Tolna Megyei Népújság, 1964. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-08 / 287. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 1964. december 8. A derűé napnyugtáét^ Két olyan hírt tett közzé a Táv­irati Iroda, amely mellett érde­mes egy pillanatra megállni. A hely és a téma tulajdonképpen más-más, mégis összeköti a mély humánum, az élet alkonyához közeledő idős emberek szeretete, megbecsülése. Az egyik tudósítás arról szá­molt be, hogy a baktalorándházi járási tanács végrehajtó bizottsá­ga az idős tsz-tagok helyzetével foglalkozott. Ezt a tanácsi tárgya­lást alapos előkészítés, felmérés előzte meg. Nemcsak azt tisztáz­ták, hány idős, csökkent munka- képességű tagja van a járás ter­melőszövetkezeteinek, hanem azt is: a közös gazdaságok s azok ve­zetőségei mit tesznek az öregek életének megkönnyítésére, S bár a felmérés azt bizonyítja, hogy a szövetkezetek erejükhöz mérten munkát biztosítanak részükre, s különféle juttatásokban részesí­tik őket, a sokoldalú, alapos vita további feladatokat is felvetett. így a tanács javasolta a szövet­kezeteknek, hogy egy-két száza­lékkal növeljék a szociális alapot, s a háztáji terület megművelésé­hez szükséges fogatokat, gépi esz­| közöket minden esetben bocsás- ■ sák az öregek rendelkezésére. Fel- j hívta a tanács a KISZ-fiatalok és j az úttörők figyelmét, hogy a ma­gános, idős emberek portáján apró szorgoskodással sokat segíthetnek. Bizonyos, hogy még több figye­lemmel, segítőkészséggel nem­csak a baktalorándházi járásban, hanem mindenütt tovább lehet javítani az idős, csökkent munka- képességű öregek életét. A másik híradás Csepelről ér­kezett, s arról tudósít, hogy több száz csepeli nyugdíjas nézte meg a Thália Színház művészegyütte­sének ajándékműsorát. Mint a hírből kiderül, a kezdeményezés nagy tetszést aratott, s folytatása várható. A munkában megke­ményedett kezek forró tapsa any- nyira meghatotta a művészeket, hogy ígéretet tettek: máskor is el­mennek hozzájuk. Az embert mindig jóleső érzés­sel tölti el, ha tudja: gondolnak rá. Többszörösen jóleső érzés azt idősebb korban tapasztalni — a tanácstól, a kultúra munkásaitól, a szövetkezeti vezetőktől, az öre­gek ríyomába lépő fiatalabb nem­zedéktől. JORZY EDIGEY kife­Fiúk és Lányok Évkönyve 1965 OS kis könyvtárra me­nő sorozat újabb két darabját helyezheti polcára az olvasó, aki netán kezdettől fogva megvásárolta és összegyűj­tötte a fiúk- s lányok rendszere­sen megjelenő évkönyveit. „Ti- zehéSÍ" éven felülieknek” — szól a borítólapon a kiadói ajánlás. annak idején az első év­könyvet még valóban kis kamasz­fővel olvasta — ma, ifjúvá, fel­nőtté éretten sem csalódik, ha az új kötetek párját a kezébe veszi. A Fiúk- s Lányok Évkönyvei — nem gyerekkönyvek, s e látszó­lagos ellentmondás magyarázza nagy népszerűségüket. Hiszen a mindenoldalú, szüntelen érdeklő­dés; például a sport és tudomány, művészet vagy történelem egy­idejű szeretete nem gyermekes, hanem fiatalos tulajdonság. S a fiatalos felnőtt sem kivételes könyvolvasói jelenség. Ezért nem túlzás az Évkönyvek akármilyen magas példányszáma. A Móra Kiadó nevében is az ifjúságé, s e sajátos hivatása je­gyeit természetesen tartalmazza minden kiadvány. De az év­könyv-ikrek például leginkább a külsejükben ifjúságiak. Mind­annyiszor kivételesen szép kivi­telben, hiszen az alakuló ízlést, esztétikai érzéket mi nevelhetné észrevétlenebb pedagógiával, s mégis hatékonyabban, mint a ta­lálóan megválogatott képek, a mű­vészi illusztrációk látványa, s az átgondolt címlapok. A terjedelem sem hétköznapi, de ami fonto­sabb: tartalmuk legnagyobb java figyelemkeltő, szépen, hasznosan I Nehéz volna akár csupán a cí­mek szerint felsorolni a könyvek tartalmát. Természetes, hogy a lányok könyvében „főszereplők” a divat, a leleményes, egyszerűbb receptek, színésznő-portrék is, — a fiúkéban (hiszen évkönyv): az olimpia, s egyébként is a sport; a népszerű technika, az útleírá­sok, játékos kísérletek... 'Mindkét kötet ™fy megírt. Az Évkönyvek stílusa te­kintettel van a legfiatalabb 12 éven aluliakra is. Megtiszteli nemcsak témáit, de olvasói mindegyikét is azzal a korántsem könnyű ténnyel, — hogy bármiről legyen is szó: ko­molyan veszi. A „Móra” évköny­vei nem a valóság „prózájától” akarják távoltartani s egy soha­sem létezett idilli gyermekvilág sugaraival „melengetni” az olva­sóikat. A két évkönyv a kalendá­riumok műfajából a legjobbat tartja meg — az egy kötetben sokféleséget; de tudni ’’it, ! őz- léseit, irodalmi szcn praktikus élet norrr.r' r szériát válogatja össze. gond­igyek­szik olvasóinak találó képet adni általában mindarról, amit ismer­ni illik, ami mostanában történik a világban. Anélkül, hogy vala­milyen enciklopédikus teljességre törekednék — hiszen nem lexi­kon. Mindenekelőtt: olvasnivaló. De említsük meg külön a Lányok Évkönyve Kondor Lajos-készítette ihletett illusztrációt s a nagysze­rűen kivitelezett Picasso-, Csont- váry-reprodukciókat, valamint a kitűnő fényképeket. Dicséret il­leti a kötetek összeállítóit: Szabó Valériát és D. Nagy Évát, külö­nösen azokért az értékes novel­lákért (Hemingway, Pausztovsz- kij), amelyek itt jelentek meg magyarul első ízben. A két könyvet lapozgatva talán csak egyetlen hiányérzetünk tá­mad: kár, hogy nincsen több de­cember az esztendőben... Hars György Ozorai KISZ-fiatalok Petőfi nyomdokaiban Petőfi Sándor szerepelt-egykor vándorszínész korában abban a vendégfogadóban, amelyet mű­velődési otthonnak alakítottak át Ozarán. A község KISZ-fiataljai elhatározták, hogy folytatják a nagy költőig visszanyúló hagyo­mányt, s nemrégiben színjátszó j csoportot alakítottak. Völgyes Ilo- j na művelődési otthon igazgató ve­zetésével egyfelvonásos színpadi . jeleneteket és viilámtréfáteat ta­nulnak be, és műsorukkal még i decemberben bemutatkoznak köz- j ségükben. ' — Ha inkább az ügy érdekel, térjünk vissza hozzá. Hogy ment a kihallgatásod? Mit mondanak a „fehér gengszterekről”? — Biztosra vehető, hogy a kül­földi elszámolás ügyébe Lisews- ki nem avatott be senkit. A gengszterek a „vezértől” elég nagy összeget kaptak, de miniig lengyel valutában. Azt az ígére­tet is kapták, hogy a csekk ki­csempészése után, mindenki, attól függően, milyen szerepe volt, még néhány ezer, vagy néhány száz­ezer zloty jutalomban részesül. Ezek az emberek semmit sem tudtak Lisewki bank- és valuta­kombinációjáról. — És mi a helyzet Lisewski- vel? — Ö, valamilyen üton-módon megneszelte, hogy a csekk el­veszett. És most úgy érezheti, hogy megrabol tál:. — Ezen egyáltalán nem cso­dálkozom — felelte az őrnagy. Ha ezt a „fehér gengszterek” bandájából tette is valaki, nem 'olyan ostoba, hogy osztozkodjék a főnökével, aki rács mögött ül. [Az alvilágban úgy van, mint a tóban a csukákkal. A nagyobb és az erősebb felfalja a gyengébbet. I Természetesen, aki ül, az a gyengébb. — Akkor miért kételkedel ab­ban, hogy ezt valaki a „fehér gengszterek” közül csinálta? Ki más tehette? — Nem tudom, több gyanúsí­tott van. Például Kalinkowski. I — Neked rögeszméd Kalin- ; kowski. Az is bűnöző volna? De j hiszen ez az ügy véget vetne karrierjének. — A jogászi karrierjének igen, de nem a gazdagságának és a füg­getlenségének. Hallgass ide, Jerzi, te sohasem gondoltál arra, hogy a csekk ez nem csak „tárgyi bizo­nyíték”, hanem 8 millió zloty is? Amit dollárban fizetnek ki kül­földön! Figyelmeztetlek: Kalin- kowskinak volt a legnagyobb lehetősége, hogy megszervezze ezt az egész ügyet. Egyszerűen kivet­te a csekket és megbeszélte, hogy másnap valaki könnyedén fejbe- kólintja. Sőt, Lisewskitől még a meghatalmazást is megszerezhette egy kihallgatás ürügye alatt. — Amit mondasz igaz lehet, de nem hiszem, hogy Zygmunt köz­vetlen, vagy közvetett szervezője lenne a merényletnek. — Én sem hiszem ezt feltétel nélkül, de nekem mindent figye­lembe kell vennem. Annál is in­kább, mert Kalinkowski vallomá­sában ellentmondás van. Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó. Halinka érkezett vissza és az asztalra tette a dossziékat, majd az őrnagyhoz fordult. — ön miatt vesztem össze a barátnőmmel! Fordította: BABA MIHÁLY — Nem tudok semmiféle sárga táskáról, — Rendben van: ha nem akar, nem beszél. De én beszélek. Volt . , ,. . abban a táskában egy papírsze­h?E.ne™ ™lS let, aminek az értéke 8 millió zloty. Most, akinek ez a papír a mindenki hozzám jött, jezte részvétét. — Találkozott Zygmunttal a merénylet előtti napon? — kér­dezte az őrnagy. is akart esküdni, hogy ártatlan. Engem pedig spiclinek nevezett birtokában’van, tele van pénzzel, -^Hahnka szinte reszketett du- magának viszont marad a rög: hében. tönítélő bíróság és a kilátás arra. — Köszönöm, Halinka — az amit majd a mokotowi cellájából őrnagy nagyon elégedett volt a titkárnő jelentésével. — Nem is képzeli hogy milyen nagy szolga- arról *“8 millióról?' latot tett nekem. Ki kell hallgat­láthat. Tehát: fej, vagy írás? — Az őrnagy úr igazat mond nőm Kabátujjat, azt, aki Kaiin- kowskira támadt. Ha valami ér- adom, Tiszti hogy becsületszavamat a beszélgetésünk dekeset hallok, akkor holnap me- alatt egyetlenegyszer sem hazud- gint beugróm. Most Walicówra tam és valóban szeretném magát megyek. kihúzni a csávából. Kabátujj nem felelt. Látszott, Abba a szobába, amelyett Rajs. remeg a keze. Az őrnagy ciga- ki főhadnagy engedett át az őr- rettával kínálta. Mohón szippan- nagynak, bevezették Jan Napiór- tott néhányszor, még egy pillana- kowskit, vagyis Kabátujjat. Udva- tig hallgatott, aztán elszánta má­riásán köszönt a rendőrtisztnek gát a beszédre. és rögtön megjegyezte: — Rendes gyerek maga, őrnagy — Látom, hogy az őrnagy úr úr. Nem olyan, mint a főhadnagy fog most velem beszélgetni. Hm, aki azt gondolja, hogy mindent hm, Kabátújjnak nő az ázsiója, kipréselhet az emberből. Kabát- Egyre nagyobb rangúakkal van ujjnak is megvan a maga becsü- d°lga- lete és becsüli az intelligenciát az — Hagyjuk a pojácáskodást, embereknél. Mindent elmondok, Kabátujj. Azt akarom, hogy ko- de azzal kezdem, hogy nem sokat molyán beszélgessünk. Segíthet tudok. És egy feltételem is van: nekünk, és ha nekünk segtt.„ezael---^— vei arm-volt az egyik barátom. magának is használ. Kabátujj hallgatott. — Őszinte és gához. Aztán már o nem csinált semmit csak fala­zott, tehát ártatlan, nem szabad belekeverni az ügybe. — Síidben "óán, egyezett bele hogyan alkalmazkodik majd hoz- az őrnagy —, semmit nem tudok zám. Első kérdésem: maga támad- róla és nem is érdeklődöm utána. ta meg és maga némította el a. joggyakornokot, az ügyészség dol­gozóját? Második kérdésem: Maga — Ez igen! Maga ember! Nem olyan, mint a főhadnagy. Pedig vette el a fontos iratokkal teli m'®ta együttműködünk! Még azt táskáját? a csillagot is miattam kapta, mi­— Én nem tudok senkiről, és k.or elcsípett az Elektoralna utcai » , +Qmor1>iclzor Mftlrí _1 _ ■ ■ í. s emmiről, őrnagy úr — De azt remélem tudja, ele­gendő bizonyítékom van arra, hogy magát legkevesebb tizen- egynéhány esztendőre ítéljék. támadáskor. Neki köszönhetek öt évet a sitten. És így bánik velem, régi ismerősével! Az őrnagy, bár szeretett volna ___ nagyot nevetni a tolvaj filozófiá­N em kell egyéb, minthogy az ^an’ nam szakította félbe egyet- ügyész vádiratában a büntető tör- jen szóval sem; Kabátujj folytat- vénykönyv 225. paragrafusára és ta: a 23. első cikkelyére hivatkozzék, — Amikor elvittek, három és ez az, amelyik a szándékos em- fél esztendeje ennek, a Mokotov berölés kísérletéről szól. Ehhez utcában egy nagyobb cellában ül- még nagyon jól illik a „banditák- tem. Az ügyeletes, aki nem tudta, ról szóló cikkely is, a 259-es. mi mindennel bosszantson egy Mindez együttvéve nagyon egy- frájer cellába rakott. Ülök ott és szerű, és magát a rögtönítélő bí- velem együtt csupa igazgató, róság elé lehet állítani. pénztáros, vezető egyetlen rendes — Néhány órával előbb a fő- t°lvai sem. Néhány nap után hadnagy úr is megfenyegetett — már meg akartam vesztegetni az válaszolt komoran Kabátujj. ügyeletest, hogy vigyen másik cel­_ , , . , lába, hát egyszerre csak kinyílik De en nem fenyegetem; en az ajtó és egy fiatalembert en- segiteni akarok magán. A mérleg gednek be. egyik serpenyőjében van a rög­tönítélő bíróság és a súlyos ítélet, A Slowianki cukrászdában fog­— Miért? — Amikor Zygmuntról kérdez­tem, Zosia úgy felugrott, mintha valaki tüzes vasalóval égette vol­na meg. „Hagyjatok engem bé­kén” — kiáltotta — ezzel a Zyg­munttal! Néhányszor eljött hoz­zám, viccelődtünk, és rögtön meg­tudta az egész épület. A vőlegé­nyem féltékeny, botrányt rende­zett. Szakítással fenyegetett, ha még egyszer Kalinkowskiról hall. Még kértem is Zygmuntot, hogy ide ne jöjjön többé. Ez még a baleset előtt történt. Utána meg a másik serpenyőjében én, aéaz. • ták el, a Pulawska utcában, hogy kész vagyok segíteni magán. Bicskáztak, és így az egész társa­.rÄsrÄTÄ"*“ r,,,ék-Ez * ria“iemb" el, amely gyilkosságról szól, ha- azonna rne6 akarta mutatni, hogy nem a 237. szerint, ebben az eset- ő olyan fickó, aki előtt a pacákok ben pedig az ítélet legfeljebb két a nadrágjukba eresztenek. A ka- esztendő lehet, magánvádindít- nálból rögtön kést csinált a fűtő­vany alapjan. Sót, tálán sikerül . . . , . ........................ r ábírnom Kalinkowski joggyakor- testen’ es aki nem hallgatott nokot, hogy ne is tegyen feljelen- az-t megfenyegette, hogy leszúrja, lést. Elvégre is csak hat napig Én csak ülök nyugodtan, és nem feküdt kórházban, és már egészsé- szólok bele semmibe Persze 6 ees ’ nem tudta, hogy én „leütésért” Ilyen jó ember maga, őrnagy ülök. Szabad még egy cigarettát9 ur? Spiclit akar Kabátűjjból csi­nálni? Az őrnagy elővett egy csomag cigarettát és gyufát adott. Kabát- rágyujtott, és egy pillanat múlva folytatta: — Nem vagyok jó, csak egysze­rűen sajnálom magát. Bolonddá UD tették. Maga ül ők pedig a mar­kukba röhögnek. Tudja, mi volt, abban a sárga táskában? (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents