Tolna Megyei Népújság, 1964. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-12 / 291. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1964. december 12. Az a bizonyos két százalék A népművelés problémájáról vitatkozva mind gyakrabban hangzik el: jobban segíthetnének a termelőszövetkezetek. És példákkal érvelnek a hozzászólók: „Szegényes a falu könyvtára, kevés a valóban keresett szépirodalmi könyv s még kevesebb a szak- irodalom. A tanács az erejéhez mérten segített, de a termelőszövetkezet eddig vajmi keveset adott könyvvásárlásra.” Vagy; „Már régóta vajúdik falunkban a tsz-akadémia megszervezése. Hallgatója bőségesen lenne, ha valaki fedezné a költségeket. A termelő- szövetkezet azonban ...” A megjegyzések akaratlanul is felkeltik az ember érdeklődését. Tény: ma már rendelet írja elő, hogy a termelőszövetkezeti tagok évi összkeresetének két százalékát szociális, és kulturális célokra fordítsák a vezetők, figyelembe véve a tagság igényeit és a közgyűlésnek ezzel kapcsolatos határozatát. Száz förint két százaléka nem nagy összeg. Mindössze két forint. Egymillió forinté azqnban már jelentős summa. Kerek húszezer. Egy négyszáz tagú termelőszövetkezetben, ahol a tagság átlagkeresete nem több, mint évi tizenkétezer forint — azaz havonta egyezer —, ott a két százalék már megközelíti a százezer forintot. Ez pedig jelentékeny összeg ahhoz, hogy — az öregek és a betegek segítése mellett — hatékonyan támogassák a termelőszövetkezet kulturális életének fellendítését. A rendelet hasznos. szélesre tárta a lehetőségek kapuját: a rendelkezésre álló összegből sok gyakorlati célt szolgáló kezdeményezést támogathatnak eredményesen. Mégis, sok termelőszövetkezetben eddig nem . f ltpk , jpl a lehetőséggel. Nem egy helyen reprezentációra, irodabútorok vásárlására, vagy éppen az adminisztrációs dolgozók jutalmazására fordították az összeg jelentősebb részét. Másutt alkalomszerűen gazdálkodtak a pénzzel, függetlenül a tagság igényétől és a szociális- kulturális bizottság megkérdezése nélkül. A termelőszövetkezetek szociális és kulturális alapjának fel- használására a megalakult szociális és kulturális bizottságok hivatottak javaslatot tenni. A döntés joga a közgyűlésé, s az ott hozott határozat már kötelező érvényű. Sajnos, a termelőszövetkezetek egy részében a bizottság helyett a termelőszövetkezet elnöke rendelkezik az összeg felett. Közeledik a zárszámadó közgyűlések ideje, ahol számot kell majd adni a tagság előtt, hogyan sáfárkodtak a rendelkezésre álló szociális és kulturális alap forintjaival az idei Megnyílt Máj oson Tolna megye egyik legmodernebb földművesszövetkezeti presszófalatozója Az egységben minden időben kapható meleg étel, halászlé, vagy pörkölt, lángos, különböző hideg ételek és cukrászsütemények. Keresse fel a majosi új presszó-falatozót. (42) j gazdasági évben. S ami ennél is több: beszélni kell arról is, mi a tervük az elkövetkező esztendőben ezzel az összeggel. A termelőszövetkezetekben dolgozók többsége az idősebb korosztályokból tevődik, akiknél a műveltség fokozása, a világnézet formálása döntő fontosságú feladat. A korábbi években nem minden termelőszövetkezet segítette, támogatta kellőképpen a tagság tanulását, művelődését Igaz. erejük sem volt hozzá, a megalakulás, a tervezés első nehézségei lekötötték energiájukat. Ma azonban a lehetőség már adott. Annál is inkább, mert ahhoz, hogy a növénytermesztésben és az állattenyésztésben elérhessük a tervezett előirányzatokat, mind több mezőgazdasági szakmunkásra van szükség. Ez a jelentős szakmunkásigény elsősorban a gépész-, kertész- és állattenyésztő-szakmákban jelentkezik. E szakmák elsajátításának alapfeltétele azonban az általános iskola elvégzése. íme, egy lehetőség a sok közül. Aztán egy másik: az olvasás, amely a szervezett oktatás mellett a művelődésnek fontos formája. Hogy mit olvasnak, s mennyit, ahhoz sok segítséget nyújtanak a termelőszövetkezetek vezetői, ha a két százaléknyi összeg egy részét a helyi könyvtárak rendelkezésére bocsátják — új könyvek, elsősorban mezőgazdasági szakkönyvek vásárlására. A szövetkezet holnapját alapozzák ezzel, hiszen a műveltebb emberek nagyobb termelési eredmények elérésére képesek. A harmadik nagy lehetőség: a klubélet kialakítása. A fejlődés útja falun ugyanis nem az önálló művelődési házak építése, hanem a klubok hálózatának kialakítása. Az otthonosan berendezett klubokban újságok, folyóiratok és könyvek mellett beszélgethetnek, szórakozhatnak a fiatalok és az idősebbek egyaránt. S ha a klubokban rádió, televízió, lemezjátszó, különféle társasjátékok, s hetenként legalább egy filmvetítés teszi még érdekesebbé a programot, rövid időn belül kialakítható a törzsközönség. Ilyen körülmények között a kellemes szórakozás mellett a művelődés sokféle lehetőségét is megtalálhatják. Ma már olyan termelőszövetkezet is van az országban, ahol a rendeletben előírt két százalék helyett a tagság összrészesedésé- nek nyolc százalékát fordítják szociális és kulturális célokra, azaz több, mint félmillió forintot egyetlen termelőszövetkezetben! Hogy mi minden kerül ebből a jelentős summából? Havonta kilencven forintot pótolnak az öregek nyugdíjához. Fedezik a technikumi és a szakmai tanfolyamok hallgatóinak tanszer- és utazási költségeit, a tsz-akadémia előadóinak tiszteletéi.iát és társadalmi ösztöndíjakat létesítettek. Tsz-klubot rendeztek be, évente ezer forintokkal támogatják a községi és a tsz-könyvtárat, a sportkört és a falusi tömegszervezeteket. Tanulmányi kirándulásokat szerveznek és fuvardíj- kedvezményt biztosítanak a házépítőknek. Mindezt—saját erőből úgy, hogy közben az előírásnál nagyobb mértékben növelték a fel nem osztható közös alapot is! Biztató perspektíva. Érdemes munkálkodni érte; Elsősorban úgy, hogy először a rendelkezésre álló két százaléknyi összeget használják fel az adottságokhoz és a trgság igényeihez mérten a leg- • sznosabbam Pnikner pja JORZY EDIGEY Síi fc Fordította: BÁBA MIHÁLY 22 Az őrnagy Macioszek elé tolta a cigarettatárcáját. Az ügyész közben elolvasta azt, amit a gépírónő írt és kiegészítette a jegyzőkönyvet a letartóztatott vallomásának utolsó mozzanataival. — Nemsokára kínálkozott is alkalom. A kikötőbe megérkezett az „Upsala” svéd hajó — folytatta kis szünet után a könyvelő. — Deszkát rakodtunk. Észrevettem, hogy sem a vámosok, sem a határőrség katonái nem törődnek ezzel a hajóval. A hajó a vámhivatal közelében vesztegelt. Tudtam, hogy a hajó a rakodás után azonnal elindul a kikötőből. Kiszemeltem magamnak rajta egy jó búvóhelyet a kémény mellett és elrejtőztem. El is jutok Svédországba, ha a búvóhelyemen nem lett volna olyan fullasztó forróság. Kis időre még eszméletemet is elvesztettem, és félálomba merültem. Amikor felébredtem, minden ringott velem, tehát tudtam, hogy a hajó kiúszott a kikötőből. Még volt annyi erőm, hogy kimásszam a rejtekhelyről, aztán elájultam a fedélzeten. Ott talált rám az egyik matróz. Megállították a hajót. és átadtak a határőrségnek. — Előzőleg öngyilkosságot akart elkövetni? — Igen. Hiszen mindenemet eljátszottam. Volt családom, . volt állásom, az emberek megbecsültek. Még csak néhány esztendei munka hiányzott a nyugdíjhoz. Most? Higgye el, ügyész úr, jobb lenne az óceán mélyén feküdnöm. — Macioszek szomorúan lehajtotta fejét. — Az életben sok mindenért kénytelenek vagyunk fizetni — mondta az ügyész. — Magának is, most fizetni kell azért a kárért, amit okozott. Ilyen helyzetben nem segít a kétségbeesés, össze kell szednie magát. Leüli majd a börtönbüntetését, aztán újra szabad lesz. Remélem, nem találkozunk még egyszer. Hol volt július 11-én, kedden? — Ekkor már Gdyniában voltam. Ezen a napon a kikötőben dolgoztam. Ellenőrizhetik a Kikötő Szolgáltató Vállalat fizetési listáján. — Tudta, hogyan és mennyi pénzt kap Lisewski? — Erről soha nem beszélt. Tudom, hogy Varsóba utazott, és onnan hozta a pénzt. Biztosan valutát adott el, mert egyszer megkérdezte: nincs-e valamilyen va- lutaüzér-kapcsolatom, és érdeklődött a dollár árfolyama iránt. Sőt, mielőtt Lublinba utaztam, megkért, tudjam meg, hogy áll a dollár. Nekem azonban nem voltak kapcsolataim a feketézőkhöz, nem tudhattam meg semmit. — Mit hallott a Donaubank csekkjéről? — Lisewski mérnök gyakran említette, amikor már nagyon forró volt talpunk alatt a talaj: csak egy dologra vár, és akkor „meglépünk”. Naponta kétszer, háromszor is megkérdezte nem jött-e posta Bécsből? Sejtettem, valami értesítésre, vagy pénzre vár, mert tudom, hogy akkor nem volt pénze. Talán éppen ezt a csekket várta. — Maga látta a csekket? — Nem láttam semmiféle csekket. Ismétlem, nem tudok semmit Lisewski pénzügyi elszámolásairól. — Elismeri-e, hogy merényletet szervezett Zygmunt Kalinírowski joggyakornok ellen, a bécsi „Donaubank” csekkjének megszerzése végett? — Én merényletet? — kiáltott fel Macioszek. — Soha senkit nem támadtam meg. — Fogadja meg tanácsomat: ismerje be a merényletet. Vannak bizonyítékaink. Ne feledje el, az őszinte beismerő vallomás enyhítő körülménynek számít az ítélet kiszabásánál. — Nem tudom, hogy az ügyész úrnak milyen bizonyítékai lehetnek. Nem tudok semmiféle merényletről és csekkről. az ügyész kérdően tekintett az őrnagyra. Az őrnagy ezt a tekintetet egy rövid mondattal nyugtázta: — Kudarc. Teljes kudarc! — Igen, mondta az ügyész. Azt hiszem, hogy ő valóban semmit sem tud a csekkről. De hol lehet ez a csekk? Kinek a kezében? Ki rabolta el? Ki szervezte meg a támadást, és ki bérelte fel Ka- bátujjat? — Eddig Macioszkára tettük fel minden lapunkat, mint a banda egyik még szabad lábon lévő vezérére. Ez a nyom hamisnak bizonyult. Tehát más fonalat kell ke— „A Donaubank” nyolcvan- ezer dollárt érő csekkjéről van szó. Ellopták az ügyészségi akták közül. Kabátujj rabolta el, akit tizenkétezer zlotyért megvásároltak. Bevallotta, hogy a táskát az iratokkal együtt, rögtön a támadás után átadta maguknak. Vagy magának személyesen, vagy a megbízottjának. — Esküszöm, semmit sem tudok erről a csekkről. — Kérem, ne kerteljen. Mondja meg, hol van a csekk? Macioszek sírva fakadt. — Hagyjanak engem békén! Ne gyötörjenek! Az őrnagy jelt adott az ügyésznek: egyelőre függessze fel a kihallgatást. Különben is Jerzy Kur is ugyanarra a meggyőződésre jutott, mert a „kliense” elé tolt egy csomag cigarettát, és így szólt: — Na, nyugodjon meg kérem, mára befejeztük. A következő napokon folytatjuk a kihallgatását. Még egy sereg dolgot kell tisztáznunk. Éhes? Nem akar egy kávét inni? — Az ügyész végeredményben kissé sajnálta is a vádlottját. Amikor az ügyeletes rendőr lekísérte Macioszkát a bírósági zárkába. ahol várnia kellett a Moko- towi börtönbe való átszállítására; resnünk — mondta Krzyzewski őrnagy. — Nincsenek csodák! A törpék nem fizettek Kabátujjnak tizenkétezer zlotyt, hogy Kalinkowskit leüsse és elvegye tőle a táskát a csekkel együtt. Ezt olyan valaki csinálta, aki nagyszerűen ismeri az egész ügyet. Vagy úgy gondoljátok, hogy a banda vezérei közül még egy szabadon van, vagy... — „A fehér gengszterek” vezetői közül biztosan senki nem kerüli el az igazságszolgáltatást. Mindnyájan ülnek — mondta az ügyész. — Vagy mire gondolsz? Megint visszatérsz Kalinkowski- hoz? — Megint visszatérek ahhoz, hogy a merénylet áldozata, amikor a rendőrség kihallgatta, hamis vallomást tett, tévútra akarta vezetni a rendőrséget, — Ez értelmetlen! Ez a fiú ártatlan ! — Ne légy elhamarkodott. Ki tudja, hátha nemsokára ugyanennél az íróasztalnál írod alá Ka- linkowstoi letartózta tási parancsát. (Folytatjuk)
