Tolna Megyei Népújság, 1964. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-03 / 283. szám

1964. december 3. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Á gyönki szerszámkészítők I A kis műhely fiatalig----------------------------— kétéves. d e már ismerik szerte az ország­ban a faipari szakemberek. Erről tanúskodik az a több tucatnyi megrendelés, amit Brandhuber Géza, a Gyönki Épületkarban­tartó Ktsz elnöke vesz elő a fiók­jából. Budapesti, soproni, szegedi, komlói, veszprémi vállalatok, szö­vetkezetek — és talán fel sem le­hetne sorolni, hogy még hány helyről — kérik a kis kollektívát, hogy minél előbb készítsék el a számukra nélkülözhetetlen faipa­ri gépszerszámokat. Természetesen, a „rangsorban” az elsők magának a gyönki szö­vetkezetnek az igényei. Mert itt is szükség van különféle szerszá­mokra, kisgépekre. Belföldre bú­torokat, exportra pedig vállfát ké­szítenek az asztalosrészlegben. Hogyan is kezdődött? ... — Két évvel ezelőtt ágynemű­tartókra kaptunk megrendelést a BŰTORÉRT-től. Megszerveztük a munkát, anyagot kaptunk eleget. Csak egyetlen akadálya volt a gyártásnak, az egyik alkatrész­hez, a piskóta alakú léchez seho­gyan sem tudtunk marószerszá­mot beszerezni. Az ügyes asztalos megcsinálja ezt az alkatrészt a szokásos szerszámokkal, kifaragni mindent lehet, de a sorozatgyár­táshoz gép, a gépre speciális marószerszám kell. Bejártuk a fél országot és sehol sem vállal­ták az elkészítését. Végül egy szerszámüzemet találtunk, ahol egyéves határidőre vállalták vol­na. Márpedig a szállítási szerző­dést megkötöttük, az ágynemű­tartókat határidőre le kellett szál­lítani, különben kötbért, fizetünk. I Fülébe jutott a dol°e I------------------------------ Süveges s zakinak, akit nemrég vettünk fel a lakatosműhelybe. Azt mondta, hogy ő megcsinálja a szerszámot, csak anyagot szerezzünk hozzá, K—1-es szerszámacélt. Pár nap múlva beszereztük, és alig telt el egy hét, készen volt a marókés. — Sok üzemben megfordultam — mondja Süveges Károly —, és régi tapasztalat, hogy aki sokfele jár, sokat tanul. Én többek közt megtanultam a szerszámkészítést is. Most a szövetkezet látja hasz­nát, mert nem kellett különleges találékonyság ahhoz, hogyha Brandhuber elvtársék hetekig hiába szaladgáltak szerszám után, akkor a faipari gépszerszám hiánycikk. Akkor arra másoknak is szükségük van. Miért ne segí­tenénk mi is ezeket az igényeket kielégíteni? Ma öten dolgoznak a szerszám­műhelyben. A megrendelő meg­adja a rajzot, vagy egy egyszerű skiccet, hogy mire van szüksége, itt pedig elkészítik. Persze nem minden esetben a megrendelő rajza szerint, mert előfordul, hogy a találékony gyönkiek jobb meg­oldást ajánlanak. És viszi a posta az idommarókat, koszorúmarókat, horonymarókat a szélrózsa min­den irányába. Süveges Károly, a műhely ve­zetője most éppen egy körfűrészt méreget. — Ha ezzel vágják a farost­lemezt, vagy a pozdorj alapot, pár óra alatt tönkremegy. Mi néhány kemónyfém-lapkát forrasztunk a fogak közé, ezáltal tartós lesz. Most éppen a Budapesti Műbútor­asztalos Ktsz és a Békéscsabai Faipari Ktsz rendelt tőlünk ilyen keményfém-lapkás fűrészt. Be is rendezkedünk hozzá. Itt van ez a korong, bronzba ágyazott gyé- mántporral van bevonva. Ezzel köszörüljük majd a keményfém- lapkákat. 1 Előkerül Turnusváltás a lengyelt szakiskolában A lengyeli mezőgazdasági szak­iskolában szakmunkássá nevelik a termelőszövetkezetekbe leszer­ződött parasztfiatalokat. Most csaknem száz termelőszövetkezeti zöldségtermesztőnek, szarvasmar­ha- és baromfitenyésztőnek ké­szülő fiatal fejezte be az idei tan­év első turnusának I., illetve II. osztályát. Helyükbe bevonulnak a festői környezetű iskolába a második turnus első és második osztályos hallgatói. A lengyeli szakiskolában műkö­dik hazánk egyetlen méhészeti szakiskolája is. Az ország min­den tájáról részt vevő 39 méhész­tanuló fejezte be az első osztályt, s most megkezdi második osztá­lyos tanulmányát és gyakorlatát. Február, végén ér véget 94 Tolna és Baranya megyei termelőszö­vetkezeti fiatal öthónapos szántó­földi növénytermesztő-, gépész­oktatása is a bentlakásos inté­zetben. Korszerű pocokirtás Sok a mezei pocok, Örömmel hallja veszély. A fején sil- s rengeteg kárt esi- például az ember, les sapka, kezében nál. Azt mondja egy hogy kicsik, nagyok egy kilós zacskóban is.: erősöm Bonyhá- egyaránt hozzákezd- méreg, s egy evő­dön, hogy a lucerna- lek a mérgezéshez. S kanál. Ballag, lépeget, földek olyan képet milyen ütemben! A az útárok mentén, s mutatnak, mintha tűz minap utaztunk a 6- időnként egy-egy ka- legelt volna végig os úton. Az árokpart nál mételyt önt a rajtuk. És nem túloz, tele lyukakkal, a nap- meglátott egérotthon- mert valóban renge- sütéses melegebb he- ba. Csodálatos lehet teg veszélyt jelent a lyeken, szinte napoz- az eredmény, mezei egerek elsza- nak a férgek, mintha porodása. Tudják ezt szezon végi üdülésü- az illetékesek is, s el- két töltenék. Ám kö- rendelték a kártevők zelít a rém, a minden irtását. pocok végét jelentő Közben két rakéta száguld a távoli boly­gó, a Mars felé ... sz. i. egy újabb szer­szám. Mint ki­derül, faipari sorozatfúróhoz ké­szül. A gyár tokmány nélkül szállította le a sorozatfúrókat több üzemnek szövetkezetnek. A gyönkiek a Szikra Ktsz-nél látták az új gépet, amibe ott úgy kellett beforrasztani a fúrókat. Vállal­koztak rá, hogy majd itt, Gyön­kön elkészítik a tokmányokat, amelyeknél egy mozdulattal le­het cserélni a fúrót — Persze, nem vagyunk meg­elégedve azzal, amit csinálunk — mondja a részlegvezető, többre is képesek lennénk. De ehhez el­kelne még néhány gép. Talán majd a jövő évben ezeket is meg­kapjuk. J. J. SZÁNKÓVÁSÁR Török erődöt és tárnak fel Xz egykori muzulmán-erőd: Jeni Palánk — magyarul Új Pa­lánk — és a török hódoltság alatt elpusztított Été magyar mezővá­ros feltárását kezdik meg a ré­gészek jövőre Tolna megyében. A földben rejlő emlékekre a szántásokból felszínre került gaz­dag leletek hívták fel a múzeumi kutatók figyelmét. A részletes feltárást gondosan előkészítik: a helyszínről mérnö- I ki térképeket rajzoltak, a tavasz-1 egy holt várost Tolnában szál pedig légifelvételeket készí­tenek a lelőhely pontosabb kije­lölésére. A szekszárdi múzeum távlati tervében szerepel a város kör­nyékén elpusztult hajlani ma­gyar falvak felkutatása és marad­ványaik feltárása is. A török hódítás előtt ugyanis, ezen a vi­déken a jelenleginél jóval több falu volt, de nevüket ma már csak a dűlők elnevezése őrzi. !■■■ ■mmmi ii■»■■ni■■■■!!■!■■■ ■■!■■!ii>TTni!«r»riy „Légy üdvözölve Tolna büsz­kesége, S engedd, hogy én is, Tolna hű fia, Hazánk első adózó nemesé­nek Fürtéi közé egy tölgygalyat kötözzek.” Építik a kesztyűgyárat Dombóváron a lakosság támoga­tásával hozzáfog­tak a több mint kétszáz munkást foglalkoztató kesztyűgyár épí­téséhez. A köz­ségi tanács a tár­sadalmi munkára jelentkezett dol­gozókat úgy osztot­ta el, hogy az építkezésen folya­matos legyen a munka. Az üzem­csarnok felmenő falazását már el­készítették. Fel­vételünk a társa­dalmi munkásod egy csoportját mutatja a szociá­lis épületek fala­zása közben. A kesztyűgyárat az új év első heteiben adják át a szerelőiparosoknak és a nyár elején már meg­kezdhetik az üzemben a munkát. A százhuszonöt éves Szedres Tolna megye nem is egy köz- Bezerédj István, az „első adó- telkét a tanító használhatta, de sége sok évszázados. Van olyan, zó nemes” Szedres alapításakor köteles volt faiskolát fenntartani, amelyik évezredes múltra tekint már megye-, sőt országszerte hí- Ennek jövedelme őt illette, de vissza, egyik-másik helyén pedig rés ember volt. 1838-ban lemon- Bezerédj kikötötte, hogy évente már a történelem előtti ember lőtt medinai jobbágyainak ura- a legjobb diákok között hat ne- lába taposott Szedres nem ilyen, sági kilencedéről: „A medinai mes gyümölcsfát, hat diófát és Születésének az idén van ötne- jobbágyainknak könnyebbséget ötven szederfát kell kiosztani. A gyedszázados évfordulója. Alapi- szerezni, egyszersmind a földnek politechnikai oktatás ősének te- tójának bronz mellszobra ott áll jobb művelését előmozdítani.” kinthető az az előírása, hogy az a régi megyeháza klasszikus szép- Később felszabadította kakasdi iskolában zöldséges- és virágos- ségű épülete előtt, őt magát pe- jobbágyait: kertet létesítsenek, mert így a dig igy ünnepelte akkoriban Ga- gyéreitek időben megkedvelik a ray János, a költő: „Minden előszámlált és szerző- kertészkedést. dő jobbágyaimnak örökösen át- Szederfa-ültetési kötelezettsé- engedett úrbéri tartozások, szol- gaf írt elő 1846-ban is, amikor a gálatok, s adózásoktól ^ tehát... községháza telkét adományozta. örökösim nevében is, és mos- Még ebben az évben felépült a tantul fogva. minden időre el- katolikus templom, egy esz en- állok, azoktól szerződő joboa- jövel később pedig a protestán­saimat (melly nevezet alatt a sok imaháza. 1854-ben a falunak zselléreket is erlern), közösen m^r 130, 1884-ben 20Ö háza volt. s , egyenként, nemkülönben ^ szedertelepítés nem volt hi- utodikat örökre felmen- ábavaló. Bezerédj előbb olasz, tem, feloldom s feloldottaknak majd német művezetőt hozatott ünnepélyesen nyilatkoztatom. as béresgyerekekből betanított munkásokkal dolgozta fel a se- Ez a haladó szellemű, korát lyemgubókat Hidja-pusztán. megelőzőén gondolkodó földesúr 1854-ben 7726 font gubóból 634 az új termelési módszerek — ígv font selymet nyertek, aminek a gróf Széchenyi István által bécsi fontonként 16—26 forint felkarolt selyernhernvó-tenyésztés volt az ára. A kis üzem. Beze- — iránt is érdeklődött. Apáthi rédj 1856-ban bekövetkezett ha- birtokából kiszakított egy részt iáia után is működött. A sslvem- és itt a parasztokkal nekik rend- szálat Bécsben értékesítették, de kívül előnyös örökbérleti szerző- mintegy évi negyven kilót helv- űést kötött. Megegyeztek, hogy ben is feldolgoztak ruhaanyaggá, amíg az új falu a huszonöt há- zsebkendőkké és nyakkendőkké, zat el nem éri, a földesúr nevezi ^ kész anyagot azonban szintén ki a községi bírót, akit később Bécsben festették. Deák Ferenc szabadon választanak, ötven ház- minden évben féltucat selyem­nél helyet ígért az iskolának és kendőt kapott innen. A hidjai lizenötezer téglát a tanítólakhoz, Flyern az első párizsi vdágki- száz háznál pedig templomhelyet, állításon díjat nyert, 1068-ban három hold földet a papnak és pedig kiérdemelte a magyar kor- narmincötezer téglát a templom mány 500 arpnVas jutalmát. A és plébánia építéséhez. Az első seiyemüzem Bezerédj második •’T Ef“*? feleségének halálakor. 1883-ban Benedek Istvánnal, aki így az u] ‘ község — Szedres — első polgára me£ létezett, volt. A telepítés sikerült és a A százhuszonöt éves Szedres falu szépen fejlődött. Bezerédj tehát egy felvilágosodott földes­tartotta szavát. 1845-ben már is- úrnak, a selyemnek és a névadó kólát alapított a katolikusoknak szederfáknak köszönheti létre- és egy közöset a reformátusaknak jöttét. és evangélikusoknak. Az iskola q. L

Next

/
Thumbnails
Contents