Tolna Megyei Népújság, 1965. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-04 / 2. szám

4 TOT,na wrrrrr? nfftt.tsag» 1955. Január i. JORZY EDIGE1 — Fordította: BABA MIHÁLY 38. — Igen, most már pontosan emlékszem — mondta Wilsika kis­asszony — néhányszor bekukkan­tott a szobába, amikor nem volt ott az ügyész úr, és mindig vala­mit kérdezett... i egyesek közötti veszekedésről, és biztos lelkiismeretfurdalása is volt beleegyezett a találkozásba. Fél nyolcra beszélték meg a „Sejmo- wában”.. Zygm.unt egyenesen az ügyészségről ment oda. Wiktor meggyőződhetett arról, hogy a joggyakornok kitömött táskával Samaszek jól ismerte nővére érkezett, tehát ezzel a táskával flörtjét Zygmunt úrral. Elhatá­rozta, hogy ezit Iáhasználja. Ez a fiú valóban élelmesnek bizonyult. Figyelmeztette nővére vőlegényét hogy Kalinkowski túl sokat le- gyeskedik Zosia körül. A félté­keny bíró dühbe gurult és olyan botrányt rendezett, hogy minden ügyészség ismerte a részleteket. Azt is Zceüától tudta meg, hogy Kalinkowski mikor lapszámozza a vádiratot. Samaszek egy dél­után. éppen a támadás előtti na­pon telefonált az ügyészségre. Egy kislány, akit Samaszek rábírt arra, hogy Zosia hangját utánoz­za, „nagyon fontos ügyben” talál­kozót kért Zygmumttól. — Amikor folytatta az őrnagy — Kalinkowski kimentette magát azzal, hogy feltétlenül be kell azon a napon fejeznie a munká­ját, akkor az- ál-Zosia azt sugal­mazta neki: vigye haza a mun­kát. Samaszek olyan jól megren­dezte ezt a beszélgetést, hogy a végén Kalinkowski. aki tudott a SZÖVEG “PATJZ kell holnap munkába mennie. Samaszek biztos volt a dolgában. Csakis a táskában lehetnek az ügy aktái, azok, amelyek öt ér­deklik. A folytatást már ismeri­tek — fejezte be az őrnagy mo­solyogva. — Nos, nem nagyon — mondta Wilsika; nem volt teljesen meg­győzve. — Mindaz amit ón el­mondott nekünk rendkívül idő­szerű. De mégis hogyan jutott ar­ra a gondolatra, hogy a tettes nem lehet más, minit Samaszek? — Látja, ez volt az én Water­loom — felelte a7. őrnagy. — Nem tudtam logikus következtetést le­vonni a valóságos tényekből. Ma­ga már az első beszélgetésünk al­kalmával említette Zosiát és az öccsét. Sajnos, nem fordítottam rájuk kellő figyelmet. De végül is, egy napon eszembe jutott egy apró részlet. — Melyik? — Maga azt mondta nekem, amikor Zosia Samaszkówna arról értesült, hogy megtámadták Ka- linkowsikit, elájult. Ezt vagy a ioggyakornok iránti vonzalom, 7 vagy ... önmaga féltése válthatta < ki. Az első okot kizártam és fel­is tettem magamnak a kérdést: miért hatott rá olyan elementá­risán a hír? És így feleltem ma­gamnak: azért, mert a kelleténél ; többet tud erről az ügyről. Tud- <• ía, vagy sejti, hogy ki a támadás < szervezője, és retteg, hogy az igaz­ság felderítése őt is belekeveri az < ügybe. Ezután már gyerekjáték ' volt kinyomozni a szép Zosia családi és társadalmi kapcsoia- ' tait. A „sápadt Wiktor” alakja ^megegyezett a nyomozás minden < korábbi adatával. A biztonság ^.kedvéért Kabátujjnak tucatnyi «fényképet mutattam, ezek között ^ volt Wiktor képe is. Azonnal 4> megismerte. Tévedhetetlenül * megjelölte a bűnöst. % Aztán az útlevélosztályra men­etem. hogy átnézzem az Ausztriá­dba utazók névjegyzékét. Sama- -4szék nevét nem találtam rajta. Tehát az Utazási Irodához fordul- i tá-m, ahol tájékoztattak, hogy a ♦ Jugoszláviába kirándulók Auszt­rián át utaznak. így gyorsabb és közben Bécset is megtekinthetik. Ebből a mozzanatból is látni le­het, hogy milyen ügyes volt a mi „sápadt Nikó'-nk. Nem az Ausztriába, hanem a Jugoszláviá­ba indulók listájára íratta fel magát; Becsben egyszerűen lelé­pett volna. — Stach, még egyet szeretnéd megtudni — szakította félbe az ügyész barátja szavait. — Ha már minden kétséget kizáróan meg­állapítottad, hogy Samaszek a „fehér gengszterek” utolsó lánc­szeme Lenigyelor szagban, miért vittél bennünket Zebrzydowicébe? Hiszen az ipsét letartóztathattad volna Varsóban is. — Ez igaz! Igen .ám, de akkor md lett volna a csekkel? Hogy megtévesszem őt és kényszerít- sem a csekkel való kiutazásra, letartóztattam Kalinkowskit. Ez­által lehetővé tettem, hogy Sa­maszek az én embereimmel utaz­zon egy fülkében, akik szüntele­nül figyelték. Innen az a kis ko­média az ötven dollárral is. ami különben hamis. A „sápadt Niko” az utolsó pillanatig, még akkor is, amikor megjelentek nála a devizaellenőrzésre, biztos volt a dolgában. Természetesen, nem volt nála semmiféle valuta, sem­miféle csempészáru. — Ebben az ügyben felülmúl­tad önmagádat — dicsérte az őr­nagyot az ügyész. — Mi történt Zosia Samasz- kównával? — kérdezte Halina Wilska. — Az ő ügyében nem történt semmiféle döntés. A nyomozás során eddig nem állapítottuk meg, hogy szándékosan bűnt köve­tett volna el. Wiktor Samaszek bevallotta, hogy nővére semmit nem tudott arról a telefonról, ami Zygmuntot a „Sejmowa” ká­véházba hívta. Samaszek azt ál­lítja, hogy az ő kérésére telefo­nált egyik leányismerőse az ügyészségre. A lány azt hitte, csupán tréfás beugratásról van szó. A lány a telefonba szipog­va, sírva beszélt, ez tévesztette meg Zygmuntot. — Ez pontosan így is volt — bizonygatta Kalinkowski. Az a női hang eltorzított volt, de fel­tételezhettem, hogy az igazi Zo­sia sírva beszél. Hiszen tudtam, hogy előzőleg milyen patáliát csapott neki a vőlegénye. (Folytatjuk.) Hogyan alakul a lakáshelyzet ? Ma kb. hárommillió család él Magyarországon. A rendelkezésre álló lakások száma ugyancsak há­rommillió körül van. Egybevetve ezt a két számot — úgy tűnhet, hogy a lakáshiány nem is annyi­ra szorongató, amint az a minden­napi életben látszik. A valóság­ban persze semmiféle látszat nem takarhatja el azt, hogy kevesebb lakás van a szükségesnél. Ha nem globálisan, hanem rész­leteiben vizsgáljuk a lakáshelyze­tet, akkor azt látjuk, hogy itt ma két tényező hatása érvényesiil nagy súllyal. Az egyik tényező: mint a világon mindenütt nálunk is folytonosan áramlik a lakos­ság a faluból a városba. Ez a többi között azzal a következ­ménnyel jár, hogy a falvakban ugyan javul a lakáshelyzet (hi­szen a házukat nem viszik ma­gukkal), viszont a városokban újabb és újabb lakásigénylők je­lentkeznek és ezeknek a lakás­szükségletét nem lehet máról holnapra kielégíteni. A másik: a rendelkezésre álló lakások minő­ségében rejlik. Magyarországon csakis a felszabadulás óta beszél­hetünk társadalmi méretű lakás- kultúráról. Természetesen a tőkés világban is épültek összkomfor­tos lakások. De nem a nagy tö­megek számára. Hiszen 1949-ben az akkori lakásállomány tíz szá­zalékában még csak konyha sem volt, tíz százalékában volt csu­pán fürdőszoba, 17 százalékában volt vízvezeték, sőt a lakásoknak több mint a felében még villany sem volt. A felszabadulás óta épült több mint félmillió lakás viszont már nagyobbrészt korszerűen felsze­relt és — biztosítja lakójának a kultúráltabb körülményeket. De az elmúlt másfél évtizedben épült lakások száma még ma sem sok­kal haladja meg az egész lakás- állomány egyötödét. A többi pe­dig a tőkés világ öröksége és to­vábbra is rontja a hazai lakás- kultúra összképét. így például a fürdőszobás lakások száma az új lakásokkal együtt sem sokkal ha­ladja meg az összállomány húsz százalékát. Ezért emberileg telje­sen érthető, hogy a lakók a régi, primitíven felszerelt lakásokból a komfortos lakásokba töreked­nek. Ez a vándorlás magától ér­tetődő következménye az általá­nos jólét emelkedésének. Akár­milyen alacsony is a régi lakások bére az új lakásokéhoz viszonyít­va: a lakosság zöme inkább meg­fizeti a magasabb bért — ami egyébként a keresetekhez viszo­nyítva általában ugyancsak ala­csony — csakhogy végre kényel­mes lakásokban lakhassam Lakásállomány és lakásépítés (ezrekben); Összes lakás Az év folyamán épült új lakás az év elején Budapesten Vidéken Összesen 1949 2.467 4. 1960 2.758 11. 1963 2.909 8. 1964 2.949 A mindenkori lakásállomány kiszámításánál természetesen le kell vonni az időközben lakhatat­lanná vált és lebontott lakások számát. 1963-ban a csaknem 53 ezer lakásszaporulattal szemben több mint 12 ezer lakás szűnt meg az országban. 1964-ben a lakásépítés előrelátha­tólag eléri a tavalyit. Az év első kilenc hónapjában az állami épí­tővállalatok jóval több lakás épí­téséhez kezdtek hozzá, mint 1963- ban viszont ebben az időszak­ban az átadott lakások száma ke­vesebb volt a tavalyinál. Erősen megnövekedett a magánépítke­zés: a munkáscsaládok háztartási 28.1 32.8 46.4 58.1 43.8 52.7 adatai szerint a múlt évinél kb. 40 százalékkal többet — a csalá­di összkiadás 5—6 százalékát — fordították idén házépítésre, vagy ingatlanvásárlásra. Az OTP építé­si kölcsöneinek összege 1960. és 1963. között megduplázódott és egy-egy lakásra átlag 50 százalék­kal többet folyósít ma a takarék, mint 1960-ban. A második ötéves terv összesen háromszázezer új lakás építését irányozta elő. Ebből kb. 70 ezer építése marad az utolsó évre. Az ötéves program tehát, az építő­ipar nehézségei ellenére is reális­nak bizonyult. Ádám László Ahol a bogárgyűjtemény is tantárgy Három hónapig tartó, bent­lakásos növényvédelmi szakmun­kás-tanfolyam indult termelőszö­vetkezeti tagok részére Fácán­kertben a Megyei Növényvédő Állomáson. A tanfolyam 20 hall­gatója az általános növényvéde­lemhez szükséges rovar- és kórta- ni. kémiai, géptani, matematikai ismereteket, óvórendszabályokat és gyakorlati tennivalókat sajá­títja el a megyei tanács és a nö­vényvédelmi állomás szakemberei­nek segítségével. Az új szövetke­zeti szakmunkások tanulását megkönnyítik az intézet előtermé- ben lévő állandó növényvédelmi kiállítás szemléltető eszközei, pre­parátumai, minta tárgyai. A mos­tani tanfolyam hallgatóival együtt a Tolna megyei termelő- szövetkezeteknek mintegy 150 tagja lesz növényvédelmi szak­munkás. Sajnos, az is előfordul azonban, hogy a képesítést meg­szerzett tagokat nem ebben a munkakörben foglalkoztatják a termelőszövetkezetekben. A. A AMIKOR A HŐS GÁRDISTÁK ÁLTAL VÉDELMEZETT MAGASLATRA MEGÉRKEZIK AZ ERŐSÍTÉS, A DOMB OLDALAM HAT KIÉGETT NÁCI HARCKOCSI FOGADJA ŐKET

Next

/
Thumbnails
Contents