Tolna Megyei Népújság, 1965. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-13 / 37. szám

I96S. február 13. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Lányok, utak, életcélok jÉÉ '$■ .............. » '*'> *> — Nem. Dolgozni fogok. Labo­ratóriumban. Az mégis közel áll ahhoz amit szeretnék. De közben szeretném elvégezni esti tagozaton a technikumot vagy az egyete­met. — Azt mondta nem érez már Azelőtt nemigen lehetett ilyes- — Először úgy éreztem, hogy miről beszélni. Az évszázadok óta kisebb gyermekeket kell ’taníta- rögződött spontán törvények úgy nőm. Most, hogy hasonló korúak diktálták, hogy a lányok életcélja között vagyok, inkább azt szeret- egyetlen dolog legyen: a férjhez- ném, ha gimnazistákat tainíthat- menés. Erre nevelték őket a szü- nék. Valahogy ebbein a korban a lök és ők maguk is valahogy úgy legérdekesebbek a fiatalok. Ma­könyvelték el helyüket a társada- gamról is tudom, látom társaim erőt hozzá. i lomban, hogy eiőbb-utóbb férj- példáján is. Úgy érzem ez az él- — Igen mondtam. De mégis... hez mennek. Az életutak is na- ményem megmarad akkor is, ha szeretném. gyón egyszerű dolog függvényé- elvégeztem a főiskolát. És ha nem — Nehezebb lesz majd a mun- vé váltak. Ha „jó parti” sikerült fogom elfelejteni azokat a gondo- ka mellett, csinálni „boldog” embernek kel- kát, problémákat amik most ben- — Tudom. Mégis akarom! lett lennie, sokszor teljesen füg- nünket foglalkoztatnak, azt hi- Talán nincs is jogom tovább getlenül az érzéseitől. Ellenkező szem jó tanár lesz belőlem, közel kérdezni. Pedig itt lenne valahol esetben pedig úgy vélték: így kell juthatok diákjaimhoz. az a pont, ahol felszínre kerülhet­annak lenni. — Milyennek képzeli a jövőt? nének a kislány félszegségé­A nőik helyzete gyökeresen meg- — Kisvárosban szeretnék tani- nek okai. Rózsa nagyon fi­változott a társadalomban, túl- tani, talán ilyen helyen mint nőm ösztönnel rájött, mit kell nyomó részt az egyéni életben is. Dombóvár. Magam is falusi va- tennie. Inkább ösztön ez mint tu- Ugy véiem ez megváltoztatta a gyök, jobban ismerem a körül- datosság. Helyességéről, hely té­mái lányok életcélját, életútját, menyeket. Nem vonz a nagyváros, lenségéről kár lenne vitatkozni, felfogását is. De általános, üres- — Férjem? Nem is tudom. Azt Ezt a furcsa, önmagával is él­nék ható bizonyítások helyett be- hiszem az a legfontosabb, hogy len tétekbe sodródó határozatlan- széijen inkább három vélemény: jól megértsük egymást, na és se- Ságot csak ezen az egy ponton A dombóvári gimnáziumban gítsen nekem otthon. Nem kell, figyeltem meg nála. A férjhez- három lánnyal beszélgettem, hogy ő is diplomás legyen. Soha- menetelről, további életéről már Szándékosan választottam úgy, sem attól függ... Persze, jó len- így beszél: hogy mindhárman falusiak legye- ne ha majd tudnánk építeni egy nek, akiknek véleménye — ha családi házat. Modem konyhát közvetve is — tükrözi a többi ha- rendeznék be. Szeretek főzni, sonló korú életszemléletét is. Vagy talán úgy mondanám, meg­kis- szoktam, ötéves korom óta főzök Sárdi Edit — Nem számít az, hogy mit csinál, és mennyit keres a férj. Szeressen, ez a legfontosabb. Szép könyvtárunk legyen. Sokat olva­sok, megtakarított pénzemből most is könyveket vettem. Nincs szükség arra, hogy sum­7 döbröközi lány a negyedik otthon. Aztán ha már megvan a B-osztályba jár. Az idén órettsé- lakásunk, félretennénk egy kicsit, gizik. Jó tanuló, tanárai dicsé- Sohasem lehet tudni, mire kell a mázzuk a három lány vélemé­rik. Amikor elvégezte a nyolca- pénz. Ami marad azt utazásra, dik osztályt először művészeti szórakozásra, ruhára költenénk, gimnáziumba jelentkezett Pécsre. Mcgyeszerte megkezdték a vetések fejtrágyázását. Felvételünk az alsónyék! Dózsa Népe Termelőszövetkezetben készült. Inkább édesanyja miatt ment oda, aki zenetanárnő, és szerette vol­na ha a lánya is az lesz. „Úgy éreztem nem lett volna belőlem jó zenetanár” — mondta amikor afelől érdeklődtem, miért hagyta ott az iskolát. Halászati Termelőszövetkezet pró- nyét. Különbözőek, de sokban bálkozott két évvel ezelőtt Kíná- egyeznek. Mindhárman határozott bél származó halivadék meghono- eéllal jöttek ide, nemcsak azért, sításával. hogy érettségi bizonyítványt sze-1 a növényevő halfajtát a szövet­•».«ssss ssstssr jsüstí arass sstää-e * nem kell szégyenkezniük senki ü vizekről idetelepített kínai hal­előtt, hogy „csak nyolc osztá-, fajta tenyésztése a várakozáson a szüleim lyuk van- Mind<fyik yalami sze-1 felül sikerült. A hal jól alkalmaz­Kínai halfajta magyar vizeken Hazánkban elsőinek a Paksi ■ kísérlet eddig jól sikerült. A kí­Szigeti Rózsa nagykónyi kis­lány. Nem rémbe jelentkezett technikumba. — Nem vették fel? nem akarták hogy odamenjek. retne j4511/1*' saját ereiéből. Nem j környezetéhez. A kétnyara; — Miért éppen a gimnáziumot Azzal érveltek, hogy egyedül va- a^a vár, hoj^ majd a fer.i mellett | kjnai halak másfél kilósak. A választotta? gyök és nem szeretnék ha messze- Fogorvos szeretnék lenni. Na- mennék tőlük. Gimnáziumba szí- gyon rosszak voltak a fogaim, so- vesen elengedtek. Én jöttem, kát kellett járnom Kurdra keze- mer(- úgy gondoltam, utána még lésre. Olyan kedves, emberszereto elvégezhetem az egyetemet, és az orvos szeretnék lenni, mimt az, jesz belőlem ami szeretnék. De ugyanis megtalálja a helyét. Kónya József szakemberek szerint fejlődésük „súlygyarapodásuk” kielégítő. A nai halfaj ta a mi viszonyaink kö­zött is megél, fejlődik. Csupán a szaporításával van fennakadás. A Kínából hazánkba telepített hal ugyanis a mi viszonyaink között nem ívik le. A Paksi Halászati Termelőszö­vetkezetben erre is találtak meg­oldást. A mesterséges halívatást alkalmazzák, miután a kínai hal­fajta továbbtenyésztése gazdasá­gos és kifizetődő. Egy-egy hal hat-hét kilósra is megnő, húsa, az ínyencek szerint, kitűnő. aki engem kezeit. Enyhíteni az emberek baján. — Férjhezmenés? — Ki is jelentettem otthon, hogy csali akkor megyek férjhez, ha elvégeztem az egyetemet. — Hogy képzeli el az életét? — Rendes férjem, sok pénzem legyen, kapjak lakást. Kis gondol- dokozás után azt is hozzáteszi: — most már úgy éczem, nem lenne erőm hozzá. — Miért? Vállat von, nem válaszol. Csa­lódottság, keserűség érzik ki a hangjából, ahogy újból mondja: — Nem lenne erőm hozzá. Pedig nagyon szeretném! — Szülei minek szánták? — ök azt akarták, pedadógus Találjak örömet a munkámban, legyek. Nem mondták, hogy miért — Házimunkák? — Magam fogom elvégezni. Tu­dok főzni, otthon sokat segítek, takarítok. De főzni azért jobban szeretek. Ha férjem lesz, úgy gondolom, vasárnap nem főzünk. Annyi pénzünk biztos lesz, hogy olyankor étteremben is ehetünk. ’ szintén negye­én meg nem kérdeztem. De ami­kor én nem akarok pedagógus lenni! Csendesen, sírósra görbült száj­jal beszél, szinte kínossá válik már a társalgás. Valahogy úgy érzem, még önmagával is rende­zetlen, nem meri úgv megfogal­] Horváih Elvira mazni gondolatait, ahogy maga dikes. Már kis- is akarja, korában elhatározta, tanító lesz, — Idősek a szüleim. Nem sze­gért jelentkezett ide a gimná- retném megbántani őket. ziumba. — Mégis pedagógus lesz? Rekord mennyiségű tojást és baromfit adtak tavaly a háztáji gazdaságok Az elmúlt esztendő elején a háziasszonyok között indított ba­romfitenyésztési és tojásértékesí­tés,i versenyt most értékelték a Hazafias Népfront, a nőtanács és a földművesszövetkezetek kép­viselői. A széles körű mozgalom olyan eredményekkel amire még a legoptimistábbak sem számítottak. Megyei viszony­latban tojásból és baromfiból a háztáji gazdaságok rekord meny- nyiségű értékesítését hozta a -mozgalom A felvásárló szervek ugyanis tojásból 1964-ben huszon­hét és félmilliót vásároltak fel, szemben a tervezett tizenhat és fél millióval. Vagyis annyi tojást adtak a háztáji gazdaságok tu­lajdonosai tavaly, amennyit még soha. Tojás mellett rekord mennyi­séget adtak tavaly baromfiból is a há7.táji gazdaságok, hiszen a tervezett húsz vagonnal szembeni harmincöt vagonnal vásároltak fel a földművesszövetkezetek. Az éves versenyben kimagasló eredmények születtek, A tamási járás első helyezettje Gruber Pé- temé magyarkeszi háziasszony = __ például 264 kiló élő baromfit, 10 z árult, hizlalt libát és 26 ezer tojást ér­tékesített. A bonyhádi járás első helyezettje K. Nagy Gáborné baromfitenyésztő 803 kiló barom­fihúst és 8500 tojást adott át a felvásárló szerveknek. Hasonló eredményeket értek el a többi járások első helyezettjei is. A baromfitenyésztők versenyé­nek védnökei a legjobbakat ju­talmazták. A járások első helye­zettjei hatnapos moszkvai juta­lomkirándulást kaptak. A máso­dik helyezettek egyhetes bel­földi jutalomüdülésre mehetnek, a harmadik helyezettek pedig értékes tárgyjutalmakat kaptak. R. £. A könyv folytatása jtztán kezetfogott a sokféle a ember. Később pedig a ter­végképp pontot tett ü villongások végére. Két szö­vetkezet van a faluban, mind­egyik a jobbak közé tartozik, így ■ ászló Antal, a Hazafias Nehéz, mert a szót ugyan ismer- Népfront megyei irodájá- ték, de a sző nem párosulhatott nak munkatársa egy könyvet mu- — éppen körülményeik miatt — melőszövetkezet tatott. A könyvesboltok kirakatai- valami szívet dobogtató, bensőié­ből nem emlékeztem rá. Nem is ges érzelmet keltő tartalommal, csoda: a könyv régi és kopottas. Sanyarú életük betetőzése volt Címe: „Bukovinai magyarok”, hogy innen el is kellett költöz- ezek tisztes megélhetést nyújta­Sánta Alajos irta. akiről eddig niök. Egy szép napon közölték ve- nak a falu lakóinak. A bukovi- azt sem tudtam, hogy élt-e, kö- lük, hogy pakoljanak, indulás naiaknak is. Már kezdik elfelej- vetkezésképpen azt sem sejtettem, Bácska felé. Alig értek oda, alig feni, hogy valaha földönfutók vol- mit takarnak könyvének borító- próbáltak gyökeret verni, innen is tak. Ma már a családi kapcsola- lapjai. Fellapoztuk. Nem valami kiverte őket a sors. Vándoroltak tok is kezdenek összefonódni. E romantikus, csűrdöngölőtáncos tovább. Közben kezdték emleget- téren a fiatalok törték meg a je- székely világ tárult elénk, hanem ni az őshazát, de nem tudták, get. Párválasztáskor nem. azt néz- egy egészen más, valami olyan, hogy azt sírják-e vissza, vagy ezt ték, hogy ki melyik vidéken látta ami számunkra dunántúliak szá- a hányattatást átkozzák. meg a napvilágot, a régi meg­mára nehezen felfogható, érthető. Egy csoportot közülük Felsőná- különböztetésen felülkerekedett a A „lapozgatást”, böngészést a fel- nára vetett o sors. A falu abban zzerelem érzése. A községi anya- sőnánai tanácselnök. Fazekas An- az időben megbolygatott méhkas könyv a tanúbizonyság, hogy hány tál szobájában folytattam tovább, volt: összeverődött ott egy csomó ^Ven vegyes házasság jött létre „ . . . . ... ember a legkülönbözőbb helyek- az ut°bbi években. Fazekas Antal maga is a mlag- TÖ maradt az őslakosok egy nak arról a darabkájáról szárma- rés2e u . sofcféie ember far- zxk, amelyről a könyv szól, s ami kasszemet nézett egymással min. kilométerekben is messze esik dennapos volt a civakodás. gya­És ma már egyik bukovinainak sem fordul meg az agyában, hogy innen vajon hova kell majd ván­dorolni. Egyszerűen nevetséges lenne ilyenre még gondolni is. Felsönánától de szembe tűnő a koj.. a verekedés távolság akkor is, ha társadalmi mércéket veszünk alapul. — Mi bukovinaiak — így az el­nök — az előzmények alapján va- Mert egyáltalában. hova és miért — Jobb ha nem ű Ahogyan úgy éreztük magunkat, vándorolnának innen, amikor ott­sza az ember felsonanaig megtett hogy ma itt vagyunk, holnap meg u T A ■ '+■ 7 ­útra — mondja, s ezen elsősor- ismét vándorolhatunk majd to- hon vannak- Otfhon. A sajtjuké­ban nem a kilométereket érti, ha- vább, mint a hazátlan földön- bán. Amit megdolgoznak, az a nem a sok szenvedést, és telső- futók. sajátjuké. Az egész falu együtt cg™lakott "te^pülés^uszta^ogab Ha végiggondolja az ember en- tervezi, formálja a holnapot is- mát tartalmazza, hanem a tisztes, nek a népcsoportnak a sorsát, keretien jogalom a kilatastalan- nyugodt társadalmi körülmények nem is csodálkozik, hogy kilátás- súg. közé való kerülést. talannak, reménytelennek vélték Sánta Alajos könyve ha most Őshaza. Gyakran hallani ezt a saját helyzetüket. Szerencsére az tovább folytatódna, akkor egye- szót. ők Bukovinát értik ezen. fdő, az évek múlása kezdte vissza- bek közt minden bizonnyal ilyen Hogy az milyen volt arról ezút- f0jtani a fel-feltörő hevességet, kitételeket olvashatnánk benne: tál tálán ne is beszéljünk. Ne fe- ’ ‘ ‘ •1 , * szegessük a régi, nem éppen ked- kezdte megzabolazni a szitkot szó- „A bukovinai magyarok a sok bá­néi, kellemes emlékeket. Azt min- ró nyelveket, s a bukovinaiak nyattatás után végre a dunántúli denesetre megkérdem az elnök- kezdték visszanyerni hitüket, lankák közt találtak hazára”. A SlVS^Xam"férte«ek Izm keZdték remélni• h°ra h?"ap’ könyvben egy fejezet foglalkozna holnapután is itt lesznek, valóban a Felsőnánán élő bukovinaiakkal ráta mi l'gyl^1 emberek t°s. Ho- ** öt,ék 02 a föld’ az a ház’ Nem lenne hiábavaló papírpocsé­gyan értelmeztük ezt? Hm... lVe* elöször ali0 mertek művel- kólái. Ez utóbbira már nehéz a válasz, ni és lakni, Boda

Next

/
Thumbnails
Contents