Tolna Megyei Népújság, 1965. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-28 / 23. szám
iSő5. január 28. TOtMA MÉÖirei WEPtJJSAG ALKONYAT Tóth János valamit nem értett mega Világból, Pedig már hetvenegy éves! Feltűnően alacsony termetű, de korához képest jól bírja magát. Téli hidegben, nyári melegben egyaránt dolgozik, két kezével keresi meg ma is a betevő falatot maga és felesége részére. És nem is kell a szomszédba menniük kölcsönkérni főzés előtt.: i A vendégeket borral kínálják, mert az is akad a pincében. Tóth János ilyenkor egy kicsit örül. Ö maga ugyan nem iszik, mert az orvos eltiltotta tőle, de talán éppen ezért repes a szíve néhanapján, ha látja, hogy a magatermelte nedűt valaki jóízűen kortyolja, b nem vész kárba. És marasztalja a vendégeket, mert ez számára egy kicsit ünnep. Ha valaki néhanapján benyit hozzájuk, az idős ember arra a pár percre, vagy fél órára valósággal feléled, újjászületik, megfiatalodik. Mert ha más öröm, boldogság nincs, akkor legalább jólesik valakinek elpanaszolni az életet Jólesik ez a pár perc, fél óra, még akkor is, ha utána ismét rideg, fojtogató minden. A felesége tollat foszt — csak ügy magányosan. Maga sem tudja, miért, mi célja vele, van-e valami értelme, dehát az időt agyon kell ütni valamivel. így is öli, marja a magány. Az ura ugyan otthonkörül van, de ez csak legfeljebb elmélyíti benne a magány érzetét Ugyanígy van az idős ember is. Ha egymásra néznek, akkor eszükbe jutnak a szívfacsaró emlékek, akkor ismét az jut eszükbe, hogy a földön nincs náluknál boldogtalanabb. Valahonnan a sublótból ruhazacskó kerül elő. Valamikor fehér lehetett, de az idő szürkés-sárgára festette. A zacskó tartalmát kitint! az asztalra, Gomb, szög- darab, pénzérmék — kisebb bazár. Tóth János a tenyerével szétnyomja a limlom-halmot, s keres valamit. Ujja pillanatról pillanatra idegesebben matat, az ember szeme is sziporkázni kezd; — Na, hol vagy, az anyád; u Jaj, uramisten, majd mit mondok. ;. Itt, itt kell lenni, Ez az, megvan; Formás ólomdarabot emel fel. — Uram, tudja mi ez? Csend. Semmi zizegés, zaj, csak 6 szu dolgozik valahol az asztalban és az hallatszik; — Uram, egy hajszálon mólott, hogy ki nem oltotta az életemet. Isteni csoda, hogy most itt vagyok; A füléhez kap; .— Itt ment be, aztán kiverte a fél fogsoromat és most itt van, takargatom; Tóth Jánost az első világháborúban besorozták a császárikirályi hadseregbe, s kivittek a frontra. Az ifjú Tóth János erre még büszke is volt, apró termetével úgy feszített a színes ruhában, piros huszársapkában a lovon, mintha legalább generális lett volna. Még kifelé menet is azt hitte, hogy az egész egy óriási flíszfelvonulás, katonai divat- bemutató, s csak azért van. hogy á szegény ember is büszke lehessen öltözékére. Aztán felállították őket csatárláncba, mert támadott az ellenség. Oldalról jött a támadás, Tóth János pedig az apró termete miatt a legszélső volt, így őt érte el leghamarabb a végzet. A kötözőhelyre vitték, de itt először nem sok mindent csináltak vele, mert úgy látták, hogy nincs benne élet. Kivitték a többi közé — a hullaházba. Amikor innen el akarták szállítani, Tóth János megmozdult. A szanitészek ijedtükben eldobták a hordágyat, az éledező Tóth Jánossal együtt. \ A halott ember élt. Most, hogy meséli a történetet, Jtidagadnak homlokán az erek. — Nem tudom, az úr milyen isten imádója, nem is kérdem, de nekem az első dolgom az volt, dinikor föleszméltem, hogy hálát adtam az úrnak és könyörögtem. Letérdeltem.. 4 Mutatja. Letérdel a szoba közepére, kezét összeteszi, a magasba emeli; — Azt mondtam, hogy uram, segíts haza, hogy legyen anyámnak kenyérkeresője, s templomunknak szorgalmas látogatója. És az úr megsegített. Meggyógyítottak. A torkomba csövet tettek, mert az is el volt roncsolódva, aztán végül ismét ember lett belőlem. Szeretnék valamit szólni, kérdezni, vitatkozni, szeretném Tóth Jánost valamire rádöbbenteni, de csak ennyi jön kd belőlem: — Szerencsére. — Mi, hogy szerencsére? Bár csak ott vesztem volna. Tudja, a kozákoknak volt egy szerük... Az nem kínozta az embereket. Bár csak én is.; i Tóth János hazakerült a frontról, itthon meggyógyult — aztán kivitték a másik frontra. De akkor már nem került ütközetbe, hanem rendfentartónak osztották be, mint rokkantat. Közben zubbonyát császári-királyi kitüntetések ékesítették. Megkapta a sebesülési érdemérmet, egy másikat a kétéves frontharcos-szolgálatért, egy harmadikat pedig nem is tudom miért. Ezek is előkerülnek a limlom közül. Az idő ezeket is szinte a felismerhetetlenségig megkoptatta; — Hej, derék katona voltamén! Ismét szólnék valamit, de nem jutok hozzá, mert Tóth János most azt kezdi mesélni, hogyan, hány napi gyaloglás után került haza —1 a monarchia összeomlása után; I A láda aljából előkerül 1----------------------------- a piros h uszársapka is, rajta a rozsdásodó fémgomb, a császár „őfelségének” monogramjával. — Hej, micsoda huszár voltam én! Egy váratlan fordulattal Tóth János ezt mondja: — .Egyszer már azt hittem, hogy elveszett a sapkám. Mert tetszik tudni, a fiatalok el szokták kérni, ha színdarabot játszanak. — Színdarabot? — Azt hát. Elkönyvelem magamban, hogy nem is lehetne méltóbb befejezést találni á történethez, mint, hpgy színházi kellék lett a ferencjóeka- sapkából, még akkor is. ha gazr dája ezt nem látja be. Dehát tulajdonképpen ez nem is sokat számít, a történelem tette a sapkát színházi kellékké, függetlenül attól, hogy Tóth János akarta-e. El is köszönnék tőlük, de Tóth János még nem fejezte be, neki még van mondanivalója, számára mindez csak kezdet volt. Fényképet akaSfct le á falról. — Ez volt a fiunk, az egyetlen gyermekünk. Könnyezni kezd; Aztán ismét letérdel, hogy nagyabb nyomatéket adjon szavainak; — Uram. akkor is így térdeltem a fiam előtt, összetett kezekkel könyörögtem neki, hogy édes,* egyetlen gyermekem, tedd a ke-1 zed a favágó tuskóra, hogy a bal-1 tával levághassam az ujjaidat. Én,1 a saját apja... Én, a saját véremnek, gyermekemnek. Le akar-, tam vágni, amikor hazajött, minti beöltözött katona, hogy néhány | nap múlva bevagonirozzák őket/ és viszik a frontra. Ö nem hall-1 gatott rám, félt és elment; Aztán kis szünet után: — És soha nem láttuk többé. Később, amikor már felszáradtak a könnyek, megkérdeztem Tóth Jánost: — Mondja, maga, aki majdnem az életét hagyta az első világháborúban, tett-e valamit azért, hogy a második ne következzék be, hogy a maga fiának ne kell-, jen oda állni az ágyúk torkához# — azon kívül, hogy lett volna # ereje megcsonkítani a saját fiát?# 1 | Nem érti a kérdést nem tudja felfogni, hogy egyáltalán miért kellett volna ez ellen tenni valamit, s különben is neki mi köze volt ahhoz, hogy kirobbant a háború. Vállát rándítja, aztán az egészet elüti ezzel. — Állandóan velem volt az^ ima könyv. Amit akkor megfő-' gadtam, teljesítettem. . Azt nem merem megkérdezni J tőle, hogy ölt-e embert a fronton. J De célzok rá: — Látja, milyen az élet, annak idején magát Is azért Vitték ki, hogy lekaszabolja valakinek a fiát. Csend. Aa idős ember zavart lesz, látszik, valami dereng. Az asztalon levő kopott köny vekre mutat: i — Látja uram? Én telve vagyok igazi hittel. Nem kérdeztem, hogy maga kit Imád, de én ezekből tudom, hogy ami egyszer megvagyon írva, az ellen mi gyarló embeí^k nem tehetünk semmit Igen. Tóth János valamit nem értett meg a világból. Rokona, hozzátartozója messze környékén nincs. Gyötri a magány. emészti a sors, nincs öröme az életben. — Az ember megőrzi az emlékeket — hangsúlyozza búcsúzóul. Igen, ő megőrizte. De nem tanult belőlük! Valamit nem értett meg a világból! Megszállottja, rabja maradt annak a gondolatnak, hogy áfc ember tehetetlen a sorssal szemben. * A falu tanácstitkára, Zsók Ambrus próbálja nyugtatni az idős házaspárt: — Ha segítségre lesz szükségük, forduljanak hozzánk, amit lehet, megteszünk, segítünk. Igen, segítenek — ez humanista kötelesség. De boldoggá néni tudja tenni senki az öreg házaspár életét. APARHANT, 1965. BODA FERENC Egyre több nő tanul Érdekes statisztikai adatok a nők életkörülményeinek megváltozásáról A Központi Statisztikai Hivatal munkatársai érdekes összeállítást készítettek arról, hogyan változott meg hazánkban d nők helyzete a felszabadulás óta. A számok, adatok tanúsága szerint két évtized alatt ugrásszerűen megnőtt a kereső nők száma, s 1964. végén már meghaladta az 1 800 000-ret. Ezen belül az iparban foglalkoztatott nők száma ma már csaknem 600 000-ret tesz ki. A felszabadulás óta eltelt időszak örvendetes eredménye, hogy mind több nő kerül á különböző állami, gazdasági és egyéb szervekben vezető pozícióba. Jelenleg például áz államigazgatásban dolgozó vezetők közül 7250 nő, s ezen belül a vállalati igazgatók, főkönyvelők száma eléri a 2500-at. 1949-ben a 15 éven felüli nőknek csupán 19.5 százaléka végezte el az általános iskola 8. osztályát, s ez az arány 1963-ban már 35 százalék fölé emelkedett. Másfél évtizeddel ezelőtt a 18 éven felüli lányoknak, asszonyoknak csupán 3,3 százaléka rendelkezett érettségivel, két évvel ezelőtt pedig már 7,6. Nagyot változott a felszabadulás óta a diplomás nők aránya is. Ezt bizonyítja, hogy az elmúlt másfél évtizedben megháromszorozódott az egyetemi, illetve főiskolai diplomával rendelkező nők Száma, s 1963-ban már megközelítette a 45 000-tet. Délidőben A PÉK ÜZEMBEN A pékségben nem mondják, mint a moziban a perecárusok: — Friss, ropogós a kenyér! Pedig a simontornyai péküzem dolgozói ezzel a kijelentéssel csak megerősítenék a valóságot. Illatoznak a kisült kenyerek, piros héjún, sötétbarnán. Az egész üzemet átjárja az ínycsiklandó kenyérszag. A polcok előtt nagy a sürgés-forgás, mindig újabb kenyértulajdonosok sorjáznak portékáikért. Eladásra szánt kenyér kevés van a helyiségben, most több a házi sütésű. A helybeli háziasszonyok híresek jóízű kenyereikről, nem is sajnálják dagasztással tölteni idejüket. Erős karú asszony Szijjártó Sándorné, aki a mérleget kezeli. Könnyen emeli á hat-hét kilósokat is, rábillenti a mérlegre, már mondja is az árát: Négy negyven lesz! Közben dicsér, vagy útbaigazít, aszerint, milyen kenyér kerül a kezébe. Most éppen egy laposabb oldalút forgat, és még az üzem vezetőjével, Kurek Jenővel is megtanácskozza, hogy mi az oka lapos formájánaJt. Kendős néniké a tulajdonos, élénken tiltakozik az ellen, hogy hűvös helyen dagasztott volna. Zavarban lehet, mert álig Várja á „konzultáció” végét, hóna alá kanyarintja tiszta kendőbe burkolt csomagját, sietve távozik. Németh István bácsi megkér, hogy segítsük megkeresni kenyerét. Sütés után már halványodnak a tésztába nyomott kis névcédulák, neki amúgy is gyenge a Szeme. Egyúttal Horváth bácsi, Bem utcai lakos kenyerét is kutatjuk. Mindkettőjük abban bízik, hogy az ő kenyerüket bárki vizitálhatja, nem lel benne fogyatékosságot. Végre előkerülnek, és valóban, nagyon gusztusosak. — Egy hétig is elég lesz ez nekünk, az anyjukommal! — búcsúzik Horváth bácsi. A2 ügyeletes pék, Takács Ferenc, már fogásáról eldönti, hogy milyen kenyeret vett ki a kemencéből. Azt mondja: — Hideg az üzemünk, nem jól oldották meg építéskor a fűtését. Vigyázhatunk dagasztásnál, mert ha a tészta „kifehérlik”, bőrí kap a felszínére, nehezen hozzuk helyre. Győré Jáhós már végzett a sütéssel, áz íródában szalonnát falatozik, friss kenyérrel, de olyan jóízűen, hogy aki nem éhes, az is kedvet kap hozzá. Közben vezetőjükkel, brigádjuk vállalásait tanácskozzak, Szijjártóné is bekukkant időnként. Tavaly óta néhány Változás történt a brigádban, kiléptek a nyugdíjasaik, két új segéd érkezett. Nevet is cseréltek: Dózsa György brigád lesznek. — MOLDOVAN — B DIGITÁLIS (gyapjas gyűszűvirág) szerződéssel való termeszltse komoly jövedelmet jelent MEGÉRI! Felvilágosítás és szerződéskötés a földművesszövetkezeteknél (113) A kakasdi Egyetértés Tsz- nél igáslovak és 3 éves csikók a kö2- (110) eladók. Érdeklődni pontban. Apróhirdetések Ház fizetési kedvezménnyel eladó Bonyhád, Rákóczi u. 17. sZ. Érdeklődni ugyanott. (122) Házhely eladó Szekszárdon (260 n.-öl). Érdeklődni lehet személyesen f. hó. 28., 30-án öcsényben, Jókai M. u. 27. sz. alatt. (ii4) Szőlő, fiatal, 400 öl eladó.. Szek- szárd, Csötönyi Völgyben. Érdeklődni: Batthyány 26</b. (115)
