Tolna Megyei Népújság, 1965. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-26 / 48. szám

■»ur Tötfl* MEGYEIm vhag asuBtoSfii £oreseí®tEt­NÉPÚJSÁG A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPIA 'I FAQ YL ALT ÉS KORCSOLYA XV. évfolyam, 48. szám. ÁRA: 60 FILLÉR Péntek, 1965. február 26. l\em kis ügyek Az egyik cipőgyári termelési tanácskozáson szóba hozták a munkásnők. hogy az öltözőben levő hajszárítót csak úgy tudják használni ha székre állnak. Ki­csi ügy, a termeléssel alig hoz­ható kapcsolatba. A gyár vezetői mégis azonnal intézkedtek. Egy másik termelési tanácskozáson felhívták a művezető figyelmét a munkások, hogy a tégla lebon­tása a billencs-au tóról nem jó dolog. mert tíz-tizenöt tégla minden esetben összetörik. Hal­lottunk arról is, hogy a munká­sok kifogásolták, miért nekik kell menni a segédanyagért, miért nem a segédmunkásokkal hor­dát ják oda, úgy sokkal kevesebb idő menne el a termelőddőből Nem kis ügyek ezek. Ilyenek­ből és hasonlókból a munka gondjaiból tevődik össze minden­napi életünk. S amikor megszün­tetünk egy ilyen hiányosságot, mindjárt jobb kedvvel megy a munka. Pedig sok esetben csak egy kis figyelmességen múlik — sok minden. Az országgyűlésen Kádár elv- társ hozzászólásának ezért volt a nagy hatása, mert olyan sok és fontos kis ügyről beszélt, nagy ügyhöz méltó módon, amely kí­séri tevékenységünket és min­denkit érdekel. Ezért emlékeznek az emberek az. országgyűlésre olyan szívesen, mert a képviselők valahogy idén sokkal többet be­széltek a tavaszi ülésszakon a munka apró gondjairól, mint máskor. A nagy gondok, például: ho­gyan és mikor . lép termelésbe a műszergyár vagy mi lesz az öt­millió forint értékű eladhatatlan dombóvári betoncsövekkel — e kis ügyek mellett fennállnak, gondot okoz megoldásuk. De ez nem jut el minden ember érdek­lődési körébe, nem foglalkoztat minden embert Mert a termelő géppel előforduló hiba. a piszkos mosdó, a fűtetlen öltöző, a két- filléres alátét hiánya közvetlenül érinti a munkást. S ilyen filléres dolgok mindenütt vannak. Ilyen apró bosszúságok megszüntethe- tők de valahogy mindig keletke­zik helyettük másik. Mit lehet tenni, hogy a kis ügyek meg­szűnjenek? Figyelmesebb, gondo­sabb munka csökkenti az apró bosszúságokat. így. ha a mun­kásnők hajszárítóját „emberi magasságba” szerelték volna, s csak egy művezetői utasításba ke­rül, hogy a segédmunkás hordja a termeléshez a segédanyagot, ne a munkás álljon fel minden fél órában két-három percre. Nem kis ügyek ezek a napi gondok Sokat foglalkoznak meg­oldásukkal. A Bonyhádi Cipő­gyárban például a szakszervezeti bizottság — a termelési tanács­kozásokkal kapcsolatos új rende­let értelmében — különös figye­lemmel kezeli a dolgozók javas­latát. A simontomyai gyárban pedig felelőssé' tették a műveze­tőket, hogy az apró panaszokat, egyéni és közügyeket feszegető kis dolgokat, azonnal intézzék el. Hogy ne akadályozza a munkát semmi más. Néhány évvel ez­előtt az egyik tolnai gyárba meghívtak egy pszichológust, be­szélgessen az emberekkel. A tu­dós a beszélgetések végén ponto­san az ilyen apró ügyek meg­szüntetésére hívta fel a gyárveze­tőség figyelmét. Ezek annyira le­foglalják a munkás gondolatát, hogy órákig tépelődik, mérgelő­dik rajta, mert tudja, hogy a hiba megszüntetése könnyű... A kis ügyek foglalkoztatják az em­bereket. A jó vezető előtt a mun­kások minden ügye nagy ügy, s gondoskodik arról hogy apró bosszúságok r-:" +t ne gyengüljön a munkamorál* Országos első kendertermelésben a döbröközi Zöld Mező Tsz A textilipar két fontos hazai nyersanyagának, a lennek és a kendernek a termesztéséről ta­nácskoznak csütörtökön a Könnyű­ipari Minisztériumban a len— kendertermesztő, nemesítő gazda­ságok, á feldolgozó vállalatok, a Földművelésügyi Minisztérium, a Termelőszövetkezeti Tanács és az ipar képviselői. A megbeszélést Földi László, a könnyűipari mi­niszter első helyettese nyitotta meg. Pécsi István, a rostkikészítő vállalat mezőgazdasági osztályá­nak vezetője számolt be a leg­utóbbi mezőgazdasági év tapasz­talatairól és a következő évi fel­készülésről. A beszámoló után kihirdették a len—kender- termelő gazdaságok elmúlt évi versenyének eredményeit, az élenjáró gazdaságoknak ok­levelet és összesen 41 000 fo­rint jutalmat adtak át. A lentermelők versenyében 109 gazdaság vett részt, a legjobb eredményt a mezőszilasi Mező­föld Tsz érte el, amely a 300 hold vetésterületről átlagosan 34,5 má­zsát takarított be, s az összmeny- nyiség 85 százaléka első osztályú volt. Jó munkájáért 7000 forint jutalmat kapott. A 194 kendertermelő gazda­ság versenyében a döbröközi Zöld Mező Tsz lett az első. A Zöld Mező Tsz 360 holdon ter­melt kendert és az átlagos ter­méseredmény 45,6 mázsa volt, amelynek 99 százalékát minősí­tették első osztályúnak. A gazda­ság 12 000 forint jutalmat kapott. A téli vásár mérlege: 450 millió forint értékű áru talált gaxdára A Belkereskedelmi Minisztéri­um ezekben a napokban állítja össze a nemrégiben zárult kéthe­tes téli vásár mérlegét. Még nem érkeztek meg mindenhonnan az eredmények, az eddigi adatokból azonban megállapítható, hogy a vásár jól sikerült. A kereskedelem mintegy 600 milliós árukészlettel indította az idény végi kiárusítást, s ebből kö­rülbelül 450 millió forint értékű áru talált gazdára. FLgyelembevé- ve a tavalyinál jóval nagyobb mé­retű árengedményt, a téli vásáron a lakosság mintegy 150 millió fo­rintot takarított meg. A vidéki áruházak közül a kecs­keméti 3,3 millió forint, a mis­kolci több mint 3 millió forinttal zárta a téli vásárt, s még a kiseb­bek közé tartozó szombathelyi áruházban is 2,5 millió forint volt a téli vásár bevétele. Túri M. felv. Parlamenti küldöttség utazott a Lengyel Népköztársaságba Parlamenti küldöttség utazott csütörtök reggel Varsóba, a Len­gyel Népköztársaság szejmjének meghívására. A delegációt Vass Istvánné, az országgyűlés elnöke vezeti; a küldöttség tagjai: dr. Babits Antal. Dobos József, Far­kas János, Lombos Ferenc és Oláh György képviselők. A küldöttséget a Keleti pálya­udvaron dr. Beresztóczy Miklós, Pólyák János, az országgyűlés alelnökei. Harmati Sándor, a Hazafias Népfront Országos Ta­nácsának titkára. Marjai József, a Külügyminisztérium csoport­főnöké, az országgyűlés tisztség- viselői és parlamenti képviselők búcsúztatták. Jelen volt az eluta­zásnál Jan Kiljanczyk budapesti lengyel nagykövet. Az elutazást megelőző este Jan Kiljaczyk budapesti lengyel nagy­követ vacsorát adott a küldöttség í tiszteletére. Az új építőipari vállalat első két hónapja 1965 a stabilizáció éve — 1965. január 1-gyel Tolna me­gyében új építőipari vállalat kezdte meg tevékenységét. Két hónap telt el azóta, hogy a hiva­talos szerveket, ügyfeleket értesí­tette az új vállalat vezetősége a megalakulásról, és arról, hogy É. M. Tolna megyei Állami Építő­ipari Vállalat néven kezdte meg működését a megyében. Mi történt a két hónap alatt ? Hogyan kezdődött a munka, mi­lyen eredmények és gondok jár­nak együtt a vállalatszervezéssel és legfőképp, mit várhatunk az új vállalattól és az új vállalat ve­zetői mit várnak az őket segítő szervektől, intézményektől 1965- ben. Ezekre a kérdésekre keres­tünk választ. Mindenekelőtt idézzünk egy be­kezdést a vállalat nemrég elkészí­tett 1965. évi intézkedési tervé­ből: „A vállalatunk előtt álló, 1965. évi feladatok megkövetelik a tervfegyelemnek a korábbi éve­ket meghaladó biztosítását, a rendelkezésre álló eszközök optimális kihasználását, a munkafegyelem és munka­erkölcs javítását, az üzem- szervezés előtérbe helyezését, a vezetési színvonal emelését”. — így summázza az intézkedési terv a legfőbb teendőket. S ebből kö­vetkeztethetünk arra, hogy az eredmény nem is marad el. Az első két hónap legnagyobb eseménye természetesen a folya­matos átszervezés volt. Sokoldalú és szívós politikai munkát kellett végezni, hogy megszűnjék az év "lső heteiben tapasztalt íróasztal­harc, akkor az volt a szokás, hogy a dolgozók jelentős része az­zal töltötte idejét, hogy talál­gatták, ki hova kerül, ki ki­nek lesz a főnöke. Természe­tesen így nem lehet dolgozni. Az ilyen légkört meg kell szüntetni. A vállalat vezetősége igen rövid idő alatt tisztázta ezeket a dol­gokat. De ezután jött a nehezebb: a munkát úgy végezni, hogy köz­ben a költözés is menjen, de ne hátráltassa ez a számlázást és a kivitelezést sem. Most, utólagosan már megállapíthatjuk, hogy a vál­lalat vezetői jól irányították a nem könnyű feladatok végrehaj­tását. Ma már beköltözött Szek- szárdra az adminisztráció több mint ötven százaléka. Ideiglenes irodákban, a városban négy he­lyen intézik a vállalat ügyeit. Nem könnyű így a vezetés. S ezért is szorgalmazták a kommunis­ták a pártalapszervezetek megalakítását, liogy a segítsé­get naponta tudják adni min­den munkaterületen. Négy alapszervezet alakult az új vállalatnál, csaknem kétszáz párttag vette vállára a válla­latalapítással, a termeléssel kapcsolatos gondokat. Az első két hónapban jól vizsgázott az építő- vállalat. A januári tervet túlteljesítették. A termelési tervet 141 százalékra valósították meg, ugyanakkor a termelékenységi mutatót 119,7 százalékra teljesítették. Az átlag­bért nem tudták tartani január­ban. Akkor az volt ennek az oka — februárban nem ismétlődött meg —, hogy jelentős számban küldtek dolgozókat szabadságra, hogy a nyári hónapokat teljes ka­pacitással tudják végigdolgozni. Február az előzetes számítás szerint is az ígéri, hogy a terv teljesítése meghaladja majd a száz százalékot. Pedig érdemes elgondolkodni azon, milyen örökség után fogott munkához az új vállalat. A jog­előd, a komlói vállalat nem ör­vendett jó hírnévnek. S éppen ezért a jogutódnak, az új válla­latnak kétszeresen kell erőfeszí­téseket tenni. Mert bizonyítani is kell, meg azután a régi hibák je­lentős részét megszüntetni is. 200 milliós terv Még mozog a vállalat, még nem állapodott meg Tolna megyében, és a Baranyában maradt építési főnökségek sem. De máris biztosra vehető, az idei, több mint kétszázmilliós tervet megvalósítják a munkások. A legutóbb megtartott aktíva­értekezleten, ahol már a fel- szabadulási munkaverseny is bontogatni kezdte szárnyát, arra tettek ígéretet a munkások és vezetők, hogy az idei évet a vállalat megszilárdításának évévé teszik. A cél az, hogy kialakítsák a megfelelő helyeken és kapaci­tással az építéskiszolgáló üzeme­ket. Ezek stabilizálása, megerősí­tése ember- és gépanyaggal, az alapja a kivitelezői kapacitás megerősítésének. Az a cél, hogy a vállalat egész kollektívája az idén több mint kétszázmilliós terv teljesítése mellett, felkészüljön a harmadik ötéves terv nagy Tolna megyei beruházására. A megye állami és pártve­zetői azt a célt tűzték az új építőipari vállalat gazdasági és tömegszervezeti vezetői elé, hogy erős, jó kivitelező ka­pacitással rendelkező, jó szak­emberekből álló vállalat lé­tesüljön. Az út, amelyen az új vállalat halad, a célhoz vezet. Nagyobb szigorúság, a munkáért érzett fokozottabb felelősség lesz a további eredmények alapja. Felvetődik sokakban — érthető okok miatt —, mit várhatunk az új vállalattól ? A helyzet reális értékelése alap­ján azt mondjuk, csodákra az É. M. Tolna megyei Állami Épí­tőipari Vállalat sem képes. Az or­szágos gondokból eredő hibák megszüntetése Tolna megyében nem lehetséges, hogy csökkenthető. Az idén is lesz anyaghiány, ami miatt késik majd a kivitelezés. Számíthatunk természetesen szer­vezési, emberi hibákra is, hisz egy új vállalat alapozása, meg­indítása ezzel jár. Annyit azonban mondhatunk a felkészülés és a két hónap eredményei alapján, hogy sokkal kevesebb hibát követ majd el az új vállalat... Pedig olyán körülmények között kezdte meg működését, és olyan helyen — Tolna megye székhe­lyén — ahol minden lakos épí­tésznek, mégpedig jó építésznek érzi magát... És- ezek után még nehezebb dolga lesz az olyan lel­kes munkásoknak, műszakiaknak, akik valóban a szakma mesterei. Pálkovács Jenő

Next

/
Thumbnails
Contents