Tolna Megyei Népújság, 1965. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-19 / 15. szám
1S65. január 19. TOLNA MEGYEI NßPßJSAG 3 Itt hatvan, ott harminc mj em jó, ha a sajtó, a rádió úgy summáz egy-egy aár- számadó közgyűlést, hogy a tsz azért működött jól, mert a munkaegységérték ötven, vagy hatvan forint. Ennek a fordítottja sem helytáló mindig, mert a munkaegység forint értéke tulajdonképpen önmagában a tagok jövedelméről, a közös gazdaság működéséről, keveset mond. Az öt- ven-hatvan forintos hírverés gyakran feborzolja a kedélyeket és a látszólag gyengébben osztó termelőszövetkezetben a tagok körében rossz vért szül. Ez volt a lényege annak, amiről a múlt napokban több közös gazdaság vezetőjével beszélgettünk. A zárszámadó közgyűlések megtartása előtt ugyanis a tsz-ekben gyakran esik szó arról, hogy amikor a propaganda és az agitáció kerül előtérbe, jobban kell ügyelni a mértéktartásra, és a gondosabb áttekintésre. Általában is és tsz-enként is. Egy bizonyos: Valóban széltében-hosszában elterjedt az a szökés, hogy a termelőszövetkezet megítélésében a közvélemény elsőnek és egyedül üdvözítőnek a munkaegységértéket tekinti. Pedig azzal még semmi pozitívot nem mondunk, ha azt állítjuk, hogy ebben, vagy abban a közös gazdaságban ötven forintot ér egy munkaegység, de nem mindig jelent negatívumot, ha csak 28 vagy 30 forintot ér. ppen Gerjenben fordult elő glj tavaly, hogy a tagok keve- sclték a járandóságot. (Erre másutt is volt példa.) összehasonlítást tettek. Hivatkoztak a jól osztó közös gazdaságokra, és arra, amit az újságban olvastak, amiről a rádióban hallottak. Megjegyezték; nálunk is lehetne ennyi, de sokat tartalékolunk. Ilyen esetben nehéz megmagyarázni, hogy talán van is annyi, és éppen ezért nem árt már most szóvá- tenni, hogy ne a munkaegységérték...-nyugtassa vagy nyug- talanítsa a termelőszövetkezetek tagjait, hanem annak a gondos tanulmányozása, hogy sikerült-e tavaly jól kihasználniok a lehetőségeket, vagy sem. Ahol a talajmunkát, a növényápolást, a növényvédelmet idejében és jó minőségben végezték el, ott az előre megtervezett termésátlagot elérték, sőt túl is teljesítették. Tolnában megyeszerte alkalmazzák az ösztönző módszerek Valamelyikét, a termés egy részét tehát természetben már megkapták a tagok. Ez is azt jelenti, hogy a munkaegységérték megközelítően sem fejezi ki á gazdák jövedelmét, nem szabad tehát az összehasonlításoknál ilyen tekintetben a szomszédos termelőszövetkezetekkel sablonos párhuzamot vonni. m gerjeni Rákóczi Tsz-ben például tavaly érdekes ösz- szehasonlítást végeztek, éppen a tsz-tagok „nyomására” a járás egy másik gazdaságával. Azzal, amelyikben néhány forinttal magasabb volt a munkaegységérték, mint Gerjenben. Az Ösz- szehasonlításnak az lett az eredménye. hogy kiderült: a gerjeni Rákóczi Tsz tagjai alacsonyabb munkaegységértékkel is többet kaptak. Miért? Azért, mert Gerjenben lazábbak voltak a normák és amíg a Rákóczi Tsz-ben egy adott munkaterületen másfél egységet írtak jóvá, addig a másik gazdaságban szigorúbb szabályok szerint csupán 1,2, vagy még ennél is kevesebbet. Az összehasonlításnak persze nagyon alaposnak kell lennie, mert az osztás formái, a premizálás módjai eltérőek. A munkaegység megszerzésének lehetőségei pedig szinte tsz-enként változóak. A számolás sokféle lesz az idei zárszámadó közgyűléseken is, de az igazság egy: amelyik tsz-ben jó volt a kollektív munka, ahol megfelelő az összhang a vezetők és a tagok között, ott' év végén valamennyi dolgos ember megtalálja a számítását. Kerekasztal-beszélgetés A művezetők jogáról, az új rendeletről Tehmonalba ütközött bárom elszabadult vasúti kocsi Nem mindennapos izgalmat okozott hétfőre virradó éjjel Veszprém közelében három elszabadult vasúti kocsi. A szentgáli állomáson három, bányaidomokkal és fűrészáruval megrakott kocsi elszabadult és a lejtőn hamarosan száz kilométeres sebességgel robogott Veszppár-vezetői tanfolyamra jár. Mintha azt akarná szimbolizálni, hogyan ül át a parasztember a régi nyeregből az újba... Hetven dohánysimító asszony között is kerestük a boldogságkeresés mibenlétét. Az üzemekben tapasztalható sajátos rend fogadott bennünket: csakúgy, mint az üzemiek, nem nagyon szeretik ezek az asszonyok sem, ha munka közben zavarják őket. Mindegyiknek lett volna mesélnivalója, de megvárta, hogy odamenjünk a simítóasztalhoz. A kezük aközben is járt, miközben beszéltek. A felszedett szavak között szinte észrevétlenül összegeződött a boldogságkeresés átlagszintje, amelyiket a mi képletes épületünkben első emeletnek is nevezhetnénk. Özvegy Gyene Istvánné: — Mi a boldogságom? Hatvanhárom éves vagyok, mindig találok munkát... — A gyerekei segítik? — Száznyolcvan munkaegységem van, nem szorulok rájuk. Király Józsefné, 53 éves asz- szony: — Kettőnknek az urammal 900 munkaegységünk van. — Akkor a televízió meglesz az idén? — Az már megvan, meg a bútor is. Jó lenne majd egy szép házat venni. Szőke Gyuláné: — Mi a családnak keressük a boldogságot A lányunk az idén végez a pécsi tanárképzőn, a fiunk itt tanul szakmát a közösben, rémkülső pályaudvar felé. Ugyanebben az Időben Veszprémkülső pályaudvarról elindult Celldö- mölk irányába egy tehervonat. A három tehervagon beleütközött a mozdonyba, amely kisiklott, de a töltésen maradt, a mozdony személyzetének, kisebb sérülésektől eltekintve, nem esett baja. most katona. Van 623 munkaegységünk. Hogy mire fordítjuk? Megvan a helye. A lányunk férjhez megy, adunk neki 10 ezer forintot, meg bútort. A fiúnak is összekerült 354 egysége, mielőtt bevonult. Az ő pénzét takarékba tesszük, ha leszerel, legyen mivel kezdenie. Amit számokban nem lehet kifejezni, azt szavakban mondanánk el: a vizuális élményt. Ezek az asszonyok beszédesek, közlékenyek és nem bizalmatlanok. Nincs kínosan feszengő alázatos tartás. Jött valaki? Kérdezzen, beszélgessünk, aztán menjen a dolgára... A pálfai határ átszervezése előtt néhány család boldogságkritériuma az egy karéj kenyérig, az egyszeri jóllakásig terjedt. A cigánycsaládok a boldogság épületének alagsorában laktak. Kicsivel beérték, körülményeik folytán a kicsinél nem is törekedhettek többre. Ha azt nézzük, ki honnan startolt, akkor Gy. Balog János megtett akkora utat, mint mondjuk a rendőr felesége, aki sofőr- tanfolyamra jár. Gy. Balog János nagycsaládos ember. Saját szükségletén felül öt disznót eladásra hizlalt meg. Fiát nemrég traktorosiskolára küldte a termelőszövetkezet. Szóval különböző életutak ilyen áttételeken keresztül találkoznak abban a középpontban, amit boldogságkeresésnek nevezünk. (Folytatjuk) SzekulUy Péter — Szolnoki István Január 1-én lépett életbe a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány 3S/1964/XII.29. számú rendelete a művezetőkről. Az üzemi középkáderek jogkörét, kötelességét, teendőit határozza meg a rendelet, számos vonatkozásban tisztázza a korábbi gyakorlatot, és e rendelet végre helyére tette, meghatározta a termelésben, a munkásokkal való törődésben a művezetők teendőit. Ezekről a problémákról folytattunk beszélgetést a Tolna megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat tizenhat művezetőjével. Gyulai József igazgató, miután ismertette a 35-ös számú rendeletet a kerekasztal-beszélgetés, a vita olyanná vált, mint az a rendeletből eredő kötelességekből, feladatokból és jogokból következik: a termeléssel, az emberekkel foglalkozó jó középkáder vezető-, vezetési stílus, módszer kialakítása a teendő. Természetesen egy ilyen beszélgetés során „kényes” kérdésnek tartott problémák is szóba kerülnek. Így volt ez a mi kerekasztal- beszélgetésünkön is. Melyek voltak a legfontosabb megállapítások? 1. A művezető felelőssége a termelés alakulásáért. 2. A folyamatos termelés feltételének megteremtése. 3. Szava van a művezetőnek abban, hogy kivel dolgozik\ 4. Meg kell az embereket tanítani dolgozni, a munkaidőt helyesen kihasználni. 5. A művezető tervéhez kell adni a bért és létszámot is. 6. Mi lesz a megtakarított létszám után maradó bér sorsa? ^ Lényegében e hat kérdés foglalkoztatja leginkább a művezetőket az új rendelet, a mostani gyakorlati tevékenységgel kapcsolatban. A művezető felelőssége mint Sajgó Tibor főművezető megállapította —, gyakori, amikor a művezető csakúgy válogat a „jó munkában”, mint a munkás. Mert ő is rosszul értelmezett tervteljesítésre törekszik, hogy a normaszázalékot elérje a munkás, a műhelyrész, — akkor nincs hiba — gondolja az ilyen művezető, de másutt például Antal Lajos, a termelési osztály vezetője, azt sem tudja, hova száguldozzon — rendet tenni a magukat „önállóvá” tett művezetői között. A rendelet intézkedik arról is, hogy ne csak a szűkén értelmezett tervet — mennyiséget— tekintsék kötelezőnek, hanem a többi mutatót — önköltség, termelékenység. selejt stb. — is a program szerint valósítsák- meg. Mert a munka csak így teljes ér-, tékű. Dobolyi Jenő művezető szükségesnek látja erről állandóan beszélni. így elkerülhető lesz a kaparj kurta — vállalati szokás —, (a jobb munkák harácsolása), a gödör pénz (célprémiumokért való minden áron hajsza). Ezek éppúgy ellenségei a folyamatos ter- me’ésnek, mint amikor a művezető „válogatja” az embereket az egyes munkákra. A rendelet egyértelműen megállapítja, a művezető a rábízott termelési egység vezetője. Korábban nem volt és napjainkban sincs probléma e tekintetben a vállalatnál. A művezetők a programozás szerint önállóságot kaptak. De ez kissé szűk, és nem tökéletes — mint Szigeti Ödön művezető megállapította. Előfordul, hogy egyik kéten óránként mást csinál a munkás, rhásik héten meg ki sem látszik az egy munkafolyamatból. A szervezetlenség sajnos nem a vállalatnál kezdődik. Idén például öt gyárból érkező öntvényeket használnak a szórófejele készítéséhez. És különösen a hazai eredetűekkel sok a baj. Nyilván a munkát nem lehet úgy szervezni, hogy folyamatos legyen, ha annak objektív — anyaghiány — okai vannak. A kooperáló munkáknál kezdődik a probléma. Addig ura a művezető a termelési egységnek — a tervet teljesíteni tudják —, amíg a más gyárakból érkező alkatrészeket nem kell munka alá venni. S itt nemcsak a hiány okoz fejetlenséget, hanem sok esetben az alkatrész változó minősége is. Ezért fordulhat elő olyan eset — A folyamatos termelés biztosítása ezideig jobbára a gyár vezetőinek gondja, baja volt. A művezetők legitöbb esetben a maguk termelési egységébe bezárkóztak, mint Hosszú László főművezető megállapította — és a folyamatosságot figyelmen kívül hagyták. Sajnos volt arra is példa, hogy a művezető nem törődött azzal, hogy az utána következő munkafolyamat végzéséhez biztosít-e lehetőséget, vagy a váltó műszak „megél-e” délután? A folyamatos termelés biztosítása csak együttesen — a sok nehézség leküzdése árán — biztosítható. A művezetők nagyon fontosnak tartják a rendeletnek azt a részét, amelyben arról történik intézkedés. hogy megválogathatják a munkatársaikat. Ezideig úgy történt a felvétel, hogy a munkaügyi osztályon elintézték a dolgozó papírját, leküldték a művezetőhöz, és dolgozott, ha tudott, ha egyetértett a munkakörülménnyel, ,ha nem? Vagy éppen már másnap kilépett a gyárból. Most a felvételkor a művezető adja be a létszámigényét, és a munkára jelentkező dolgozót körülvezeti „birodalmában”. megmutatja milyen munka vár rá, beszélget vele, megismeri, és az előzetes látogatás után mond véleményt arról, kell-e a munkás, tud-e vele dolgozni. vagy sem?, S önállóságot biztosít a vállalat a tekintetben is a művezetőknek, hogy folyamatosan — kísérletképpen először Sajgó Tibor főművezető műhelyében — bevezetik a műhelybérezést. Kiadják a műhely tervét, az ezzel járó munkabérkeretet és a műhelyben a művezetőkre bízzák a gazdálkodást. Lehetőség nyílik így arra, hogy kiemeljék a többet termelő munkást, magasabb bér* adnak neki. Ugyanakkor csők kenthetővé válik a tervezett létszám is; és a megtakarított lét számra eső bér ötven százalékát felhasználhatják a műhelyben jutalmazásra, vagy bérkorrigálásra. Szendrei Mihály művezető ezzel kapcsolatban érdekes — a napokban megjelent munkaügyi rendelkezések nem tisztázzák — megjegyzést tett.: A műhelyben tartani kell az átlagkeresetre kiírt tervet, de ha a megtakarított létszám bárét felhasználják, akkor már nő az átlagkereset... Megoldatlan kérdés, nyilván a vállalat központjában e kérdésre választ adnak a művezetőknek. A munkások többsége nem tud dolgozni állapították meg a művezetők. A legfontosabb teendője a műVeíe- tőknek, megtanítani a munkásokat a munkaidő alatt egyenletesen dolgozni. Az. a tapasztalat a vállalatnál, mint erről Felden József beszélt, hogy a munkások a munkaidő kétharmad részében annyira hajtanak, hogy a harmadik harmadban — erősen túlozva — csak lihegnek. Tehát a munkaidő-kihasználással van probléma. Az erővel nem tudnak gazdaságosan bánni a munkásak. Ez a probléma szülője azután a kapkodásnak, a selejtnek, az ideges hangulatnak. Nem ártana gyakrabban munkanap-fényképezést tartani a műhelyekben. Mert a mostani szokás — a normások gyakorisági felvétele — nem tökéletes. Ha a gyakoriságot a munkás tudtával veszik fel, tehát ha mögötte áll a normás, akkor olyan lassú tempóval végzi a termelést, hogy elképzelni is nehéz. S amikor a normás lopva, leshelyről méri az időt — ez ugyancsak helytelén időfelvételi módszer —, egészen más érték, más gyakorisági idő jön ki. Nem mintha a vállalatnál a normákkal különösebb baj volna. De szükséges „igazságot tenni”, mint erről nagyon sok művezető elég emelt hangon nyilatkozott. És legfőképpen az lesz szükséges, hogy a munkaügyi osztály dolgozói a művezetővel beszéljék meg a normaváltoztatás szükségességét, mert mégis csak a művezető ismeri embereit, a munkát, ő látja, hol szorít, hol laza az idő. A 35-ös rendelet lényegében az eddigi gyakorlatot teszi törvényes keretek közé a gépjavító vállalatnál. Természetesen az új tény- kedési és egyéb jogkörök a művezető tekintélyét növelik. Erre utal az a tény. hogy most már nemcsak javasolnak „néhány nevet” a jutalmazandóik közé. hanem maguk is jutalmaznak, miután a műhely, a termelési egység erre is kap pénzt — nemcsak jogot. Tapasztalatból, a gyakorlatból adódik sok feladat, amely mindenképpen összefüggésben van az új, a művezetőkről szóló rendelettel. így az órabéres és a darabbéres munka arányának meghatározása, az anyagbiztosítás a művezető gondja, az emberek megtanítása jó időbeosztással termelni, ehhez a feltételek megteremtése, a normák rendezésébe való beleszólás, a fegyelmi jogkör szélesítése, és legfőképpen érvényesítése, — mert jog eddig is volt erre — mind a művezető dolga. Sok múlik a termelés középvezetőin az üzemekben. Tőlük függ. milyen a munkamorál, hogyan használják ki a lehetőségeket a termelés költségeinek csökkentésére, az anyaggal való takarékosságra. A gépjavító művezetői ezekben a napokban még több alkalommal összejönnek műszak után a rendelettel kapcsolatos gondok, problémák megvitatására. Nyilván sokáig ad mondanivalót, feladatot a 35-ös rendelet. Az már biztosnak látszik, hogy a művezetők kellően értékelik a kormány rendeletét, megelégedéssel vették tudomásül, hogy ügyük ilyen fontos rendeletben került kifejezésre. És e rendelettel kapcsolatos teendők megvalósításához egységesen álltak oda. természetesen a további egységes munkától függ a rendelet végrehajtásának sikere, a termelés helyes alakulása. Pálkcrvács Jenő
