Tolna Megyei Népújság, 1964. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-08 / 287. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 1964. december 8. A derűé napnyugtáét^ Két olyan hírt tett közzé a Távirati Iroda, amely mellett érdemes egy pillanatra megállni. A hely és a téma tulajdonképpen más-más, mégis összeköti a mély humánum, az élet alkonyához közeledő idős emberek szeretete, megbecsülése. Az egyik tudósítás arról számolt be, hogy a baktalorándházi járási tanács végrehajtó bizottsága az idős tsz-tagok helyzetével foglalkozott. Ezt a tanácsi tárgyalást alapos előkészítés, felmérés előzte meg. Nemcsak azt tisztázták, hány idős, csökkent munka- képességű tagja van a járás termelőszövetkezeteinek, hanem azt is: a közös gazdaságok s azok vezetőségei mit tesznek az öregek életének megkönnyítésére, S bár a felmérés azt bizonyítja, hogy a szövetkezetek erejükhöz mérten munkát biztosítanak részükre, s különféle juttatásokban részesítik őket, a sokoldalú, alapos vita további feladatokat is felvetett. így a tanács javasolta a szövetkezeteknek, hogy egy-két százalékkal növeljék a szociális alapot, s a háztáji terület megműveléséhez szükséges fogatokat, gépi esz| közöket minden esetben bocsás- ■ sák az öregek rendelkezésére. Fel- j hívta a tanács a KISZ-fiatalok és j az úttörők figyelmét, hogy a magános, idős emberek portáján apró szorgoskodással sokat segíthetnek. Bizonyos, hogy még több figyelemmel, segítőkészséggel nemcsak a baktalorándházi járásban, hanem mindenütt tovább lehet javítani az idős, csökkent munka- képességű öregek életét. A másik híradás Csepelről érkezett, s arról tudósít, hogy több száz csepeli nyugdíjas nézte meg a Thália Színház művészegyüttesének ajándékműsorát. Mint a hírből kiderül, a kezdeményezés nagy tetszést aratott, s folytatása várható. A munkában megkeményedett kezek forró tapsa any- nyira meghatotta a művészeket, hogy ígéretet tettek: máskor is elmennek hozzájuk. Az embert mindig jóleső érzéssel tölti el, ha tudja: gondolnak rá. Többszörösen jóleső érzés azt idősebb korban tapasztalni — a tanácstól, a kultúra munkásaitól, a szövetkezeti vezetőktől, az öregek ríyomába lépő fiatalabb nemzedéktől. JORZY EDIGEY kifeFiúk és Lányok Évkönyve 1965 OS kis könyvtárra menő sorozat újabb két darabját helyezheti polcára az olvasó, aki netán kezdettől fogva megvásárolta és összegyűjtötte a fiúk- s lányok rendszeresen megjelenő évkönyveit. „Ti- zehéSÍ" éven felülieknek” — szól a borítólapon a kiadói ajánlás. annak idején az első évkönyvet még valóban kis kamaszfővel olvasta — ma, ifjúvá, felnőtté éretten sem csalódik, ha az új kötetek párját a kezébe veszi. A Fiúk- s Lányok Évkönyvei — nem gyerekkönyvek, s e látszólagos ellentmondás magyarázza nagy népszerűségüket. Hiszen a mindenoldalú, szüntelen érdeklődés; például a sport és tudomány, művészet vagy történelem egyidejű szeretete nem gyermekes, hanem fiatalos tulajdonság. S a fiatalos felnőtt sem kivételes könyvolvasói jelenség. Ezért nem túlzás az Évkönyvek akármilyen magas példányszáma. A Móra Kiadó nevében is az ifjúságé, s e sajátos hivatása jegyeit természetesen tartalmazza minden kiadvány. De az évkönyv-ikrek például leginkább a külsejükben ifjúságiak. Mindannyiszor kivételesen szép kivitelben, hiszen az alakuló ízlést, esztétikai érzéket mi nevelhetné észrevétlenebb pedagógiával, s mégis hatékonyabban, mint a találóan megválogatott képek, a művészi illusztrációk látványa, s az átgondolt címlapok. A terjedelem sem hétköznapi, de ami fontosabb: tartalmuk legnagyobb java figyelemkeltő, szépen, hasznosan I Nehéz volna akár csupán a címek szerint felsorolni a könyvek tartalmát. Természetes, hogy a lányok könyvében „főszereplők” a divat, a leleményes, egyszerűbb receptek, színésznő-portrék is, — a fiúkéban (hiszen évkönyv): az olimpia, s egyébként is a sport; a népszerű technika, az útleírások, játékos kísérletek... 'Mindkét kötet ™fy megírt. Az Évkönyvek stílusa tekintettel van a legfiatalabb 12 éven aluliakra is. Megtiszteli nemcsak témáit, de olvasói mindegyikét is azzal a korántsem könnyű ténnyel, — hogy bármiről legyen is szó: komolyan veszi. A „Móra” évkönyvei nem a valóság „prózájától” akarják távoltartani s egy sohasem létezett idilli gyermekvilág sugaraival „melengetni” az olvasóikat. A két évkönyv a kalendáriumok műfajából a legjobbat tartja meg — az egy kötetben sokféleséget; de tudni ’’it, ! őz- léseit, irodalmi szcn praktikus élet norrr.r' r szériát válogatja össze. gondigyekszik olvasóinak találó képet adni általában mindarról, amit ismerni illik, ami mostanában történik a világban. Anélkül, hogy valamilyen enciklopédikus teljességre törekednék — hiszen nem lexikon. Mindenekelőtt: olvasnivaló. De említsük meg külön a Lányok Évkönyve Kondor Lajos-készítette ihletett illusztrációt s a nagyszerűen kivitelezett Picasso-, Csont- váry-reprodukciókat, valamint a kitűnő fényképeket. Dicséret illeti a kötetek összeállítóit: Szabó Valériát és D. Nagy Évát, különösen azokért az értékes novellákért (Hemingway, Pausztovsz- kij), amelyek itt jelentek meg magyarul első ízben. A két könyvet lapozgatva talán csak egyetlen hiányérzetünk támad: kár, hogy nincsen több december az esztendőben... Hars György Ozorai KISZ-fiatalok Petőfi nyomdokaiban Petőfi Sándor szerepelt-egykor vándorszínész korában abban a vendégfogadóban, amelyet művelődési otthonnak alakítottak át Ozarán. A község KISZ-fiataljai elhatározták, hogy folytatják a nagy költőig visszanyúló hagyományt, s nemrégiben színjátszó j csoportot alakítottak. Völgyes Ilo- j na művelődési otthon igazgató vezetésével egyfelvonásos színpadi . jeleneteket és viilámtréfáteat tanulnak be, és műsorukkal még i decemberben bemutatkoznak köz- j ségükben. ' — Ha inkább az ügy érdekel, térjünk vissza hozzá. Hogy ment a kihallgatásod? Mit mondanak a „fehér gengszterekről”? — Biztosra vehető, hogy a külföldi elszámolás ügyébe Lisews- ki nem avatott be senkit. A gengszterek a „vezértől” elég nagy összeget kaptak, de miniig lengyel valutában. Azt az ígéretet is kapták, hogy a csekk kicsempészése után, mindenki, attól függően, milyen szerepe volt, még néhány ezer, vagy néhány százezer zloty jutalomban részesül. Ezek az emberek semmit sem tudtak Lisewki bank- és valutakombinációjáról. — És mi a helyzet Lisewski- vel? — Ö, valamilyen üton-módon megneszelte, hogy a csekk elveszett. És most úgy érezheti, hogy megrabol tál:. — Ezen egyáltalán nem csodálkozom — felelte az őrnagy. Ha ezt a „fehér gengszterek” bandájából tette is valaki, nem 'olyan ostoba, hogy osztozkodjék a főnökével, aki rács mögött ül. [Az alvilágban úgy van, mint a tóban a csukákkal. A nagyobb és az erősebb felfalja a gyengébbet. I Természetesen, aki ül, az a gyengébb. — Akkor miért kételkedel abban, hogy ezt valaki a „fehér gengszterek” közül csinálta? Ki más tehette? — Nem tudom, több gyanúsított van. Például Kalinkowski. I — Neked rögeszméd Kalin- ; kowski. Az is bűnöző volna? De j hiszen ez az ügy véget vetne karrierjének. — A jogászi karrierjének igen, de nem a gazdagságának és a függetlenségének. Hallgass ide, Jerzi, te sohasem gondoltál arra, hogy a csekk ez nem csak „tárgyi bizonyíték”, hanem 8 millió zloty is? Amit dollárban fizetnek ki külföldön! Figyelmeztetlek: Kalin- kowskinak volt a legnagyobb lehetősége, hogy megszervezze ezt az egész ügyet. Egyszerűen kivette a csekket és megbeszélte, hogy másnap valaki könnyedén fejbe- kólintja. Sőt, Lisewskitől még a meghatalmazást is megszerezhette egy kihallgatás ürügye alatt. — Amit mondasz igaz lehet, de nem hiszem, hogy Zygmunt közvetlen, vagy közvetett szervezője lenne a merényletnek. — Én sem hiszem ezt feltétel nélkül, de nekem mindent figyelembe kell vennem. Annál is inkább, mert Kalinkowski vallomásában ellentmondás van. Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó. Halinka érkezett vissza és az asztalra tette a dossziékat, majd az őrnagyhoz fordult. — ön miatt vesztem össze a barátnőmmel! Fordította: BABA MIHÁLY — Nem tudok semmiféle sárga táskáról, — Rendben van: ha nem akar, nem beszél. De én beszélek. Volt . , ,. . abban a táskában egy papírszeh?E.ne™ ™lS let, aminek az értéke 8 millió zloty. Most, akinek ez a papír a mindenki hozzám jött, jezte részvétét. — Találkozott Zygmunttal a merénylet előtti napon? — kérdezte az őrnagy. is akart esküdni, hogy ártatlan. Engem pedig spiclinek nevezett birtokában’van, tele van pénzzel, -^Hahnka szinte reszketett du- magának viszont marad a rög: hében. tönítélő bíróság és a kilátás arra. — Köszönöm, Halinka — az amit majd a mokotowi cellájából őrnagy nagyon elégedett volt a titkárnő jelentésével. — Nem is képzeli hogy milyen nagy szolga- arról *“8 millióról?' latot tett nekem. Ki kell hallgatláthat. Tehát: fej, vagy írás? — Az őrnagy úr igazat mond nőm Kabátujjat, azt, aki Kaiin- kowskira támadt. Ha valami ér- adom, Tiszti hogy becsületszavamat a beszélgetésünk dekeset hallok, akkor holnap me- alatt egyetlenegyszer sem hazud- gint beugróm. Most Walicówra tam és valóban szeretném magát megyek. kihúzni a csávából. Kabátujj nem felelt. Látszott, Abba a szobába, amelyett Rajs. remeg a keze. Az őrnagy ciga- ki főhadnagy engedett át az őr- rettával kínálta. Mohón szippan- nagynak, bevezették Jan Napiór- tott néhányszor, még egy pillana- kowskit, vagyis Kabátujjat. Udva- tig hallgatott, aztán elszánta máriásán köszönt a rendőrtisztnek gát a beszédre. és rögtön megjegyezte: — Rendes gyerek maga, őrnagy — Látom, hogy az őrnagy úr úr. Nem olyan, mint a főhadnagy fog most velem beszélgetni. Hm, aki azt gondolja, hogy mindent hm, Kabátújjnak nő az ázsiója, kipréselhet az emberből. Kabát- Egyre nagyobb rangúakkal van ujjnak is megvan a maga becsü- d°lga- lete és becsüli az intelligenciát az — Hagyjuk a pojácáskodást, embereknél. Mindent elmondok, Kabátujj. Azt akarom, hogy ko- de azzal kezdem, hogy nem sokat molyán beszélgessünk. Segíthet tudok. És egy feltételem is van: nekünk, és ha nekünk segtt.„ezael---^— vei arm-volt az egyik barátom. magának is használ. Kabátujj hallgatott. — Őszinte és gához. Aztán már o nem csinált semmit csak falazott, tehát ártatlan, nem szabad belekeverni az ügybe. — Síidben "óán, egyezett bele hogyan alkalmazkodik majd hoz- az őrnagy —, semmit nem tudok zám. Első kérdésem: maga támad- róla és nem is érdeklődöm utána. ta meg és maga némította el a. joggyakornokot, az ügyészség dolgozóját? Második kérdésem: Maga — Ez igen! Maga ember! Nem olyan, mint a főhadnagy. Pedig vette el a fontos iratokkal teli m'®ta együttműködünk! Még azt táskáját? a csillagot is miattam kapta, mi— Én nem tudok senkiről, és k.or elcsípett az Elektoralna utcai » , +Qmor1>iclzor Mftlrí _1 _ ■ ■ í. s emmiről, őrnagy úr — De azt remélem tudja, elegendő bizonyítékom van arra, hogy magát legkevesebb tizen- egynéhány esztendőre ítéljék. támadáskor. Neki köszönhetek öt évet a sitten. És így bánik velem, régi ismerősével! Az őrnagy, bár szeretett volna ___ nagyot nevetni a tolvaj filozófiáN em kell egyéb, minthogy az ^an’ nam szakította félbe egyet- ügyész vádiratában a büntető tör- jen szóval sem; Kabátujj folytat- vénykönyv 225. paragrafusára és ta: a 23. első cikkelyére hivatkozzék, — Amikor elvittek, három és ez az, amelyik a szándékos em- fél esztendeje ennek, a Mokotov berölés kísérletéről szól. Ehhez utcában egy nagyobb cellában ül- még nagyon jól illik a „banditák- tem. Az ügyeletes, aki nem tudta, ról szóló cikkely is, a 259-es. mi mindennel bosszantson egy Mindez együttvéve nagyon egy- frájer cellába rakott. Ülök ott és szerű, és magát a rögtönítélő bí- velem együtt csupa igazgató, róság elé lehet állítani. pénztáros, vezető egyetlen rendes — Néhány órával előbb a fő- t°lvai sem. Néhány nap után hadnagy úr is megfenyegetett — már meg akartam vesztegetni az válaszolt komoran Kabátujj. ügyeletest, hogy vigyen másik cel_ , , . , lába, hát egyszerre csak kinyílik De en nem fenyegetem; en az ajtó és egy fiatalembert en- segiteni akarok magán. A mérleg gednek be. egyik serpenyőjében van a rögtönítélő bíróság és a súlyos ítélet, A Slowianki cukrászdában fog— Miért? — Amikor Zygmuntról kérdeztem, Zosia úgy felugrott, mintha valaki tüzes vasalóval égette volna meg. „Hagyjatok engem békén” — kiáltotta — ezzel a Zygmunttal! Néhányszor eljött hozzám, viccelődtünk, és rögtön megtudta az egész épület. A vőlegényem féltékeny, botrányt rendezett. Szakítással fenyegetett, ha még egyszer Kalinkowskiról hall. Még kértem is Zygmuntot, hogy ide ne jöjjön többé. Ez még a baleset előtt történt. Utána meg a másik serpenyőjében én, aéaz. • ták el, a Pulawska utcában, hogy kész vagyok segíteni magán. Bicskáztak, és így az egész társa.rÄsrÄTÄ"*“ r,,,ék-Ez * ria“iemb" el, amely gyilkosságról szól, ha- azonna rne6 akarta mutatni, hogy nem a 237. szerint, ebben az eset- ő olyan fickó, aki előtt a pacákok ben pedig az ítélet legfeljebb két a nadrágjukba eresztenek. A ka- esztendő lehet, magánvádindít- nálból rögtön kést csinált a fűtővany alapjan. Sót, tálán sikerül . . . , . ........................ r ábírnom Kalinkowski joggyakor- testen’ es aki nem hallgatott nokot, hogy ne is tegyen feljelen- az-t megfenyegette, hogy leszúrja, lést. Elvégre is csak hat napig Én csak ülök nyugodtan, és nem feküdt kórházban, és már egészsé- szólok bele semmibe Persze 6 ees ’ nem tudta, hogy én „leütésért” Ilyen jó ember maga, őrnagy ülök. Szabad még egy cigarettát9 ur? Spiclit akar Kabátűjjból csinálni? Az őrnagy elővett egy csomag cigarettát és gyufát adott. Kabát- rágyujtott, és egy pillanat múlva folytatta: — Nem vagyok jó, csak egyszerűen sajnálom magát. Bolonddá UD tették. Maga ül ők pedig a markukba röhögnek. Tudja, mi volt, abban a sárga táskában? (Folytatjuk)
