Tolna Megyei Népújság, 1964. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-06 / 286. szám

VILÁG PROtCT A RT AI, EGYESÜLTETEK • TOLNA MEGYEI^ m m NÉPÚJSÁG A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIV. évfolyam, 286. szám. ' ARA: 80 FILLER Vasárnap, 1964. december 6. Az általános és a megoldás (3. o.) Déryné késői követői (4. o.) Piaci árnyjáték (8. o.) 1 A mi ünnep irta: Szakasits Árpád, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke Az idén harmadszor ünnepeljük meg december 7-én a Magyar Sajtó Napját. Ezen a napon — 1916-ban — jelent meg a Vörös Újság első száma. Az őszirózsás forradalom nem elégítette ki a dolgozó nép várakozását. Az ok­tóberi koalíciós kormány tehetet­lenül állott szemben azokkal a problémákkal, amelyeket a forra­dalmi időszak szükségletei vetet­tek fel. Az ország életében a bé­nultság és reménytelenség egyre sokasodó jelei mutatkoztak. Ekkor olyan esemény történt, amely nyomban véget vetett a tespedésnek. Megalakult a Kom­munisták Magyarországi Pártja. A magyar dolgozó tömegek éle­tében történelmi fordulópontot jelentett. Kezdete volt egy olyan históriai folyamatnak, amely győ­zelmek és bukások, fellendülések és hanyatlások egymásba fonódó láncolataként elvezetett országunk felszabadulásához, a Magyar Nép- köztársaság megteremtéséhez, egy soha nem volt nemzeti egységhez, a szocializmus alapjainak leraká­sáig és ama úthoz, amely a szo­cializmus teljes fölépítéséhez ve­zet. Mi része volt mindebben a Vö­rös Újságnak és elnémítását kö­vető testvérlapjainak? — azt föl­becsülni még megközelítően sem lehetséges. Megszületése méltó volt küldetéséhez, leküzdötte a szinte leküzdhetetlen akadályokat. Nyomdája, rotációs papírja nem volt. Még szerkesztőségi helyisége sem akadt. Csak szegénységben nem volt hiánya. Jóformán a semmiből kellett létrehozni ezt az első magyar nyelven írott le­gális kommunista újságot. És si­került! Minden akadályt elhárí­tott az a bátor, lelkes, forradal­mi eszméktől áthatott kis csapat, amely hivatva volt a Vörös Újság anyagi és szellemi feltételeit meg­teremteni. A Vörös Újság első száma tíz­ezer példányban jelent meg és már megszületésének első órájá­ban lábat vetett. Meg kellett is­mételni! A munkások és parasz­tok magukénak érezték, mert az ő nyelvükön íródott minden sora, mert az ő gondolataiknak, érzéseik nek adott kifejezést. Megmutatta az igazi felszabadulás egyetlen lehet­séges útját: a proletárforradalom útját. A hangja tisztán zengett. Hűséges hírnöke volt a tömegek mélyén áramló törekvéseknek, a politikai, gazdasági és társadalmi élet izgalmas eseményeinek. De nem volt egyszerűen csak újság. Több volt ennél: a proletárforra­dalom lobogója. Kollektív agitá­tor volt, kollektív szervező és kol­lektív propagandista — a legtisz­tább lenini értelemben. Ezért volt hitele a dolgozó tömegeknél. Betiltották nem is egyszer. Ösz- szezúzták, kifosztották szerkesztő­ségét; nem adtak számára papírt és — a Vörös Újságot mégis egyre többen olvasták, egyre többen lel­kesedtek és hoztak áldozatot is érte... És 1919. március 21-én hírül ad­hatta: Megalakult a Magyar Ta­nácsköztársaság! Milyen óriási küldetést vállalt és teljesített a Vörös Újság a Ma­gyar Tanácsköztársaság dicsőséges ideje alatti Köteteket írhatnánk arról, de még csak sorokra is alig telik a helyszűke miatt. Ide je­gyezzük azért Kun Béla néhány sorát arról az újságról, amelynek születésnapját ünnepeljük: „Rossz papíron, rossz festékkel nyomott újságok kötete, de úgy lüktet bennük a forradalom láza, mint ahogyan Marat lapja óta egyetlen forradalmi újságban sem dübörgőit. A rossz papíron elhal- ványodhatik a rossz festék, de nem halhat el a forradalom lük­tetése és nem apadhat el a vi­lágító fényforrás, amelyből a for­radalom hagyománya és tanulsága árad, özönlik, a magyar munká­sok és földműves szegények felé.” Kun Béla 1928-ban írta le eze­ket a sorokat az „Uj Március”- ban. Milyen igaza volt! A fény­forrás nem hunyt ki, a forrada­lom lüktetése nem gyengült el. Sőt! A horthyzmus negyedszáza­dig tartó rideg és borzalmas éj­szakájában is föl-föl villantak a vörös tüzek, lüktetett a forrada­lom láza és a „Vörös Újság” ti­tokban született és nevelt testvé­rei folytatták a hősies harcot az elmék és szívek meghódításáért. A felszabadulás óta is kísér ben­nünket a legális és illegális kom­munista sajtó fényes lobogása, makulátlan forradalmi szelleme. Pártunk nem egyszer adta tanú­jelét a kommunista sajtó iránt érzett megbecsülésének s gondos­kodásának. Minket, a magyar saj­tó, a magyar hírközlő szervek munkásait szívünk mélyéig áthat a marxizmus—leninizmus ragyo­gó eszmeisége, tiszta humanizmu­sa. Ezt szolgáljuk teljes meggyő­ződéssel és arra törekszünk, hogy minél jobban tehessük ezt. Jól tudjuk, hogy teljességre törekvé­sünk útjának még nem jutottunk a végére. Van még tennivalónk bőven. Javítanunk kell — különö­sen vidéki viszonylatban — nyom­datechnikai fölszereltségünkön, a szerkesztőségek fölszereltségén és *■— ne tekintsük ünneprontásnak — lapjaink olvashatóságán. Ki kell űznünk mindenünnen a pro­vincializmus avatag szellemét. \ Sok csodálatos dolognak va­gyunk tanúi. Ezek közül is az egyik legcsodálatosabb az embe­rek tudásvágya. Szinte egész né­pünk tanul. Olvasó nemzet is let­tünk. Mintha százados elmara­dottságot akarnának embereink behozni. A szellemi érdeklődés szinte határtalan. Népünk kultu­rális igénye nőttön nő. Nemcsak tanuló nép, hanem kérdező nép lettünk és a nép feleletre vár. Politikusoktól, íróktól, tudósok­tól és — újságíróktól. Felelnünk kell, mégpedig őszintén, igazán, pontosan, szakavatottan. Ez azt a kötelezettséget rója ránk, hogy megtanuljunk felelni. Akik az újságírás szép és szent feladatára szánták rá életüket, kötelesek — önmagukkal és az építő tömegekkel szemben — tudásukat a lehető legmagasabb­ra emelni. Képesnek kell lenniök arra, hogy feleljenek, elemezze­nek, bírádjanak, utat mutassanak. Arra kell törekednünk, hogy ne- csak az értelem, a logika, a szak- szerűség szólaljon meg lapjaink hasábjain, hanem a szív is: az ol­vasó hallja ki írásainkból az ér­zelmi húrok zengését is. így lehe­tünk csak méltó őrzői a Vörös Újság és az illegális kommunista sajtó hagyományainak és segítői a magyar történelem leghatalma­sabb művének, a szocializmus épí­tésének. ■ Tizenkétmillió forint szociális épületre, négy és félmillió raktárépítésre a Paksi Konzervgyárban Nagyarányú rekonstrukciós program megvalósításához kezde­nek a közeljövőben a Paksi Kon­zervgyárban. A tervek szerint lé­nyegében egy * új, évi négyezerötszáz vago- nos kapacitású konzervgyárat építenek fel a jelenlegi mel­lett, a mostani gyárat segédüzemekké raktárakká alakítják át. Ezáltal biztosítható az is, hogy termelés- kiesés nélkül valósíthassák meg a bővítést. A beruházási programhoz még a legmagasabb szinten való jóvá­hagyás hiányzik, azonban két lé­teljesítmény építéséhez — amelyek szervesen illeszkednek _a rekonst­rukcióba — már a jövő év elején hozzáfognak. Az ezerkétszáz személyes szo­ciális épület és a hatszáz va- gonos raktár beruházási prog­ramját ugyanis már jóvá­hagyták. ezeknek a kivitelezési tervei de­cember végére elkészülnek. A gyár dolgozóinak szociális ellátása nem fejlődött együtt a termeléssel, létszámmal. Az utób­bi években ez különösen sok gon­dot okozott, hiszen ' nem tudták biztosítani a szociális normák be­tartását. Kevés az öltöző, a fürdő, az étkezde! férőhely. Az új ér.ü- let — amely egyben a személy­zeti bejáratot is magában foglal­ja — közel tizenkétmillió forint­ba kerül. Az egyik szárnya há­romszintes lesz, itt kapnak he­lyet a „fekete-fehér" öltözők, zu­hanyozók. A földszintes, mintegy ezer négyzetméter alapterületű épületszárnyban lesz az or­vosi rendelő, a konyha és az étterem. A hatszáz vagonos raktár része lesz annak az ezernyolcszáz va­gonos raklórkomplexumnak, amelynek teljes megépítésére már a rekonstrukció keretében kerül sor. A tervek szerint itt alkalmazzák a korszerű raktáro­zási, csomagolási módszereket, többek között automatikus cím­kéző és csomagolóberendezést ál­lítanak be, amellyel nagymérték­ben tudják növelni a raktári munka termelékenvségét. A hat­száz vagonos raktár beruházási előirányzata másfélmillió forint. Nyolcvanezer holdon végezték el a mélyszántást a szövetkezetek Amerika beavatkozása a dél-vietnami ügyekbe Washington (TASZSZ) Drew Pearson, az ismert amerikai szemleíró megállapítja, hogy az Egyesült Államok az utóbbi 18 hónapban hétmilliárd dollárt fordított Dél-Vietnam „megsegí­tésére”. Pearson emlékeztet arra, hogy az Egyesült Államok már 1952 óta beavatkozik a vietnami ügyekbe. A megyei tanács mezőgazdasági osztályának szombati jelentése szerint megyénk termelőszövetke­zeteiben a hét végére 80 766 hol­don végezték el a mélyszántást. A tervezett területnek ez 73. szá­zaléka. A paksi járásban jutottak legtovább az őszi mélyszán­tásban, 85,4 százalékig. Sor­rendben második a dombóvári járás, 84,4 százalékkal, harmadik a szek­szárdi járás 73,1, negyedik a ta­mási járás 65,2 és ötödik a bony­hádi járás 62,2 százalékkal. Szek- szárd város közös gazdaságaiban 62 százalékig jutottak ezzel a munkával a múlt hét közepén. A jelentés szerint a kettős mű­szakban dolgozó erőgépek száma összesen 181, a gépállomási és a szövetkezeti traktorokat egyaránt számítva. Ez 25,9 százaléka a ter­vezettnek. A gyenge fagy kedvező a mélyszántásra, s ezért re­mélhetőleg kihasználják majd a lehetőséget a traktorosok. A kukoricaszedés lényegében i befejeződött: 97,9 százaléknál tar­tottak átlagosan a szövetkezeti gazdaságok a jelentés időszaká­ban. Szekszárd város szövetkeze­teiben már befejeződött a kuko­ricaszedés. A kukoricaszár vágása 80,2 százalékra áll, tehát eléggé elmaradt a termény betakarítá­sától. Nem lenne jó, ha tavaszra maradna a földeken kóró, hiszen az rendkívül megnehezítené a koratavaszi talajmunkákat és a kukorica kártevőinek is menedé­ket ad. A tervezett 41 107 hold is­tálló trágyázásból 26 582 hol­don végezték el ezt a munkát. A szőlő- és a gyümölcKtelepítés alá történő talajforgatás eddig 251 hold, a terv szerint hátra van még 40 hold megforgatása. A jövő évi kukoricaföldek hungazinozá- sa a tervezett 3 eaei* holdból 2835 hold. Legtöbbet a dombóvári járás­ban hungazinoztak, 933 holdat. A járás ezzel teljesí­tette, sőt 3,6 százalékkal túlteljesí­tette tervfeladatát. Elég jól haladt ez a munka a paksi járás terme­lőszövetkezeteiben is. India miniszterelnöke Londonban Túlteljesítette éves exporttervét a megye szövetkezeti iparaj Jelentős exportfeladatokat kap­tak az idén a megye kisipari szö­vetkezetei, a tavalyihoz képest több, mint egyharmadóval kellett megnövelni az exporttermelést. A novemberi termelési adatokat most összesítették a KISZÖV-nél és megállapítoták, hogy novem­ber végéig már nyolc százalék­kal túlteljesítette ezévi export­tervét a szövetkezeti ipar. Növel­ték exporttermelésüket azok a ktsz-ek is, amelyek már évek óta gyártanak különféle cikkeket kül­földi megrendelésre, de az idén is több új szövetkezet lépett az exportálók sarába, íg£ a Bony-! ládi Ruházati és ‘Szolgáltató Ktsz különféle konfekcióéin kkal, a Gyönki Épületkarbantartó Ktsz pedig vállfákkal. Az év végéig mintegy három és félmillió forinttal teljesítik túl az exporttervet a ktsz-ek, zömeben vállfát, cipőt és papucsot állíta­nak elő terven felül. L. B. Sasztri, India miniszterelnöke Londonban találkozott H. Wil­son angol miniszterelnökkel. Képünkön: A két kormányfő munka­társaik társaságában. (Rádiótelefoto — MTI Külföldi Képszolgálat.)

Next

/
Thumbnails
Contents