Tolna Megyei Népújság, 1965. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-26 / 48. szám
4 TOLNA MEGYEI VEPÜJSAG 1965. február 26. BORO SEV- KTTAIM : EPR.EGENY VALTOZM • SAMOS ENDRE Nyugodtan dolgoztak, az ügynökök TÁVOLIÉ TEBBM, AAAJO AZ AGYAGGAL ttOSZTYU - /cev/cs JeLBA/TfCazeTT GLfßAMCV SZÁLLA'sÁAf. 16. — Majd most pótoljuk a mulasztást — mondta Cals. A vizsgálati fogházból elővezettette Georges Sárrét ügyvédet. — Most pedig mondja el szépen, mi játszódott, le hat évvel ezelőtt a L’Ermitage villában. M természetesen ismerjük az ott történt gyilkosság minden részletét, tehát nem érdemes tagadni. — Az átkozott nők! — kiáltott fel Sárrét szenvedélyesen. — ők sodortak bajba... Töredelmes beismerő vallomást tett. KÉT GYILKOSSÁG Cathérine Schmidt és Jacques Deltreuil házasságkötése után Sárrét elhatározta, hogy 100 000 frankra biztosítja a matróz életét. Persze tisztában volt azzal, hogy nem talál olyan biztosító vállalatot, amely akár 10 frank kockázatot is vállal a részeges, beteg matróz életéért. Ezért „stroh- mannra” volt szüksége, vagyis olyasvalakire, akit Deltreuil néven szerepeltethet a biztosító vállalat orvosa előtt. Joseph Chambon személyében megtalálta az alkalmas embert. Chambon segédlelkész volt valamikor Észak-Franciaországban, de megszökött egy ottani cipőgyáros feleségével, s Marseille-ben élt vele. ötezer frankért vállalta a szerepet. Deltreuil néven biztosítási ajánlatot tett az egyik biztosító vállalatnak. A vállalat orvosa megvizsgálta és mivel makkegészségesnek találta, Chambon akadály nélkül megkötötte a nagyösszegű biztosítást. Deltreuil néven. Hét hónappal később Deltreuil meghalt. Sárrét felvette a 100 000 frankot és kifizette az egykori segédlelkészt. Am Chambon most már nem elégedett meg az ötezer frankkal. Követelőzni kezdett, feljelentéssel fenyegetőzött— és tetejében szemet vetett Cathérinere, Sárrét szeretőjére. Ez okozta a vesztét. — Villát kell bérelnünk — mondta 1925 nyarán Sárrét a szeretőjének. — Nézz körül a környéken. Keressél egy magános épületet, lehetőleg nagy kerttel. — Ennél jobbat nem is találhattál volna — mondta sugárzó arccal, amikor Cathérine megmutatta neki a L’Ermitage villát Marseille és Aix-en-Provence között, néhány száz méternyire az országúttól, egy kis domb tetején. A villa tulajdonosa végigvezette őket az összes szobákon. — Garázs is van az udvaron. Kocsim ugyan nincs, de van egy motorkerékpárom. A garázsban hagyom, szükség esetén használhatják. A Schmidt nővérek beköltöztek. Augusztus 18-án beállított Sárrét. — Holnapra meghívom Cham- bont ebédre. Cathérine érte megy taxival Marseille-be. így is történt. — Milyen kellemes itt — lelkesedett Chambon másnap. — Nincs olyan pokoli hőség, mint a városban. — Jöjjön, menjünk az emeletre. Onnan valóban gyönyörű a kilátás. Felvezette az emeleti szobába. A szoba sarkában egy spanyolfal állt. Cathérine az ablakhoz lépett. Ebben a pillanatban lövés dördült. Cathérine hátrapillantott, látta, hogy Chambon véresen össze rogy. — Ezt elintéztük — mondta ! Sárrét a spanyolfal mögül előlépve I Fél órával később taxi állt meg a ház előtt. Egy étteremből elhozta a megrendelt ebédet. Sárrét a kocsiba szállt. — Marseille-be megyünk, de rögtön visszajövünk. Chambon lakására hajtatott Blanche Ballandreau, Chambon öregedő szeretője nyitott ajtót. — Hol maradt Chambon? — kérdezte. — Nagyon tetszik neki a villa. Megkért, vigyem ki önt is. Blanche Ballandreau nem kérette magát. Gyorsan átöltözött. Aggasztotta, hogy szeretője együtt van a villában azzal a német nővel. A villa ajtajában Cathérine fogadta. — Chambon Philomenával a kert végében sétál. Rögtön idehívom Sárrét bevezette a „vendéget”. Cathérine nem a kert végébe ment, hanem a garázsba. Begyújtotta a motorkerékpárt, erős gázt adott úgy, hogy a motorzúgás elnyomott minden más hangot A revolverlövések hangját is... öt perccel később leállította a motort. — Philomena, feljöhetsz! — kiáltott a kertbe. — Mindent elintéztem — mondta Sárrét a nővéreknek. — Holnap majd eltüntetjük a két holttestet. Philomena idegrohamot kapott arra a gondolatra, hogy két halottal maradjon a villában. Sárrét kénytelen volt öt magával vinni Marseille-be, csak az erősebb idegzetű Cathérine maradt az épületben, ő nem félt a két halottól... Sárrét és Philomena másnap miár korán reggel újra ott voltak. A pincéből a fürdőszobába vitték a már előre elkészített, körülbelül száz liter kénsavat. A maró folyadékot a kádba helyezett holttestekre öntötték. Kellemetlen átható szag, néhány sötét folt a lépcsőn, és fel- ismerhetetlen kocsonyás tömeg a kert földjében ... Ez maradt vissza a szörnyű bűntény után. Chambon és szeretője eltűnt Marseille-ből. Senki sem kereste őket A hármas bűnszövetkezet tagjai nyugodtan éltek a százezer frankból. Csakhogy százezer frank nem tart örökké A biztosítási csalás kifizetődő üzletnek bizonyult. Ezért 1929 végén Sárrét a százezer frank megmaradt részével három biztosító társaságnál is nagy összegű életbiztosítást kötött szeretője, Cathérine életére. — Majd keresünk valakit, akit helyetted eltemethetünk — mondta. Egy évvel később elérkezettnek látta az időt a cselekvésre. Philomena Schmidt elment egy tüdőgondozóba. — Fogadalmat tettem, hogy élete végéig ápolok egy tüdőbeteg nőt, akinek nincs hozzátartozója — mondotta. Magali Herbinre esett a választása. A tüdőgondozó igazgatójánál engedélyt kapott, hogy a beteget. lakására szállítsa. A testvérek valóban gondosan „ápolták” a beteget. Erős szeszes italokkal itatták, bőven ellátták cigarettával, esténként mulatókba vitték és hajnalig mulattak vele. A halál azonban késett. Sárrét már annyira kifogyott a pénzből, hogy az esedékes biztosítási díjat sem fizethette ki. Nem várhatott tovább. Két nappal az esedékesség előtt egy üveg pezsgővel jelent meg a nővérek lakásán. Csak — Sárrét tervezett ki mindent — állították a bíróságon a nővérek. — Mágikus szemével hipnotizált bennünket. Azt tett velünk, amit akart. — Hazudnak! — erősítette Sárrét ők gyilkolták meg Blanchet. Közben Chambon bírókra kelt velem, s véletlenül elsült a fegyverem. Az esküdtek inkább hittek a két nőnek. Az ügyvédet halálra ítélték Philomena és Cathérine Schmidt élethossziglani börtönt kapott. 1934. április 10-én Deibler párizsi hóhér végrehajtotta a halálos ítéletet. * INDIAN NYlLMÉREG Egy megcsalt asszony gyötrelmei, keserves szenvedése képezi a hátterét egy szenzációs bolognai gyilkossági bűnpernek. A per vádlottja dr. Carlo Nig- risoli ismert bolognai orvos, s az a vád ellene, hogy a curare nevű gyorsan ölő indián nyílméreggel megmérgezte feleségét. Ombret- tát, hogy megszabaduljon tőle, és szabadon élhessen szeretőjével, lris Azzalival. Az esküdtszék még nem hozta meg ítéletét, de a közvélemény bűnösnek mondta ki az orvost. Bűnös mert pokollá tette felesége életét. Ombretta Nigrisoli gyötrelmei akkor érték el tetőpontjukat, amikor férje kényszerítette, hogy hívja fel Iris Azzalit. és kérje meg — szeresse továbbra is dr. Carlo Nigrisolit. — Itt Iris Azzali! — jelentkezett a hívott fél. Ombretta Nigrisoli füléhez szorította a kagylót. Életében először hallotta ezt a hangot, ve- télytársa hangját. Tenyere verejtékezni kezdett a félelemtől és az izgalomtól. Csak most értette meg igazán, milyen embertelenséget követelt tőle a férje, amikor arra kényszerítette, hogy hívja fel ezt a nőt s mondja neki: — Kérem, szeresse a férjemet. Szeresse, mert én is ezt óhajtom, ezt akarom. Újra. most már türelmetlenül jelentkezett a nő. — Halló! Itt Iris Azzali... A szerencsétlen asszony összeszedte minden erejét. — Ombretta Nigrisoli szeretne önnel beszélni ... Nagyon fontos ügyben. Szavait csend követte. Másodpercekig tartó, de örökkévalóságnak tűnő csend. Azután megjött a válasz vagy inkább kérdés. — Kérem ... ? Ez nem olyan nő reagálása volt, aki fölényben érzi magát, aki büszke arra, hogy elhódította más nő férjét, — Beszélnem kell önnel Iris. — Carlóról? Azaz a férjéről? Ombretta Nigrisoli nagy izgalmában is érezte, mennyire bizonytalan vetélytársának a hangja. Uj remény sarjadt lelkében. Talán mégis jobb lesz, ha nem futamodik meg, ha nem hagyja el a csatateret küzdelem nélkül .:. ? Nem tudta eldönteni mitévő legyen? Ebben a pillanatban nyílt az ajtó. s belépett kislánya Rafa- ella. Megállt az ajtóban tágra- nyitott, csodálkozó kérdő szemekkel, mintha azt kérdezte volna: — Miért sír anyuka? Miért olyan sápadt apuka? Dr. Nigrisoli az ajtóhoz ment* s kitessékelte a gyereket. (Folytatjuk.)
