Tolna Megyei Népújság, 1965. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-05 / 3. szám
1905. január 5. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 7 A nyurgái fin Á sár szent lóri iiíi út a nagydorogi kastélyba vezetett. A nyurga, csengő hangú fiút apja vitte egylovas kocsijával. Anyja is a kocsin ült, elkísérte fiát a nagy útra. Nem a távolság volt nagy — mindössze néhány kilométert kellett döcögni a háborúszántotta kövesúton. Az út tulajdonképpen itt nem ért véget, de aztán végül is ide kanyarodott vissza. Az élet sok mindent produkál. A kastélyról mindenki tudta, hogy a Széchenyi-család tulajdona, s benne lakik a család utolsó sarja, gróf Széchenyi Domokos. De azt is, hogy a kastélyt körüvevő magas téglafal már annyi mint ha ott sem lenne. Kapuján éppúgy ki-be mászkálnak a falu felnőtt lakói, mint a másik oldalon, a bedöntött kerítésen a gyermekek. A kocsi megállt a kastély főbejárata előtt, az évszázados éperfa árnyékában. Sütött a szeptemberi nap, jólesett egy kis árnyék. Ágyneműt, kosarakat, táskát szedtek le a kocsiról, s az egész cókmókot bevitték a kastélyba. A hallban — amelyet megannyi vadásztrofea, nemesi címer díszített — idősebb uriasszonyféle állt, s figyelmeztetett: — Kérem, ha lehetne egy kicsit csendesebben, mert a gróf urat zavarja a zaj, éppen most tért ebéd utáni pihenőre. Lábujjhegyen mentek az emeletre a falépcsőn, hogy minél kisebb legyen a zaj. Az emeletről viszont bíztatás hallatszott: — Jöjjenek csak, egész nyugodtan. A következő percben egy tágas szobába vezették őket: — Válasszanak egy ágyat és készítsenek kényelmes helyet a fiúnak! Térmeg Sándor igazgató tanító még meg is simogatta a nyurga gyermek fejét. Megmutatták, hol lesz majd a mosdó, hol kell lejárni a tanterembe, az ebédlőbe, elmondták, milyen lesz a házirend, s a szülők megnyugodva búcsút vettek fiuktól, felültek a kocsira és hazamentek. Somogyi György ezzel a nagydorogi diákotthon lakója lett, amelyet az évben szerveztek, hogy megteremtsék a lehetőséget a Szót érteni „Szót érteni a világgal” — így lehet a hírt, a Művelődésügyi Minisztérium most befejezett iskoláztatási statisztikájának egy mérföldkövet jelentő adatát összefoglalni. Szerény, egyszerű megjo- galmazás: több mint 700 ezer általános iskolás tanul idegen nyelvet. Hadd mondjak el egy történetei ezzel kapcsolatban. Egy hófúvásos téli estén Vásá- rosnaményben szálltam ki, eddig visz a vonat, végállomás, innét — ,.a világ háta mögé” —, Jándra gyalogosan juthat csak el az ember. (Busz is jár, ha jár, de oly nagy volt a havazás, a hóakadály, még a lovasszán is nehézen vághatott volna át á hó fagyos sáncain.) Pedig Jánd volt az úticél, hajdani iskolatársam meghívására indultam: elkerülve a pesti László gimnáziumból a kis, tiszaháti Jándra került, családja van, 25 éve nem láttuk egymást, már rég itt az ideje, hogy felkeressem. Eyféí utánra érkeztem meg. Lehunyt szemű ablakok, alvó. álmodó kis falu. Csak vendéglátóm ablaka volt világos. Nem, nem azért, mert várt. — le is mondott A Tolna megyei Tanács Kórháza felvesz 3 vizsgázott fűtőt. Jelentkezés a kórház műszaki irodájában. (11) érkezésemről —, hanem mert levelet, leveleket írt Párizsba. Prágába, Düsseldorfba, Weimarba, Leningrádba. Képzeljem — meséli — a falu iskolásainak legújabb szenvedélye: a levelezés. Úttörők, akik az NDK-ban nyaraltak, barátságokat kötöttek: francia diákokkal, velük nyáron, a Balatonon ismerkedtek meg, címet és jelvényt cseréltek. aztán az ifjúsági lapok segítségével — mert láz lett a levelezés —, mindenki címet, levelező- partnert keresett. „S mindezt nekem kell lebonyolítanom. Nekem hozzák a leveleket, fordítsam le, s megkérnek, válaszoljak is nekik.” Jándról, ebből a világ háta mögötti kis faluból száz és száz baráti szót, s szívet visz a posta szerte a nagyvilágba. Mindez öt esztendeje volt. Most nyáron — a Tiszáháton tutajoz- tam lefelé —. ismét betértem a kis Jándra. Panaszkodik-e még barátom, tart-e még az a nagy levelezési láz? A láz talán meg magasabbra szökött. „De már nem jönnek annyian hozzám, képzeld, az iskola elvette a kenyerem, ezek a fiúk. lányok már maguk olvassák külföldi postájukat, és írják oroszul. németül, franciául leveleiket!” környékbeli falusi gyermekek továbbtanulásához. Úgy is mondhatnám: „társbérlője” lett a grófnak abban a kastélyban, amely fölött immár — ha nem is teljesen —, a néphatalom rendelkezett. 1947-et írtak. aA£S,ypm« is megosztott volt, kijelölték, hogy meddig az intézeté, hol játszhatnak a gyerekek, s hova nem mehetnek. Dehát milyen a gyerek! Az első nap senki sem merészkedett a „határon” túl, másnap azonban már „véletlenül” begurult a labda a grófi területre, harmadnap még messzebb poty- tyant a labda, s így fokozatosan a gyermeksereg „tulajdonába” ment át a gróf részére meghagyott parkrész is. Nem múlt el egy év, oktatási intézmény lett az egész kastély. Amikor eljött az ideje, a nyurga sái'szentlőrinci fiú leérettségizett. Egy szép napon vonatra ült, s mint ösztöndíjas, a Szovjetunióba utazott. Itt végezte el az egyetemet. A nagydorogi kastély pedig — továbbra is így nevezték —, élte a maga új életét. A későbbi lakók már csak a történelemkönyvekből és szüleik elbeszéléseiből ismerkedtek meg e kastély, meg a I többi kastély egykori uraival és ’ azzal a világgal, amelyet ők képviseltek. Ha valaki szóba hozta a 47-es év különös „társbérletét”, csodálkozó izgalommal hallgatták, mint valami kalandregényt: „Jé, ilyen is létezett?”. Aztán falakat raktak odébb, ajtókat bontottak ki, építettek más helyekre, vagyis az épületet idomították az oktatás újabb és magasabb követelményeihez. Másfél évvel ezelőtt új gimnáziumok kezdték meg működésüket Tolna megyében, ezek közt volt a nagydorogi is. Egy első osztállyal indultak és természetesen a kastélyban kapott ez is helyet, azzal a perspektívával, hogy a régi kastélyépület .mellé egy újat is emelnek. Egy alkalommal bekopogtattam, hogy valamit írjak erről az új intézményről. Az igazgatói irodában magas, középkorú férfi fogadott: Somogyi György, az igazgató. A majd két évtizeddel ezelőtti nyurga fiú. A kastélyban megszervezett oktatási intézet első diákjainak egyike. A grófi „társbérlet” részeseinek egyike. Sőt... A sors úgy hozta, £££,! lakást a kastélynak abban a sarkában jelölték ki, ahol annak idején a gróf lakott. A grófi szobába tehát Somogyi György költözött be, családjával együtt. Boda Ferenc Felveszünk azonnali belépéssel, változó munkahelyre (Dombóvár környékére) villamoshálózat-szerelő munkához villanyszerelő szakmunkásokat, betanított munkásokat, és segédmunkásokat Munkabéren felül külszol- gálati átalányt és szállás- költséget fizetünk. 6 hónapos munkaviszony után áramdíj-kedvezményt adunk. Jelentkezés: Déldunántúli Áramszolgáltató Vállalat Üzemvezetősége Dombóvár. (4) ... Apróhirdetések.» Az apróhirdetés díja; szavanként hétköznap 1,— Ft, vasárnap” és ünnepnap 2.— Ft. Az első és minden további vastagon szedett szó két szónak számít. Épületfa, 2 szoba, konyha, előszo- bás, éléskamrás ház beköltözhetően eladó. Bartina 71. Szíj jártó. (17) Szekszárdi MÉH-telep állandó munkára felvesz férfi rakodó- és udvari munkásokat: munkabér a kollektív szerződés szerint. (16) Keltetőgép 250-es 2000 forintért eladó. Dombóvár, Bartók Béla u. 4. (170) 1964. december 26-án éjjel 10—11 óra között, Ady Endre utcától Széchenyi utcáig elveszett egy nyakravaló szőrme. Becsületes megtaláló jutalomban részesül. Széchenyi utca 45. I. em. | (H)1 Ételszállítót motoros kulira azonnali belépéssel felveszünk. Jelentkezés a ni. sz. általános iskola igazgatójánál, j Szekszárd, Kadarka utca. (19) Kisvendéglő vezetését vállalom, földművesszövetkezeti gyakorlattal. Cím a Hirdetőben. (18) Szakály Testvérek Építőipari Szövetkezet közület és lakosság részére rövid határidő alatt cserépkályha-építés, -átrakás és -javítási munkákat vállal. Megrendelést a szövetkezet telephelyén Szekszárd, Rákóczi u. 15. szám alatt lehet leadni. (126) Ez az év jól kezdődik ! 2 jutalomsorsolás a januári lottó- szelvények között. 2 000 értékes nyeremény! $ Most vásároljon lottószelvényt! 05) Össsecsendül két pohár... Egészségére 1 — Prosit! — Nazdrowie! — A su salud! — Your bealth! —a koccan össze a jókívánságok közben sok-sok -pohár. A kristály poharakba a világ minden táján szívesen töltik a magyar föld aranyló, aromás, gyöngyöző borait: a tokajit, a borok királyát, a somlait, a királyok borát, no, meg a badacsonyit, a füredit. Máshol a vörös borokat kedvelik, a bikavért, az egrit, a soproni kékfrankost, a szekszárdit, a villányit. Ezzel köszöntik egymást az emberek Londonban és Moszkvában, Prágában, New Yorkban; és Budapesten egyaránt. A világ minden tájára, harmincnyolc országba szállítjuk a magyar borokat. A magyar bor nem mennyiségével, — hiszen a világ bortermelői sorában e tekintetben csak a tizedik helyen vagyunk, — hanem elsősorban minőségével, nemes fajtáival, finom illatával, zamatával, tüzével vívta ki magának a világ megbecsülését. Különösen palackos boraink népszerűek világszerte, hiszen így a fogyasztó biztos lehet abban, hogy azt kapja amit kíván. A magyar állam minden külföldre kerülő palackos bor eredetiségéért, minőségéért, állóképességéért szavatol. Az ország híres borvidékeinek borait a Budafoki Állami Pince- gazdaság exportüzemében palackozzák. Egész évi gondos kezelés, ápolás után kerül a bor a palackokba. Betöltés után az utolsó ellenőrzés gyertyafény mellett történik. Nincs tő* rés, a bor tiszta, világos, exportképes. A palackokra felkerül a kupak, a címke, a felirattal: „Export: Monimpex —Budafok”. A palackokat gondosan dobozokba csomagolják. Irány: a nagyvilág! (Szöveg: Gáti István » MTWotók — Bajkor Józstf felvételei.)
