Tolna Megyei Népújság, 1965. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-21 / 44. szám
4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1965. február 21. BOROSEV-KFTAIN EPKEGENY VÁLTOZAT • SAMOS ENDRE A TEHERGÉPKOCSI UTASAT BA/ZANOVtCS Vä'- flOS'BA VITTE. fTT- EGY VA'rOSSZEI/FALA" /TME/ZK-EDEIT /Híf(r S2£/)AEM<ÓVAL~ ... A HELYI KENYÉRGYÁR, KÖNYVELŐJÉVEL. A Z ITALOZÁS UTÁN JZEMENKO 12. A nyomozó visszaült autójába, de nem Broslawitz felé vett irányt, hanem Xiondslasba hajtott. Megállt Springer háza előtt. A csendőr a ribiszkebokrok körül gyomlálgatott a kertben. — Erre vezetett az utam, gondoltam meglátogatom. A csendőr a lakásba invitálta a nyomozót és ribiszke-pálinkával kínálta. — Hamarosan nyugdíj áztatom magam — mondta elkeseredve. — Az átkozott Sigalla-ügy teljesen aláásta tekintélyemet... A parasztok már nem tartanak tv lem... — Nem kell olyan komolyan venni a dolgot — vigasztalta a detektív, közben erősen fülelt kifelé. Végre motorzúgást hallott. Motorkerékpáros rendőr érkezett Beuthenből, és egy írást adott-át. — Tessék olvassa el — nyújtotta a detektív az írást a csendőrnek. — A beutheni államügyészség elrendelte előzetes letartóztatását és elküldte a házkutatási engedélyt. Egy óra hosszat kutatott a detektív a házban és a ház körül. Akkor a már őrizetbe vett Springer elé tette a kutatás eredményét: egy fekete szemüveget, egy szürke viharkabátot, egy megkezdett doboz pralinét, és egy pléh- dobozt, benne sebtapasszal. — Mit szól ehhez? — kérdezte a csendőrtől. Springer válaszolatlanul hagyta a kérdést. A vizsgálóbíró előtt is tagadott, és nem vallotta be bűnösségét a tárgyaláson sem, holott az ügyész a • bizonyítékok hiánytalan láncolatát sorolta fel, s állításait tanúvallomásokkal és megdönthetetlen tárgyi bizonyítékokkal támasztotta alá. A vádirat szerint Springer már 1931 novemberében, vagyis a gyermektartási per első fellebbvi- teli tárgyalására kitűzött nap előtt megjelent egy környékbeli gyógyszertárban és patkánymérget akart vásárolni. Mivel nem volt vásárlási engedélye, a gyógyszerész megtagadta a méreg kiszolgáltatását. Utána levelet hamisított Marika Sigalla nevében, és elküldte a fellebbviteli bíróságnak. A hamis levelet az egyik szomszédos falu csendőrállomásának írógépén írta. Az ottani csendőrök állítása szerint Springer többször használta a gépet jelentések írására. A hamis levél betűi alapján a szakértők kétségtelenül megállapították, a levél azon a gépen íródott. 1931. december 31-én egy távolabbi község patikájában, szabályszerű hatósági engedéllyel tíz gramm sztichnint vásárolt. — Házunkban nagyon elszaporodtak a patkányok, azért volt szükségem méregre — mondta Springer a tárgyaláson. — Soha nem volt patkány a házunkban — állította a felesége. Amióta a férje gyilkossági gyanúba keveredett, szakított vele és mindent elkövetett, hogy bűnössége bebizonyuljon. A bizonyítékok alapján a bíróság bűnösnek mondta ki Pán Springert, a környék rettegett csendőrét és halálra ítélte. Később kegyelmet kapott. Büntetését élethossziglani börtönre változtatták. MÉRGEZÉS UTÁN TETSZHALÁL A sok rejtélyes és titokzatos mérgezési eset között, amelyeket a bűnügyi krónika feljegyzett, szokatlan körülményei miatt a most következő történet is helyet kapott, habár voltaképpen nem is bűntény. Helyet kapott azért, mert szintén Pazd^gította a bűnügyi szakértők méreti'menetét. • Az érdekes esetet dr. Weimann neves berlini törvényszéki orvostani szakértő feljegyzései alapján közöljük, aki abban az időben a berlini Charité kórház kórbonctani laboratóriumában dolgozott. Akkoriban azt tanulmányoztuk, hogy milyen elváltozásokat okoz a morfiummérgezés az agyban. Bőséges anyaggal rendelkeztünk. Közvetlenül az első világháború után, 1919-ben kétségbeesésükben igen sokan lettek rabjai a kábítószereknek, és nem múlt el hét, hogy a morfium egy-két áldozata ne került volna boncolöasztalra. Ezek azonban egytől egyig krónikus, idült mérgezések voltak, heveny, akut mérgezés egyetlenegy sem fordult elő. Tudományos kísérleteinkhez azonban heveny mérgezés következtében meghalt személy holttestére is szükségünk volt. Ezért megkértem egyik háborús baj társamat, Georg Strassmann orvost, a törvényszéki orvostani intézet igazgatójának fiát és első asszisztensét, értesítsen, ha egy morfiu- mos öngyilkos holttestét kell fejboncolni. 1919. október 29-én reggel Strassmann felhívott: — Gyere velem délután a Névtelenek Temetőjébe. Egy öngyilkos nő holtteste van a temető hullakamrájában. Megmérgezte magát morfiummal. Majd együtt elvégezzük a boncolást. A megbeszélt időpontban találkoztunk. Berlin Schildhorn nevű külvárosába hajtattunk, mert ott van a Névtelenek Temetője. A boncplásra 'nem került sor. Helyette a temetőőr és felesége elmondták a tetszhalott esetét, legalábbis a történet elejét, a folytatásét később tudtjjJc meg. A PECSÉTVIASZPRÖBA 1919. október 28-án délután egy gépkocsi haladt a Havel parton. A napok óta tartó eső folytán roppant csúszós volt az út, úgyhogy a vezető nagyon óvatosan, lassan hajtott. Már messziről batyuszerű sötét tömeget pillantott meg. Közelebb érve azt látta, hogy nem batyu fekszik az út szélén, hanem egy nő. A sofőr megállt. — Álljon fel kisasszony, hiszen felfázik a hideg kövön! — mondta, de már a következő pillanatban látta, hogy felszólításának nem lesz foganatja; a nő nem adott élet jelt Átázott, könnyű felöltőjében élettelenül feküdt. A spfőr karjaiba vette — közben úgy tűnt neki, hogy gyenge sóhajtást hall —, kocsijába .helyezte és a legközelebbi rendőr- állomásra vitte. — Nyugodtan egyenesen a Névtelenek Temetőjébe vihetted volna. Hiszen látod, hogy halott — mondta a sofőrnek a rendőnállo- más parancsnoka, miközben megtapogatta a nő pulzusát. Akkoriban, a vesztett háborút követő súlyos anyagi nélkülözések idején napirenden voltak az öngyilkosságok a német fővárosban. Nem múlt el nap, hogy va-’ laki ne vetette volna magát a Havel folyóba, vagy egy gyorsvonat kerekei alá. Sokan revol- vergolyóval, méreggel váltották meg magukat a nélkülözéstől. AZ öngyilkosokát Schildhom- ban temették el. Hivatalosan a Névtelenek Temetőjének nevezték temetkezési helyüket, a berliniek azonban csak az öngyilkosok temetője néven emlegették. Közben megérkezett dr. Wagner hatósági orvos Megállapította, hogy a leány végtagjai és teste egészen merev. Érverése nincs, nem lélegzik. Pupillája tágult. Amikor egy tűheggyel szemgolyójához ért, nem reagált. Hogy. teljesen megbizonyosodjon a halál beálltáról, érdekes próbát tett. Pecsét viaszt kért, megeyújtotta és a leány mell- csontjára csöpögtette. Ha él, bőre elvörösödik és hólyag képződik rajta. A reakció elmaradt — a leány halott. Nem volt más hátra, mint kiállítani a halotti levelet.. A halál oka valószínűleg mérgezés — írta az orvos az űrlap megfelelő rovatába, majd utasítást adott, hogy a holttestet szállítsák a Névtelenek Temetőjének hullakamrájába a boncolás meg- ejtése végett. A HALOTT ÉLETJELT AD A temető mellett lakott Gustav Malta erdőkerülő Ö volt egyben a' temetőcsősz-és-sírásó is. A legtöbb esetben csak ő és felesége „állták körül” a névtelenek sírgödrét, mielőtt a koporsót lebo- csátották. Az új halottat Malta felesége vette át. Úgy beszélt hozzá, akár egy anya megtévedt leányához, aki hosszas távoliét után hazaérkezett. Megfésülte zilált haját, nagy nehezen összekulcsolta mellén merev kezét, majd férjével együtt beemelte az egyszerű ingyen-koporsóba, ami a névtelen halottaknak, az ismeretlen öngyilkosoknak jár. — Ne- szögezd be nagyon —• figyelmeztette a férjét. — Lehetséges, hogy mégis van valakije és eljön érte. Bizonyára a boncolást is elrendelik. Igaza volt. Másnap már reggel nyolc órakor egy nő és három férfi érkezett a temetőbe egy detektív kíséretében. - Hozzátartozói voltak négy eltűnt leánynak, akiknek személyleírása sok tekintetben egyezettt az ismeretlen öngyilkos lány személyleírásával. — Ha tegnap rám hallgattál volna, most nem kínlódnál any- nyit — korholta az asszony a koporsó felnyitásával bajlódó temetőért. Végül nyitva volt a koporsó. —1 Kérem lépjenek közelebb és nézzék meg a halottat, hátha felismerik benne eltűnt hozzátartozójukat — szólította fel a látogatókat Ebben a pillanatban Maltáné felsikoltott, úgyhogy Malta ijedtében elejtette a lámpát. Megragadta a feleségét. — Mi történt? Mi van veled? Felesége képtelen volt válaszolni. Egész testében reszketve a halottra mutatott A detektív nyugtalankodni kezdett, az eltűnt leányok hozzátartozói ijedten megborzadtak. Malta felemelte lámpáját, közelebb lépett a koporsóhoz, a halott' fölé hajölt, de rögtön' felegyenesedett — Szaladj gyorsan az erdészlakba. Hívj orvost telefonon — parancsolt a feleségére. A detektív és a többiek ösz- szenézték — Már megint! — szólt a temetőcsősz a halottra mutatva. Odanéztek, s most már ők is észrevették: a halott gégeizmai megmozdultak, alig észrevehetően, de megmozdultak. — Gyorsan, vegyük ki a koporsóból! — kiáltott fel a detektív. A négy szülő sietve elhagyta a hullakamrát. A halottban egyikük sem ismerte fel eltűnt leányát. Röviddel később megérkezett dr. Wagner községi orvos. Úgy látszik, kísérteiét láttak! — mondta bosszúsan a detektív- nek és a temetőcsősznek. Reggelije mellől keltették fel. Rögtön motorkerékpárra ült és a temetőbe robogott, egészen fölöslegesen gondolta Meg volt győződve, hogy a halott életre keltése pusztán vaklárma. — Tetszhalál nincs! — mondta. — Csak babonás öregasszonyok képzeletében történik meg, hogy a haln+b’k felélednek. (Folytatjuk)
