Tolna Megyei Népújság, 1965. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-29 / 24. szám
1965. január 29. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 5 Több mint tízmillió utast szállítottak a megyében autóbusszal Sajtótájékoztató az autóközlekedés időszerű kérdéseiről A közhasznú autóközlekedés időszerű kérdéseiről tájékoztatta a sajtó munkatársait Lendér Jenő, az Autóközlekedési Vezérigazgatóság vezérigazgatója. A tájékoztató, amely elsősorban a múlt évi tapasztalatok és az autóközlekedés idei, várható teljesítményéről, a feladatokról szólott, sok érdekes, a lakosságot érintő kérdést vetett fel. így többek között megtudtuk, hogy az autóbuszokkal sokkal több utast — 560 millió főt — szállítottak 1964-ben, mint vonattal. Tolna megyében a rendelkezésre álló, csaknem száz autóbusszal tízmillió háromszázezer utast szállítottak el. A teheráruforga- lom is jelentősen növekedett. Amíg a személyszállításban az év folyamán nagyjából egyenletes volt a terv teljesítése, a teherszállításnál erős ingadozásokat tapasztalhattunk. Különösen az őszi, jelentős mezőgazdasági árufelesleg szállítása okozott kiesést, a tervtől eltérést. Az év első részében, csakúgy, mint most, az 1965- ös év elején, az autóközlekedési vállalatok nem tudták foglalkoztatni — munkahiány miatt — ko- csiaikat. Pillanatnyilag az országban négyszáz tehergépkocsi áll munkahiány miatt. Az autóközlekedési vállalatok j gépparkja az elmúlt évben a terv > szerint cserélődött ki, illetve ke-1 rült a vállalathoz pluszként gép- j jármű. Idén csupán a tehergép- j kocsi bővülését várhatjuk, autó- j szágokban négyezer lakosra jut egy autóbusz. Lapunk munkatársa a sajtó- tájékoztatót tartó vezérigazgatónak több, megyénk lakosságát érintő kérdést tett fel. — Mi a vezérigazgatóság véleménye a szekszárdi irodaházzal kapcsolatban? — volt első kérdésünk. — A vezérigazgatóság véleménye szerint a tervező és a kivitelező is hibáztatható. A tervező statisztikai számításokban tévedett és a kivitelező ezt nem észrevételezte. Az irodaház kijavítását megkezdték. — A darabárus-járatok — a megye boltjait látják el áruval — kiszolgálására nincs megfelelő raktár, várható a jövőben raktár építése? — Raktárépítési terv pillanatnyilag nincs. A forgalmi telep bővítésének befejezése után sor kerülhet modem darabáru-kezelő raktár építésére. — Áz elmúlt év őszén sokat vitatott kérdés volt, hogy ki szállítsa a kövesutak mellé a cukorrépát a földről. Az AVIG nem gondolt terepjáró gépkocsik beszerzésére? — A termény „kiközelítése'' a termelő dolga. Elegendő négykerék-meghajtású traktor áll rendelkezésre, hogy ezt a munkát elvégezzék, a mi kötelességünk a közúti fuvarozás. — A szekszárdi AKÖV URH- hálózata gyakorlatilag nem működik. Mi a terv ezzel kapcsolatban? — Szekszárdon valószínűleg relét, vagy nagyobb állomást kell építenünk, mert a terepviszonyok, és a tv-hálózat miatt szükség van erre. — Szekszárdon krónikus a taxi-hiány. Reménykedhetnek az utazni vágyók e helyzet megoldásán? — Sajnos, új gépkocsikat nem tudunk a taxi-szolgálatba adni, helyette olyan utasítást adunk a vállalatnak, hogy a közületek taxi-kiszolgálásának rovására kell a városban biztosítani kocsit az utazni akaróknak. Végül a várható megyei beruházásokkal kapcsolatos kérdésünkre válaszolva a vezérigazgató elmondotta, hogy Tamásiban létesül egy kisebb jelentőségű ki- rendeltség, idén megkezdik a dombóvári főnökség korszerű épületeinek kivitelezését, és folytatják a szekszárdi forgalmi telep felépítését. Sárközi ,,szövőiskolák* Bátán és Bátaszéken ötven asszony és lány tanulja a sárközi szövést a Sárközi Népművészeti Háziipari Szövetkezet által januárban indított nyolchetes tanfolyamon. Helyiséget a községi tanácsok bocsátottak rendelkezésre. Naponként négy-öt órán át, két turnusban sajátítják el a mesterfogásokat a szövőszékeken, Bátaszéken Kómádi Kálmánné, Bátán Bálint Pálné buszokból néhány vállalatnál — így a szekszárdinál is —, a selejtezésre kerülőket sem tudják pótolni. .. . , ^ Az autóbusz-közlekedés hazánkban a legfejlettebb a szocialista országok között, mint arról Lendér vezérigazgató a sajtó munká- társait tájékoztatta. Hazánkban csaknem kétezer lakosra, más ornépi iparművészek irányításával. Akik megtanulják a külföldön is megcsodált szőttesek szövését,, tagjai lesznek a Sárközi Nép- ■ művészeti Háziipari Szövetkezetnek. A szövetkezet, amelynek j Deesen van a központja, egy év . alatt száz főnyivei emelkedett a I taglétszáma, s az idén már hatszáznál több sárközi asszonynak és lánynak nyújt kereseti lehe- I tőséget. — Itthon van, de alszik — így az öreg szüle a konyhában. — Most jött meg a sittről. — Akkor nem is zavargunk, elnézést ... — Ö, semmi, ez nem zavarás, mindjárt szólok neki. Megszokta ő, hogy nem alszik. A következő percben bemutatkozunk egy öblös hangú, jókora embernek, leülünk, s beszélgetünk. A családról, a mindennapi életről, a munkáról. — Ilyenkor télidőben egy kicsit jobban ráér az ember pihenni a sitt után. — Aki hazajön a sittről, annak máskor is kell pihenni, nem? A bányamunka télen- nyáron egyaránt fárasztó. — Igaza van, dehát meglehetősen népes ám a mi családunk. Tizen ülünk az asztalhoz minden alkalommal. Körülnézek, sehol gyermek. Rend, tisztaság. Meg is jegyzem észrevételem. — Pedig hat gyermekünk van, csak most iskolában vannak. A legidősebb — tizenhét éves — Bonyhádra jár, ipari tanuló. — Ezek szerint a gyermekek közt még nincs kenyérkereső? — Nincs, csak kenyérpusztító — vágja rá Zsák Péter és el- mosolyintja magát, nehogy véletlenül is panaszos értelme legyen a „kenyérpusztító” szónak. Mert nem panaszkodik ő, nem bánja a sok gyermeket, boldog, örül valamennyinek, éjt nappallá tesz értük. Igaz, velük van a nagypapa és a nagymama, még ők is sokat segítenek, de kell is a népes családhoz. Korábban nem ismertem Zsokékat, soha nem jártam náluk, de ismerek egy csomó nagy- családost, tudom egy részük nem a legjobb körülmények közt él. Azt is tudom, hogy sokan még ma is a nagy család szükségszerű velejárójának tartják a szegénységet, ismerek szülőket, akik adott esetben ezzel mentegetőznek: „Nem telik, mert sok a gyermek”. Itt Zsokéknál szemmel láthatóan nem szűkölködnek, rendesen berendezett szobáik vannak, minden megtalálható ott, ami a mai átlagos falusi lakásokból ismert, sőt, még szőnyegre is került. Ezt láttam, de azt nem tudhattam, hogy mindig így volt-e, ezért előhozakodtam ezzel a témával: — Mondja, előfordult-e már olyan eset a családban, hogy Nagycsaládosok Zsokék nem került a fazékba az, aminek kerülnie kellett volna. Nevet. — Hogy gondolja? Nagyon szégyelleném magam. ha mint apa nem tudnám biztosítani mindazt gyermekeimnek, amit mások, még akkor is, ha hat van és még egyik sem tud segíteni. Aztán hozzáteszi: •— Azelőtt paraszt voltam, és hát a föld ezen a vidéken nem terem úgy, mint más vidékeken, de három hízó mindig megmaradt a családnak. Mostanában. is levágunk minden télen három hízót. Nem panasz- kodhatom a keresetemre sem, így aztán megélünk. A részleteket már mások mondják el. Otthon van egy kis háztáji, amit az öregek, meg a feleség megdolgoznak, de mindennapos az is, hogy Zsák Péter a bányából hazajövet nem pihenni tér, hanem kezdi az otthoni műszakot. Családszeretetének, szorgalmának van egy másik, talán mindennél nyomatékosabb bizonyítéka: új házat épít. Méghozzá nem is akármilyet. Az épület már tető alatt van, nagy és szép. Ehhez hasonló csak egy látható Aparhanton, az is most épül, valamelyik tanácsi dolgozó építteti. Zsák Péternek még erre is telik. Itt már az vetődik fel az emberben, egyáltalában hogy bírja mindezt? — Semmi az egész kérem, csak akarat, szorgalom kell hozzá. Ha ez megvan, akkor megy minden. Most ugyan megvan a rendes otthonuk, de ahogy nőnek a gyerekek, mindig szűkebb lesz. És Zsokék nem akarnak akárhogyan élni később sem, náluk komoly igények vannak, a Zsök házaspár nem abból indul ki, hogy csak szülessen meg a gyermek és majd lesz valahogy. Ök nem akárhogy nevelik és akarják a jövőben is nevelni a gyermekeket, ök büszkék akarnak rájuk lenni mindenkor, ök azt akarják, hogy inkább irigyeljék gyermekeiket, mint sajnálják. Ezért aztán az apának nem egyszer ahhoz is volt ereje, | hogy a sittről nem is haza, ha- j nem az építkezéshez ment, mert ott is sürgetett a munka, aztán onnan ment ismét a bányába — anélkül, hogy lehunyta volna szemét egy kis pihenőre. i Ugyanígy sorolhatnám azt is. hogy mi mindent tesz az anya a ayermekekért, a családért. Zsokék jól élnek, s ha végiggondoljuk az egészet, ebben nincs semmi különös. BO&A FS-HENC » A kurdi „ PARADI Kinn fagy, bokáig süllyedni a hóba. benn kellemes. langyos idő, zöld növények. Valóságos kis földi „paradicsom ’ a kurdi Uj ílet Termelőszövetkezet melegháza. Az asszonyok retket szednek. Pécsre, Szekszárdra, Dombóvárra szállít belőle a termelőszövetkezet. Az első retek már január elején piacra került, és eddig majdnem kétezer csomót szállítottak belőle. A fókertész Bodrogi Ottó arra számít, hogy még 4—5 ezer csomót tudnak majd eladni. Salátából február közepén indul az első szállítmány. A koratavasz kedvelt növényéből visz 16 ezer fejet majd piacra a termelőszövetkezet. A piros, sárga, fehér szegfű november óta pompázik a kertészetben. A pécsi és budapesti virágüzleteknek folyamatosan szállítják a kellemes illatú virágot. Pedig nem olcsó mulatság annak, aki hölgyismerősének szegfűvel akar kedveskedni. „Önköltségi” ára: 7 forint. A gomba lassan elfogy, saláta, paprika foglalja el majd a helyét. Az ízletes sampinyonból 45 ezer forint bevétele volt a termelőszövetkezetnek. Főreg a Pécsi Vendéglátóipari Vállalat vásárolt tőlük sokat. Vastag hó borítja a tetőt, az üvegházban piroslik a diónagyságra nőtt retek. Az asszonyok szállításra készítik elő: hat szem kerül egy csomóba, vigyázni kell nehogy egyik nagyobb legyen, mint a másik. Amit ma szednek holnap már délutáni csemege lesz a „disz- nóságok” mellé. Itt már a következő „menetre” készülődnek. Az ügyes kis masinába csak földet kell önteni és a másik oldalon már „használatra” kész tápkockákat ad vissza. A tápkockák cserépbe kerülnek, ott erősödik meg a későbbi szezon „sztárja” a paprika és a paradicsom Mindkettőből 6—8 ezer tövet nevelnek kiültetésre. Képünkön Bucskó Mihályné ládákba rakja a tápkockákat. (Túri — k. j.)
