Tolna Megyei Népújság, 1964. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-04 / 284. szám
>964. december 4. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 750 gyermek gondviselője | Még maga is íiatal néhány hónapja született az első gyermekük, de máris 750 gyermek gondviselőjének mondhatja magát Kemler András igazgatóhelyettes a gyönki gyermekotthonban. Gyünk a szülőfaluja, itt járt gimnáziumba, és itt atyáskodik most ifjú fejjel e nagy család felett. — Intézetünk az árván maradt gyermekek részére biztosít otthont., De nemcsak a valóságos árvák kerülnek hozzánk, hanem az olyan gyermekek is, akiknek él apjuk, anyjuk, csak éppen hiányzik belőlük az apai, anyai érzés, s nem törődnek gyermekükkel. Az ilyen gyermekeknek a társadalom viseli gondját Tolna megyében, pontosabban a társadalom megbízásából Kemler András a nevelőtársaival. Ahány gyermek, annyi regényes élettörténet. Tíz-tizenkét évük mögött öt évtizedre szóló kaland, szenvedés, sivárság húzódik meg. — Ebből következik — mondja az ifjú nevelő — hogy itt nem alkalmazhatunk nevelési sablonokat, nálunk minden gyermek más pedagógiai módszereket igényel, aszerint, hogy milyen volt az az életút, amelyen végül is idekerült. Dobrovics János még &z általános iskolás korban van. Egy alkalommal valahol Szekszárd környékén találtak rá. Iskolatáskájával a kezében bandukolt a 6-os műúton, jóformán maga sem tudta, hogy hova igyekszik. Amikor kérdezték tőle, hova tart, valami olyasfélét mondott, hogy Pécsre megy, mert ott, úgy hallotta, van valami gyermekotthon. Még másik hatvan kilométer állt előtte. Felszedte egy kocsi és a gyermek végül a gyönki otthonban kötött ki. I Dunaföldvárról indult el !--------------------- anyja egyaránt r észegeskedett, emellett mindennapos volt náluk a civakodás. Az apa egy alkalommal éjszaka részegen ment haza, s megtámadta feleségét. A kis János közéjük állt, hogy szétválassza / őket, az apa azonban rátámadt, elzavarta hazulról. A gyermek nem mert hazamenni, egy óvatlan pillanatban kilopta a lakásból az iskolatáskáját és elindult a 6-os műúton... Kemler András egy alkalommal a rendőrségen volt valami hivatalos ügyben. Ott látott egy nagyobbacska lányt. Nem tudta, hogy miért került oda a lány, de, mint pedagógus, jól szemügyre vette, s próbálta kitalálni, hogy egyáltalában miért került oda. A többi gyermek példája nyomán mindjárt arra gondolt, hogy bizonyára nemtörődöm szülőkkel állunk itt is szemben, még akkor is, ha azok nem ültek ott a rendőrszobában. Nem is csalódott. — Van itt egy leány, akit el kellene helyezni... — telefonáltak nemsokára. — Ugye az, akit az imént hallgattak ki? — kérdezte Kemler. — Igen. Valami lopási história volt, azért kellett kihallgatni. A lány csavarog a megye egyik sarkától a másikig, meg vissza, 16 éves, de maga sem tudja, kihez, hova tartozik. Szülei különváltan élnek, anyja vadházasságra lépett egy férfival, és sem ott, sem apjánál nincs becsülete. Sem lakása, sem megélhetése nincs, és megtette az első lépéseket a züllés útján — szülei jóvoltából. — Sejtettem — így az igazgató- helyettes. — Kísérjék át hozzám. A lesoványodott lányt először is megfürdették, rendes ruhát adtak rá. Kiderült, hogy haja tele van féreggel. Aztán étellel kínálták. Az elfásult lánynak jólesett a szép szó, a jó falat, a kellemes környezet, hogy a sok hányattatás után végre otthonra talált. Azóta már magára szedett : néhány kilót, s kezd rájönni, hogy sokkal jobb a tisztességes élet, mint az, amin őt a rideg sors elindította. — És mi lesz a lány további sorsa? — kérdem. — Mivel semmiféle szakmája nincs, mindenekelőtt megpróbáljuk elhelyezni ipari tanulónak. I Sorolhatnánk a “^adik,ne1---------------------- gyedik, századik esetet... Van, akit gyermektelen szülőhöz helyeznek ki, s fizetnek érte. Akad, akit örökbe fogadnak a gyermektelen szülők. Az intézet ezekről sem veszi le kezét: rendszeresen figyeli, hogy megádják-e a gyermeknek, amire szüksége van, jól nevelik-e. Közben pedig jönnek az újabbak, hogy barátságos otthonra, gondviselőre leljenek. Boda Ferenc Hogyan született a zanzibári Himnusz ? Tavasszal Zanzibár, e fiatal afrikai állam kormánya szokatlan kéréssel fordult Moszkvához: küldjön a szovjet kormány egy zeneszerzőt, aki megírná az állam himnuszát. A szovjet zeneszerzők szövetségének választása Karen Hacsa- ! turjánra esett. Hacsaturján ak.ior 1 érkezett az országba, amikor a lakosság az első szabad május 1. megünneplésére készült. A szovjet zeneszerző az ottani népzene alapos tanulmányozása után zongorára megírta a nemzeti him- , nuszt, az elnöki palotában bemutatta az állam vezetőinek, s azok a zenét elfogadták az ország J himnuszának. A bajai Duna-parton építik fel üdülőjüket a Bonyhádi Cipőgyár kiszesei. Képünkön a társadalmi munkában épülő víkendház makettje. (Túri M. felv.) Így él az emlékezetben Sánta, a hídverő Szépítsük községünket Kurdi tervek Ahogy Fábián Gyulát, a kurdi tanács titkárát hallgatja az ember, kitárulkozik a helység. Valóságos kis központtá fejlődött az utóbbi évek alatt Kurd. Földművesszövetkezeti szempontból öt község — Döbrököz, Gyulaj, Mu- csi, Duzs és Csibrák, — termelőszövetkezeti részről pedig Kurd és Csibrák közösködik. Nem mondják ki, de a beszélgetésekből, a falu fejlesztését célzó tervek hallatán kitűnik, bizonyos mértékű felelősséget éreznek: irányt, példát mutatni a többieknek. így tölteni be hasznosan a kis központ szerepét. — Nekünk már öt év óta van presszónk — mondja —, tavaly Döbröközön is létesítettek egyet, s most néhány hete avatták Gyu- lajon is. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy csak a vezetők éreznek felelősséget a község fejlesztéséért. Legalább ilyen nagyfokú az akarat a falu minden lakójában. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy az elmúlt években bármilyen létesítmény megvalósításáról volt szó, a lakosság ott állt a tanács, a népfront, tehát mindenki mellett, aki csak valamit is tenni akart a községért. A környék egyik legszebb művelődési házának építésénél mintegy. 120 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a kurdiak. Az idén a vízmű bővítése volt a legnagyobb probléma. Mintegy 3 kilométer hosszan végeztek ezért társadalmi munkát a községben. Ha pénzben akarjuk kifejezni a hozzájárulást, 260 ezer íorintos összeg jön ki. Több ennél azonban az a lelkesedés, felelősségérzet, amely egyesíti a lakosságot a vezetőkkel, a falu szépítéséé^. A lendület azonban nem áll meg. Ennek egyik legjobb példája, hogy a kurdiak újra tele vannak tervekkel. Néhány évvel ezelőtt még az járta szólásmondásként: „Van orvosunk, aki a beteg embereket gyógyítja, van orvos, aki az állatok egészségére vigyáz, legyen hát fogorvosunk is!”. És megoldották. Művelődési ház hiányzott, jó ivóvíz kellett, apránként minden meglett, mert nagyon akarták, mert nem sajnálták az erőfeszítéseket, Erre az alapra építve vetette fel a népfront a legutóbbi tanácsülésen: szépítsük községünket. S a tanácsülés nemcsak elfogadta a javaslatot, hanem mindjárt a kezdeti lépések is megtörténtek. A tömegszervezetek vezetőinek bevonásával megalakult egy községszépítési bizottság. Tagjai a tél folyamán elmennek minden házhoz, véleményt kérnek a lakosságtól. Egyúttal facsemetéket is rendeltek a fásításhoz. — A megrendelt 1200 suháng- ból már 600-at le is szállított az erdőgazdaság — mondja Fábián Gyula. — A lakosságtól beérkező javaslatokat összegezzük majd, és a többség véleménye alapján parkosítunk, fásítunk, rendezzük, szépítjük községünket. Bízunk benne, hogy a lakosság társadalmi támogatása most sem marad el; Sz. E. Sántának hívtuk azt a kis oroszt, aki mindennap ugyanabban az órában elkocogott rossz lován házunk előtt. Amikor először ment végig a távbeszélő zümmögő huzaljai alatt, akkor még apró orosz lovon kocogott. Másnap már egy magyar sárgán, harmadnap egy nagy muraközin. Görbe és rövid ' lábai nem érték át a hatalmas állat hátát, úgy ült a lovon, mintha elefánton lenne. Csodáltam mindig, hogy a fenébe tudja valaki kilométereken át bírni a nagy ló rázását. Házunk előtt mindig megállt. Bejött az udvarra, nézte a bátyám fcivénhedt fuvaroslovait, azután egyik nap beállított fiatál erős paripákkal. .. Már a második hétben jártunk, a Kapos híd fel- robbantása óta. A Sánta, a községben szinte mindenkinél családtagnak számított. Mindenütt megjelent, evett kolbászt, itta a rettenetesen rossz noha bort... Amikor már mindenki ismerőse volt akkor tolmáccsal felfegyverkezve, vállán kalimpálva lógó hatalmas fegyverrel sorra felkereste a házakat: Gyerünk robotra. Az erősebb embereket kereste. Hídépítéshez. A Kapos szép vashídja, amelyen úgy csattogtak át a vonatok, hogy mi, akik gyakran hallgattuk, sőt úgy is, hogy a víz alá bújtunk amikor az Árpád motoros száguldott el a hídon, mindig nótafélét csattogott nekünk. Ez a híd most derékbatörve. szennyes, jégtáblás, koszos lébe nyújtotta derekát. Tíz mázsa dinamlt szakította ketté szép ívű testét. A vonat — egy öreg mozdony volt, ki tudja, hogy s mint vészelte át a világégést — a dombóvári állomástól egészen a hídig hozta az utasokat. Itt a túlsó parton álló szerelvényre átszálltak, azután ment tovább a másik oldalról az ugyanolyan öreg és ki- vénhedt masina, egyetlen vagonjával, valahova az ismeretlenségbe ___ E zek a kis öretg mozdonyok hozták a leendő hídhoz a cölöpöt is. Feketére kátrányozott fenyőszálfák sokaságát hordták ide. Úgy mondták nekünk akkor, ez mind orosz fenyő, csak ott nő meg olyan hosszúra. Itt állították lel a roho tosok deszkabódé melegedőjét, s itt, a Kapás-parton ütött tanyát a hídépítés parancsnoksága. Két szál katona. A Sánta volt a parancsnok. Valami szónoklat félét mondott, mert veszettül hadonászott. Hitlert emlegette, meg Berlint a robotosok előtt, azután kiadta a parancsot, az előbb kiválogatott mestereknek, hogy ide, és így építsék a hidat, ezen a nyomvonalon. Rajzot húzott elő vattakabátja belső zsebéből, a mesterré előléptetett munkások azután a rajz fölé hajolva vitatták meg, hol is kell a hídverést kezdeni. A vasúti műhelyből hoztak cölöpverőt. Három mázsás „bikát” akasztottak a hosszú kötél végére és nekiveselkedett vagy húsz ember a kötélnek. Hídveréshez nóta-ember és nóta is kell. Olyan, aki egész történetet tud elmondani, megfelelő taktusra, ütemre, ahogy a cölöpverő bika zuhan a fenyögei endá- ra. Először a régi, hagyományos hídverőrigmussal kezdték: Hó, auf, Húzd meg jól! Vigyázz rá! Hó, auf! Folytatódott azután azzal, hogy: Aki miránk bámészkodik, Sétaboton támaszkodik, ' Hó, auf! Húzd meg jól! val folytatódott a .hídverőrigmus: Végül a napi ügyek tárgy alásá- A háború elment tőlünk, Messze járnak már mitölünk, Hó, auf! Húzd meg jól! Most a bika fejbe veri Göring marsall kemény fejit.. . Egész nap zuhogott a cölöpverő. Később érkeztek a vasút hivatásos hidászai, mindjárt gyorsabban, szakszerűbben is haladt a munka. A kis sánta orosz katona, meg azzal szórakoztatta a hídverőket, hogy lábosnyi aknákat hajigáit a vízbe.... Mi, srácok szívünkbe zártuk Sántát. Azért is mert nála mindig, volt egy fél zseb mahorka, amit testvériesen megosztott a szinte magakorabeli magyar fiúkkal. A híd közben egyre épült. A két cölöpsorra már felrakták a hatalmas I-vasakat. Két hét alatt állt a híd. Az új. a még kátrány- szagú cölöphíd. Az első vonat, amelyik átgördült rajta, háborúba ment. Municiós ládák voltak a nyitott vagonokban. A platófókes utolsó kocsin, a fékhajtó karba kapaszkodva állt a mi hídveretést szervező barátunk. Hatalmas puskája most is olyan csálón lógott vállán, mint amikor a muraközi lovon kocogo t t a telefo n huzalok mellett... Sánta elment. Társa, az idősebb, népfelkelő típusú katonabácsi hozta a hírt harmad, vagy negyednap, hogy Stukáik támadták meg vonatjukat, és egy géppuska- golyó kioltotta Sánta barátunk életét... • A cölöphíd helyett azután építettek egy nagyszerű ívelésű acél hidat. Most ezen száguldoznak nótát verő kerekekkel a vonatok. De én ezt már nem hallgatom. Elmúlott játékos fiatalságom, húsz évvel öregebb lettem ... PALKOVÁCSJENŐ A jól ápolt haj kiemeli az arc szépségét. Hajszíne különböző lehet, — a jólápoltság követelménye mindegyikre vonatkozik. Gondosan válassza meg hajápoló szerét A TOJÁS-SHAMPOO táplálja, tökéletesen tisztítja a hajat és a fejbőrt! Selymes, szép fényit lesz haja, ha iojás-shampoof használ! ________________________ (29)
