Tolna Megyei Népújság, 1965. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-14 / 11. szám
1565. január II. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG Népesség és foglalkoztatottság Érdekes előadás hangzott el a napokban a szekszárdi TIT-klub- ban. A közgazdasági szakosztály rendezésében került sor Máté Jánosnak, a Központi Statisztikai Hivatal megyei igazgatósága vezetőjének a megye népességének és foglalkoztatottságának helyzetéről és problémáiról szóló előadására. A szakosztály Timár Jánost, az Országos Tervhivatal osztályvezetőjét kérte fel hozzászólásra, az előadás kiegészítésére. Itt nincs hely arra, hogy teljes egészében ismertessük az előadást, úgy véljük azonban, hogy néhány fontosabb kérdés közérdeklődésre tarthat számot. Hogyan alakult a megye népessége, milyen a foglalkoztatottság, mi módon lehet javítani a jelenlegi helyzeten. Az országos átlag alatt Tolna megye népességéről 1869. óta állnak rendelkezésre statisztikai adatok. Az azóta eltelt közel egy évszázad alatt a megye lakossága 21 százalékkal nőtt. miközben az ország népessége kereken megkétszereződött. A fejlődés azonban csak 1910-ig volt egyenletes, az ezt követő ötven év alatt lényeges változás e téren nem történt, sőt csökkenés következett be. Az 1949-es népszámláláskor 270 ezer fő élt a megyében, 1960-ban már csak 267 ezer. Ettől kezdve erőteljesebb a csökkenés, 1963 végén már mindössze 258 ezer lakosa volt a megyének (Ez utóbbi 3 esztendő alatt az ország népessége 1,1 százalékkal növekedett). Az országos átlagnál, lényegesen magasabb a nők aránya. Míg az országban minden ezer férfira 1071 nő jut, megyénkben 1150. Ebben csak egy megye Szabolcs-) Szatmár „előz meg” bennünket. Kulturális színvonal tekintetében is elmaradottabb megyénk az országos átlagnál. 1963-ban a megye 18 évesnél Idősebb népességének 5,8 százaléka rendelkezett • középiskolai, vagy ennél magasabb Végzettséggel ,(az országos arány 12,9 százalék), a 25 évesek és ennél idősebbak közül 1,1 százaléknak volt egyetemi, főiskolai végzettsége (országosan 2,9 százaléknak). A foglalkozítatottság legfontosabb mutatója a keresők aránya a népességen belül. A megyében száz keresőre 105 eltartott jut, az országos 87 fővel szemben. A férfiaknál ez az arány megfelel az országos átlagnak, itt legfeljebb azt kell megjegyezni, hogy a férfi keresők közül közel tízezer dolgozik a járásán kívül lévő munkahelyen, a megyén kívülre mintegy öt és félezer jár dolgozni. A munkaképes korú nők közül azonban mindössze 40,8 százalék a kereső. Ha ezt az országos átlagra (51,2 százalék) akarnánk emelni, hét és fél nyolcezer nő részére kellene munka- alkalomról gondoskodni. A foglalkoztatottság ilyen aránya kihat az életszínvonalra is. A megye ipari munkásainak havi átlagos keresete 1542 forint (főleg köny- nyű- és élelmiszeripari vállalatok vannak a megyében, ahol a bérek alacsonyabbak). Baranyában ez az átlag 2071. Komárom megyében 2118, Nógrádban 2041 forint. Országosan a családok 46 százalékában van csak egy kereső, Tolna megyében ez 55 százalék. Két keresője van országosain a családok negyven százalékának, Tolna megyében 33 százaléknak. Elvándorlás, elöregedés Az előbbi adatok egyben magyarázatot adnak arra, miért nem nőtt a megye népessége az utóbbi évtizedekben. Kevés a munkalehetőség. ami a megye ipari el- , maradottságának következménye. A természetes szaporodás ugyanis nem sokkal marad el az országos átlagtól. A két népszámlálás közti tizenegy évben (1949-től 1960-ig) a természetes szaporodás csaknem huszonkétezer fő volt. Tehát 292 ezerre emelkedhetett volna a népesség. Ennél azonban jóval nagyobb mértékű volt az elvándorlás. A megye vándorlási egyenlege ez időszakban megközelítette a 25 ezer főt. Tehát ennyivel többen költöztek el a megyéből, mint ahányan idetelepültek. Mindössze hét község — és Szek- szárd — „vándormozgalma” volt aktív. Mázán és Nagymányokon a brikettgyár fejlődésével és azzal, hogy bányavidék, magyarázható ez. Bomyhádon elsősorban a két nagyüzem fejlődésével és a -többi községben is a munkalehetősegek növekedése idézte elő az aktív egyenleget. Az elvándorlás egyben a népesség elöregedését is előidézi, hiszen elsősorban a munkaképes korúak költöznek el, találnak másutt elhelyezkedési lehetőséget. Ez ad magyarázatot a nők magas arányára is. A férfiak nagyobb részének van lehetősége a megye határain kívül elhelyezkedni. 1963 végén az ország lakosságának 14,8 százaléka volt 60 éven felüli, megyénkben ez az arány 17 százalék. A megye népességének csökkenését tehát elsősorban arra lehet visszavezetni, hogy gazdasága nem fejlődött olyan ütemben mint az ország más területeié. Megállítani ezt a folyamatot tehát csak akkor lehet, ha az eddiginél gyorsabb ütemben fejlődik a megye ipara. Ezt célozzák egyébként a párt hetedik és nyolcadik kongresszusának határozatai is a vidék fokozottabb iparosításáról, amelynek első jeleit már tapasztalhatjuk is. Mozgalmas klubélet a paksi Ifjúsági Házban Pakson az elmúlt évben az Ifjúsági Háznak nagyon gyér volt a látogatottsága, ritkán keresték fel a fiatalok. Klubélet úgyszólván nem volt. Decemberben az Ifjúsági Ház élére új vezető, Beck János került, aki jobb szervező munkával, ! sok új, a fiatalokat vonzó ötlettel elérte, hogy a kiszesek szabad idejükben szívesen járnak az Ifjúsági Házba szórakozni. Fellendült a klubélet és most már egyJ re inkább a paksi fiatalok ked- j véne szórakozóhelye lesz az Ifjúsági Ház. Esténként 50—60-an | jönnek össze a helyiségekben, I társas játékoznak, beszélgetnek, j pingpongoznak. Elhatározták, hogy minél több 'fiatal megtalálja a kedvenc szó- ; rakozását, szakköröket indítanak. Úgy tervezik, hogy egyelőre négy szakkör indul majd: asztalitenisz-, horgász-, játékvezetői- és ferto- 1 szakkör. „Villámhárítós" részleg a Bonyhádi Gépállomáson Tolna megye több vidékét igen gyakran veszélyeztetik a villám- csapások, főleg nyáron. Ezek elkerülésére segítséget nyújt a megye termelőszövetkezeteinek az, hogy most húsztagú villanyszerelő-részleg alakult a Bonyhádi Gépállomáson, s a villanyszerelési és motorjavítási munkákon kívül villámhárítókat is készít A villámhárító építését az új évben kezdték meg, először a paksi Vörös Sugár Tsz hat istállójára szerelnek fel villámhárítókat a hét közepéig, ezután pedig a duna- srentgyörgyi Ezüstkalász Tsz tizenegy gazdasági épületét látja 1 zivatarok elektromos kisüléseit levezető berendezéssel. Elsősorban a nők számára Természetesen az iparosításnál elsősorban a nők ezreinek számára kell munkalehetőséget biztosítani, hiszen itt, ha az országos foglalkoztatottságii arányt el akarjuk érni, több ezer nőt kellene munkába állítani. Azonban nem lehet mindent beruházásoktól. új üzemek építésétől, a meglevők kibővítésétől várni. A tervhivatal osztályvezetője felhívta a figyelmet arra, hogy számos olyan területen, ahol nők is ellátják a feladatokat, az országos átlagnál alacsonyabb a dolgozó nők aránya. Ez is történelmi okokra vezethető vissza. Ott, ahol fejlett a nehézipar, a bányászat, már tíz- húsz évvel ezelőtt is több nőt alkalmaztak például a kereskedelemben, mint Tolna megyében. Itt a férfiak foglalkoztatottsága eléri az országos átlagot, számos területen férfimunkaerő-hiány van. Már a fiatalok beiskolázását, a pályaválasztást úgy kell irányítani, befolyásolni, hogy egyes, nők által is jól elsajátítható szakmákba tanulónak elsősorban lányokat vegyenek fel. Iparosítani, de a meghatározó a mezőgazdaság A mezőgazdaság gépesítése az elkövetkezendő években jelentős munkaerő-felesleget szabadít fel. A szakemberek számítása szerint 1980-ig 30—35 ezer fővel kell így számolni, ezek számára kell a mezőgazdaságon kívül munka- lehetőségről gondoskodni. Itt -^azonban nagyon kell vigyázni, csak olyan ütemben iparosítani, hogy az ne idézzen elő — még átmenetileg sem — munkaerő- hiányt a mezőgazdaságban. Magyarország kedvező adottságokkal rendelkezik egy magasszínvonalú, belterjes mezőgazdaság kifejlesztésére. És az országon belül sem egyformák a lehetőségek, Tolna megyében például nagyobbak, mint Komáromban. Itt bizonyos fokig mindig létkérdés lesz a mezőgazdaság fejlesztése. Sajnos, ma nagyfokú az elöregedés a mezőgazdaságban és ezen sürgősen kell változtatni, már a fiatalok beiskolázásánál. Nem szabad a többi ágazatot gyorsabban fejleszteni, mint ahogy azt a mezőgazdaság munkaerőhelyzete lehetővé teszi. Az iparosítás nem képzelhető el úgy, hogy minden község, település kapjon ipari üzemet. A jelenlegi településszerkezet történelmileg évszázadok alatt alakult ki, amit a mezőgazdasági kisüzem és a nagybirtok munkaerőszükséglete határozott meg. És ez az állapot nem felel meg a korszerű, gépi nagyüzem — akár iparról, akár mezőgazdaságról van szó — követelményeinek. Nem biztosítható így megfelelően a kommunális ellátás, a kulturális szükségletek kielégítése sem. Éppen ezért törvényszerű, hogy hosz- szabb idő alatt a falvak egy részében csökken a népesség és nagyobb településekre koncentrálódik. Az iparosításnál tehát alapos elemző munkával kell kiválasztani azokat a városokat, községeket, amelyeket e tekintetben fej, leszteni érdemes és kell. Nagymértékben kell fejleszteni a közlekedést is, hiszen rövid idő alatt nem lehet annyi lakást felépíteni, amennyit az új üzemek munkaerő-szükséglete megkövetelne. Az elkövetkezendő tizenöt-húsz év alatt tehát a megyében harminc-harmincötezer fő részére kell munkalehetőséget teremteni. Ez hatalmas összegeket igényel beruházásokra, amelyek előteremtéséhez a megye gazdaságának is be kell segítenie. így a megve ipari, mezőgazdasági közlekedési és a gazdaság egyéb területein dolgozók jó munkáján is múlik, sikerül-e megoldani a foglalkoztatottsági problémákat. U» Decsi népművészek között A szövetkezet asszonyai szorgalmasan dolgoznak egész évben. Gyakran indulnak szállítmányok mind a belföldi, mind a külföldi piacra. Képünk a szövés legelső munkafázisáról, az úgynevezett „befogdosásról” készült. Keller Józsefné népi iparművész és Zö- rényi Júlia végzi ezt a nagy türelmet és hozzáértést igénylő munkát. A szövőnőket is szorgos munka közben örökítettük meg. Gaál Józsefné szövőnő száznegyven centiméter széles „száda”- függönyt készít. Az idős és fiatal generáció egyaránt megtalálható a szövetkezetben. A fiatal generáció egyik képviselője Keller Ilona, aki a kérész torsó zást végzi.
