Tolna Megyei Népújság, 1965. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-01 / 1. szám

1965. január 1. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Mi volt a% elmúlt év legnagyobb eseménye ? Űrhajósok nyilatkoznak kozmikus és földi sikerekről A Novosztyi-hírügynökség ez év végén néhány kérdést intézett a szovjet űrhajósokhoz. Valentyina Nyikolajeva-Tyereskova, Pavel Popovics, Andrijan Nyikolajev, Vlagyimir Komarov és Konsztan- tyin Feoktyisztov — a Szovjet­unió hősei — szívesen válaszoltak. Arra á kérdésre, hogy „mit tart az 1964-e.s év legjelentősebb ese­ményének az űrhajózás terén?” mind az öten a „Voszhod” több- személyes űrhajó felbocsátását emelték ki. Konsztant.yin Feoktyisztov hoz­zátette: — Jelentős eseménynek tartom azt a megállapodást is, mely a szovjet és amerikai tudósok kö­zött jött létre a közösen végzett űrkutatásra, ezen belül, a mete­orológiai mesterséges holdak rend­ezerének létrehozására vonatko­zóan. Vlagyimir Komarov megemlí­tette még a „Ranger—7” amerikai mesterséges hold sikerét, a Hold­ról készített közeli felvételek Földre történt továbbítását. A második kérdéssel kapcsolat­ban már inkább megoszlott az űr­hajósok véleménye. így például Valentyina Nyikolajeva-Tyeresko­va a „Barátság”-kőolajvezeték üzembe helyezését tartotta az 1964-es esztendő legjelentősebb ■»földi” eseményének. — Meggyőződésem — mondotta • —, hogy ez a hatalmas létesít­mény újabb gazdasági előnyöket jelent az egész szocialista tábor számára és tovább erősíti népeink barátságát. Nem véletlen, hogy a kőolajvezetéknek is „Barátság” a neve. ANDRIJAN NYIKOLAJEV: — Nehezen tudnék kiemelni egyet a szovjet nép számtalan gazdasági, tudományos és politi­kai sikerei közül. Az év őszén ha­zalátogattam szülőfalumba, Csu- vasfölcft-e] Kolhozunknak még so­ha nem volt ilyen gazdag termé­se, mint az idén. De nemcsak Csuvasföldön, az egész országban kitűnő volt a termés. Vajon ez is esemény? De az ám, méghozzá jelentős esemény! Ez évben a Szovjetunió Legfelső Tanácsa tör­vénybe iktatta a kolhoztagok nyugdíjellátását, s ez olyan öröm­teli és nevezetes esemény, mély­nek én, mint a Szovjetunió pol­gára, szívemből örülök. PAVEL POPOVICS: — Az 1964-es év fontos esemé­nyének tartom a szovjet sportolók győzelmeit az innsbrucki és tokiói olimpián. KONSZTANTYIN FEOKTYISZTOV: — Az idei év jelentős „földi” eseménye volt a szovjet emberek anyagi jólétének további emel­kedése, ezen belül, a pedagógu­sok, egészségügyi és közszolgál­tatási dolgozók fizetésének fel­emelése. Arra a kérdésre hogy mi volt az űrhajósok nemzetközi kapcso­latainak legjelentősebb eseménye, Andrijan Nyikolajev így vála­szolt: — Soha nem fogom elfelejteni a magyar és a jugoszláv nép szívélyes vendégszeretetét. Már eltelt néhány hónap, hogy ezek­ben az országokban jártam, de kapcsolataim új barátaimmal nem szakadtak meg, sőt, erősödtek. Rendszeresen válaszolok levele­ikre, s itthon is mindenütt be­számolok arról a meleg fogadta­tásról, melyből kiérződött a szov­jet nép iránti testvéri barátság érzése. No. és vajon mit kívánnak az' űrhajósok 1965-re a szocialista országokban élő barátaiknak? VALENTYINA NYIKOLAJEV A TYERESKO V A: — Üjabb sikereket kívánok ba­rátainknak a szocializmus építé­sében, valamint virágzó életet, jó­létet, sok boldogságot minden anyának és minden gyermeknek ugyanazt kívánom, amit a saját gyermekemnek: nőjenek fel bé­kében. Országaink barátsága le­gyen erős és örök; PAVEL POPOVICS: — Sok sikert az új élet meg­teremtéséhez, sok boldogságot és jó egészséget. ANDRIJAN NYIKOLAJEV: — Sok* 1'Sikert a szocializmus felépítésében és rohamos gazda­sági fejlődést, hogy' a népek nap­ról napra szebben, jobban élhes­senek. Jó egészséget és sok bol­dogságot kívánok mindenkinek. VLAGYIMIR KOMAROV ÉS KONSZTANTYIN FEOKTYISZTOV: — Kívánjuk, hogy az új eszten­dő a barátság, a béke és a szo­cialista országok felvirágzásának éve legyen. Kívánjuk, hogy bará­taink minden álma, minden vá- gya valóra váljék!_______ c/lz. új él) kilizöMn HEISZLER MAGDA, a Paksi Konzervgyár szocialista brigádjának vezetője: ÉRDEMELJÜK KI HARMADSZOR IS A „SZOCIALISTA BRIGÁD” CÍMET — Tizenöten vagyunk a brigád­ban, asszonyok, lányok. Évek óta dolgozunk együtt és elmondha­tom, sikerült jó közösséggé össze- kovácsolódni, A munkában is, ta­nulásban. szórakozásban is. Sok­féle a munka itt a gyárban, ki ehhez, ki ahhoz értett jobban. De amióta brigádban vagyunk lassan megszűnik a különbség, az ügye­sebbek átadják a gyengébbeknek munkamódszerüket. Több közös kirándulást szerveztünk már, leg­utóbb Pesten voltunk, a Fővárosi Operettszínház műsorát néztük meg. Most nagy fába vágtuk a fej­szénket. Bevettük a vállalásba, hogy az égjük brigádtagot, Gál nénit megtanítjuk ími-olvasni. Annak idején nem járt iskolába, nem tanult meg írni. Ketten gim­náziumba járnak, egy brigádtag most végzi a nyolcadik általánost. A többiek vagy szakmai tanfo­lyamra járnak, vagy a szakszer­vezet politikai iskolájára. Min­denki tanul valamit, hát ez az idős asszony sem maradhat ki a sorból. Örömmel fogadta, amikor felajánlottuk a segítséget, most már a megvalósítás van hátra. Eddig már kaptunk oklevelet a ió munkáért, tavaly pedig meg­kaptuk a „Szocialista brigád” zászlót és jelvényt. Az új évben ismét szeretnénk kiérdemelni ezt a kitüntetést. Azt hiszem, sike­rülni fog. MAGYARI LÁSZLÓ, ni. Huszonöt emberem van, tehát huszonöt tagú a brigád, és az első gárdából tizennégy ember még megvan. Hát én azt kívánom az új évtől, hogy a brigád tagjai job­ban szívleljék meg a szövetkezet vezetőségének intézkedéseit, kéré­seit. A legnagyobb kérésem az, hogy a kocsmákat kerüljék el napközben, soha ne álljanak meg italbolt előtt fogattal. Ez még megtörténik sajnos. Azt is kérem a kocsisainktól, hogy a szerszá­mokra és a lovakra jobban vi­gyázzanak. A munkáját mindenki rendesen elvégzi arra nem pa- naszkodhatom. és feketefuvaro­zást sem vettünk észre az utóbbi időben. A brigádnak van terve, s ha teljesíti, prémiumot kap. Sze­retném, hogyha 1965-ben sok pré­miumot kapnának az emberek. Ez természetesen azt is jelenti, hogy a jó munka mellett ne történjék szabálytalanság, ami kizáró ok lehet. Ne legyen feketefuvar, iga­zolatlanul ne maradjon távol sen­ki, és a kötelező munkaegységet mindenki teljesítse, szóval, hogy úgy menjen a munka, olyan kato­násan, ahogyan reggel megkezd­jük a napot: etetés, lóápolás, ko­csikenés. fél hatkor munkaelosz­tás, hat órakor üres a piac. Egyébként pedig a tavalyihoz ha­sonló jó zárszámadást kívánok magunknak. SOMORJAI SÁNDOR, Kikre terjed ki az üzemegészségügyi szolgálat ? A tapasztalatok szerint az üzemegészségügyi hálózat mun­kájában nem mindenütt érvénye­sültek egységes elvek, a dolgozók ellátásában — főleg a vállalatok egyesítésével kapcsolatban — többhelyütt tisztázatlanok voltak az üzemegészségügyi szervezet le­hetőségei, jogai és kötelezettségei. Ezért az Egészségügyi Miniszté­rium a fővárosi, a megyei és me­gyei jogú városi főorvosokhoz in­tézett utasításában meghatározta a helyes, egységes eljárást. Eszerint az üzemi egészségügyi ellátás szervezete az egyesítés után sem az egész vállalat lét­számához, hanem az egy telep­helyen dolgozók számához, illető­leg a tanácsi közigazgatási beosz­táshoz igazodik. Az egyes üzemek, telephelyek egészségügyi szolgá­latai önállóak. Közvetlen irányító­juk a területileg illetékes kórház; vagy rendelőintézet igazgatója, ha ilyen intézet nincs, az illetékes tanács egészségügyi osztálya. A négyezernél nagyobb létszámú (nagyüzemi) telephelyek üzemegy­ségügyi szolgálatai az illetékes egészségügyi osztály közvetlen felügyelete alatt működnek. Az üzemi egészségügyi szolgá­lat nem terjed ki a vállalat más | telephelyeinek dolgozóira, de ha j az üzemi rendelőt felkeresik, j őket is orvosi ellátásban kell ré- j szesíteni. Munkaalkalmassági vizs- gálatukat is el kell végezni, ha az illetékes egészségügyi osztály erre az üzem egészségügyi szolgálatát kijelölte. Az üzemi egészségügyi szolgá­lat a területi elv, alapján műkö­dik. Ezért nemcsak az üzem dol­gozóit kell egészségügyi ellátás­ban részesítenie, hanem mindazo­kat, akik az üzem területén dol­goznak, ha nem is tartoznak az üzem állományába, például épí­tők, szerelők, aknamélyítők, élel­mezési dolgozók, ipari tanulók, stb. Kivétel a csökkent munka­képességűek gondozása, valamint a keresőképesség üzemi elbírálá­sa. Ez csak olyan dolgozókra néz­ve feladata az üzemegészségügyi szolgálatnak, akik előreláthatóan legalább három hónapig dolgoz­nak az üzemben. Az állományon kívüli dolgozók munkaköri, szak­mai alkalmasságát akkor vizsgál­ja, illetőleg véleményezi az üzemegészségügyi szolgálat, ha er­re a tanácsi egészségügyi osztály kijelölte. Olyan üzemekben, ahol éjszaki vagy délutáni műszakban, ille­tőleg munkaszüneti napokon ügyeletes orvosi szolgálatot . tar­tanak, az ügyeletes orvos — az üzemi orvosokéval azonos jog­körben és szabályok szerint — az elsősegélynyújtáson kívül, táp­pénzes állományba is köteles he­lyezni a megítélése szerint ke­resőképtelen dolgozókat a Szekszárdi Mérőműszergyár igazgatója: MEGKEZDJÜK A MILLIÓK VISSZAFIZETÉSÉT — A program szerint 1965 vé­gére kell teljesen befejeződnie a második ötéves terv legnagyobb Tolna megyei beruházásának, a Mechanikai Mérőműszerek Gyára szekszárdi gyáregysége építésé­nek, berendezésének. Bár meg­kezdtük a termelést 1964-ben, de mégcsak ideiglenes jelleggel. Né­hány helyiséget rendeztünk be, ahol kilométerórarvezetéket, autó- termosztiátot gyártunk. Sok pénzbe, több, mint száz­millió forintba kerül ez a modem gyár a népgazdaságnak és eddig bizony csak költöttek ránk. Jövő­re azonban megkezdjük a tör­lesztést, üzemszerűen termelünk. Gondunk, feladatunk van elég, de azért állítottak ide bennünket, hogy ezeket megoldjuk. Már az év első feléljen megkezdjük a hi­degüzem gépeinek felszerelését, amit magunk végzünk, többek között azzal a száz ipari tanuló­val, akik az új esztendőben kap­ják meg a szakmunkás-bizonyít­ványt. Az év végére el kell ké­szülnie a melegüzemnek is, ha ez belép a termelésbe, ‘egy teljes ver- tikalitású gyárunk lesz, ahol az egyes gyártmányokat teljes egé­szében itt tudjuk elkészíteni. Mi lehet a legfőbb kívánsága egy gyárigazgatónak, egy épülő új gyár igazgatójának? — Ne kérje­nek határidő-módosítást az épí­tők. szerelők, ne lépjék túl a határidőket, adiák át mielőbb sze­relésre. üzemelésre a még hátra­levő létesítményeket. És hogy kapjon a gyárunk minél több ön­álló feladatot. SZAMOS ÚJVÁRT JÓZSEF szövetkezeti brigádvezető: KERÜLJÉK AZ ITALBOLTOKAT — A fuvarosbrigád vezetője vagyok a tolnai Aranykalász Ter­melőszövetkezetben 1960. január 15-e óta. Tizenötödikén léptem be, i másnap már elkezdtünk fuvaroz ­megyei főagronómus: NAGY LEHETŐSÉGEK A JÖVŐ ESZTENDŐBEN — Az 1964-es esztendő a me­gye mezőgazdaságában, sok ked­vezőtlen körülmény ellenére, si­kereket is hozott. Az országos át­lagnál jobb eredményeket értünk el. Ez az eredmény az alapvető agrotechnikai eljárások széles körű alkalmazásának és a dolgozók szorgalmának gyümölcse. Termé­szetesen a hozamok további nö­velésére nem merültek ki a le­hetőségek, a jövő évben is újabb lépéseket tehetünk előre. Külö­nösen a kemizálás nagyobb ará­nyú alkalmazása jelentene sokat. Feltétlenül nagyobb súllyal kell foglalkoznunk a növényvédelmi munkákkal, azoknak optimális időben való elvégzését a kiesések csökkentése végett meg kell való­sítanunk. A műtrágya tudomá­nyos igényű felhasználása, a táro­lási és egyéb veszteségek elkerü­lése sokat jelentene a tervezett eredmények elérésében. A kukori­cák Hungazinnal való kezelése 1964-ben eredménnyel járt. A jövő évben még nagyobb területen kell alkalmazni a vegyszeres gyomir­tást, különösen a munkaerővel gyengébben ellátott gazdaságok­ban. A megye mezőgazdaságának anyagi-műszaki alapja tovább erősödött és ez a folyamat nem áll meg jövőre sem. tehát az adottságok mindenképpen jobbak lesznek. Hogy ezzel élhessünk, még több tudásra, szakértelemre kell szert tennünk és a legjobb gazdaságok tapasztalatait el kell terjeszteni. Azt várom és kívá­nom, hogy 1965-ben még jobb termést takaríthassunk be és a mezőgazdasági dolgozók örömmel, megelégedetten végezzék munká­jukat. GAZSÖ PÉTERNÉ, háziasszony: LEGYEN AMI HIÁNYZIK — Az asszonyok sokszor van­nak gondban. Amikor a piacot vagy a boltokat járjuk, sűrűn bosszankodunk: nincs amit kere­sünk. Legalább is 1964-ben ígv volt. Remélem és kívánom, ho-rv változzék ez az állapot, s 1965- ben azt tehessünk a táskába, ko­sárba. amire feltétlenül szüksége van a családnak, s ne csak azt amihez véletlenül hozzájutunk. Ne értsenek félre, nem panaszt kodni akarok. Nem vagyok sta­tisztikus, számokkal tehát nem szolgálhatok, csak egy vélemény­nyel: tavaly javult az áruellátási Két gyerekemet szépen felöltöz­tethettem az ősszel. A nyár ele­jén azonban gondban voltam: Pestre kellett utaznom, hogy a ki­sebbiknek szandált vegyek, mert sem Szekszárdon, sem a környé­ken nem kaptam olyat, ami­lyet szerettem volna. Szóval az én első kívánságom: legyein, ami hi­ányzik, s fogyjanak a beszerzéssel járó problémák. Szeretem a társaságot. Baráta­inkkal gyakran összejövünk. Hol itt, hol amott találkozunk. Jó lenne azonban, ha jövőre ezek a találkozások sűrűbben előfordul­nának. Hogy mire gondolok egé­szen pontosan? A hivatalban, vagy üzemben dolgozó asszonyok élete gazdagabb mint a miénk. Nekik, ha idejük van, alkalmuk is jobban kerül találkozásra, mint nekünk, háziasszonyoknak. Mond­ják ránk, hogy egy kicsit begye­pesedtünk. Van ebben valami igazság. Viszont az sem valótlan, hogy velünk kevesebbet is törőd­nek. Próbáljuk meg magunktól? Volt már ilyen kísérlet, de az sem ártana, ha 1965-ben egy kicsit se­gítenének nekünk, hogy megta­láljuk egymást, kicserélhessük gondolatainkat. És utoljára: mindenkinek örö­mökben gazdag, boldog új eszten­dőt kívánok. SZABADI MIHÁLY, népművelő: SAJÁT LAKÁST, JOBB KLUBOKAT — Három éve járok Szekszárd- ra dolgozni. Korábban négy évig ugyancsak naponta utaztám a megyeszékhelyre, iskolába. Érthe­tő ebből, hogy azt várom az új esztendőtől: 1965-ben készüljön el az a szövetkezeti társasház, ame­lyikben majd az én lakásom lesz. Remélem, a kívánságom teljesül, az építők jelenleg a második eme­letnél járnak. Nem lógok napon­ként a nyakukon, de gyakran gondolok arra, jó lenne, ha vala­mivel gyorsabban nőnének a fa­lak. Azért sem haragudnék, ha továbbra is enyhe lenne a tél, mert a kőművesek így talán nem fagynának ki a munkából. Régi gondunk a falusi népmű­velés problémáinak megoldása, a művelődési munka feltételeinek javítása. Nagy szerepet tulajdo­nítok ebben a különben sokféle tennivalókból összetevődő feladat­sorban a falusi kluboknak. Van belőlük már néhány, nagyobb községeinkben a program is egy­re színesebb és tartalmasabb lesz. De még mindig sok velük a gond. Ezek nagyobb része anyagi ter­mészetű. Hiányosak a berendezé­sek. kultúrálatlan sok helyütt a helyiség. Gyakran inkább csak ráfogjuk egy-egy klubra, hogy klub. Pedig a társasági élet meg­teremtése, a szabad idő helyes felhasználása érdekében nagyon szükségesek lennének a jól fel­szerelt, színes programmal rendel, kező klubok. Ezeknek a megte­remtődését is várom az új esz­tendőtől. Nem ragaszkodom a mesebeli három kívánsághoz, de mégis el­mondom: jó volna, ha az új esz­tendőben tovább szaporodna az önkéntes népművelők száma. Olyan emberekre gondolok, akik­nek felkészültsége, akarata és kedve is megvan ehhez az ered­ményekben máris gazdag mun­kához. Ez lenne az én hirtelen összefoglalt kívánságaim csokra. Hogy ez így sok egy kicsit? Meg- '°het. Viszont az 1965-ös esztendő sem lesz rövidebb a többinél.

Next

/
Thumbnails
Contents