Tolna Megyei Népújság, 1965. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-13 / 10. szám

1H5. január 13. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 A befejezés és a kezdés NÖZSON 1 | 959. február 20-án, este 6 órakor dr. Sára Béla Mözs községi állatorvos az Agritoxot ajánlotta nagyon jó és hatásos óvószerként a gabonafutrinka el­len. Izsák Gyula megjegyezte, nem tartja rossznak a védekezés­nél a Matadort. Ezek után a ta­nácsülés résztvevői közül néhány ember fészkelődni kezdett, mert az elnök bejelentette, hogy a má­sodik napirendi pont, beszámoló lesz a község szocialista átszerve­zéséről. Mindez ma már történe­lem, az elmúlt húsz esztendő egyik kiemelkedő dátuma a köz­ség életében. Akkor némelyik egyéni gazda tanácstag megadóan maga elé nézett és arra gondolt: ez az átszervezés úgy látszik örök téma. Viszont még mindig jobb róla beszélni, mint cselekedni. Sőt, addig, ameddig csak napi­rendi pont, hozzászólni nem köte­lező, az ember megteheti, hogy egyszerűen elhallgatja. A tanács­elnök elmondja a magáét és ha nincs hozzászólás, akkor a napi­renddel végeztünk. A jelenlévők közül még nem sejtette senki, hogy néhány nap elteltével robbanásszerű minősé­gi változás történik, napok alatt tömegesen írják alá az egyéni gazdák a belépési nyilatkozatot és pár hónap leforgása alatt vég­be megy az új gazdálkodási for­ma kialakulása. Pláne Mözsön nem gondoltak erre. Működött ugyan a községben három tszcs és egy tsz, de a tsz-szel sem agi­tálni, sem érvelni nem lehetett Amikor az egyéni gazdáknak a nagyüzemi gazdálkodás magar sabbrendűségét kellett bebizonyít tani, akkor éppen a helybeli tsz- ről tanácsos volt hallgatni. Sokan tudták, hogy aratás idején a szö­vetkezeti gazdáknak kizárólag azért volt kitartásuk, mert Kállai Sándor tanácselnök „kikönyör- gött” a földművesszövetkezettől mindegyik tsz-tag részére 200 fo­rint hitelt. így azután a nyár leg nehezebb munkájával nagy ne­hezen, de megbirkóztak. Ebben a helyzetben a köz- *■ ség vezetői mégis mertek az átszervezésről beszélni, mert hitték, hogy a nagyüzemi gaz­dálkodás jelenti a falu felemel­kedését, a parasztemberek jobb, emberibb életét. Meg voltak róla győződve, hogy lesz idő, amikor a falu népe az átszervezés té­nyét a község felszabadulás utáni történetének legszebb lapjaiként fogja számontartani. Mindez be is következett, de mi még ma­radjunk ennél a régi, hét évvel ezelőtti tanácsülésnél. Kállai elv­társ a tanácstagokat hozzászólás­ra bíztatta. Simon Ferenc, Csu­ka István, Klem János, Pintér Ferenc, Izsák Gyula, Szőke Im­re egyéni gazdák hallgattak. — Miért ilyen nehéz a hozzá­szólás ehhez a témához? — kér­dezte Martin Józsefné tanácstit­kár. Erre mozgolódás támadt és az egyéni gazdák egymás szavá­ba vágva bizonyították, hogy ők tulajdonképpen egyetértenek a nagyüzemi gazdálkodással, de olyanok a mözsi viszonyok, hogy félnek. — Teljesen levetkőzünk! —I dünnyögte valaki. A tanácselnök türelmesen ma- { gyarázta a más községekből vett pozitív példákat. Józan, higgadt érvelése az egyéni gazdákat meg­nyugtatta. A tanácsülés véget ért, de az átszervezés kérdése ettől kezdve a falu életében továbbra is napirenden maradt. Hírek ér­keztek az ország más vidékeiről. Ezek arról szóltak, hogy nemcsak községek, járások, egész megyék parasztsága tért át az új útra. S a mözsi emberek egyre gyakrab­ban hangoztatták: meg kell érte­ni az idők szavát. Mindenki azt várta, hogy a tekintélyes gazdák kezdjék. Közéjük tartozott és tartozik ma is Csuka István ta­nácstag, a Hazafias Népfront el­nöke, az aktív közéleti férfi, a szorgalmas, mindenben példát mutató gazda. Belépését az egyé­ni gazdák szinte jeladásként vár­ták C sakhogy Csuka István szá­ját egyszer már megégette a forró kása. Az ötvenes évek­ben megpróbálkozott a tsz-szel, de nagyon hamar ki is ábrándult belőle. Kilépett és attól kezdve váltig hangoztatta, nem megy vissza soha. A népnevelőkkel így beszélt: — Híve vagyok a haladásnak és azt is tudom, hogy a nagy­üzemi gazdálkodásé a jövő. De én a nyilatkozatot nem írom alá. Győrfi László elvtárs, a szek­szárdi FJK elnöke baráti, elvtár­si tónusban kérte: nézze a falut, ne legyen a fejlődés kerékkötője. S végül Csuka Istvánban az ér­zelmeket legyőzte az értelem. Még ma is sokan emlékeznek ar­ra a percre: kicsordult a könnye, de a nevét a belépési nyilatko­zatra odaírta. Példáját rengete­gei követték, s ma — amikor a mözsi Uj Élet Tsz ismét gazdag évzárásra készül, — sokan mond­ják, a fejlődést elsősorban azon1 lehet lemérni, hogy Bagdi Gyula a nagycsaládos volt szegény em­ber jó erős, középparaszti szín­vonalon él. 1959-ben novemberig 271-re nőtt az új belépők száma, de no­vember 27-én a tanácsülésen Bar­tók József tanácstagnak még a következőket kellett javasolnia: — A tanácstagok a holnapi nap folyamán járják végig a gazdá­kat és népnevelő munkával has­sanak oda, hogy mindenki sür­gősen pótolja a kenyérgabona-ve­tési mulasztását. A javaslatot a tanácsülés elfo- ” gadta és határozatot hozott, így utoljára foglalkoztak az egyé­ni gazdákkal. A következő évek­ben már közös erővel termelték meg a kenyérnek valót és ebből évről évre egyre több jutott a népgazdaságnak ie. Aztán volt még egy emlékezetes falugyűlés: a belépési nyilatkozatot már min­denki aláírta, a művelődési házat zsúfolásig „megtöltötték” az új- : donsült szövetkezeti gazdák, hogy 1 döntsenek. Közfelkiáltással hatá- I rozták el, az új életet az Uj Élet I Tsz-ben kezdik. Wágner Mihály hivatalsegéd pedig vitte kiszögez­ni a táblát: „Mözs termelőszövet­kezeti község”. Jóval később Wág­ner Mihály szerelte is le, mert gyakorlatilag nem volt már je­lentősége, hiszen nemcsak Mözs, mindegyik község termelőszövet­kezeti. Mözs a leggazdagabbak közé tartozik. Tavaly a zárszám­adó közgyűlésen Kutnyánszki Já­nos növénytermesztő ípv vallotta: — Ezt az életet hamarabb kel­lett volna kezdeni. A mikor ezeket mondta, eszé­" be sem jutott, hogy annak idején a népnevelők előtt jó erő­sen belakatolta a kaput. Rég volt, talán igaz sem volt. Az vi­szont igaz, hogy tavaly az esz­tendő vége felé Prickler Valé­ria, a postahivatal vezetője tartott a tanácsülésen beszámolót. A volt egyéni gazdák mind ott vol­tak, mert valamennyien tanács­tagok jelenleg is. De Simon Fe­renc már traktoros, Klem Já­nos az építőbrigádban dolgozik, Pintér Ferenc brigádvezető, Csu­ka István a szőlészet vezetője, Szőke Imre fogatos, Izsák Gyula növénytermesztő. Figyelték a hi­vatalvezető mondókáját. Ez egye- | bek között arról szólt, hogy a ! 2500 lakost számláló községben hárommillió forint van a taka­rékban. — És én még azt hittem, hogy levetkőzünk! — sóhajtott valaki bűnbánóan, de hogy ki, azt nem lehetett és nem is nagyon akar­ták megállapítani. Szekulity Péter Tolna megyéből a moszkvai A Magyar Nők Országos Taná­csa az MSZBT és az IBUSZ kö­zös szervezésében április 4-e, a felszabadulás ünnepe alkalmából megrendezésre kerülő moszkvai ünnepségre 200 tagú magyar kül­döttség utazik a Szovjetunióba. I Tolna megyéből öt jól dolgozó , nőt küld a megyei nőtanács a | felszabadulási ünnepségre. A me- | gyei nőtanács összeállította a Szovjetunióba utazó nők névsorét. Részt vesz a moszkvai ünnepsé­gen Miklós Pálné a dombóvári Alkotmány Tsz baromfitenyésztő­je. Takács Istvánné, a tolnai föld­művesszövetkezet dolgozója, Bar- dócz Lászlóné, a hőgyészi nóta­öt nő vesz részt ünnepségen nács titkára, Szegedi Erzsébet, á városi nőtanács szociális bizottsá­gának tagja, és Baricz Józsefné, a bonyhádi járási nőtanács titká­ra. Az asszonyok nagy izgalommal készülnek a küszöbönálló szov- jetunióbeli utazásra. A program sok látnivalót és még több él­ményt ígér. A Tolna megyei asz- szonyok baráti találkozókon, üzem- és kolhozlátogatásokon vesznek részt. A látogatások so­rán közvetlenül is alkalmuk lesz megismerni a szovjet embereket, s találkoznak a szovjet nőbizott­ság aktivistáival. Dunaföldvctron kel a zöldborsó Ragyogó napsütés olvasztotta a deres határt kedden is a megye , tájain. A termelőszövetkezetek- , ben sokfelé szekérkaravánok és .vontatók hordták az istállótrágyát a földekre, A lágyuló talaj miatt ja legtöbb helyen kupacokba rak­ták a tápanyagot, s megyeszerte több ezer hold területre az istálló- trágyát így készítették elő a szét­szórásra. A döbröközi Zöld Mező Tsz-ben 40 lovas fogattal és öt erőgépes vontatóval ezer mázsá­nál több trágyát szállítottak ki az (istállókból a földek szélére ked­den. A verőfényes idő különösen kedvezett a termelőszövetkezet csaknem száz fakitermelőjének. A Zöld Mező Tsz ugyanis 365 hold- nyi erdőt is birtokol a Tamási Állami Erdőgazdaság felügyeleté­vel, s a feladatként előírt 800 köbméternyi fának mintegy felét kivágták keddig a szövetkezet tagjai. A dunaföldvári Alkotmány Tsz- ben kel a zöldborsó. Még decem­ber elején 38 holdon vetettek ko­rai zöldborsót, amely szépen telel a vékony hólepel alatt, s kidugta csiramagvait. A közös gazdaság már tavaly előtt is ősz végén tette magágyba a zöldborsót, ak­kor 20 holdon, a kemény télben azonban kifagyott és februárban újra kellett vetni. A mostani idő­járás kedvez az őszi vetésnek, s ha minden jól megy továbbra is, kora tavasszal mázsaszámra kül­dik a primőrborsót a piacokra Dunaföldvárról. ÚJ MÓDSZER a minőség javítására Készülnek a szakszervezeti választásra a dombóvári fűtőházban A SZOT határozata értelmében az idén újjáválasztják az üzemek, hivatalok, intézmények szakszer­vezeti szerveit. Tolna megyében is megkezdődtek a választási előké­születek. A dombóvári fűtőházban az új év első napjaiban a bizalmi vá­lasztásokkal kezdődött az szb- választási tömegszervezeti munka. A 870 szakszervezeti tagot szám­láló gazdasági egységben a bizal­miak. több mint ötvenen, beszá­moltak végzett munkájukról, és minden csoportban bizalmit vá­lasztottak. A régi bizalmiak több­ségét. több mint nyolcvan száza­lékát a szakszervezeti tagság új­raválasztotta. Ezekben a napokban választ­ják meg a három üzemrész alap­szervezeti vezetőségét is. Alap­szervezete lesz a kocsijavítóknak, az utazóknak és a mozdonyjavító műhely munkásainak. A műhely- bizottságok megválasztása után, február 22-én választják meg a fűtőház szakszervezeti bizottsá­gát. 1 Évről évre megtervezik ^ hádi Cipőgyárban az előállítandó cipők mennyiségé, értéke mellett azt is, hogy hány százalék legyen az elsőosztályú, sőt a terv előírja, hogy a leértékeltek közül hány pár lehet anyaghibás és mennyi a műszaki hiba miatt leminősitett cipő. A fontosabb mutató termé­szetesen a „kereskedelmi I-es” százalékaránya — ezekért kap a gyár teljes árat, a többinek, füg­getlenül attól, hogy anyaghiba, vagy megmunkálási hiba miatt minősítették le, az árát csökken­tik. Mégsem közömbös, hogy mi az oka a leminősítésnek. Az anyag­hibás cipők aránya ugyanis első­sorban attól függ. milyen anyagot — főként felsőbőrt — kap a gyár. Bár itt is van lehetőség a minő­ség javítására, a szabászokon mú­lik, hogyan vágják ki a különbö­ző felsőrész-darabokat és az ügyes szabász a felsőbőr gyengébb ré­szeiből olyan alkatrészt szab ki, ami így is „elmegy” elsőosztályú cipőhöz. Azonban sok lehetőség itt nincs. De annál több a másik kategóriánál. Itt aztán már teljes egészében a gyári kollektíván mú­lik, mennyire sikerül csökkenteni a műszaki hiba miatt leminősített cipők arányát. Jelentős mértékben javult a minőség az utóbbi években a gyárban. 1962-ben a terv 90,1 szá­zalékban szabta meg az elsőosz­tályú cipők arányát, ez azonban csak terv maradt. Kereken két százalékkal maradtak el tőle, az összes cipőinek 88,1 százaléka volt elsőosztályú. Anyaghibás lett a tervezett 6.1 százalékkal szemben 7,2 százalék, műszaki hibás pedig 4,7 százalék holott 3,8 százalékot terveztek. A következő évben bekövetke­zett a fordulat a tervezett 90 helyett 92,1 százalék volt az elsőosztályú áru aránya. Tavaly, 1964-ben to­vább „feszítették” a tervet, 92,7 százalékra. De sikerült még ezt is túlszárnyalni. Minden elkészült száz pár cipő közül 93,0 pár ke­rült elsőosztályúnak minősítve a készáru-raktárba. A csökkenés bekövetkezett mindkét fajta le- mdnősítésnél. anyaghibás volt a tervezett 4,5 százalék helyett a cipők 4.4 százaléka, műszaki hiba pedig 2,8 százalékkal szemben mindössze 2,1 százalékban fordult elő. Az eredmény több tényezőnek a következménye. A gyárban állan­dóan napirenden tartják a minő­ség kérdését, nem múlik el ter­melési tanácskozás, brigádérte­kezlet anélkül, hogy ez a problé­ma napirenden ne szerepelne A szocialista brigádok versenyválla- lásainak mindegyikében szerepei a minőség javítása is. És ha va­lahol — több száz kézen megy keresztül a munkadarab, míg ci­pő lesz belőle — hiba fordul elő a vezetők „soronkívül” is össze­hívják az érdekelteket, hogy fel­hívják a figyelmüket annak ki­javítására. Természetesen az anyagi érdekeltséget is felhasz­nálják a cél érdekében. E téren vezettek be egy jelentős új mód­szert az elmúlt évben. Megjaví­tották a gyárlásközbeni minőségi ellenőrzést. Agyártásközbeni meó ,.n®m ——--------------------------- uj do­log a gyárban, hiányossága volt ennek azonban az, hogy nem volt dokumentálva. A meós, vagy a művezető észrevette a szalag vé­gén a hibát, bejelölte krétával, vagy maga kijavította, esetleg visszaadta a hiba elkövetőjének javításra. Ebből azonban nem le­hetett megállapítani, ki vét soro­zatosan a technológiai fegyelem ellen. Ha egyik-másik körnél túl­sók volt a leminősitett cipő, az egész kört, csoportot kizárták a minőségi prémiumból, függetle­nül attól, hogy ki dolgozott jól, ki rosszul. Nem volt intézménye­sen biztosítva az sem, hogy min­den nap, minden kulcsmunkahe­lyi dolgozó munkáját ellenőriz­zék. Most, a múlt év közepe óta osz­tályoznak a gyárban. Csaknem úgy, mint az iskolában. A műve­zető kötelessége naponta minden kulcsmunkahelyi dolgozónál leg­alább tíz pár cipőt megnézni. Ez­után osztályoz arra a napra. Ha az illető kifogástalanul véíerio a munkáját, ötöst kap. Ha a tíz­tizenöt pár cipőnél minőségi hiba fordult elő —, attól függően, hogy több. vagy kevesebb, kisebb, vagy súlyosabb a hiba, — négyest, hár­mast, kettest, esetleg egyest. Ez az osztályzat rákerül az illető kartonjára. A hónap végén össze­sítik az eredményeket és ha vala­kinek az „általános osztályzata” négyes és ötös között van, a mi­nőségi prémium száz százalékát kapja. Hármas és négyes között, akkor ötven százalékot. Hármas átlag alatt nem jár minőségi pre­mium. Túlzás lenne azt állítani, hogy egyértelmű helyeslés fogadta az intézkedést. Még ma is van. aki „iskolás” módszernek tartja. — Valahogy úgy vagyunk ezzel — mondta Sövér Ferenc, az alja­üzemi szalag egyik dolgozója, amikor érdeklődtünk a vélemé­nyéről —, hogy aki becsületes, az úgyis mindent megtesz a jobb minőség érdekében, felesleges na­ponta osztályozni. Neki egyéb­ként 4,5-ös volt a múlt havi ered­ménye, tehát tényleg jól dolgo­zott decemberben. Csak a beszél­getés során derült ki, hogy azelőtt hónapok is elmúltak anélkül, hogy minőségi prémiumot kaptak volna, most meg, félév óta talán nem is maradi ki hónap prémium nélkül. György Antal sarokványo- ló másként vélekedik. Szerűi ío jobb lett volna, ha már előbb be­vezetik az osztályozást. Megnéztünk néhány kartont. Beke László, az Ifjúsági kör talp­szélmarója január 3-án 2-est, 4-én ugyancsak 2-est kapott, de 5-én már ötöst írt be neki a művezető. Úgy látszik használt a figyelmezte­tés — és bizonyára a rossz osz­tályzat okát is megtudta — mert javított. És ha igyekszik, még a hónap végéig négyes fölé emel­kedhet az átlaga. Társa, Juhász Péter vasárnap egyest, hétfőn ugyancsak egyest, de kedden már négyest kapott. IA vitái eldöntötte az élet. Ami­----------------------------------noség­nél túlteljesítette múlt évi tervét a gyár — természetesen a meny- nyiséget is — és biztatóak az új esztendő első napjainak eredmé­nyei is. Az év első munkanapján 92,4. a másodikon 93,2, a harma­dikon pedig 95,7 százaléka volt elsőosztályú az elkészült cipők­nek, M J

Next

/
Thumbnails
Contents