Tolna Megyei Népújság, 1965. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-05 / 3. szám

2 TÖT.*A WECYFt WEPÜJSÄÖ 1965. január 5. Nagyszabású tüntetések, sztrájkok Dél-Vietnamban Továbbra is nagy érdeklődés kíséri Indonézia lépését Saigon (MTI). A dél-vietnami kormány a buddhisták újabb el­keseredett ellenállásával áll szem­ben. A vasárnap Saigonban le­folyt nagygyűlésen a kormány- ellenes kampány támogatására elhangzott felhívások nyomán hétfőn már kora délelőtt tüntető csoportok gyülekeztek a főváros négy különböző pontján. A terv szerint a tüntető csoportok a ka­tonai bíróság épülete elé készül- 'tek. A hatóságok megtették az óv­intézkedéseket; jelentős katonai különítmények, a polgári és ka­tonai rendőrség egységei helyez­kedtek el a főváros veszélyezte­tett pontjain; A közlekedés le­állt Khanh tábornok rezidenciá­jának környékén és a tengeré­szeti laktanya negyedében. Egy körülbelül 300 főből álló tüntető csoport a rendőrkordont áttörve, zászlókkal, feliratos táblákkal el- özönlötte az utat. A tüntetők az útjukban álló szögesdró (aka­dályokat széttépve követelték a rendbontás vádjával perbe­fogott diákok azonnali szabadon- bocsátását. A karhatalom szét­zavarta a tüntetőket. Az első je­lentések több tucatnyi sebesültet jeleznek. A diákper tárgyalásának meg­kezdése után a bíróság elnöke meghatározatlan időre elnapolta a tárgyalást. Hueban a diákok és buddhista vezetők a saigoni gyűlésekkel egy- időben megtartott gyűléseken be­jelentették, hogy csatlakoznak a kormányellenes mozgalomhoz. A diákvezérek kétnapos általános sztrájkot szerveznek. Morse szenátor, aki az Egyesült Államok dél-vietnami politikáját régóta bírálja, kifejtette, hogy az Egyesült Államok nem cseleked­het egyoldalúan a világ e térsé­gében. tehát a SEATO tagálla­maival, vagy az ENSZ keretében, vagv esetleg a tizemíée’vhat?lrpi genfi értekezlet újabb összehívá­sával kell e probléma megoldá­sára törekedni. Űjabb angol—amerikai ellentét a dél-vietnami háborű kérdésében Újabb angol—amerikai súrlódás pattant ki a dél-vietnami háború ügyében. Vezető angol politikai lapok, — a Times, a Daily Telegraph, a Guardian — az ingerültség mel- tékzöngéjével idézik a szövetsége­sek, főként Anglia címére inté­zett éles amerikai szemrehányá­sokat, hogy cserbenhagyják az Egyesült Államokat Dél-Vietnam­ban, csak saját biztonságukkal tö­rődnek, nem értik meg az Egye­sült Államok kommunistaellenes hadjáratának fontosságát, nem hajlandók a „szabad világ glo­bális érdekeit” megérteni, stb. Az ilyen zsörtölődésekre azzal vág vissza az angol közvélemény, hogy a legridegebb szókdmondás­sal hangsúlyozza az Egyesült Ál­lamok egyre súlyosbodó kudar­cait Dél-Vietnamban. A Binh Gia melletti hatnapos csatát az angol sajtó Dél-Vietnam és az Egyesült Államok eddigi legsúlyosabb vereségének minősí­ti. A szélsőjobboldali Daily Mail washingtoni tudósítója például azt írja. hogy Dél-Vietnam közelebb sodródott a végső katasztrófához, mint valaha. A kommunista had­erők példátlan merészséggel har­colva, az egész hadjárat legsúlyo­sabb vereségét mérték a kor­mánycsapatokra. A kommunisták önbizalma már olyan erős, hogy nagyméretű csatákat vívnak. Hiá­ba ontották az amerikaiak a Megjelent a tsz-ek 1965. évi állami támogatásáról szóló kormányhatározat végrehajtási (Folytatás az 1. oldalról) mértékben kaphatnak állami tá­mogatást arra a célra, hogy tag­jaikat. illetve a tagok gyerme­keit társadalmi tanulmányi ösz­töndíjjal egyetemre, főiskolára, vagy felsőfokú technikumba küld- hessék. A levelező oktatásban részt vevő termelőszövetkezeti ta­goknak ugyanazokat a kedvez­ményeket kell megadni, amelye­ket a Munka Törvénykönyve a munkaviszonyban álló levelező hallgatóknak biztosít. A gazdaságilag meg nem erő­södött, illetve az arra rászoruló, közepesen gazdálkodó termelő- szövetkezetekben működő szak­emberek jövedelmének kiegészí­tésére az állam — a szövetkezeti gazdaság nagyságától, illetve a szakember képzettségétől és gya­korlatától függően — továbbra is támogatást nyújt. A támogatás mértéke a gyenge szövetkezetek­ben elérheti a havi 2500 forintot, a közepes termelőszövetkezetek­ben pedig az 1500 forintot. A jö­vedelem-kiegészítés a szakember megfelelő működése esetén három évre szól, ezt követően kivétele­sen további 2 évre meghosszab­bítható. Indokolt esetben egy termelő- szövetkezeten belül több szak­ember is kaphat állami támoga­tást, ennek együttes összege azon­ban nem haladhatja meg a havi 8000 forintot. Továbbra is különböző kedvez­ményeket kapnak azok a szak­emberek, akik a népgazdaság más területeiről önkéntesen kérik át­helyezésüket gazdaságilag meg rendelkezése nem erősödött, vagy arra rá­szoruló, közepesen gazdálkodó termelőszövetkezetbe. A rendelet értelmében a ter­melőszövetkezetben tagként mű­ködő szakembereknek — bele­értve az elnököt is —, ugyanolyan mértékű szabadságot kell biztosí­tani, mint amennyit a Munka Törvénykönyve a munkaviszony­ban álló dolgozók részére előír. Az az idő, amit a szakemberek a termelőszövetkezetben töltenek, a munkaviszonv folyamatossága szempontjából nem minősül meg­szakításnak. Továbbra is lehetőség van arra, hogy a vállalatnál, állami gazda­ságban, vagy másutt dolgozó, arra alkalmas szakemberek másod­állás keretében vállalják egy-egv arra rászoruló termelőszövetkezet szakmai vezetését, illetve segíté­sét. Ezek a szakemberek maximá­lisan havi 800 forint összegű jö­vedelem-kiegészítést kaphatnak. A termelőszövetkezetben gya­kornoki évüket töltő kezdő szak­emberek javadalmazását a gazda­ságilag meg nem erősödött és arra rászoruló közepes termelő- szövetkezetekben az állam magára vállalja. A gyakornokok díjazá­sára fordított költségeket az ál­lam megtéríti a többi termelő- szövetkezetnek is abban az eset­ben, ha a fiatal szakembereket a gyakornoki idő letelte után az előbb említett kategóriákba tar­tozó szövetkezeteknek engedik A rendelet az eddiginél jelentő­sebben segíti elő a szakemberek letelepedését, lakásépítkezésekkel lakásvásárlással, valamint építés' kölcsönökkel. (MTI) pénzt és az emberanyagot Viet­namba. A valóság az, hogy az or­szág kétharmada kommunista uralom alatt áll. Hét államcsíny 14 hónap alatt az anarchia örvényének szélére sodorta az országot. Az ameri­kaiak túl későn kezdenek ráesz­mélni, hogy alapvető hibát kö­vettek el, amikor Vietnamot csu­pán katonai problémának tekin­tették. A Guardian washingtoni tudó­sítója szerint az amerikaiak vesz­tesége a háború kezdete óta el­érte a kétezer főt. A hivatalosan bevallott 352 halotton kívül sokan megsebesültek, vagy fogságba es­tek. A Times vezércikke kételkedve teszi fel a kérdést, hogy érdemes- e egyáltalán támogatni olyan rendszert, amelynek vezetői egy­mássá] marakodnak, miközben a nép mindinkább kifárad és eltom­pul. George Kennan, amerikai diplomata joggal mondta, hogy „nem lehet valamely népet meg­menteni saját akarata ellenére”. Makariosz a ciprusi nép jövőjétől Nicosia (MTI). Makariosz elnök beszédet mondott a ciprusi görög nőik keresztény egyesületének új­év alkalmából rendezett fogadá­sán. Hangoztatta, hogy a zürichi és a londoni egyezmények, ame­lyeket kényes helyzetben írt ala, hogy elkerülje a még rosz- szabb megoldást — érvénytele­nek. Makariosz érsek beszédében is­mertette a szigeten kirobbant válság megoldására tett angol— amerikai javaslatokat. Elmondot­ta. hogy NATO-csapatokat akar­tak küldeni az országba és Lon­doniban angol—görög—török kor­mányközi bizottságot akartait lé­tesíteni e csapatok fennhatósági szemleként. E javaslatok megva­lósítása — mondotta Makariosz — nemzeti katasztrófát okozott volna. A ciprusi görögök azonban büszkén elutasították a NATO be­avatkozását és elhárították a ka­tasztrófát. Makariosz befejezésül hangoz­tatta, hogy a ciprusi népnek kül­földi beavatkozás nélkül, saját magának kell döntenie jövőjéről. Harcunk végső célja — mondotta — továbbra is az enozis. a Gö­rögországgal való egyesülés. New York (MTI). Indonézia írásbeli bejelentése az ENSZ-ből való kilépéséről még mindig kés­lekedik. Indonézia lobogója a töb­bi tagállaméval együtt továbbra is ott látható az ENSZ székháza előtt. ENSZ-körökben egyesek remé­lik, hogy Sukarno indonéz állam­elnök esetleg mégis megfontolja és módosítja elhatározását. Ezt a feltevést azonban Indonézia ENSZ-küldötte nem támasztotta alá. Dr. Subandrio indonéz külügy­miniszter hétfőn Sukarno elnök bejelentésére hivatkozva egy dja- kartai napilap alapítása évfordu­lóján elhangzott beszédében fi­gyelmeztetett arra, hogy Indoné­zia számára az 1965-ös év kriti­kus esztendő lesz, nemcsak azért, mert az imperializmus, a kolonia- lizmus, a neokolonializmus fokoz­za majd tevékenységét Indonéziá­val szemben, de az ENSZ-ből való kilépés miatt is. Indonézia — mondotta — a forradalmi prog­resszív erőkre épülő egységgel néz majd a helyzettel szembe. Singapurba hétfőre várták egy brit ejtőernyős zászlóalj első rész­legének megérkezését. A zászlóalj további erősítésül szolgál a ma- laysiai erőknek. A malaysiai kormány egyébként hétfőn újabb négy indonéz partra- szálló elfogását jelentette. Az indo­nézeket egy brit parti járőrhajó fog ta el, elkobozva a talált fegyvere­ket. A világsajtó tovább kommen­tálja Indonézia döntését. A kai­rói A1 Akhbár veszélyes prece­densnek nevezi Sukarno elhatáro­zását és azt a reményét fejezi ki, hogy azok az okok, amelyek erre az elhatározásra vezettek, kikü­szöbölhetők és Indonézia Malay­siával fennálló vitáját a világszer­vezet keretében rendezheti. A belgrádi Politika szerint ért­hetetlenek az indokok, amelyek Indonéziát az ENSZ elhagyására bírják. Annak ellenére, hogy a világszervezet sok kívánnivalót hagy maga után és komoly hibái vannak, mégis az egyetlen intéz­mény a világon, amely lehetővé teszi minden ország és nép együtt­működését, ez az egyetlen egyete­mes fórum, amely erkölcsi és po­litikai hatalmával befolyásolhatja a világ ügyeit. Az ENSZ bojkot­tálása vagy figyelmen kívül ha­gyása nem vezet a problémák megoldására — hangsúlyozza a I Politika. Visszahívták szabadságról a 2. angol ejtőernyős zászlóaljat, hogy Malaysia térségébe irányítsák. (MTI Telefoto.) Rendőrrel az orvoshoz Számítottam rá, mégis megle­pődtem, amikor a minap rendőr állított be hozzám, s közölte ve­lem, hogy elő vezet a Megyei Tú- dőbetegigandozó Intézetbe. Isme­rőseim azonnal kajánkodtak. Ke­rült közöttük olyan, aki úgy vé­lekedett, hogy a pandúrt elérte a sors keze, betyár lett belőle. Per­sze, van is abban nem kevés fur­csaság, ha elővezetnek valakit. Különösen akkor, ha soha semmi­féle törvénybe ütközőt nem csi­nált. De tisztázzunk valamit: Egész pontosan szólva, összeüt­közésbe kerültem a törvénnyel. Hogy elővezet tetősem története valamennyire világos legyen, el­mondom: Valamikor, mint annyi más, háborús években, és sze­génységben nőtt fiatalnak, nekem is volt egy kis baj a tüdőmmel. De meggyógyultam. S amikor az ember már egészségesnek érzi magát, keveset törődik az orvo­sokkal. Időnként a tanácsaikat is fumdgálja. Meg aztán azokat a tör­vényeket is, amelyek védik a be­teget és az egészségeseket, az Európa-szerte morbus hungaricus néven ismert tüdőbaj támadásai­val szemben. A védelem első vonalában a kórházak és a tüdőbeteggondo­zók állnak, köztük a bete­gekre és egészségesekre egyaránt vigyázó megyei intézetünk. Türel­mes, figyelmes emberek dolgoz­nak ott. Nevezhetném őket olyan katonáknak, akik mindig alapo­san megnézik, hova lőjjenek. En­gem alaposan eltaláltak. Céloz­gattak rám már korábban is. Küldtek meghívót, idézést, térti- vevényes felszólítást, de valami­vel mindig kitértem. Dr. Bryson Jánosné, a Megyei Tüdőbetegigíondozó Intézet szakor­vosa, miután kettesben marad­tunk, alaposan megmosta a feje­met, de még csak véletlenül sem beszélt hangosan. — Tízéves ügyről van szó, s körülbelül öt éve nem jelentkezett orvosi vizsgálatra. Egyszerűen nem lehetett magát elérni. — Dehát én meggyógyultam... Alighanem nagy hibát követ­tem el, amikor ezt mondtam, mert az orvosnő arca elkomorodott. — A legkönnyebb ezt mondani, majd a végén kiderül minden. Az viszont módfelett érdekelne, mi­ből állapítja meg, hogy közben véletlenül nem újult-e ki a be­tegsége, nincs-e fertőzésveszély? Különben, ha meggyógyult, kiír­juk. Ezt majd a vizsgálat dönti el. Ott álltam válasz nélkül. Rájöt­tem, hogy az ember ismerheti in­dulatait, akaratát, de legkevésbé a saját tüdejét. Bonyolult, s a be­teg számára gyakran misztikus­nak tűnő vizsgálatok egész sora alapján mutatják ki a betegséget, a fertőző, vagy negatív állapotot. Én ezt a vizsgálat-sort kerültem meg. Most azért elmondok valamit: Titokban várakoztam. 1957-ben ugyanis hoztak nálunk egy tör­vényt, szakkörökben IV-es tör­vényerejű rendeletként emlegetik. Van ennek két paragrafusa: a 20- as és a 86-os. Ezek írják elő, hogy a társadalom védelme érdekében, az orvos saját belátása szerint al­kalmazhatja a kényszergyógyke­zelést. vagy vizsgálatot, ha a pá­ciens megpróbál alóla kibújni. Volt nekünk hasonló törvényünk régen is, de alkalmazásáról na­gyon kevés a pozitív tapasztalat. Sok volt benne a kiskapu. A mostaniban viszont nincs ilyen. I

Next

/
Thumbnails
Contents