Tolna Megyei Népújság, 1965. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-13 / 10. szám

1965. január 13. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 5 Baráti együttműködéssel A nagy folyam új korszaka Fél évszázad telt el azóta, hogy a Duna Pozsony—Budapest szaka­sza villamosenergiai hasznosítás szempontjából felvetődött. Schmidthauer Antal mérnök ter­vét azonban — amelynek finan­szírozására a svájci Buss cég vál­lalkozott — az első világháború meghiúsította. 1922-ben a buda­pesti Duna Vízierő RT az említett cégtől átvette a folyam haszno­sításának a jogát és új tervet készített. A Duna mellékágának hasznosítására tervezett 10—37 megawatt teljesítményű erőmű dokumentuma ugyancsak feledés­be merült. A második világháborút követő­en, 1948-tól a szakemberek szá­mos változatban foglalkoztak a Pozsony—Budapest közötti dunai' vízierőmű-rendszer létrehozásával. A végső, most már megvalósí­tásra érett tervet a két baráti drszág, hazánk és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság közös be­ruházással odja meg. Közös erővel Mindkét országnak nagykapaci­tású energiaforrásra van szüksé­ge. A megnövekedett igény, és kovóí csúcserőmű lesz. A Duna egésznapos helyzeti energiáját a szükségnek megfelelően néhány óra alatt akkor alakítja át villa­mos árammá, amikor a legszüksé­gesebb. A csúcserőmű természete­sen növeli az építkezési költsé­geket, mégis ez a megoldás a gazdaságosabb, hiszen reggeli és esti órákban három-négyszeresére növekedik a villamosáram-fo- gyasztás. Különleges műszaki megoldások A gabcsikovoi csúcserőmű a Duna átlagos vízhozama négy­ötödének a felfogását és tárolását igényli. Ehhez ki kell alakítani a Pozsonytól keletre — a Körtvé- lyesig tartó 1000—3000 méter szé­les és 25 kilométer hosszú 50—60 négyzetkilométer felületű víztáro­lót. A Duna napi 16 órás feltar­tóztatása a jelenlegi vízmagassá­got lényegesen megnöveli. Érthe­tő. ha a kialakítandó vízgyűjtő töltéseit különleges biztonsággal szükséges készíteni. A tárolóban összegyűjtött vizet 25 kilométer hosszúságú üzemi dencét szükséges kialakítani. Ide ágyazzák majd be a gabcsikovoi vasbetonból és acélból készülő energiaszolgáltató turbinaberen­dezést. A nyár folyamán Dunakiliü tér­ségében. Farkaszátonyon Ambrus László mérnök vezetésével talál­tak megoldást, a száraz munka­gödör kialakítására. Az olasz gyártmányú Titánia géppel 20—30 méteres mélységig 80 centiméter széles rést vágtak. A mechanikai maróhoz hasonló Titánia a meg­adott mélység elérése után víz­szintesen is halad a talajban és a szükséges rést így alakítja ki. szélyt, akadályt ad a hajósoknak. E veszély megszűnik. Az üzemi csatornában, ahová a nagyméretű zsilipkamrák felemelik, illetve le­eresztik a hajókat, az egyenlete­sen mély vízben teljesen biztonsá­gossá válik a hajózás. A gabcsikovoi csúcserőmű nyolc hatalmas Kaplan turbinája 710 megawatt teljesítményű lesz és 2,58 milliárd kilowattóra energiát szolgáltat. A nagymarosi erőmű tíz kisebb Kaplan turbinája 200 megawatt áramot termel majd. Ez az erőmű folyamatosan üze­mel és 1,1 milliárd kilowattóra villamos energiát biztosít. A nagy­marosi erőműnek — az áramszol­gáltatással együtt — nagyon fon­tos feladata: a két erőmű között a víz szintjét úgy szabályozza, hogy Gabcsikovotól Nagymarosig a hajózás állandóan biztosítható legyen. millió tonna szenet kellene fel­használnia. A monumentális erőmű építésé­hez 800 000 tonna cementet, 10 000 tonna acélt, 30 000 köbméter fát, 5000 millió köbméter homokot és kavicsot és 1 millió köbméter kö­vet és egyéb anyagokat használ­nak fel. Mi történik most, a téli hóna­pokban? A tavaszi-nyári-őszi sza­badtéri sikeres kutató, kísérleti munkálatok után jelenleg a labo­ratóriumokban találhatók az erő­mű tervezői. A pozsonyi Hidro­technikai Kísérleti Intézet labora­tóriumában már felében-harma- dában a Duna medrével együtt látható a gabcsikovoi erőmű. A A farkaszátonyi munkahely, a hát­térben a Titánia résetőgép. A rést — nehogy bedőljön — ideiglenesen nehéz fajsúlyú beton­iszappal fel töltötték, majd beton­nal véglegesen betömték. Ily mó­don 450 méter hosszú és 250 méter széles száraz munkahelyet is kialakíthatnak. A munkagödör padozatát is el kell zárni a víz­től, de ennek a módját a szak­emberek már jól ismerik. Kilencszáz megawatt Sokan attól tartottak, hogy a hajózás az üzemi csatornában — az alkalmazandó zsilipkamrákkal — bonyolultabbá válik. Az üzemi csatornában azonban biztonságo­sabb lesz a víziközlekedés. A Du­nának ugyanis éppen ez a szaka­sza szeszélyes gyorsasággal ho­mokzátonyokat épít, és sok ve­A két erőmű összesen 910 me­gawatt energiát szolgáltat. Az áramfejlesztő rendszer Közép- és Nyugat-Európa egyik legnagyobb vízierőműve lesz. (Csak a Szov­jetunióban és az Amerikai Egye­sült Államokban működnek na­gyobb vízierőművek.) A csehszlo­vák—magyar közös alkotás nagy­ságára jellemző, hogy a tiszalöki víziérőműnél (amely 11,5 mega­wattos) á nagymarosi tizennyolc­szor. a gabcsikovoi pedig hatvan­négyszer több energiát ad. Ami­kor a Gabcsikovo—nagymarosi erőműrendszer elkészül, mindkét szocializmust építő ország 455 megawatt áramot kap. Ilyen nagy- mennyiségű villamos energia előál­lításához Magyarországnak és Csehszlovákiának is évente 5—5 modellen minden láthatóvá válik, ami a valóságban felépül. Karol Rohan, az intézet osztályvezetője és Karol Taus, a gyakorlati ku­tatások vezetője munkatársaikkal együtt a legkülönbözőbb kísérle­teket végzik a gyakorlati felada­tok kidolgozása céljából. Mielőtt a nagy építkezés megkezdődik, a miniatűr erőművön működés köz­ben is ellenőrzik a tervek reali­tását. A pozsonyi Hidrotechnikai Kí­sérleti Intézet ablakai alatt béké­sen hömpölyög az öreg Duna. Bent, az intézeti laboratóriumok­ban pedig már azt figyelhetjük, miképpen alakul majd a nagy fo­lyam új korszaka. Lónyai Sándor Bratislavai Hidrotechnikai Kísérleti Intézet laboratóriumában ké­szült a miniatűr gabcsikovoi turbinaberendezés. természetesen a gazdaságosságra való törekvés alapján született a Gabcsikovo—Nagymaros vízierő- mű-rendszernek az elgondolása: Az 50-es évek végétől napjain­kig a két ország szakemberei a tervezés és. kísérleti feladatok nagyrészét elvégezték és nincs messze az az idő, amikor hazánk és szomszédunk történetében is egyik legnagyobb építkezést meg­kezdik. Mit mond a pozsonyi Víz.ierőmű Tervező Vállalat specialistája dr. Damisovits Péter a leendő erőmű- rendszerről? A Dunának a Pozsony—Buda­pest szakaszán másodpercenként átlagosan 2000 köbméter víz áramlik. Ezt a hatalmas vízmeny- nyiséget a legésszerűbben két egy­mással összeköttetésben dolgozó erőműrendszerrel lehet hasznosí­tani. A folyam felső szakaszán — Dunakilitivel egyvonalban a cseh­szlovákiai Gabcsikovo község tér­ségében létesül az egyik vízierő­mű. A másik erőmű Nagymaros­nál épül fel. Az ismertetés szerint a gabcsi csatorna vezeti a gabcsikovoi tur­binákhoz. A Duna északi partját követő 200 méter szélességű üzemvíz-csatorna elkészítése bo­nyolult műszaki feladatokat ad. Duzzasztás miatt az üzemi csator­nában á víz szintje — a jelenlegi Dunához mérten — 16—18 méter­rel magasabb lesz. A Duna régi medre is megmarad, amely­ben a víz egyötödét azért vezetik el, hogy a szigetközi és csallóközi erdőségek a szükséges nedvessé­get megkapják. De az öreg Duná­nak a medrére azért is szükség lesz hogy az áradások idején rendkívül nagy víztömeget, télen pedig a jeget elvezethessék. A legbonyolultabb műszaki fel­adat az erőmű építéséhez száraz munkagödör kialakítása. A Duna ágyazata és annak környéke ugyanis 150 méter mélységig ho­mok és kavics keveréke. Ezen a rétegen a víz szinte szabadon tör magának utat. Ebben a talajvíz­ben rendkívül gazdag , kavics és t’omokréfe^ben 450 méter hosszú, 250 méte»- széles és 30—40 méter mélységű száraz, vízmentes me­Légáramlattal i végeznek kísérlc tét a modellen

Next

/
Thumbnails
Contents