Tolna Megyei Népújság, 1965. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-13 / 37. szám
I96S. február 13. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Lányok, utak, életcélok jÉÉ '$■ .............. » '*'> *> — Nem. Dolgozni fogok. Laboratóriumban. Az mégis közel áll ahhoz amit szeretnék. De közben szeretném elvégezni esti tagozaton a technikumot vagy az egyetemet. — Azt mondta nem érez már Azelőtt nemigen lehetett ilyes- — Először úgy éreztem, hogy miről beszélni. Az évszázadok óta kisebb gyermekeket kell ’taníta- rögződött spontán törvények úgy nőm. Most, hogy hasonló korúak diktálták, hogy a lányok életcélja között vagyok, inkább azt szeret- egyetlen dolog legyen: a férjhez- ném, ha gimnazistákat tainíthat- menés. Erre nevelték őket a szü- nék. Valahogy ebbein a korban a lök és ők maguk is valahogy úgy legérdekesebbek a fiatalok. Makönyvelték el helyüket a társada- gamról is tudom, látom társaim erőt hozzá. i lomban, hogy eiőbb-utóbb férj- példáján is. Úgy érzem ez az él- — Igen mondtam. De mégis... hez mennek. Az életutak is na- ményem megmarad akkor is, ha szeretném. gyón egyszerű dolog függvényé- elvégeztem a főiskolát. És ha nem — Nehezebb lesz majd a mun- vé váltak. Ha „jó parti” sikerült fogom elfelejteni azokat a gondo- ka mellett, csinálni „boldog” embernek kel- kát, problémákat amik most ben- — Tudom. Mégis akarom! lett lennie, sokszor teljesen füg- nünket foglalkoztatnak, azt hi- Talán nincs is jogom tovább getlenül az érzéseitől. Ellenkező szem jó tanár lesz belőlem, közel kérdezni. Pedig itt lenne valahol esetben pedig úgy vélték: így kell juthatok diákjaimhoz. az a pont, ahol felszínre kerülhetannak lenni. — Milyennek képzeli a jövőt? nének a kislány félszegségéA nőik helyzete gyökeresen meg- — Kisvárosban szeretnék tani- nek okai. Rózsa nagyon fiváltozott a társadalomban, túl- tani, talán ilyen helyen mint nőm ösztönnel rájött, mit kell nyomó részt az egyéni életben is. Dombóvár. Magam is falusi va- tennie. Inkább ösztön ez mint tu- Ugy véiem ez megváltoztatta a gyök, jobban ismerem a körül- datosság. Helyességéről, hely témái lányok életcélját, életútját, menyeket. Nem vonz a nagyváros, lenségéről kár lenne vitatkozni, felfogását is. De általános, üres- — Férjem? Nem is tudom. Azt Ezt a furcsa, önmagával is élnék ható bizonyítások helyett be- hiszem az a legfontosabb, hogy len tétekbe sodródó határozatlan- széijen inkább három vélemény: jól megértsük egymást, na és se- Ságot csak ezen az egy ponton A dombóvári gimnáziumban gítsen nekem otthon. Nem kell, figyeltem meg nála. A férjhez- három lánnyal beszélgettem, hogy ő is diplomás legyen. Soha- menetelről, további életéről már Szándékosan választottam úgy, sem attól függ... Persze, jó len- így beszél: hogy mindhárman falusiak legye- ne ha majd tudnánk építeni egy nek, akiknek véleménye — ha családi házat. Modem konyhát közvetve is — tükrözi a többi ha- rendeznék be. Szeretek főzni, sonló korú életszemléletét is. Vagy talán úgy mondanám, megkis- szoktam, ötéves korom óta főzök Sárdi Edit — Nem számít az, hogy mit csinál, és mennyit keres a férj. Szeressen, ez a legfontosabb. Szép könyvtárunk legyen. Sokat olvasok, megtakarított pénzemből most is könyveket vettem. Nincs szükség arra, hogy sum7 döbröközi lány a negyedik otthon. Aztán ha már megvan a B-osztályba jár. Az idén órettsé- lakásunk, félretennénk egy kicsit, gizik. Jó tanuló, tanárai dicsé- Sohasem lehet tudni, mire kell a mázzuk a három lány vélemérik. Amikor elvégezte a nyolca- pénz. Ami marad azt utazásra, dik osztályt először művészeti szórakozásra, ruhára költenénk, gimnáziumba jelentkezett Pécsre. Mcgyeszerte megkezdték a vetések fejtrágyázását. Felvételünk az alsónyék! Dózsa Népe Termelőszövetkezetben készült. Inkább édesanyja miatt ment oda, aki zenetanárnő, és szerette volna ha a lánya is az lesz. „Úgy éreztem nem lett volna belőlem jó zenetanár” — mondta amikor afelől érdeklődtem, miért hagyta ott az iskolát. Halászati Termelőszövetkezet pró- nyét. Különbözőek, de sokban bálkozott két évvel ezelőtt Kíná- egyeznek. Mindhárman határozott bél származó halivadék meghono- eéllal jöttek ide, nemcsak azért, sításával. hogy érettségi bizonyítványt sze-1 a növényevő halfajtát a szövet•».«ssss ssstssr jsüstí arass sstää-e * nem kell szégyenkezniük senki ü vizekről idetelepített kínai halelőtt, hogy „csak nyolc osztá-, fajta tenyésztése a várakozáson a szüleim lyuk van- Mind<fyik yalami sze-1 felül sikerült. A hal jól alkalmazKínai halfajta magyar vizeken Hazánkban elsőinek a Paksi ■ kísérlet eddig jól sikerült. A kíSzigeti Rózsa nagykónyi kislány. Nem rémbe jelentkezett technikumba. — Nem vették fel? nem akarták hogy odamenjek. retne j4511/1*' saját ereiéből. Nem j környezetéhez. A kétnyara; — Miért éppen a gimnáziumot Azzal érveltek, hogy egyedül va- a^a vár, hoj^ majd a fer.i mellett | kjnai halak másfél kilósak. A választotta? gyök és nem szeretnék ha messze- Fogorvos szeretnék lenni. Na- mennék tőlük. Gimnáziumba szí- gyon rosszak voltak a fogaim, so- vesen elengedtek. Én jöttem, kát kellett járnom Kurdra keze- mer(- úgy gondoltam, utána még lésre. Olyan kedves, emberszereto elvégezhetem az egyetemet, és az orvos szeretnék lenni, mimt az, jesz belőlem ami szeretnék. De ugyanis megtalálja a helyét. Kónya József szakemberek szerint fejlődésük „súlygyarapodásuk” kielégítő. A nai halfaj ta a mi viszonyaink között is megél, fejlődik. Csupán a szaporításával van fennakadás. A Kínából hazánkba telepített hal ugyanis a mi viszonyaink között nem ívik le. A Paksi Halászati Termelőszövetkezetben erre is találtak megoldást. A mesterséges halívatást alkalmazzák, miután a kínai halfajta továbbtenyésztése gazdaságos és kifizetődő. Egy-egy hal hat-hét kilósra is megnő, húsa, az ínyencek szerint, kitűnő. aki engem kezeit. Enyhíteni az emberek baján. — Férjhezmenés? — Ki is jelentettem otthon, hogy csali akkor megyek férjhez, ha elvégeztem az egyetemet. — Hogy képzeli el az életét? — Rendes férjem, sok pénzem legyen, kapjak lakást. Kis gondol- dokozás után azt is hozzáteszi: — most már úgy éczem, nem lenne erőm hozzá. — Miért? Vállat von, nem válaszol. Csalódottság, keserűség érzik ki a hangjából, ahogy újból mondja: — Nem lenne erőm hozzá. Pedig nagyon szeretném! — Szülei minek szánták? — ök azt akarták, pedadógus Találjak örömet a munkámban, legyek. Nem mondták, hogy miért — Házimunkák? — Magam fogom elvégezni. Tudok főzni, otthon sokat segítek, takarítok. De főzni azért jobban szeretek. Ha férjem lesz, úgy gondolom, vasárnap nem főzünk. Annyi pénzünk biztos lesz, hogy olyankor étteremben is ehetünk. ’ szintén negyeén meg nem kérdeztem. De amikor én nem akarok pedagógus lenni! Csendesen, sírósra görbült szájjal beszél, szinte kínossá válik már a társalgás. Valahogy úgy érzem, még önmagával is rendezetlen, nem meri úgv megfogal] Horváih Elvira mazni gondolatait, ahogy maga dikes. Már kis- is akarja, korában elhatározta, tanító lesz, — Idősek a szüleim. Nem szegért jelentkezett ide a gimná- retném megbántani őket. ziumba. — Mégis pedagógus lesz? Rekord mennyiségű tojást és baromfit adtak tavaly a háztáji gazdaságok Az elmúlt esztendő elején a háziasszonyok között indított baromfitenyésztési és tojásértékesítés,i versenyt most értékelték a Hazafias Népfront, a nőtanács és a földművesszövetkezetek képviselői. A széles körű mozgalom olyan eredményekkel amire még a legoptimistábbak sem számítottak. Megyei viszonylatban tojásból és baromfiból a háztáji gazdaságok rekord meny- nyiségű értékesítését hozta a -mozgalom A felvásárló szervek ugyanis tojásból 1964-ben huszonhét és félmilliót vásároltak fel, szemben a tervezett tizenhat és fél millióval. Vagyis annyi tojást adtak a háztáji gazdaságok tulajdonosai tavaly, amennyit még soha. Tojás mellett rekord mennyiséget adtak tavaly baromfiból is a há7.táji gazdaságok, hiszen a tervezett húsz vagonnal szembeni harmincöt vagonnal vásároltak fel a földművesszövetkezetek. Az éves versenyben kimagasló eredmények születtek, A tamási járás első helyezettje Gruber Pé- temé magyarkeszi háziasszony = __ például 264 kiló élő baromfit, 10 z árult, hizlalt libát és 26 ezer tojást értékesített. A bonyhádi járás első helyezettje K. Nagy Gáborné baromfitenyésztő 803 kiló baromfihúst és 8500 tojást adott át a felvásárló szerveknek. Hasonló eredményeket értek el a többi járások első helyezettjei is. A baromfitenyésztők versenyének védnökei a legjobbakat jutalmazták. A járások első helyezettjei hatnapos moszkvai jutalomkirándulást kaptak. A második helyezettek egyhetes belföldi jutalomüdülésre mehetnek, a harmadik helyezettek pedig értékes tárgyjutalmakat kaptak. R. £. A könyv folytatása jtztán kezetfogott a sokféle a ember. Később pedig a tervégképp pontot tett ü villongások végére. Két szövetkezet van a faluban, mindegyik a jobbak közé tartozik, így ■ ászló Antal, a Hazafias Nehéz, mert a szót ugyan ismer- Népfront megyei irodájá- ték, de a sző nem párosulhatott nak munkatársa egy könyvet mu- — éppen körülményeik miatt — melőszövetkezet tatott. A könyvesboltok kirakatai- valami szívet dobogtató, bensőiéből nem emlékeztem rá. Nem is ges érzelmet keltő tartalommal, csoda: a könyv régi és kopottas. Sanyarú életük betetőzése volt Címe: „Bukovinai magyarok”, hogy innen el is kellett költöz- ezek tisztes megélhetést nyújtaSánta Alajos irta. akiről eddig niök. Egy szép napon közölték ve- nak a falu lakóinak. A bukovi- azt sem tudtam, hogy élt-e, kö- lük, hogy pakoljanak, indulás naiaknak is. Már kezdik elfelej- vetkezésképpen azt sem sejtettem, Bácska felé. Alig értek oda, alig feni, hogy valaha földönfutók vol- mit takarnak könyvének borító- próbáltak gyökeret verni, innen is tak. Ma már a családi kapcsola- lapjai. Fellapoztuk. Nem valami kiverte őket a sors. Vándoroltak tok is kezdenek összefonódni. E romantikus, csűrdöngölőtáncos tovább. Közben kezdték emleget- téren a fiatalok törték meg a je- székely világ tárult elénk, hanem ni az őshazát, de nem tudták, get. Párválasztáskor nem. azt néz- egy egészen más, valami olyan, hogy azt sírják-e vissza, vagy ezt ték, hogy ki melyik vidéken látta ami számunkra dunántúliak szá- a hányattatást átkozzák. meg a napvilágot, a régi megmára nehezen felfogható, érthető. Egy csoportot közülük Felsőná- különböztetésen felülkerekedett a A „lapozgatást”, böngészést a fel- nára vetett o sors. A falu abban zzerelem érzése. A községi anya- sőnánai tanácselnök. Fazekas An- az időben megbolygatott méhkas könyv a tanúbizonyság, hogy hány tál szobájában folytattam tovább, volt: összeverődött ott egy csomó ^Ven vegyes házasság jött létre „ . . . . ... ember a legkülönbözőbb helyek- az ut°bbi években. Fazekas Antal maga is a mlag- TÖ maradt az őslakosok egy nak arról a darabkájáról szárma- rés2e u . sofcféie ember far- zxk, amelyről a könyv szól, s ami kasszemet nézett egymással min. kilométerekben is messze esik dennapos volt a civakodás. gyaÉs ma már egyik bukovinainak sem fordul meg az agyában, hogy innen vajon hova kell majd vándorolni. Egyszerűen nevetséges lenne ilyenre még gondolni is. Felsönánától de szembe tűnő a koj.. a verekedés távolság akkor is, ha társadalmi mércéket veszünk alapul. — Mi bukovinaiak — így az elnök — az előzmények alapján va- Mert egyáltalában. hova és miért — Jobb ha nem ű Ahogyan úgy éreztük magunkat, vándorolnának innen, amikor ottsza az ember felsonanaig megtett hogy ma itt vagyunk, holnap meg u T A ■ '+■ 7 útra — mondja, s ezen elsősor- ismét vándorolhatunk majd to- hon vannak- Otfhon. A sajtjukéban nem a kilométereket érti, ha- vább, mint a hazátlan földön- bán. Amit megdolgoznak, az a nem a sok szenvedést, és telső- futók. sajátjuké. Az egész falu együtt cg™lakott "te^pülés^uszta^ogab Ha végiggondolja az ember en- tervezi, formálja a holnapot is- mát tartalmazza, hanem a tisztes, nek a népcsoportnak a sorsát, keretien jogalom a kilatastalan- nyugodt társadalmi körülmények nem is csodálkozik, hogy kilátás- súg. közé való kerülést. talannak, reménytelennek vélték Sánta Alajos könyve ha most Őshaza. Gyakran hallani ezt a saját helyzetüket. Szerencsére az tovább folytatódna, akkor egye- szót. ők Bukovinát értik ezen. fdő, az évek múlása kezdte vissza- bek közt minden bizonnyal ilyen Hogy az milyen volt arról ezút- f0jtani a fel-feltörő hevességet, kitételeket olvashatnánk benne: tál tálán ne is beszéljünk. Ne fe- ’ ‘ ‘ •1 , * szegessük a régi, nem éppen ked- kezdte megzabolazni a szitkot szó- „A bukovinai magyarok a sok bánéi, kellemes emlékeket. Azt min- ró nyelveket, s a bukovinaiak nyattatás után végre a dunántúli denesetre megkérdem az elnök- kezdték visszanyerni hitüket, lankák közt találtak hazára”. A SlVS^Xam"férte«ek Izm keZdték remélni• h°ra h?"ap’ könyvben egy fejezet foglalkozna holnapután is itt lesznek, valóban a Felsőnánán élő bukovinaiakkal ráta mi l'gyl^1 emberek t°s. Ho- ** öt,ék 02 a föld’ az a ház’ Nem lenne hiábavaló papírpocségyan értelmeztük ezt? Hm... lVe* elöször ali0 mertek művel- kólái. Ez utóbbira már nehéz a válasz, ni és lakni, Boda
