjára állította”. Ugyanakkor azonban hozzátette, hogy Espertshueder bizonyos kedvezmények ellenében elérte, hogy az egyik fogoly, akinek étterme volt, családjától biMORZSÁK NAGYMAMA A MOTORON Az unoka nagymamáját viszi a hátsó ülésén. A nagymama aggódva figyeli, hogy az unoka hol a jobb. hol a bal kezét nyújtja ki j jelzés képpen, majd rászól: | — Fiacskám, fogd csak mind a két kezeddel a kormányt. Majd én figyelem, hogy esik-e az eső. <r1 BEVÁSÁRLÁS — Végre egy hasznos találmány — kiált fel bevásárlás után a háziasszony. — Tisztítószer, ami kiszedi az összes többi tisztítószer által ejtett foltokat. ! ÜGYVÉDNÉL I — Válni szeretnék a férjemtől. Ot éve vagyunk házasok és ösz- f szesen háromszor szólt hozzám. íi — Hát bizony nem valami beszédes. És gyermekeik vannak? — Van, három. I IDEGORVOSNÁL j — Doktor úr, nagyon aggódnr : a fiam miatt. Órákig üldögél . _ homokban és homokvárat épít. — De kérem, miért baj ez? — Azért, mert a felesége azt mondta, hogy ha ez így megy tovább, elválik tőle. * MIRE JÖ EGY GYEREK? A főnök megrója a tisztviselőt: — Már harmadszor alszik el az íróasztalnál. — Igazán sajnálom, de a kisfiam annyit bőg, hogy már napok óta nem hunytam le a szemem. — És nem hozhatná magával ide az irodába? * SZEMPONT KÉRDÉSE A bányavidék lokálpatrióta lakója a hegyekben nyaral, — Véleményem szerint túl tiszta itt a levegő. — mondja. — Szeretném látni, amit belélegzem. * ŐSZINTESÉG Érdeklődő kérdezi a horgásztól: — Ma sem fogott semmit? — Sajnos, semmit. Az idén még a legnagyobb hazugok sem fogtak semmit. zonyos adományokat és ajándékokat kapjon, s hónapokig díjtalanul étkezett fegyence éttermében? A család abban a reményben adta neki az ajándékokat és élelmiszerküldeményeket, hogy eljuttatja a fogolynak. Espertshueder azonban mindezt szépen megtartotta magának. Hasonló dolgok történtek egy mérnök feleségével is? aki szintén Standelheimben töltötte büntetését. A szegényebb sorsú foglyokkal azonban ezt nem lehetett megcsinálni, így hát Espertshueder kisebb összegeket kölcsönzött nekik, apróbb szükségleteik beszerzésére, jó magas kamattal. A börtönigazgató tehát megelégedett azzal, hogy kisebb-nagyobb ajándékokért és juttatásokért előnyben részesítse foglyait. Alárendeltje, Adolf Strasszer azonban .más módon gyakorolta „jószívűségét”. Megtetszett neki egy Adelheid nevű, 23 éves pincér- -lány, aki néhány hónapos büntetését töltötte a fogházban, és éjjelente meglátogatta cellájában, és ajándékokat vitt neki. Ez sem volt azonban elég. Az éj leszálltával a folyosókon valóságos strip- tease-bemutatót rendeztetett választottjával. A nézőközönség néhány kivételezett fegyencből és fegyencnőből állt. Adelheid azonban hamarosan megtudta, hogy lovagja nős, és három gyermeke van. Ezért szakított vele és egy másik börtönőrt, Walter Baumlert választotta helyette. Stadelheimben azonban a fegyencek és a jószívű börtönőrök gyakran rendeztek társasesteket is, amelyek olykor valóságos orgiákká fajultak. Nem hiányzott az ital sem, amelyről a börtönőrök gondoskodtak. A zenét a börtönigazgató rádiókészüléke szolgáltatta. A hölgykoszorú a női osztály lakóiból került ki, a lovagok pedig a börtönőrökből és néhány kivételezett fegyencből. A bíróság a börtönőröket most megvesztegetéssel, prostitúcióra való csábítással és hivatallal való visszaéléssel vádolja. A tárgyalás előreláthatólag hetekig eltart és valószínűnek tartják, hogy a vádlottakat szigorúan megbüntetik?
