Tolna Megyei Népújság, 1964. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-13 / 292. szám
B TOLNA MEGYEI NEPŰJSÍG MCA ffeeemßer ti, Ne nevessenek rajtam, király vagyok! Hogyan ét Faruk voll egyiptomi uralkodó ? A SÖTÉT SZEMÜVEGES, kövér férfi ide-oda tekintget. Időről időre egy nagy selyem zsebkendővel megtörli izzadó homlokát, nyakát Hajnali órákban kitartóan figyeli az éjjeli mulatóhelyek pihenni térő, vidám lányait. Mondhatni, hogy minden kacaj sérelmet jelent számára, mert a lányok rajta nevtnek. Nem tehet semmit, el kell viselnie a róla olykor néha hangosabban elhangzó vicceket. Virradatkor hat óra tájban a kövér ember fáradtan kitámolyog az utcára. Két jól megtermett, sötét ruhás férfi utána indul. Ezek a testőrei. A történet színhelye Róma. A kövér ember nem más, mint Faruk,- volt egyiptomi király, aki már csak árnyéka, gúnyképe az egykor híres, jó megjelenésű uralkodónak, akinek annak idején hat palotája, jachtja, ' háreme, több millió font sterling értékű vagyona és gyönyörű felesége volt. Ha valaki nem látja, amint olcsó hamburgert fogyaszt, vagy aprópénzt csúsztat a lemezjátszóba, azt gondolná, hogy Faruk hatvanéves, beteg öregember. Faruk azonban még csak 44 éves beteg. Nem is olyan régen hihetetlenül jóvágású királyfi volt. Atyja halálának híre Londonban érte. A hír hallatára tett megjegyzéséből az angolok és az egyiptomiak már következtethettek a későbbi fejleményekre. Faruk akkor azt mondta, hogy még legalább három játszmában akar részt venni, mielőtt elutazna. Pár hónappal később eljegyzett egy Farida nevű, elbűvölően szép, fekete szemű egyiptomi lányt. Faruk, menyasszonyának egy nyolchengeres amerikai sportkocsit ajándékozott, elárasztotta ékszerekkel. Sokszor kocsikáztak Faruk kedvenc autóján, egy kétüléses Rolls-Royce-on. 1938-ban volt az esküvőjük, természetesen nagy pompával. Akkor még nem volt háború, Egyiptom bizakodással tekintett a jövőbe. Sokan azt gondolták, hogy Faruk nem hibázhat pályafutásában, pedig Kairó kávéházaiban már akkor eléggé rossz hírek keringtek róla. Ettől kezdve állandóan halványult Faruk csillaga. A FARIDÄVAL kötött házasságából három lánygyerekük született, de Faruk ■ fiút, trónörököst akart, mire a minisztertanács egy közleményt adott ki. A közlemény azzal kezdődött, hogy isten akaratából a király és a királynő házasságát felbontják. Hozzátették még, hogy a király sajnálkozással egyezett bele a házasság felbontásába. Ezt természetesen senki sem hitte. Faruk egyszerűen megúnta első feleségét és meg akart szabadulni tőle. A háború éveiben tovább folytatta örömteli életét, mégpedig a brit hadsereg védelme alatt. Nagyon gyorsan meghízott. Az egykor karcsú királyfi csakhamar gúny tárgya . lett. A VIII. brit hadserg katonái az egyiptomi Himnusz ütemére gúnydalt énekeltek róla. Faruk azonban kitartóan trónörököst akart. Ekkor követte el szélhámos életének legszélhámosabb tettét. Királyi hatalmával élve megkérte Egyiptom egyik legszebb lányának, az akkor 16 éves Narriman Sadeknak a kezét. Azt figyelembe sem vette, hogy a lány már másnak volt a jegyese, A lánynak meg kellett hajolnia a királyi parancs előtt. Házasságot kötöttek, de új felesége gyűlölte. A botrány nagy port vert fel. Ebből a házasságból végre fiúgyermek született. . Csakhogy most már túl késő volt. A gyermek, Fuad születése után fél évvel az egyiptomi tisztek megdöntötték Faruk hatalmát. Faruk Olaszországba menekült, becslés szerint 17 millió font sterling értékű vagyont hagyott hátra. Magával vitte azonban jachtját, fényűzően berendezett bárját, amelyben arany evőeszközök, egy méter magas ezüstszobrok voltak, és természetesen Rolls-Royce kocsiját. Ezzel megkezdődött Faruk viharos körútja az európai játékkaszinókban. Megjelenését, botrányos viselkedését a világlapok nagy címek alatt ecsetelték. Narriman, második felesége időközben megelégelte az egészet, mire Faruk királyfi gőggel vált el tőle. 1958-ban Nasszer elnök megvonta Faruktól az állampolgárságot és befagyasztotta pénzforrásait. Ennek eredményeként a nemzetközi dzsentrik egyszerre nem akartak többé tudomást szerezni róla. Még kellemetlenebből érintette, hogy egyszerű emberek, pincérek, taxisofőrök a szemébe nevettek, gúnyolták kövér alakját. Egyszer egy amerikai turista felismerte egy étteremben, és Mr. Faruknak szólította. A volt király ingadozó méltósággal felemelkedett, és kijelentette, hogy ne szólítsák Mr. Faruknak, hanem királynak. Ez a figyelmeztetés nem volt sértő ugyan, de a jelenlévők hahotázni kezdtek. Faruk otthagyta őket, s azt mondják, hogy a sötét szemüveg mögött könnyezett is. LASSAN MEGVÁLT minden értéktárgyától, mert valamiből mégis csak élni kellett. Két, eléggé jelentős személyiség anyagilag is támogatta. Ez Rainier monacói herceg volt, aki monacói állampolgárságot adott neki, éslbn Szaud olajkirály, aki időről időre pénzzel látta el. Ibn Szaud halála után az a hír terjedt el, hogy Faruk munkát keres. Csak egyetlen munkahelyet ajánlottak fel neki, mégpedig egy manchesteri cirkuszban. A cirkusz elefánt- idomítója kijelentette, hogy évi 12 000 font sterlinget szavatol Faruknak, csak azért, hogy a cirkuszban az elefántokkal együtt jelenjen meg. Faruk természetesen nem fogadta el az ajánlatot. Az egykor nemzetközi tekintélynek örvendő személyiség nemzetközi gúnyolódás központjává vált. Olykor jóindulatú is tudott . lenni, de a közönség ezen is gúnyolódott. Faruk római lakosztályán órákat töltött a tv képernyője előtt, mert szerelmes lett Ma- (I risa Zocchiba, egy kellemes meg- (I jelenésű, hollófekete hajú olasz lányba, aki a televízióban elég (I sikeresen szerepelt a Mindent, vagy semmit műsorban, és oly- kor titokban meg is látogatta a volt királyt. A műsor heteken át* folytatódott, és amikor Marisa < már 1500 font sterling értékű' pénzt nyert, tehát több műsor- számon át sikeresen megállta he- f lyét, kijelentette, hogy nem ver- f senyezhet tovább, mert édesanyja f beteg, a gyógyításhoz szüksége f van a pénzre. Faruk táviratban f közölte Marisával, hogy bátorsá- \ ga, megjelenése és tudása elbűvölő hatással volt rá, ezért annyi pénzt ad neki, amennyit nyert volna a verseny folytatásával. Ezzel napvilágra került a titok, egész Olaszország gúnyolódott Farukon. Később beleszeretett egy ná- palyi taxisofőr Irma nevű lányába. A lánynak kellemes hangja volt, Faruk mindenáron operaénekesként akarta látni a színpadon. Arra számított, hogy ezáltal őt is befogadják körükbe az olasz kultúráiét kiválóságai. Kísérlete azonban nem sikerült, sőt, az olasz zenei körök sokáig gúnyolódtak a volt király erőfeszítésén. A VOLT KIRÄLY éjfélkor rendszerint elhagyja lakosztályát és testőrei kíséretében éjjeli mulatókba megy — lányokat nézni. Még mindig azon álmodozik, hogy fia valamikor majd király lész. Másik rögeszméje, hogy valaki előbb-utóbb életére tör. Ezért követik állandóan testőrei. Farida, a volt király első felesége most Párizsban magányosan él. Még mindig tiszteletre méltó, méltóságteljes, vonzó megjelenésű asszony. Részt vett a görög királyi pár esküvőjén, és bizony az előkelőségek körében sokan megfordultak utána. Azt valószínűleg nem tudták, hogy munkát ke- ' \ rés és kölcsönkért ékszereket viselj Milyen lesz az új pesti Duna-sor? Hatalmas épületelemek tornyosulnak a Pozsonyi út mentén, a pesti Duna-parton. Az Ár- pád-híd és a Szent István park közötti részen máris sok épülettömb létesült. Az épületek fekvése egészségügyi és esztétikai szempontból is kiváló. Az új városrészből eddig több mint 2000 lakás készült el és ezeket már birtokba is vették tulajdonosaik; Előzetes terv szerint a hídfő északi részén épül még fel mintegy 10 ezer lakás, ezzel új város- központ alakul itt ki. Több 18—20 emeletes toronyház felépítését is tervezik; Iskola, óvoda, bölcsőde, orvosi rendelő, játszótér, mellette kisáruház, valamint más üzletek, nagy parkírozóhelyek, garázsok is létesülnek itt. A mai városi élet elengedhetetlen kelléke a vendéglő, falatozó és eszpresszó; ezek sem maradnak el. Az új városrész „záróépülete” egy 30 emletes szálloda lesz, amelynek a legfelső emeletére kerül Budapest első teraszétterme. A 120 méter magasban lévő étteremből csodálatos kilátás nyílik majd a fővárosra és környékére. Az új városrészen a fűtést központosítják, a lakások zömében távfűtés lesz, F. J. A jövő. így képzeli el a tervező az épülő városnegyed képét. A kép bal sarkában a 30 emeletes szálló A napokban részt vettem egy bírósági tárgyaláson. Nagyon érdekes volt. Leírok egy jelenetet. Bíró: Vádlott, ön állítólag konkubinátusban él. Vádlott: Mi az? Bíró: Azt jelenti, hogy idegen asszonnyal ugyanúgy él, mint a sajátjával. Vádlott: Ez nem igaz. Sokkal, de sokkal jobban! Hát ennyit tudtam meg a tárgyaláson,. Viszont megtudtam sok más egyebet. Ugye tudja, hogy az idei fizikai Nobel-díjat két szovjet tudós: Bászov és Prohorov Izapta. Most azt hallottam, hogy ez a két tudós olyan órát készített, amely hétezer éven át jár és eltérése ezer évenként mindössze egy másodperc lesz. Csuda egy óra ez. És most fogózzon meg! Ezt az órát egyenesen Szekszárdra küldik. Persze cserébe. Szekszárdnak oda kell adni érte az új Garay téri órát. És ez nagy áldozat. Mert ilyen óra nincs több a világon! Egy szerkezet mozgatja az összes cágert és minden számlap mégis mást mutat. Az egész világ időszámítását egyszerre mutatja négy számlapon, ugyanazzal a szerkezettel. A szovjet tudósok úgy vélik: egy kis módosítással ez az óra még arra is képes lesz, hogy a világ társadalmi berendezkedését is mutatja. Szóval ilyen óra nincs több és merem remélni nem is lesz több a világon. De nem lesz Szekszárdon sem, mert elcseréljük. Nem is értem, hogy mehetünk bele ilyen előnytelen üzletbe? Talán azért, hogy végre megismerje a világ: mire képesek a magyar szakemberek? Koppenhágában érdekes dologra lettem figyelmes. Ismeretséget lehet kötni telefonon keresztül. Az ember bedob nyolc koronát a telefon-automatába és az automata kidob neki egy cédulát telefonszámmal. Kipróbáltam. Nagyon érdekes kalandom volt. De utána rájöttem valamire. Mégiscsak jobb otthon. Az ember ingyen juthat címekhez. Elmegy például egy kirándulóhelyre, történelmi nevezetességhez, annyi címet talál a falakon, amennyit csak akar. Es, ami igen lényeges, ezért nem is kell fizetni. Legfeljebb a legénységével kell leszámolnia az embernek és úgy járhat, mint az ausztriai Krema városka férjei. Itt, meg kell állapítani: nagyon önkritikusak az emberek. Ebben a városkában egy nagyon érdekes egyesület van, a papucshősök klubja. Amikor ott jártam, a város főterén éppen egy műemléket avattak. Csodálatosan szép ez a szobor. A művészi kivitelezésű bronz szobor egy kardos férfiút ábrázol, amint felesége előtt térdel és a vendéglő felé mutatva, kimenőt kér. Amint Szerkesztő Űr kérte, átugrottam Párizsba is. Sikerült beszélni a világhírű francia írónővel, Francoise Sagan- nal. Megemlítettem neki a fenti esetet. Kissé hátradőlt a székében az írónő és így válaszolt: — Kimondhatatlanul sajnálom a férfiakat. Sokkal több bajuk van, mint nekünk, nőknek, hiszen — velünk van dolguk. Mélyen egyetértek az írónővel. Gondolom a Szerkesztő Űr is?! Ha már itt járok Párizsban, gondoltam jól kinyitom a fülemet, hátha hallok valamit. Hallottam is. Többek között azt, hogy számos nagy francia író sikeres regényét a börtönben írta. Óriási dolog jutott eszembe. Mi lenne, ha nálunk is szakemberek intéznék az írók és az irodalom sorsát? Rossz is rágondolni! Még utóbb jó regények születhetnének! És ugyancsak itt hallottam a következőt is: „A modem lakások olyanok, hogy a szomszédok ugyanazokat a szögeket használhatják”. Ez van Franciaországban. Nálunk ennél több is van. A szomszéd nem vesz rádiót, mert a szomszédét hallgathatja, nem veszekszik, mert végighallgatta a szomszéd veszekedését és arról megállapította: csúnya dolog a veszekedés ... Szóval hasznos dolog a modem lakás. Hallom, az én szülővárosomban már sok az önkiszolgáló bolt. De olyan nincs, mint külföldön. Küföldön már van ön- kiszolgáló koporsóbolt is. A minap bementem egy ilyenbe. Éppen egy öreg anyóka próbált. Belefeküdt egyikbe is, másikba is. Az egyiket szélesnek találta, a másikat keskenynek, a harmadikat világosnak, a negyediket túl sötétnek. Az egyiknél azonban megállapodott. Azt mondta a boltvezetőnek: „Ez az! Csak ne legyen csipkés a széle!” íme, odaát., a túlsó oldalon az ember már a maga koporsóját is szabadon, önmaga választhatja meg. Hol vagyunk mi még ettől?! Viszont van nálunk is pozitív dolog. Nálunk például az oroszlán is azt eszik, ami neki tetszik. Ezt bizonyítja a pécsi állatkert példája is. Hallottam, hogy ebben az állatkertben él egy bizonyos Leó nevezetű oroszlán. A sintérek fogtak egy kutyát, valami korcs dögöt és úgy élve bedobták az oroszlánnak, hogy egye meg. És mi történt? Az oroszlán barátkozni akart a kutyával. A kutya nem ismerte a tréfát. Tudta, hogy az oroszlánokkal, még ha korcskirályok is, nem lehet tréfálni. Ezért beleharapott a szájába. Utána a fülébe, a vádlijába, rátaposott a farkára... Az oroszlán ordított. Végül is az állatgondozók mentették meg a kutyától. Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel: * * t * \ t * ) * l
