Tolna Megyei Népújság, 1965. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-13 / 37. szám
4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG * 1965. február 12. Kocsma és presszós kisvendéglő I Korhadó padló. 'Wodott 1------------------------------ füstszag. P iciny ablakocska, nehogy a nap véletlenül is besüssön. A falon tábla; „A padlóra köpni tilos!”, de ez csak arra jó, hogy eltüntessenek vele egy leomlott vakolatrészt. „Káromkodás és ocsmány beszéd tilos!” — figyelmeztet a másik tábla. Persze, ettől sem szállt senki önmagába. Mindnyájan jártunk már ilyen falusi kocsmában, és ismerjük a képet. És ma már valahogyan úgy vagyunk az ilyen kocsmákkal, hogy lehetőleg elkerüljük őket, még akkor is, ha a körülmények befelé kényszerítenének bennünket. Viszont kénytelen bemenni az a falusi ember, aki környékén lakik, mert hát nem utazhat el három községgel odább, ha egy pohár sört meg akar inni. De ma már a falusi ember is mind inkább kellemetlenül érzi magát az ilyen helyeken. így aztán örvendetes, hogy kezdenek is eltűnni az ilyen kicsit sem megnyerő falusi kocsmák — a földművesszövetkezetek jóvoltából; Országszerte keresték, kutatták, hogy tulajdonképpen milyen alapon is lehetne eltüntetni ezeket a kocsmákat. Abban mindenki megegyezett, hogy valamit kell tenni, igen ám, csakhogy a dolognak van egy pénzügyi oldala is, irreális elképzelés lenne, ha ezek helyébe valaki milliókba kerülő szállodát kívánna. De nem is ez az igény. A jelenlegi igény nagyjából egy olyan vendéglátó-helyiség, ahol tisztaság, rend fogadja, ahol szívesen ül le, hogy elfogyasszon néhány pohár italt, ahova szívesen elmegy vele a felesége is. Ehhez kapcsolódik a fiatalok igénye: az utcai csatangolás helyett szívesebben beülnének egy szórakozóhelyre. Nos, ebből kellett kiindulni, és Tolna megyében országos kezdeményezésként — sikerült is kialakítani az úgynevezett presszós kisvendéglőt. Ez kulturált szórakozóhely és megvalósítható minden községben, a költségeket figyelembe véve is. Persze, nem máról holnapra, hanem folyamatosan. | Legutóbb M ajoson, Nagykónyiban, Kakasdon létesült ilyen, de ezek már nem az elsők voltak. Viszonylag kis költséggel olyan szórakozóhelyet kapott már egy sor falu, ahova bárki betérhet. Az ital mellett néhány ételféleség is várja a vendéget állandóan, amit ugyancsak egyre inkább igényel a falusi lakosság. Arról nem is beszélve, hogy ezek az új falusi vendéglátóhelyek minden figyelmeztető tábla nélkül is szinte parancsolják az illemet, a tisztes viselkedést, itt már eleve nem honosodhatott meg a régi kocsmákból ismert duhajkodás, mert ennek itt nincs létjogosultsága. Annak idején Nagykónyiban is amolyan igazi kiskocsma működött, és dívott a kocsmai duhajkodás. De a falu lakossága végül ásót, csákányt fogott, lebontotta a régi, rossz hírű épületet és helyébe építették meg a pompás presz- szós kisvendéglőt. Ott voltam a megnyitóján, de azóta is jártam benne párszor. Megfigyeltem: aki ide belép, már eleve nem viselkedik olyan féktelenül, mint annak idején a kocsmában, mindenki ügyel a tisztaságra, ide nem jönnek abban a ruhában, amelyet előzőleg az istállóban használtak. Pedig nem volt erről valamiféle illemoktatás. Az íllemoktató szerepét itt maga a kulturált vendéglátóhely tölti be. Egyébként ez is mutatja, hogy nincs igazuk azoknak, akik a vendéglátóhelyekben csak üzleti szerveket, s az evés- ivás céljait szolgáló helyeket látnak. Ha az valóban kulturált, fontos szerepet tölthet be az embernevelésben, emberformálásban, tehát eszköze lehet az általános emberi kulturálódásnak. ! A presszós kisvendéglő te- !------L________ hát bevált a rT/ES A HOLTAK VALLANAK gyakorlatban, ezért a falusi vendéglátás fejlesztésének ez az alapvető módja. Az idén újabbak létesülnek. Egyebek közt Nagy- dorogon, Szakcson és Pincehelyen épül ilyen presszós falatozó. Persze sok község még az idén sem kaphat ilyet, hanem esetleg be kell érniök a régi, kisebb módosításával, rendbeszedésével; Az viszont minden estre jó jel, hogy emiatt mindenütt elégedetlenkednek, vagyis a régi kocsmák divatja elmúlt; Boda Ferenc Tanácskoztak a bemutatóüzemek vezetői A Földművelésügyi Minisztérium által kijelölt megyei bemu- tatóüzemek tavalyi munkáját Szetkszárdon, a megyei tanács épületében értékelték az érintett szakembereik. Ezen a tanácskozáson részt vettek a járási tanácsok mezőgazdasági osztályainak propagandistái is. A résztvevők megállapították: a bemutató gazdaságok zöme megfelelő módom igyekezett a tsz-ekben elterjeszteni az új. és jól bevált termelési módszereket. Jergler János, a Hőgyé- szi Állami Gazdaság főagronómu- sa elmondotta, hogy tapasztalata szerint még sok az olyan termelési módszer, amelytől csupán azért idegenkednek a tsz-tagok, mert nem volt alkalmuk azt alaposan megismerni. Czapári László, az Alsótengelici Állami Gazdaság vezetője javasolta, hogy a bemutató tanácskozásokat mindág más tsz-ben tartsák, mert így a több szem többet lát alapon, javulhat a munka. Lakos József, a pálfai Egyetértés Tsz elnöke arról beszélt, hogy néhány tsz-vezető sajnos idegenkedik a bemutatókon való részvételtől. Véleménye szerint még a legképzettebb vezetőnek is mindág lehet újat tanulnia. Fejős Mihály. a szekszárdi járási tanács agropropa gandistája a jól bevált helyi szaktanácsadás jelentőségével ^foglalkozott. Érdekes vodit Rada* Antalnak, a madocsai Igazság Tsz elnökének a bejelentése a szakmunkásképzéssel kapcsolatban. Madocsán a felnőtt szakmunkásképzésben részt vevő tagok nem egységben kapnak munkaegység- jóváírást a tanfolyamon töltött időre, hanem tanulmányi eredményüktől függően. A közepesen megfelelt szakmunkás-bizonyítványért napi negyed, a jól megfelelt bizonyítványért napi fél, a kitűnően megfelelt bizonyítványért napi egy egész munkaegység-jóváírásban részesülnek. Az értekezlet résztvevői elmondották, hogy kissé hiányos azoknak a módszereknek az elterjesztése és propagandája, amelyek Tolna megyében születtek, és jól beváltaik. Faddon például ügyes barázdabehúzót, műtrágyaszórót szerkesztettek, de ezeket Fadd határain túl alig ismerik. Az értekezlet résztvevői összeállították az idei év részletes programját. E szerint egy-egy bemutató üzemben 1965-ben hat—nyolc bemutatón tárgyalják meg a tsz- ek érdekelt tagjai és vezetői az alkalmazható legjobb módszereBALOGH ANDRÁS Akkor már 44 esztendős volt, de a férfiakról, a szerelemről még nem mondott le. Jakob Theria, egy dúsgazdag patrícius 30 éves fia volt akkoriban a szeretője. A fiatalember tudta, hogy a grófné a párizsi rendőrség elől bújkál, de meg volt győződve, hogy ártatlanul üldözik. 1675 májusában, Theria halott- sápadtan, rémülten rontott be a grófné szobájába. A Németalföld birtokáért vívott háborúban hirtelen fordulat következett be, a franciák órákon belül elérhették Liége-t. — Menekülnöd kell! — mondta lihegve. Összeköttetései révén sikerült a grófnét egy kolostorban elhelyeznie. Ott majdnem egy évig rejtve maradt a franciák elől, akik közben megszállták az egész országot. Nem mozdulhatott a kolostorból élete veszélyeztetése nélkül — és ami még súlyosabb volt számára — nem találkozhatott sem Theriával, sem más férfiakkal. 1676 márciusában kolostori cellájában ülve férfihang ütötte meg a fülét a folyosó felől. A férfi a legtökéletesebb párizsi kiejtéssel beszélt. Hamarosan bemutatták neki az illetőt, egy párizsi abbét. Az abbé rögtön udvarolni kezdett, s a még mindig vonzó Marié Madeleine nem utasította vissza udvarlását. Már első találkozásuk alkalmával szerelemről suttogtak, s mivel a zárdacella nem volt ép- ! pen a legalkalmasabb hely sze- i relmi légyottra, az abbé rábeszél- , te a grófnét, menjen el vele közeli szállására. I Marie Madeleine készségesen, a legnagyobb örömmel beleegyezett. Gyalog indultak el a közeli városka felé. Az út egy kis erdőn vezetett keresztül. Andalgásuknak három férfi felbukkanása vetett véget. — Kik azok? — kérdezte a grófné kísérőjétől. Rögtön látta, hogy nem környékbeli flamand parasztok. Kérdésére nem kapott választ. A három ismeretlen egyenesen feléjük tartott. Megálltak előttük, a középső még egy lépést tett a grófné felé és így szólt: — Madame le Marquise de Brinvilliers, őfelsége, a király nevében letartóztatom. A grófné kétségbeesett tekintete az abbét kereste. Az három lépéssel elmaradt mögötte. — Kérem, magyarázza meg ezeknek az embereknek... — es- dekelt. A szó elakadt a torkán. Az abbé sarkonfordult és sorsára hagyta. Marie Madeleine grófné órák alatt évekkel öregedett. Megtört, öreg asszony volt, mire erős kísérettel megérkezett Párizsba. Ott tudta meg, hogy a gáláns abbé nem volt más, mint Desgrais hadnagy, a párizsi rendőrség egyik legügyesebb nyomozója. A grófné tisztában volt sorsával. Elhatározta, hogy elébe vág a bírósági ítéletnek. Háromszor is öngyilkosságot kísérelt meg. Egyszer üvegszilánkot, másodszor gombostűket nyelt, harmadszor egy üvegszilánkkal felvágta ereit, de éber őrei mind a három alkalommal idejekorán közbeléptek. Hiszen ha csak egy csipetnyi lenne abból a sok méregből, ami valamikor rendelkezésére állt! Volt még egy emberélet kioltására elegendő mérge, de egy kazettába zárva, kolostori cellájának ágya alatt maradt. Erre összpontosult minden gondolata. Utolsó pénzével megvesztegette az egyik börtönőrt, s megbízta, juttasson el egy levelet Liégebe, Theriának. A börtönőr elfogadta a pénzt, átvette a levelet és átadta Desgrais rendőrtisztnek. Nem Theria ment a kolostorba a kazettáért, hanem Degrais egyik megbízható embere. A kazettából előkerült a méreg, a grófné gyermekeinek egy- egy hajfürtje, és egy hosszú írás: Marie Madeledne de Brinvilliers grófné vallomása. Leírta benne összes gonosztetteit: a kórházi méregkisérleteket, apja és fivérei meggyilkolását. 1676 áprilisa végén a párizsi bíróság halálra ítélte. Marie Madeleine grófnő a sors akaratában megnyugodva fogadta az ítéletet. Nem fellebbezett, csak egy gondja volt; hogy méltókép- p>en viselkedjen a vesztőhelyen. Nem engedte meg, hogy bekötözzék a szemét. Méltóságteljes lépésekkel felment az emelvényre, s engedelmesen a hóhér bárdja alá, a tőkére helyezte a fejét..; * Marie Madeleine de Brinvilliers grófné a bíróság előtt töredelmes vallomást tett, csak egy kérdésre nem volt hajlandó válaszolni. Nem volt hajlandó elárulni, kinek volt tudomása go- nosztetteiről. — Ne várjanak tőlem választ erre a kérdésre. Ha válaszolnék, sokan követnének a vesztőhelyre. Köztük a legelőkelőbb körökből való emberek. Az események későbbi menete igazolta a halálra ítélt grófné állítását. MÉG KÉT MÉRGEZÉS ÉS NYUGALOMBA VONULHATOK Monsieur Vigoureux varrodája szalon volt a szó legszorosabb értelmében, mert az előkelő1 hölgyek nemcsak ruhát varratni és próbálni jártak oda, hanem csevegni. szórakozni is. Főképpen olyankor, amikor a mester távol volt Felesége ilyenkor 'süteménynyel, likőrrel traktálta vendégeit. J Egy alkalommal, amikor már meglehetősen magasra hágott a hangulat, bekopogtatott Perrin ügyvéd, Vigoureux jogtanácsosa. Mivel a mestert nem találta otthon, rögtön távozni akart de a hölgyek ott fogták, s mi tagadás, a fiatal ügyvéd örömmel engedett a szíves meghívásnak. Az előkelő hölgyek között egy kövér asszonyság is volt: Marie Bosse, egy lókereskedő özvegye. Kártyát vetett és jövendőt mondott, s a fiatal ügyvéd jelenlétére való tekintettel elkérkedett, hogy mennyi grófnő és hercegnő tartozik ügyfeleihez. — Jövedelmező foglalkozás a kártyavetés, a jóslás és mindaz, ami még hozzá tartozik — hencegett. — Még két-három mérgezés és nyugalomba vonulhatok. .. Megjegyzésére harsány nevetés volt a válasz. Perrin ügyvéd bizonyára tréfának vette a dolgot de észrevette, hogy a háziasszony haragos pillantásokat lövell a jósnő felé. A nevetés rögtön elhalt, a társaság témát változtatott. Perrin másnap elmondta az esetet ismerősének, Desgrais rendőrtisztnek, aki röviddel azelőtt letartóztatta Marie Madeleine de Brinvilliers grófnét. Desgrais felfigyelt a dologra, annál is inkább, mert Párizsban akkoriban sok mérgezés történt, még a királyi udvarhoz tartozó körökben is sokan haltak meg hirtelen, gyanús körülmények között. Ezért egyik konfidensének feleségét elküldte Marie Bosse jósnőhöz. Kioktatta, hogy óvatosan hozza szóba a férjét és panaszkodjon rá. A jósnő — mielőtt kártyát vetett — kifaggatta új vendégét. Megkérdezte, iszákos-e a férje, megcsalja és bántalmazza-e? Utána kirakta a kártyáit, majd látszólag minden ök nélkül jajveszé- kelni kezdett. Eleinte nem is akarta megmondani, mit „olvasott ki” a kártyákból, csak hosz- szas faggatásra kezdett beszélni: — Bizony a kártyák nagyon rosszat mondanak; A férje; M nemsokára meghal. Közben figyelő szemmel leste, milyen hatással vannak szavai a fiatalasszonyra. Az — szerepéhez híven — felcsillanó szemmel vette tudomásul a jóslatot. — Azt sem bánnám, ha már holnap elvinné az ördög — mondta. — Ami késik, nem múlik — je-* gyezte meg a jósnő és hozzáfűzte; — Siettetni is lehet a sorsot.., ha már úgy is meg kell halnia.. s A dolog azzal végződött, hogy Marie Bosse egy üvegecskét adott át a fiatalasszonynak; Zavaros folyadék volt benne. — Adja ezt be, jót fog tenni neki — mondta. Röviddel később Desgrais kezében volt az üveg. Egy gyógyszerésszel megvizsgáltatta a tartalmát. A vizsgálat igazolta a gyanúját, az üvegben méreg volt. Desgrais most már tisztán látta a helyzetet: Vigoureux szabó felesége szállítja a jósnőnek az ügyfeleket. A két nő letartóztatása valóságos lavinát indított el. Marie Bosse rövid vallatás után beismerő vallomást tett és felsorolta, hogy kinek adott mérget. De ne higgyék, hogy a hölgyek csak hozzám jártak tanácsért, — Kihez még? — Cathérine Monvoisin jósnőhöz. Itt még könnyebb dolga volt a rendőrségnek, mert pontos jegyzéket talált a jósnő ügyfeleiről. És a jegyzékben szereplő nevek mindegyike összefüggött legalább egy hirtelen halálesettel. Négy héttel Marie Bosse és Cathérine Monvoisin jósnők letartóztatása után külön vizsgáló bizottság alkuit. Harmadfél évig volt munkában, s ez idő alatt 367 letartóztatási parancsot adott ki; A letartóztatottak közül 218 személyt bíróság elé állított. A bíróság 36 halálos ítéletet hozott. A TISZAZUGI BOSZORKÁNY Évszázadok teltek el a fentebb leírt párizsi események óta. Ez idő alatt minden országban szigorú törvénnyel szabályozták a mérgek eladását. A törvényszéki orvostan és törvényszéki vegytan biztos módszereket dolgozott ki a mérgek kimutatására, a mérgezések kiderítésére. A méreggel való gyilkolás sokkal kockázatosabb lett, mint azelőtt, és mégis.;. A bűnözés története mégis tö&b tömeges mérgezést jegyzett fel. Az egyik, talán a legszenzációsabb eset harmincöt évvel ezelőtt pattant ki Magyarországon. „Főhőse” Fazekas Ilona szülésznő, közel két évtizedig élet és halál ura volt két faluban, Tiszakürtön és Nagyrévben, s a tiszazugi boszorkány néven kapott helyet a tömegmérgezések történetében. MEGZAVART TÁNCMULATSÁG Tiszazugnak nevezik Magyar- országon a Nagykunság Tisza és Körös közötti részét. Itt, a Tiszazugban, Nagyrév faluban táncmulatsággal ünnepelték 1929-ben Péter és Pál napját. Repültek a tarka szoknyák, a színes pántlikák, fáradhatatlanul húzták a cigányok, még fáradha- tatlanabbul táncoltak a fiatalok; lányok és legények. A férfiak idősebbje csöndesen borozgatott az X-lábú asztaloknál; Két pádon idősebb asszonyok ültek, szorosan egymás mellett, egytől egyig talpig feketében. Egyetlen pillanatra sem vették le szemüket a táncoló párokról. Minden suttogva kiejtett szóra, minden mozdulatra, a szemek minden összevillanására felfigyeltek; (Folytatjuk)
