Tolna Megyei Népújság, 1964. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-03 / 283. szám

1964. december 3. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG ÖNKORMÁNYZÓK KcZÍik már ablak°f üvegez, készségesebben válaszolt, az az vetítünk, nyugszunk bele, ami­falat rak, gya- otthontanács elnöke is, a többiek kor egy izmos szőke fiú, Nagy luval simít. Pakson villanyt sze- csak így szólítják: Demeter. Kék- Jóska őszintén bevallja: relnek és más vidéken vízvezeté- inges, tiszta tekintetű, olyan egye- — Bizony, még szöktem is, két. ^ nes a nézése is, amilyennek hang- olyan rossz volt eleinte. Nem Tíz féle szakma tanulói, és ők ja után képzelhető volt. Egy Jo- kellett nekem otthon szobát si- képezik majd a Tolna megyei logban vannak csak kétségeink: kálni soha, gondoltam, ráérek Tanácsi Építőipari Vállalat szak- — Valóban olyan egyszerűen megtanulni a katonaságnál. Más- munkás-utánpótlását. Egy részük ment az önkormányzati fegyelem napra már megbántam, hogy itt, az otthonban tanul, amely ré- bevezetése ezeknél a 15—16 éves ilyen hamar megfutottam. Bocsá- gen munkásszálló volt. fiúknál, akiknek talán soha nem natot kértem, visszajöttem. Azóta Az otthonban szeptember óta kellett otthon házimunkát vé- azt tartom, nekem lesz könnyebb otthontanács működik, azóta sok gezniük, és eleven természetük- ha bevonulok, minden megváltozott, mondják, nél fogva esküdt ellenségei le- A |ra7rWÍ nehézségek előnyösen. Győződjünk meg róla: hetnek minden megkötöttségnek? ^ ICíUCU azonban már Harmonikaszó csalogat, a nyi- Kezdjük sorra látogatni a szó- szinte emlékként élnek a fiúkban, tott ablakon bekukkantva torna- bákat. keményen tartják magukat saját nadrágos ifjak lóbálják a lábú- . . . , „ törvényeikhez ezek az ifjú önkor­kat munka utáni kényelemben. elSOOeil, els°®' "laso|dlkos mányzók. A cipőtartók a szobák­Alig lépünk be a kapun, kialszik lakatosok es ban arról árulkodnak, hogy ötle­a villany. Csengő berreg, lábak egy harmadikos villanyszerelő la- teikkel is törekszenek otthono- dobognak, lázas futkosás, az egyik klk békés egyetertesben. A szoba sabbá tenni környezetüket, vagyis fiú a villany javításán buzgólko- *ri?s festésű, dísze egy cipotartó valóban jól érzik magukat a szál- dik. Amíg újból kigyúl a fény, a Sajat gyártmány, regi^ lemezekből lóban. nevelő szobájában beszélgetünk, eszkábálták. Tetszetős rendben _ Nem volt könnyű az út ezek- Sötét van, csak a kályha torka sorakoznak rajta^a^bakancsok. nek az eredményeknek az eléré­séig sem — mondja Tamás Ist­sikert vörösük, homályban marad az Közös alkotás? „w& asztal körül ülők arca. ~ Ne™> de az mindegy — siet ván a szakoktatási felelős, a ne­Hárman ülnek itt az öttagú 9* ban Jan°s a magyarázattal. — hezebb rész még hátra van, de otthontanácsból, de a kérdésekre -kzen a heten en dolgozom a ^ továbbra is ilven szórjál mat jóformán mindig ugyanaz a hang nagymuhelyben, nekem volt hát tanúsítanak a fiúk, értékes8 szak­válaszol. Kellemes csengésű, vi- lehetőségem megcsinálni, de azért emberekké válnak, lágosszínezetű fiúhang, szabato- mindannyiunké. Vadász Laci, a Ehhez mi is csak sok san, könnyedén fogalmaz, szinte niggadt, komótos mozgású koréi- kívánhatunk, úgy érezni, előre készült, mintha n°k *s bólogat: leckét mondana: - — így van, közös itt minden, a — Felfigyelt a csengőre? Ez is takarítás is. Jó ez így. Elvégre mi a mi újításaink közé tartozik! csinálunk rendetlenséget, jogunk van a rendrakáshoz is. Szili Laci, a másik szoba ács­tanulója hasonlóan vélekedik: — Persze, hogy jó ez a rend, jobban megbecsüljük, ha magunk Minden szobában ki van függeszt­ve, melyik csengetés mit jelent, ébresztő, sorakozó, tanulás, mind­mind külön jelzés. Lassan min­denki megtanulja kívülről min­den csengetés jelét, bár egyelőre csináljuk, még kérdezgetik, ez mit is je- ^ lakatosoknál megcsodált ci- lent? A csengőt ugyanis nemrég Pőtartó állvány fel-felbukkan más vezettük be. szobákban is, a szoba tanulóinak — Miből áll az önkormányzat foglalkozása szerint fából, egyéb felsőbb szervének, az otthonta- hulladékanyagból sikeritve. A szo- nácsnak a működése? bákban valóban mindenütt példás — Magunk vigyázunk arra, rend, csak a falak festése kopik hogy mindenki rendesen taka- néhol. Az egyik szobában festő- rítsa a szobáját, előírt időben tanuló is lakik. tanuljon, vagyis itt, a szállóban; Különben festenéd ki a fa­minden rendben legyen. Iat> ba rádbíznák? — Ki takarított ezelőtt? — Még első éves vagyok, de jö­— Takarítónők, de ritkábban és vőre már tartósabban megcsinál­nem is volt ilyen tisztaság. nám, úgy hogy ne kopjon le, ha — Könnyen megszokták a ta- hozzáérünk alvás közben, hárítást? — Nem, de most már mindenki belátja, hogy jobb így. — Miért? Moldován Ibolya Megválasztották az ifjú kommunisták hatszázhetven kongresszusi küldöttét gadkozás a festőtanuló szava. Nemcsak a látogatás okozza a - Azért, mert ha nem takarít- f orgaimat mert a megkérdezet- i* ki * Wnháiát mesvnnhati,Ik ** kozul ah§ akad olyan, aki in­tőt, vagy rovot hozott volna negyedévkor. Az önkormányzat A KISZ megyei küldöttértekez­leteivel befejeződött az ifjúsági szövetség decemberi kongresszu­sát előkészítő, több mint két­hónapos eseménysorozat, i A küldöttértekezleteken meg­választották az ifjú kommunisták 670 kongresszusi küldöttét, a de­cember 11-én összeülő tanácsko­zásra. A kongresszusi küldöttek mindenütt a legkiválóbb ifjú szakemberek, középiskolások és egyetemisták, valamint falusi fia­talok közül kerültek ki. Az asztalon mindenütt tanköny-wv^svwAwwjAVA^ww^wvwwwjt>#wiiwwwiw'iw<WJUVv'i'ivvwuwvwAiv< vek, látszik, hogy nem üres fo 85 ezer felvétel ® -íi» WmmWmS$. Kétévenként a megye valamennyi községét, települését megláto­gatja a Tolna megyei TBC Gondozó Intézet Röntgenernyőkép Szolgálata. A gép teljesítménye 80—85 ezer felvétel, melynek ki­dolgozását Csabai János végzi. Felvételünk munka közben készült Csabai Jánosról, amikor az előhívott filmet nézi. Meg van elé­gedve az eredménnyel. ja ki a szobáját, megvonhatjuk tőle a hazautazási engedélyt. Az otthontanács jelenti a nevelőnél:. — Nem lázadozott senki ezért a szigorúságért? — Kicsit igen, de most mái bármikor bemehetünk ellenőriz­ni, mindig rendet találunk. — Rátok nem haragudtak többiek? bevezetése óta a tanulmányi ered­mény is javult, no nem épp ug­rásszerűen, de nagy változás nem is lehet máról holnapra. Találkozunk üvegestanulóval, aki bizonygatja, hogy mindig is a üveges akart lenni, és asztalossal, Gátos Baniival, aki a fúrást-fa­Dunaújváros — Szavazás útján választottak rágást vallja választott mestersé­bennünket, tehát nem. gének. Van. ahol meleg a szoba, — Jól érzitek magatokat ilyen és van, ahol nem fűtenek. minek erős fegyelemben? ez a nagy hőség? — mondják. — Kérdezzük tán meg a fiúkat Olyannal azonban még nem ta- Mintha végszóra várt volna, a lálkoztunk, ahol arról beszéltek villany is felgyullad. Kezdünk is- volna, hogy nehezen szokták meg merkedni az arcokkal. Aki a leg- az otthon rendjét. Lehet, hogyté­Elkészült a TIT-klub decemberi műsorterve A szekszárdi TIT-klub decem­beri rendezvénysorozatát a méhé­szeti szabadegyetem előadása nyi­totta meg elsején, ma este fél 7 órakor pedig Madách-emlékest színhelye lesz a Hunyadi utca 5 szám alatti helyiség. A belkeres­kedelmi akadémia soron követ­kező előadásaként december 8- án arról hangzik el tájékoztató, mi a kereskedelem feladata a fo­gyasztói igények felmérésében? December 9-én a méhészeti aka­démia újabb rendezvénye követ­kezik: „Mézelő méhek helye a megporzó rovarok között” cím­mel. Mezőgazdasági filmeket ve­títenek 14-én, hétfőn délelőtt, más­nap pedig a műszaki szak­osztály ülésére kerül sor. Decem­ber 16-án ismét a méhészeti sza­badegyetem előadása következik. December 17-én, délután a ne­velők akadémiájának előadását tartják a klubban, este pedig a városi művelődési ház helyiségé­ben Helsinki—Oslo címmel a vi­lágjáró sorozat útiélmény-beszá- molójára kerül sor, amelyet dr. Walner Ernő tart. A jogi szak­osztály előadói konferenciájára december 18-án kerül sor. A hónap folyamán két alkalom­mal lesz tudományos kisfilmek vetítése, december 7-én és 21-én. Az első alkalommal a Boszor­kánykonyha, az Utazás a lottó körül és a Leonardo da Vinci, második alkalommal pedig a Bé­lyegek beszélnek Afrikáról, a Hogyan rendezzük be lakásunkat, a Négy évszak és az Elrontott já­tékok című filmeket vetítik. Tizenkét évvel ezelőtt jár­tam Dunaújvárosban és most. Akkor, 1952 nyarán önkéntes diáktáborban dolgoztam három hétig; gerendákat cipeltem és cementzsákokat, dobáltam a téglát a földről az emeletre. Né­hol olyan érzés fogott el, hogy a határban járok, csak homok­kupacokat és téglákat raktak körém: ugyanazok a füvek, ga­zok és virágok hajlottak a lá- bom alatt, mint más nyarakon szénagyűjtéskor, kapáláskor. Sok mindent akkor láttam az életben először, tizenöt évesen. Láttam, milyen szédítő magas­ra kúszik fel a beton, és meg­áll, pedig karcsú mint a nád. Megnéztem a szigorúan tizen­nyolc éven felülieknek való, pi­káns francia filmet, mert meg­nézhettem. Legjobban mégis az tűnt fel, milyen sokfélék az emberek, mennyire szedett-ve- dettek és mind tud építeni. Fa­lusi ács, pesti betonszerelő és ronda beszédű segédmunkás, csinos lányok és elegáns műsza­ki tisztviselők együtt. Senki nem parancsolt, csak dolgoztak. Olt éreztem először gázszagot; vastag csövekben vezették a gázt valahova a gyártelep szé­lén, magasan, azt is magasan. Mélység csak egy volt. a Duna lent a löszpart aljában, és mélynek tűnt a túlsó part is, az Alföld. Szinte furcsa volt, hogy a hatalmas folyó nem ömlik ki a síkságra. A szél mindennap telehordta a hajunkat homokkal, minden­nap megfürödtünk tetőtől talpig Sokat ettünk, a leves néha sűrű volt. mert nagyon nagy faze­kakban hordták, és nem győz­ték kevergetni az asszonyok. Sátorban aludtunk a Duna-par- ton, a lányok pedig nagy isko­laépületben, a sátortábor mel­lett. Esténként mindig szólt a zene, jó lemezeket raktak fel és időnként bemondták, melyek a legjobb brigádok. Én a harmadik hét végén tudtam meg, hogy 112 százalékot teljesített a bri­gádunk, hivatalosan is igazolta a táborparancsnok. Csodálkoz­tam ezen, mert sose mondják, mennyit kell dolgozni. A város nagy és szép. Az új házak szebbek, mint a régiek, az 52-esek. de üdítő az egész kép. Változatos forma, sokféle szín és mindenütt parkok. Va­lamennyi ház mellett park. Be­tonút, fasor, járda, ház, park: ez a sorrend. Sok a fa. Több­nyire fiatalok, újak, együtt nőttek a várossal. Az utcákon nyüzsgés, meg nyugalom. Van helye a nyüzsgésnek, nem kell tolongani. Igen sok a lány és a fiú, mind városiasán modem ruhában. A középkorú nők kö­zött feltűnően elegánsakat látni. „Itt jól keresnek a családok, mindenki dolgozik” — mondja egyik utitársam. Az üzletekben nézelődni kell, mint Pesten. Van mit látni: rengeteg áru, íz­léses elrendezésben, gyönyörű kirakatok. Állandóan épül a város több helyen is rakják össze a háza­kat, daruk forgolódnak előre­gyártott elemekkel. Ismerőssel találkoztam az ut­cán, egy faluban nőttünk fel. Asszony, gyerekei vannak és a szüleit is odavette magához. Az idős falusi emberek most egy dunaújvárosi ház harmadik emeletén élnek. Jól megvan a család, azt mondja a fiatal­asszony. Szeretik a várost. * A Kohász Étteremben ebédel­tünk. Megkérdeztem egy pin­cértől hány ilyen étterem talál­ható még Dunaújvárosban. Ket­tő — mondja. Elismerően bólint az ember. Modem elegancia, „matrózhús” és kétféle jó bor a kedvünkért, ki mit óhajt, hó­fehér vászonszalvéták a tányér mellett. Este zenét is adnak — gitárnál, divatos hangszerekkel. Az étteremmel szemben bár. Csak este nyit, de a zárt ajtó is sokat sejtet. Szép kidolgozású faajtó, rajta fekete, gótikus for­májú betűkkel: „Drink Bar”. * Országúinak, autósztrádának hat a város egyik szélén a szé­les beton, olyan kevés még ott a ház. Park sincs. Három to­ronyház emelkedik az égnek. Este mégis meghitt a hangulat, fényfüzérek húzódnak az út fö­lött, és a három épület renge­teg ablaka is csupa fény. Álltam az út szélén, zenét hallgattam. Iparitanuló-intézet és diákszálló az egyik torony­ház. s annak valamelyik felső emeletéről zongoraszó szűrődött le, szép klasszikus muzsika tisz­tán, erősen, az orsró nútra. SZABÓ JÓZSEF é

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents