Tolna Megyei Népújság, 1965. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-09 / 7. szám

1865. január 9. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG „A tanulók ülnek a padban” A hetes jelent, aztán meg- kezdődik az óra. A pöttömnyi emberkék alig látszanak ki a padokból. Né­melyiket csak akkor veszi ész­re az ember. amikor a kezét nyújtja. ( — Hogyan mondják németül, hogy tanuló? — kérdi Siklósi Jánosné tanítónő. Kéz-erdő emelkedik a magas­ba. Mindenki nyújtózkodik, s aztán kórusban mondják a fele­letet. A tanítónőnek elég rendet teremteni, s megértetni, hogy csak az beszéljen, akit felszó­lít. Hiába, ők még alsótagoza­tosok, könnyebben megfeled­keznek az iskolarendről. — Hogy mondják azt, hogy ülnek? — ...és azt, hogy a padban? A tanítónő a hátsó pádból szólítja fel az egyik jelentkezőt, de az belesül, rosszul válaszol. At öbbiek mindjárt észreve­szik és máris nyújtják a kezü­ket. — Most egy nehezebb kérdés következik... Ki tudja, hogyan mondják németül, hogy a tanu­lók ülnek a padban1 Erre már kevesebb a jelent­kező, de egy kékmackós kis­lányka szépen elmondja a mon­datot — németül. Szemléltető kép kerül a táb­lára. családi jelenet látható rajta. — Kik vannak ezen a képen? — hangzik a kérdés. Az egyik fiú kimegy a táb­lához és sorolja, mutatja: — Ez a papa, ez a mama, ez a fiú. — Nana, vigyázz! Ki segít? — Az a lány — segíti ki az egyik fiú németül. A kezdő nyelvtanulóknál bi­zony előfordul, hogy leány he­lyett fiút mond. A tanítónő veszi a tanköny­vet: — Most pedig gyerekek egy új német éneket tanulunk meg. Először én elénekelem, figyel­jetek jól, aztán elénekeljük kö­zösen. — Add a kezed ... A gyerekek kórusban közbe­vágnak: — Tanító néni, ezt már tud juk még otthonról. — Annál jobb. akkor énekel­jük együtt. Eléneklik, aztán szavakra bontják. Kiderül, hogy a szavak egy részét nem érti a gyerekek többsége. Mechanikusan bema­golták az éneket, de a tartal­mát nem ismerik, sőt, a kiejtés is egészen eldeformálódott. Csengetnek vége az órának. Aztán ismét csengetnek, kezdő­dik a másik. JY'T őst nagyobb gyermekek L1'*~ sorakoznak be az ajtón. E csoportnak a hetese már né­metül jelent a tanítónőnek. A tanítónő is ritkábban beszél magyarul. Előveszi az osztály- könyvet és a katedra elé szólít egyet a hallgatók közül. A gyer­mek részletet olvas fel egy ol­vasmányból, lefordítja, aztán következik a másik felelő. így megy ez hétről hétre a pari általános iskolában a meg­felelő órarend szerint. A tanu­lók többsége persze nem járt német órákra, csak akiket a szülők beírattak. Póriban sok a német nemzetiségű, ezekben a családokban többnyire német sző hangzik, bizonyos ismere­teket a gyermekek is elsajátíta­nak. ez azonban nagyon kevés, hiányzik belőle az iskolai csi­szolás. Ezért aztán a szülők ké­résére nemzetiségi tagozatot szerveztek az általános iskolá­ban, beiktatták a tanrendbe a német nyelv oktatását. — Teljes német nyelvtudást természetesen nem adhat az is­kola. mert ez nem is a mi fel­adatunk. Viszont igyekszünk gyakorlati ismereteket adni, nem a grammatikára, hanem a közvetlenebbül gyakorlati isme­retekre tesszük a hangsúlyt. — mondja tBaka István igazgató. — így aztán az iskola nemzeti­ségi tagozata közvetlenül kap­csolódik a gyermekek otthon­ról hozott ismereteihez. B. F. A termelőszövetkezeti tanács házatáján Tizenkét jogtanácsos, hat ügyvéd a tsz-jogvédelem szolgálatában — Huszonöt brigád fáradozott a szocialista cím elnyerésén — A döntőbizottság szigorúbb Szekszárdon, a megyei tanács épületében „székel” a Tolna me­gyei Termelőszövetkezeti Tanács. Mindössze két irodahelyiséget foglalnak el. Majzik László a ve­zető, aki két függetlenített mun­katárssal dolgozik. Munkájukat viszonylag kevesen ismerik, keve­sen tudják, hogy tulajdonképpen ez a szerv a közös gazdaságok hi­vatalos érdekeit képviselő, sőt ezen túlmenően felelős gazdája, szervezője a tsz-tagok versenyé­nek. Ezt az utóbbi tevékenységet a KISZ-szel, a nőtanáccsal, a Hazafias Népfonttal végzi. 1964- ben is főleg e témák köré cso­portosíthatjuk a tanács mun­kálkodását. Tavaly a tsz-tanács közreműkö­désével nagy minőségi és mennyi­ségi előrehaladás történt a közös gazdaságokban a jogvédelem te­rén. Míg a korábbi években csak néhány tsz foglalkoztatott jogászt, 1964-ben már a megye mindegyik termelőszövetkezete jogtanácsost állított be” — szerződéssel. A törvényesség fokozottabb meg­szilárdítása szempontjából nagy jelentőségű tény, hogy jelenleg 12 jogtanácsos és 6 ügyvéd intézi Tolna megyé­ben a tsz-jogvédelmet. A hatóságok előtt vitás, peres ügyekben ők képviselik a tsz-ek vezetőit. Majzik László kuriózum­ként jegyezte meg, hogy a ko­rábbi években a közös gazdasá­gok legtöbbször alperesként sze­repeltek. Újabban viszont egyre gyakrabban felperesként jelent­keznek és ez már önmagában 's minőségi előrelépés. A jogtanácsosok és az ügyvédek hasznos segítséget nyújtanak a termelőszövetkezeteken belül, pél­dául a fegyelmi eljárások szabá­lyos, törvényes lebonyolítására is. Ennek birtokában a fegyelmi bi­zottságok határozottabbak és ami igen lényeges, igazságosabbak. Megkérdeztük Majzik László elv­társtól, hogy milyenek a további elképzelések a jogvédők, az ügy­védek munkáját illetően. Elmon­dotta, hogy még ebben az évben meg szeretnék valósítani a fo­gadónapokat. Ezzel azt akarják elérni, hogy a termelőszövetkezet és a tag között felmerülő vitás Alig nagyobb négy négyzetméter­nél. Három ember serénykedik, vagy ahogy ők mondják: rései. Szemük és foguk villan a kézfo­gásnál. ahogy a nevüket mond­ják: Széles István, az 1-es csapat vezetője. Szibert László csapat­tag. A harmadik név szinte el­tűnik a fejtőkalapács újratámadó zajában. A három ember naponta nyolc órát tölt ebben a vágat­kezdeményben, étel, ital és ciga­retta nélkül. Küldik a szenet fel­felé, a külvilágnak. BÁNYÁSZOK kétszeresen Van egy törvény a bányákban: Mindenki egyért, s egy minden­kiért. Kétszáz méterre a föld alatt olyan törvény ez, amit sen­ki sem próbál meg áthágni. Itt nincs harag, még akkor sem. ha* a ..napon” nem köszönnek egy­másnak. A dac, a virtuskodás is a kasban marad. S ha az összetartok között ke­resünk kitűnő embereket, akkor feltétlenül szólni kell a bánya­mentőkről. Olyasféle szervezet ez, mint a katonaság: a veszély mé­retét inkább azután nézik meg, ha már kimentették a bajbajutottat. Széles István és Szibert László is a szolgálat tagjai. Emlékek után kutatnak: mi is volt a leg­nagyobb élményük? — Talán az a vágatzárás — mondja töprengve Széles István. A többit Mindum János mondja el. Széles legyint, mintha tulaj­donképpen nem is történt volna semmi. Pedig ha az a tűz, ami­nek akkor a vágat elzárásával elejét vették, továbbterjed, a súj- tóléges bányában komoly károkat okozhatott volna. Arról Béres Henrik, a bizton­sági felelős beszél, hogy a men­tők kétszeresen bányászok. Ne­kik akkor is készen kell állni, amikor a többiek esetleg pihen­nek. Széles István például a föld alatt töltötte december 27-ét. Szi­bert László fjedig az új év má­sodik napján volt ügyeletben. Kaptak-e érte külön fizetést? Azt kapták, ami egy műszakra jár. Széles itt közbeszólt: — Az lenne még csak szép, ha külön pénzt kérne az ember... Ezzel talán el is mondott min­dent a bányamentők felfogásáról. A NÉMA KUTYA Mondom, amint kúszunk lefelé, de az is lehet, hogy megint fel­felé tartunk, hogy másmilyennek képzeltem a bányát. Jól megszer­kesztett és biztonságos itt min­den. Erős támfalak, kitűnő szel­lőzés ... Majd akkor most elvezetjük oda, ahol a legnehezebb körül­mények között dolgoznak mun­kásaink — mosolyogja el magát az aknavezető. — Irány tehát a nyolcas! — ve­szi át a vezetést Béres Henrik, Újabb, de rövidebb létra, s az­tán a fenti kép: összetört ácsolt, szűk, meleg barlang. Az átlagos hőmérséklet 23 fok, én negyven­nek érzem. — Mi pedig már fnegszoktuk — nyugtat bennünket Fledsz József, aki 14 éves kora óta vallatja a hegy gyomrát. Mikor megtudja, hogy beljebb akarunk menni, mintha kételkedne a szándékunk­ban. Aztán mégis kötélnek áll. — Csak előbb arrébb viszem a kutyát... Négylábú a bányában? Furcsa lenne. Kiderül aztán, hogy ez a kutya csak itt lent eb, fent közön­ségesen bányacsillének nevezik. Elhárul az akadály, s mélyen bent, megtaláljuk az ifjúsági bri­gád vezetőjét, Ziegenhaim Má­tyást és csapatát. Az összetört ácsodatot reperálják, fejtik a sze- ‘ net a homlokizzasztó, fojtott me­legben. Ingben dolgoznak, mert a biztonsági rendszabályok így ír­ják elő. Amíg fent voltunk, valahonnan mindig előgördült egy-egy kutya. Terhe az ereszkén csörömpölt vé­gig, s a zajban alig hallottuk egymás hangját. De nem ez. ha­nem a szokatlanul meleg körül­mény késztetett az indulásra. Jó lett volna még beszélgetni. Fent, a külszínen belehasított szemünkbe a fény. Még a für­dőben is éreztem a szúró, zsibbasz- tó fényszikrákat. Méginkább éreztem azonban azt, hogy abban a sajátos, nem is mindig veszély­telen bányavilágban olyan embe­rekkel hozott össze a jósorom, akik előtt ezután hangosabban mondom a hagyományos bánya­köszöntést, s magasabban eme lem meg a kalapomat. SZOLNOKI ISTVÁN kérdéseket lehetőleg házon belül intézzék el. A fogadónap alkal­mával meghatározott időpontban a szövetkezeti tag is, a tsz kép­viselője is előadná panaszát, vagy kérelmét és a jogtanácsos, vagy az ügyvéd helyben próbálná meg az ügyet mindkét fél részére meg­nyugtató módon elrendezni. Az ötlet jónak látszik: ha sike­rül megvalósítani, akkor feltehe­tően sok időveszteségtől kímélik majd meg a tagokat, a vezetőket. Arról nem beszélve, hogy teher­mentesítik a járásbíróságokat is. Az elgondolást egyébként a tsz- tanácsnak az a felismerés adta, hogy többször tapasztalták: a tsz- tagok bírósághoz fordulnak olyan esetekben, amikor végeredmény­ben a panaszt könnyűszerrel el lehetett volna házon belül intézni, ügyvédi segítséggel. A tsz-tanács „homlokterében” tavaly a versenyszervezés, még pontosabban a kezdeményezések összefogása állt. A megye közös gazdaságaiban 1964-ben már 25 brigád ala­kult meg a szocialista cím elnyerésére, A KISZ, a tömeg- és a társadalmi szervek segítségével e brigádok mindegyike a feltételek betartá­sán fáradozott egész évben. A dombóvári Alkotmány Tsz-ben, a dalmandi Béke Tsz-ben, a kocso- lai Vörös Csillag Tsz-ben, a ta­mási Vörös Szikra Tsz-ben, az udvári Béke Tsz-ben, a kisdorogi Március 15 Tsz-ben, a sárszent- lőrincl Petőfi Tsz-ben, a tolnai Aranykalász Tsz-ben, a bátaszéki Búzakalász Tsz-ben 432 tsz-tag készül, hogy még ebben a hónap­ban átvegye a Szocialista brigád cím viselésére jogosító oklevelet, vagy jelvényt. A brigádok tavalyi munkájának értékelése megkez­dődött. A közelmúltban tájékoz­tató jelent meg, amely a szocia­lista brigádmozgalom irányelveit tartalmazza, a mezőgazdasági termelőszövetkezetekre vonatkoz­tatva. Ennek birtokában a tsz- tanács 1965-ben tovább szélesíti a mozgalmat. Úgy tervezik, hogy január vé­gén, február elején megtart­ják a tsz-ekben működő szo­cialista brigádok vezetőinek megyei értekezletét és erre a rendezvényre más gaz­daságokból is meghívnak vendé­geket. Az Országos Tsz Tanács négy Tolna megyei tagjával a tolnai Aranykalász Tsz, a dunakömlődi Szabadság Tsz, a kurdi Uj Élet Tsz, a tamási Vörös Szikra Tsz elnökével és az élenjáró közös gazdaságok elnökeivel negyed­évenként megbeszélést tartanak a jövőben is. Ezeken sok hasznos javaslat került összegezésre. A megyei tsz-tanács javaslatára pél­dául már eddig is történt néhány módosítás a tsz-ek és a vállala­tok szerződéseinek szövegén. Olyan módon, hogy a közös gaz­daság a szerződéses viszonyban még inkább egyenrangú partner­ként szerepeljen. Ilyen tekintet­ben még van tennivaló: a tsz- tanács munkatársai a forgalom­ban lévő szerződések mindegyikét éppen a közelmúltban tanulmá­nyozták át és ennek alapján bi­zonyos módosításra tesznek is­mét javaslatokat. S ha már az előnyöknél, vagy a hátrányoknál tartunk, akkor ér­demes megjegyezni, hogy decem­ber 31-én érdekes megbeszélés folyt a tsz-tanácsnál, dr. Prantner József elvtárssal, a megyebíróság elnökhelyettesével és dr. Lencsés Gyulánéval, a döntőbizottság ve­zetőjével. Majzik László elmon­dotta; ha a tsz az építkezési ha­táridők be nem tartása miatt köt­bérköveteléssel lép fel, akkor a bírósághoz kell fordulnia. A szo­cialista szektor kötbérigénye az építővállalattal szemben Viszont a döntőbizottságra tartozik. S az a tapasztalat, hogy a döntőbizott­ság szigorúbb. Ebből viszont az következik, hogy amikor szárít a határidő, ak­kor az építők inkább a tsz- építkezóseket mellőzik, mert ezen a területen rendszerint megússzák kevesebb kötbérrel, így volt ez a bonyhádi Petőfi Tsz esetében is. Több ilyen, vagy ehhez ha­sonló, feszültségeket oldó meg­beszélés van év közben, a tsz- tanácsnál. A szóban forgónak is meg lesz az eredménye. Szóval a tsz-tanács munkája nem nevez­hető látványosnak, de hasznos, még akkor is, ha esetenként — ahogyan azt Majzik elvtárs is mondja — még jobbá, gyorsabbá kellene tenni. Sz. P. Szőlő — férdi ff hóban

Next

/
Thumbnails
Contents