Tolna Megyei Népújság, 1965. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-07 / 32. szám
TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1965. február i; Akit háromszor ítéltek halálra Szemben ültem vele a pécsi Porcelángyár kis kultúrtermében. Dürr Tibor brigádja hívta meg baráti látogatásra, mivel brigádjuk a Manolisz Glezosz nevet viseli. E rövid beszélgetés alkalmával sok mindenről szó esett. Érdeklődtek kölcsönösen egymás családi életéről, hogylétéről és általában mindennapi dolgokról. A brigád tagjai kissé elfogódot- tan viselkedtek: ami részint érthető is, hiszen ritka az ilyen vendég körükben. Manolisz Glezosz is mesélt, felelevenített egy-két emléket. — Az én életem jó része börtönben telt. így történeteim is a börtönnel vannak kapcsolatban, a börtönélettel függnek össze. Elmondta, hogy huszonnyolcszor állt bíróság előtt, tizenegy és fél évet ült börtönökben és háromszor ítélték halálra. A görög börtönöknek három típusa ismeretes. A teljes elkülönítés, többen egy cellában és a nagytermes helyiségek. Glezosz elvtárs két történetet mesélt el a procelángyári brigád tagjainak. Ezeket a történeteket lejegyeztem. nem teszek hozzája semmit és el sem veszek belőle. „1949-ben egy olyan börtönteremben voltam, ahol 800 embert tartottak fogva. A halálraítéltek társasága volt együtt. A 800 embert 10 részlegbe osztották, minden részlegnek cellarendszere volt. Egy cellában négyen voltunk elhelyezve, de külön-külön elzárva egymástól és a külvilágtól is. Pártszervezet a börtönben Szervezetünk persze a börtönben is volt. Illegális csoportok léteztek vezetőkkel. A csoportnak én voltam a vezetője, képviselője; Éppen ezért nekem kellett a parancsnokságra is bejárogatni az elítéltek ügyében. Én mondtam el követeléseinket, tolmácsoltam kívánságainkat. Következésképpen engem többet is vertek, mint elítélt társaimat. Ezt a többi fogoly nem akarta „fizetség nélkül” hagyni, s úgy döntöttek, hogy nekem még három cigarettát adnak össze, mivel minden nap mindenki csak három cigarettát kapott. Tehát egy-egy utamért három cigaretta volt a keresetem. De tudják milyen a dohányos ember: kevés ennyi füstölnivaló. Titokban három részre vágtuk a cigarettákat és szipkával szívtuk, hogy minden darabját élvezzük. Később négy részre vágtuk a cigarettánkat, s így 12 esetben tudtunk rágyújtani. Én meg huszonnégyszer. Azonban kevés volt a pénzünk, be kellett osztani, s élelemre nagyobb szükségünk volt, mint cigarettára. A csoport elhatározta, hogy feladatként jelöli meg a cigaretta mennyiségének a csökkentését, s ami pénz így megmarad, azt élelemre fordítjuk. Politikai fogolytársaim megértették a feladatot és ennek megfelelően gyújtottak rá. A számadást egy hét múlva végeztük el. A folyosón, ahol néha együtt voltunk, beszámoltunk az eredményről. A csoportvezetőnek jelentették, hogy ki mennyivel csökkentette a napi adagot. — Nekem sikerült 12-ről 10-re csökkenteni, — mondta az egyik. — Nekem kilencre. — Nekem tizenegyre. — Nekem nyolcra. Sorra mindenki elmondta eredményét. De egy öreg harcostársunk, aki a legszenvedélyesebb dohányos volt, csak nem akart jelentkezni. Félrehúzódott és mérges arccal töprengett. Nekem kellett megszólítanom: — Meg sem várta, hogy befejezzem a mondatot, durcásan szavamba vágott. — E normákat én nem értem. Ti szocialistaellenesek vagytok. Glezosz emlékei Azért mondom ezt, mert a szocializmus arra tanít, s a szocializmusban arra kell törekedni, hogy növeljük a teljesítményeket, ne pedig csökkentsük, — mondta öreg harcostársunk felemelt ujjal. Hát ilyen „édes” esetek fordultak elő közöttünk. De szükség volt erre. hiszen a kivégzésünket vártuk. A polgárháború idején például 100 ezer embert vetettek börtönbe, s közülük 10 ezret ki is végeztek. A többiek megmenekültek, közöttük én is. Életünket a munkásságnak köszönhetjük. A világ összes harcos munkásának. Elmondok még egy történetet, amely a siralomházban játszódott le. A harmadik halálos ítélet Harmadszor ítéltek halálra. A tárgyalás húsz napig folyt a hadbíróság előtt. Közben hadd mondjam él, hogy Görögországban az ítéletet nem lehet azonnal végrehajtani a kihirdetés után, hanem három napig várni kell. Ez idő alatt jut el a kegyelmi kérvény a királyhoz, ami ugyan nem jelent menekülést, de be kell tartani a törvényes előírásokat. Addig a három napig az elítélt együtt marad a többiekkel, s három nap után viszik el a siralomházba és reggel történik a kivégzés. Ebbe a három napba az ünnepek és a munkaszüneti napok nem számítanak bele. Engem és három társamat pénteki napon ítéltek halálra. Az ítéletet pontosan éjfélkor hirdették ki előttünk, majd elkísértek a cellába. Mind a négyen külön- külön voltunk elzárva. Napközben találkoztunk a folyosón. Én még mondtam is, hogy négy napunk van vissza: Amíg így beszélgettünk, belép a folyosóra egy őr, kezében papírlapot szorongat. A lapról a neveinket olvasta és közölte, hogy a börtönparancsnokságra kell mennünk. Meglepett bennünket a dolog. Tapasztalatból tudtuk, hogy a parancsnokságról egyenesen a kivégzőhelyre visz az út. Szóltam is az őrnek: — Minek? Hagyjanak minket nyugodtan. Ne sértsék meg a törvényes rendet. — Nem erről van szó, — magyarázkodott az őr. Levettem a gyűrűmet és odaadtam egyik társamnak, hogy majd, ha lehetősége nyílik, adja .át a feleségemnek. Elbúcsúztam a társaktól és lassan elindultam. ökölbe Szorított és felemelt kézzel haladtam az ajtó felé. Közbevetőleg azt is el kell mondanom, hogy volt közöttünk egy szobrászművész is, aki papírral és ceruzával a kezében ült a cella sarkában. Azt a jelenetet, amikor én ökölbe szorított kézzel indulok, gyorsan vázlatba öntötte. Én nem is vettem észre és nem is tudtam erről. De majd később kiderül, hogy miért mondtam ezt közbevetőleg. A nemzetközi tiltakozó mozgalom ereje Ahogy sejtettük is, a titkárságról a siralomházba vittek mind a négyünket. Ez sötétzárka, semmit sem látni a világból. Azonban a cellák alatt volt olyan kis résféleség, amelyen keresztül szólni tudtunk egymáshoz. Az athéni katonai parancsnok becsvágyból, s hogy példát statuáljon, nagyszabású kivégzést kívánt. Meghívta tájékoztatóra az úiságírókat is, a külföldi tudósítókat is. — Nyilvánosan hajtjuk végre Manolisz Glezosz kivégzését, — jelentette tó a sajtó képviselői előtt. Ez mentett meg minket. Az újságírók azonnal megtáviratozták lapjaiknak, hogy kivégeznek engem és társaim. A hír a világ minden városába eljutott, s nagyszabású tiltakozó mozgalom indult el, amelyet persze mi csak utólag tudtunk meg. Például a londoni görög követség előtt igen nagy tüntetés zajlott le, még éjszakára is ottmaradtak a tüntetők. Ezrével táviratoztak Athénbe. Egy másik dolog is segített. Ugyanis a francia rádióban elhangzott De Gaulle néhányszavas nyilatkozata, valahogy így: „Ne hajtsák végre az ítéletet, nem szabad kivégezni az európai partizánt”. Tudni kell azt is, hogy a görög rádiónak van francia nyelvű adása, amely délben megismétli a párizsi híreket. De ezt itt kapcsolják a görög stúdióban. Ez alkalommal azonban elkéstek, mert a rádió sugározta De Gaulle nyilatkozatát is. Lényeg annyi, hogy igen nagy volt a nyomás érdekünkben, s a minisztertanács foglalkozott az üggyel. Hivatták a város katonai főparancsnokát és értesítették. hogy nem lehet kivégezni. — De igenis végrehajtjuk, — pattogott a parancsnok — minden elő van készítve, a sírt is megástuk. Valóban minden elő volt készítve és a sírunk is készen állt. A feleségem látta is. A kormány végül is maga adott ki hivatalos rendeletet, hogy elmarad a kivégzés. A tizedik napon vittek vissza bennünket a siralomház celláiból. Egyébként akkor szerdán reggel a szomszédom szólongatott: — Manolisz, Manolisz... élünk, még élünk. Nehéz napok voltak, de végül is megmenekültünk és visszakerültünk a többi harcostársak közé. Furcsán néztünk tó a tíznapos szakállal. Mindenki körénk sereglett és ölelgettek bennünket. Felfigyeltem én a szobrász barátomra, aki gubbasztott és tetette a szomorúságot. — Mi van veled? — kérdeztem. — Ah. Tönkre tetted a tervemet. Milyen szobor lett volna... de ezek után nem csinálhatom meg.” — Hát ilyenek az én történeteim, — nézett szomszédjára, a porcelángyári brigádvezetőre Manolisz Glezosz. Gazdagh István Összehívták az országgyűlési A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány 12. paragrafusa, 2. bekezdése alapján az országgyűlést 1965. február 10. nap* ján (szerda), délelőtt 11 órára összehívta. (MTI) Csemcnvck SOROKBAN A Szovjetunió és Svédország között Moszkvában aláírták a hat évre szóló (1965—1970) kereskedelmi megállapodást. Az előző, hároméves egyezmény december 31-én jár le. A kölcsönös áruszállításokra vonatkozó jegyzőkönyvi megállapodás 1965-ben a volumen növekedését irányozza elő az elmúlt évhez képest és a hagyományos áruk mellett új árukat is tartalmaz. Moszkvában aláírták a szovjet—japán kereskedelmi egyezményt, amely a kölcsönös kereskedelem értékét ebben az évben 375 000 000 dollárban irányozza elő, ami az elmúlt évhez képest 15 százalékos növekedést jelent. A szovjet és a japán kereskedelmi küldöttség tárgyalásai során szóba került a két ország közötti hosszú lejáratú, 1966—1970 kereskedelmi egyezmény megkötésének kérdése is. Várható, hogy erről az ősszel megkezdődnek a tárgyalások. * Szombaton repülőgépen elutazott a mongol fővárosból az Alekszandr Selepin vezette szovjet pártküldöttség. A küldöttség tagjai a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának meghívására tíz napon át ismerkedtek a mongol nép életével és munkájával; • Becsben illetékes helyen közölték hogy Klaus kancellár márci- jus 23-án előreláthatólag négyna- . pos hivatalos látogatásra Jugo- ' szláviéba utazik. Az osztrák kormányfő Belgrádon kívül valószínűleg Szkopljébe is ellátogat. • A 60. születésnapját ünneplő Wladyslaw Gomulka címére sok üdvözlő távirat érkezik a testvér- pártok vezetőitől. Üdvözletét küld- te az osztrák, a bolgár, a csehszlovák, a francia, a jugoszláv, a koreai, a mongol, a román, a vietnami, az olasz párt, a Német Szocialista Egységpárt és a Német Kommunista Párt az SZKP és «8 Kínai Kommunista Párt is. A szovjet vezetők távirata, amelyet az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége és a. Szovjetunió minisztertanácsának nevében küdtek, megállapítja> hogy a Szovjetunió népei nagyra értékelik Wladyslaw Gomulkát^ a lengyel kommunista mozgalom kiváló képviselőjét, * Martin Luther King kifizette a 200 dolláros óvadékot és kijelentette: Washingtonba utazik, hogy felkeresse Johnson elnököt. A Nobel-díjas amerikai néger vezető négy napot és öt éjszakát töltött az alabamai Selma börtönében, mert napokig megtagadta — politikai gesztusként az óvadék kifizetését. Abban az órában, amikor King előtt megnyílt a börtönkapti, James G. Clark serif és emberei megint töbszáz szavazati jogáért küzdő négert tartóztattak le. • Jokoszuka japán városban több mint négyezer ember nagygyűlésen tiltakozott az amerikai atomtengeralattjárók japán kikötőkben való tartózkodása ellen. * Egy oportói bíróság kettőtől nyolc hónapig terjedő börtönbüntetésre ítélt öt embert azzal a váddal, hogy az illegális portugál kommunista párt tagjai. Harminc—-negyven százalékos árengedmény a hétfőn kezdődő kéthetes téli vásáron A ruházati kereskedelem a lakosság részére kedvező időben, a „legnagyobb tél közepette” rendezi meg az idén a hagyományos téli, idény végi kiárusítást. Kilián János, a ruházati főigazgatóság főosztályvezetője sajtótájékoztatón közölte, hogy a téli vásár február 8-án, hétfőn kezdődik és — két hétig — február 20-ig tart. Az idei vásár sok tekintetben eltér az eddigiektől. Elsősorban nagyobb, — a tavalyi 20—30 száUganda bezárta kongói határát Brüsszel (Reuter). Csőmbe miniszterelnök szombaton az Union Miniere bányatársasággal és a belga kormányképviselőkkel kötött megállapodás aláírása után hazutazott Kongóba. Brüsszelben bejelentették, hogy a közlemény négy oldalon részletezi azt a „történelmi megállapodást”, ami a belga—kongói kapcsolatok egész területére kiterjed. A Reuter jelentése szerint Csőmbe és a belga tárgyaló fél megegyezett, hogy: 1. Belgium átadja Kongónak azt a százmillió font értékű részvényt, ami eddig a belga koncessziós társaságok birtokában volt. (Csőmbe kormánya a külföldiek bányakoncesszióit novemberben megszüntette). 2. „Közös megelégedésre” rendezik a több mint 300 milliós kongói államadósság ügyét. (Ebbe az „adósságba” még a belga gyarmati hatóságok verték Kongót), 3. Meggyorsítják és fokozzák a belga segélynyújtási programot — ennek keretében eddig évi 200 millió font értékű katonai—műszaki segélyt kapott Belgiumtól a kongói kormány. Uganda lezárta 300 kilométer hosszú kongói határát — jelentette be Adoko Nekyon tervezésügyi miniszter. Az ugandai kormány egyidejűleg mindkét irányban betiltotta a két ország kereskedelmi forgalmát. Az intézkedést, ami további rendelkezésig marad érvényben, most nem indokolták meg, az ugandai kormány azonban előzőleg úgy nyilatkozott, hogy kénytelen lesz a határ lezárására, mert a halárövezetben súlyos harcok dúlnak a kongói felkelők és a zsoldosok vezette kormánycsapatok között, s ezek során a kormánycsapatok megsértették az ugandai határokat, zalékkal szemben — 30—40 százalékos engedményeket biztosít a vásárlóknak. A tavalyinál két és félszer több, összesen körülbelül 600 millió forint értékű téli cikk közül válogathat a vásár közönsége. Ezt figyelembe véve a következő két hétben mintegy 100 millió forintot takaríthat meg a lakosság. Változtattak a kiárusításra kerülő cikkek hrányán, s többféle felső konfekciói és cipőt vettek fel a cikklistára. A téli vásár felét például konfekció I cikkek teszik ki, A következő két hétben valamennyi ruházati cikkel foglalkozó bolt 30‘—40 százalékkal olcsóbban I árusítja a női kabátokat, kosztümöket. A szövetruha, a szövet, A ' selyem-, a műszál- és a flanell- blúzt 30 százalékos kedvezménynyel hozzák forgalomba. A felső férfikabátokat és a zakókat 30 százalékos, a műbőr kabátokat és a mikádókat 40 százalékos engedménnyel kínálják. Bármilyen életkorú gyermek részére télikabátot 30—40 százalékos, szövetruhát 30 százalékos kedvezménnyel lehet vásárolni, A divat-kötöttáru kereskedelmi .több ezer cikket kínál, egyebek között férfi jéger fehérneműket. 30 százalékos, gyap- jú-és pamutsálakat 30—40 százalékos, varrásos női nylonharisnyákat 30 százalékos árengedménnyel. Különösen gazdag a téli vásár cipőválasztéka, amelyben elsősorban női- és gyermek bundacipők, gumicsizmák, női félcipők, gyermek maaasszárú cinök vásáro'hatók ■ olcsóbban. A házicipők. és a papucsok árengedményét 30 s~ázalékban állapították meg. (MTI). v
