Tolna Megyei Népújság, 1965. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-21 / 17. szám

191T3. január 21. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG s Túl a megyehatáron A sokarcú Fejér megye Alba Regia — mondták régente. ■ Székesfehérvár — mondjuk szá­zadok óta, az avult német tér­képeken pedig Stuhlweissenburg néven szerepel. Egy bizonyos, ősi ez a város, sok-sok évszázad ezer­nyi jelentős emléke tapad hozzá. Itt országolt egykoron István ki­rály, s megfordult falad között Má­tyás is, az igazságos. A viharos idők más-más szakaszában keresz­tek és török félholdak váltogatták egymást a tornyokon. A második világháború végén, húsz eszten­dővel ezelőtt kétszer cserélt gaz­dát ez a város. Akkor Budapestért folyit a küzdelem és — Székesfe­hérvár szörnyű napokat élt át. 1945. januárjában, az ádáz tank­csaták és légiharcok múltán csu­pa romhalmaz, vigasztalan sivár­ság tárult a megdöbbent fehér­váriak elé. Első képünk a József Attila utca akkori képét mutat­ja. Sokan azt mondták, évtize­dek múltán sem lesz itt élet töb­bé. Második képünk ugyanazt a József Attila utcát ábrázolja — 1964-ben. A két képről áradó ellentét oly beszédes, hogy feles­legessé tesz minden szót. Lett újjászületés — hamarább és cso­dálatosabb mint azt annak idején a legoptimistábbak hinni merték volna. De az új Fehérvár mellett meg­maradt a régi is. Ezit — elbűvölő szépségével — gondosan őrzik. A belváros ódon utcái vonzzák a belföldi és külföldi turistákat. Harmadik képünk a Szabadság­tér egyik részletét mutatja be. Itt állott valamikor István király palotája. E helyen vívtak véres küzdelmet a” törökökkel. Neve­zetes tömeggyűlések zajlottak - le ezen a téren 1919-ben és itt ta­lálkoztak a város lakói a felszaba­dító szovjet katonákkal. De nemcsak a megye székhelye szépült, fejlődött. Fejér megye a maga sokrétű gazdagságával sok­féle eredménnyel dicsekedhet. Megváltozott, például, és állandó­an változik a falvak képe. Modem faluközpontok alakulnak ki, s ezek már a kulturált városiasság első fecskéi. Negyedik felvételünk ennek a változásnak példája. A kép Seregélyes központját ábrá­zolja a művelődési házzal, és az építkezés, a csatornázás még mindig folyik. Lassanként örök­re eltűnik a téli sár és a nyári por — a „város” és a „falu” kö­zelebb kerül egymáshoz szolgál­tatásokban, Dunaújváros vasműjéről mér nem igen kell „tudósításokat” ír­ni. Uj fejezeteket persze maga a rohanó élet, a szorgalmas munka ír, a nagy nemzeti létesí t­ményünkről, amelyet a szocializ­must építő ember varázsolt az egykori kukoricások helyére. Ott, ahol egykoron csak a sze­lek dúdolgattak a szeszélyes lösz­talajon — most vasat olvaszta­nak, acélt öntenek. Ötödik ké­pünk egy pillanatát örökíti meg a Dunai Vasmű életének. Fejér megye szeEd lankái, mo­solygó tájai mindig elragadják a látogatót. A híres móri szőlők sem veszítették ed jóhírüket. A Móri Ezerjó változatlanul épp oly kitűnő ital minit amilyen ed­dig volt. Mindössze az a különb­ség, hogy ezit a nemes italt most már azok is megkóstolhatják, akik régente — csak a híréit hal­lották. Vajon, aem erre gondol-e a záró képünkön látható szürete­lő kislány? Bármire gondol is — egy újfajta, szabad ifjúság derűjét lopja a szívünkbe... (Kabá-czi felvételei) A K.

Next

/
Thumbnails
Contents