Tolna Megyei Népújság, 1964. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-25 / 302. szám
HAZAFELE ' ■■■■■ 'íg* * * Egyedül vágyunk-e a világegyetemben ? Irta : Jossif Skolovsskij professsor9 a fizikai-matematikai tudományok doktora, a Sternberg Állami Csillagászati Intézet rádióasztronómiai osztályának vezetője CSÁNYI LÁSZLÓ: Táj és hasonlat Nyugtalan hasonlat a táj. a harangszó ezüstfonál, az éjjel ezüstje a csend, melyben a harang szava zeng s a csend bokrai közt lebeg valóság és a képzelet, míg tükrözi a tölgy magas törzse a kettős sugarat és repíti a hegyre fel, melyet szivárvány-szín emel. ‘ Való, de az emléke is, egyszerre él s emlékezik arra, hogy emlék volt, amely hangban, színben magára lel, s mindig más lesz, a pillanat sokszorozza létét s a nap. hónap, az év, évezredek, melyekkel együtt lélegez hasonlat csak és arra jó, igazabb legyen a való, hogy egy legyen árnyával is, s azzal is, aki áll csak itt... népkonyha 227 koronát, 30 kg zsírt, 7 kg sót, 1 kg borsot, 3U kg köménymagot, 2 mázsa babot, 100 fej káposztát, egy-egy zsák burgonyát és zöldségfélét, valamint 2 méter tűzifát kapott ajándékba. A pénzből 20 koronát „az első adófizetője a vármegyének: gróf Apponyi Géza, ki 43.435 korona 77 fillér adót fizet” — adott. (Tolna Vármegye.) 1914 karácsonyára a háború nyomta rá bélyegét. Gróf Apponyi Géza 1915-re megállapított adója 42 001 koronára csökkent, viszont a harctéren elhunyt szegénysorsú katonák árvái részére begyéit 11 270 korona 11 fillér. Az árvák számának szaporodására bőséges remény volt, hiszen Szerbiában „elkerülhetetlen volt, hogy a visszavonulás alkalmával emberben és anyagban érzékeny veszteséget ne szenvedjünk.” Az „aranyat — vasért” mozgalom gyűjtésénél Dombóvárott 35-en, Simontorr.yán 38-an, Szekszárdon 17-en, Bátaszéken 23-an adakoztak. Országos körözést rendeltek el Pápai János, párdi születésű 30 éves póttartalékos ellen, aki a 19. gyalogezredtől megszökött. (Tolna Vármegye és Közérdek.) 1924. „Beszélő számok.” Tolna vármegye központi választmánya e hó 22-én tartott ülésén állapította meg a nemzetgyűlési képviselőválasztók 1925-re érvényes névjegyzékét. Választó jogosultsága van ... az összlakosság mintegy harminchárom százalékának. A népkonyhára befutott 200 000 korona (pontosan 50 db újság ára), 65 kg köles, 70 kg bab, 5 kg árpakása, egy-egy zsák burgonya és zöldség, 15 kg hagyma és 1 db bográcsfedő. A szekszárdi fogházőri tanfolyamon az őrszemélyzet valamennyi tagja sikerrel vizsgázott fogházrendtartásból. (Tolna megyei Újság, keresztély politikai és társadalmi hetilap.) 1934 karácsonyán „A Szociális Misszió hólabda teát rendezett r szegényekért és menekültekért." Ugyanakkor a máriagyűdi kegyhely új köntöséhez „két hónap alatt közel 3—4 q ezüst és csaknem 2 kg arany gyűlt össze”. Az ünnepi számban már erős hangot kapott a sovinizmus. Simontsits Elemér valóságos belső titkos tanácsos, felsőházi tag így vezér- cikkezett| „A nemzet jövőjéért van a mai nemzedék. Értsük meg jól, nem önmagáért... Azért, hogy itt az ezeréves határok között megint és az idők végéig magyar nemzeti állam legyen. Hogy újra feltámadjon Szent István szétszaggatott birodalma.” Dr. Őrffy Imre országgyűlési képviselő szerint: „Vigyáznunk kell arra is, hogy értelmi középosztályunk anyagi és szellemi színvonalát megőrizzük, mert ez az egyetlen lehetőség a balkanizáló- dás elkerülésére.” Karácsonykor nagygyűlést tartott Szekszárdon az Emericane Szövetség és — ez az egyetlen 20 évvel később is élő probléma — deputáció indult a miniszterhez „a szekszárdi aszfalt kérdésében”. (Tolna megyei Újság.) 1944 karácsonyáról nem őriznek Tolna megyei újságokat a könyvtárak és levéltárak. A szovjet csapatok még éppen csak hogy felszabadították a megyét, a Dunántúlon és a fővárosban harcok tomboltak. 1954 már a közelmúlt. Más gondokról, új eseménvekről vall a nyomtatott betű. „Ünnepélyes tanácsüléseken emlékeztek még megyénk dolgozói ’ az Ideiglenes Nemzetgyűlés megalakulásának 10. évfordulójáról.” — „41 millió forintot osztottak munkaegységre a Tolna megyei termelőszövetkezetekben.” — Képes riport mutatta be a háború sokat sodródott áldozatainak életét: „Otthonra találtak megvénkben a székelyek.” (Tolnai Napló.) 1904 karácsonyi eseményeinek ’’írét pedig ezeken az oldalakon találja meg az olvasó ... Ordas Iván A Voszhod szovjet űrhajó repülése három utassal a fedélzetén, lehetővé tette az emberek űrbéli tartózkodásával kapcsolatos sok probléma megoldását. Az ember a távoli világok felé törekszik. De vajon vannak-e értelmes lények, civilizációk? Felvehető-e velük a kapcsolat? Ezekre a kérdésekre válaszol Skolovszkij professzor. Egyedül vagyunk-e a világegyetemben? Találhatók-e a világ- egyetem mélyében olyan bolygó- rendszerek, amelyeken élet van? Az antik időktől kezdve gyakorlatilag minden tudós és filozófus pozitív választ adott e kérdésekre. Másrészt az egyház és a haladás különféle ellenségei, határozottan felléptek azon elgondolással szemben, hogy számos benépesült világ lehetséges. Ám mind ez ideig ezen eszme híveinek fejtegetései merőben snekuíatív jellegűek voltak. A világegyetemre, méreteire, objektumainak természetére vonatkozó ismeretek színvonala egészen a legutóbbi időkig igen alacsony volt uhhoz, hogy határozott igent vagy nemet lehessen mondani. A helyzet most megváltozott. A legutóbbi néhány évtized, különösen az utolsó 10—15 év folyamán a csillagászat rohamos fejlődésen ment keresztül. Sikereit elsősorban a rokontudománv fizika eredményei segítették elő, .A csillagászati kutatások gyakorlatában alkalmazni kezdték a rádiófizika és az elektronika módszereit, amelyek szemünk láttára diákit iák át a csillagokról szóló ősi tudományt. A kozmikus objektumok természetére vonatkozó elméleti kutatásokban felhasználják a magfizika, a relativitás-elmélet, az elemi részecskék fizikájának vívmányait. Igen nagy fej- locdést értek el a csillagászati kutatások „klasszikus” módszerei is. A különböző országokban, köztük a Szovjetunióban naev és tökéletes teleszkópokat építettek, s felszerelték őket a távoli kozmikus objektumok felől jövő igen gyenge fénysugarak tanulmányozásához szükséges műszerekkel. Mindez oda vezetett, hogy ma már elég sokat tudunk a világ- egyetemről. Ez pedig lehetővé teszi, hogy tudományosán közelítsük meg a földöntúli civilizációk régi problémáját. A BOLYGÓRENDSZEREK LÉTE — REALITÁS A modern \ tudomány arra az igen fontos következtetésre jutott, hogy a világegyetemben rengeteg bolygórendszernek kell lennie, hogy a bolygórendszer nem egyedülálló jelenség (mint ahogy századunk első harmadában csaknem minden űrkutató tévesen tartotta), hanem törvényszerűség, így például a közelmúltban a megfigyelések óriási tömegének tüzetes elemzése alapján bebizonyosodott, hogy a hozzánk legközelebb eső egyik csillagnak, a híres „repülő Bernardának" láthatatlan holdja van. amely tömegét tekintve mindössze más- félszeresen múlja felül a Jupitert. Ezzel bobizonvosodott. hogv „galaktikai szomszédunk” körül óriásbolygó kering, mivel iiven kis tömegű, önálló fényű égitest nem létezhet. Ez a tény arról tanúskodik. hogy még a hozzánk* legközelebbi csillagok körül is lehetnek bolygórendszerek. De vaion számfthatunk-e arra, hogy élő szervezetek vannak e bolygókon? E kérdésbe a pozitív | válasz igen valószínűnek tűnik. A végleges válasz érdekében fon-' fry<5 ]enn^ to1'!í*s állapítani, hogy legalább a legprimitívebb formában van élet a Marson. Elég komoly, de mégis csak.közvetett érvek szólnak azon következtetés mellett, hogy a Marsnak van növényzete. ' Ámde csupán e bolygó felületén leszálló űrrakéta által végzett közvetlen biológiai kísérlet adhat egyértelmű feleletet arra a nagy kérdésre, hogy van-e élet a Marson. Az ilyen kísérlet az űrkutatások mai technikai színvonalán teljes mértékben lehetséges, és a legközelebbi esztendők folyamán kétségtelenül sor is kerül rá. Ha ez a kísérlet pozitív eredménnyel jár, akkor nagy valószínűséggel kimondható lesz, hogy a világ- egyetemben széleskörűen elterjedt az élet, mivel a természeti feltételek a Marsón rendkívül zordak: az atmoszférikus nyomás például csak egyötvenede a földi nyomásnak. Nem kétséges, hogy a galaktikában rengeteg olyan bolygó van, ahol a természeti feltételek sokkal kedvezőbbek az élet kifejlődéséhez, mint a MarEGYEDÜL VAGYUNK-E A VILÁGEGYETEMBEN? Megtörténhet-e, hogy valamely, erre megfelelő bolygón az élet sok százmillió év leforgása alatt fejlődve és tökéletesedve, végül is értelmessé válik? Ez történt a Fcldcrt... .Ám .(ermés^etpsgjp, nem. feltétlenül szükséges, hogy minden bolygón ilyen legyen az evolúció útja.' Ismereteink mai színvonalán nem' tudunk határozott választ adni erre az igen fontos kérdésre. Természetes azonban úgy vélni, hogy a Föld nem lehet egyedülálló jelenség a világegyetemben. S ha roppant nagy meny- nyiségű bolvgó van (méghozzá rajtuk az élet keletkezése igen valószínű), akkor logikus úgv vélni, hogy a bolygóknak legalábbis egy kis részén a feilődő élet valaha értelmessé válik. ígv hangsúlyoznunk kell még egy fontos piomentumot. Az emberiség életkora az élet földi evolúciójának ideiéhez képest elenyészően kicsi. Még ennél is rö- vidobb az emberiség technikai fejlődésének korszaka, amelyben mi élünk. Hiszen a tudomcányok fejlődése lényegében csupán körülbelül 400 évvél ezelőtt kezdődött el, s e fejlődés üteme állandóan növekszik. Ehhez még tegyük hozzá, hogy sok olyan csillag, amely körül bolygórendszer létére számíthatunk, a Napnál jóval idősebb. Am a földön kívüli civilizációik létét feltételezve elkerülhetetlenül arra a következtetésre kell jutnunk, hogv e civilizációlc többségének fejlettségi szintje, összehasonlíthatatlanul magasabb a miénknél, mivel a földi civilizáció még csak csecsemőkorát éli. A Földön kívüli civilizációkkal való kapcsolatok megteremtésének problémáját elemezve, mindig szem előtt kell tartanunk, hogy e civilizációk technikai fejlettségének szintje esetleg rendkívül magas. Abhoz azonban, hogv legalább általános elképzeléseink legyenek erről a színvonalról, tanulmányozni kell a mi földi civilizációnk fejlődésének lehetséges útjait. Iti a csillagászok és a fizikusok segítségére kell sietniök a humán tudományok képviselőinek, elsősorban a szociológusoknak. A földi civilizáció technikai színvonalának fejlődéséről több ezer évvel előre, akár csak a legáltalánosabb prognózist is megadni bizony nem könnyű feladat. A FÖLDÖN KÍVÜLI CIVILIZÁCIÓK KÖZTI KAPCSOLATOK MEGTEREMTÉSÉNEK ÚTJAI A Földön kívüli civilizációkkal való kapcsolatok felvétele azon óriási jelentőségén kívül, amely- lyel pusztán a megismerés területén bírna, feltehetőleg lehetővé tenné számunkra, hogy pontos információt kapjunk a világegyetem anyagának természetéről. Ez további hatalmas lökést adna civilizációnk fejlődésének. A Földön kívüli civilizációkkal való érintkezés felvételeinek útjairól szólva a legnagyobb távlatokat a tőlük származó rádiójelzések felfogásának megkísérlése jelenti. A rádiófizika és a rádióasztronómia fejlődése már ma olyan színvonalat ért el, hogy felfogható rádiójelzést több tíac fényévnyi távolságba lehet küldeni. E hatósugár keretei között már több száz csillagot találunk« A következő tíz esztendő folyamán a „hírközlés távolságát” több száz fényévre kiterjeszthetjük. E rádiójelzések hatósugarában már körülbelül egymillió csillag lesz. Igen valószínű, hogy olyanok is akadhatnak közöttük, amelyek körül értelmes lények által benépesített bolygók keringenek. Másrészt a mesterséges eredetű kozmikus rádiójelzések rendszeres kutatása (köztük olyanok is lehetnek, amelyeket a rádióasztro- nómusok már ismernek és természetes eredetűeknek tekintenek) Földön kívüli civilizációk felfedezéséhez vezethet még akkor is, ha e civilizációkat jóval nagyobb távolság választja el tőlünk, mivel e piv ilzációk technikai jelentőségei lényegesen felülmúlhatják a miénket. Nagy jelentőségű azon hullámhosszak skálájának helyes megválasztása, amelyeken e kutatásokat tervszerűen végezni kell« Leginkább a centiméteres és a deciméteres hullámsorokon várhatók jeladások: dmellett a különféle fajta természetes zavarok itt lesznek a legkisebbek. A jövő csillagközi összeköttetésének szempontjából óriási jelentőségű a keresés átgondolt rendszere, a hívójelek jellege, s végül az a nyelv« amelyen az információt kell továbbítani. Bármilyen meglepő, már most is vannak igen érdekes tudományos kutatások, amelyek a kibernetika és a matematikalogika általános elvei alapján kutatják e probléma megoldásának útjait. Mi csupán a Földön kívüli civilizációkkal való kapcsolatok megteremtésének egyik módszerét, a speciális rádiójelzések vételét, s a jövőben történő küldését vizsgáltuk. Elvben a kapcsolatok más fajtái is lehetségesek. Sokat vitatták például azt a kér.dést, hogy a jövőben erre a célra felhasználják az újtípusú rakétákat, például a fotonrakétákat. A rakéták kétségtelenül a bolygóközi repülések nagyszerű eszközei. A legutóbbi években a Földön kívüli civilizációkkal való kapcsolatok megteremtésének problémája komoly tudományos kutatások tárgya lett. Eddig már több mint száz olyan munkát tettek közzé, amely e probléma különféle aspektusait elemzi. Meg kell azonban értenünk, hogy ez ,a probléma Igen nehéz, s a tudósok aligha érnek el hamarosan ezen a téren pozitív eredményeket. Ennek ellenére a tervszerű és rendszeres kutatásokat cavre növekvő intenzitással folytatják és folytatni is kell. Csakis így oldódhat’ meg az emberiség előtt álló legnagyobb problémák egyike, i
