Tolna Megyei Népújság, 1964. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-24 / 301. szám

ÍOLVA MEGYEI NEPÜJSÄG 1964. december 24. Véres december EZEKBEN A NAPOKBAN KOCSETKOV ALHADNAGY PARANCSOT KAP. JHENNÁT GARDISTAVAL A 317-ES MAGAS­LATON RENDEZKEDJÉK BE VÉDELEMRE. AMINT TUDOK ERŐSÍTÉST KÜLDÖK. AD­OKÍ IS TARTSANAK KI AMEDDIG CSAK LEHET. Nemzeti történelmünk viharos évszázadai a szabadságért és tár­sadalmi haladásért küzdő tragi­kus hősök hosszú sorának nagy­szerű példamutatásával tanítanak bennünket ma is tiszta emberség­re. A fényes és véres lapok sorá­ban külön figyelmet érdemel a 20 esztendővel ezelőtti december. Véres ez a december, hazánk ki­váló fiai hullottak el akkor az ádáz küzdelemben. De az ő halá­luk nem régivágású tragédia im­már, mert az ügy, amiért életüket áldozták — győzött. Húsz évvel ezelőtt, december 9- én végezték ki Kiss János altá­bornagyot, Nagy Jenő ezredest és Tarcsay Vilmos századost, a kato­nai ellenállási vonal szervezőit. Gyilkosaik azt hitték, hogy gaz­tettükkel „példát statuálnak”. Ehelyett örök időkre a gyalázat bélyegét ütötték a saját homlo­kukra. 1944. december 24-én, a szeretet ünnepén, minden tisztességet megcsúfolva, Dachauhan gyilkol­ták meg Kulich Gyulát, a kom­munista ifjúsági mozgalom egyik vezetőjét. Csupaszív ember volt ő, bátor és harcos kommunista, ezer meg ezer ifjúmunkás szeretett példaképe, a modem humanizmus feledhetetlen alakjai között is a jelesek egyike. Ugyanezen a napon véres sor­tűz dördült el Sopronkőhidán. A hírhedt fegyház udvarán négy embert állítottak a falhoz a nyi­las pribékek. Mind a négyen tán­toríthatatlan hívei voltak a ma­gyar szabadságnak. Bátran haltak meg, szemükből a megvetés tüze lövelt a velük szemben álló fegy­veres hóhérokra. Ök akkor vonul, tak be mindörökre a nemzeti pantheonba. Bajcsy-Zsilinszky Endre volt az egyik áldozatuk. Bajcsy-Zsilinsz­ky, a Függetlenségi Front egyik vezéralakja volt. Messziről jött — képletesen szólva — de megérke­-RAT3Z : zett és szilárd maradt élete utolsó pillanatáig. Három sorstársa — csupa ifjú ember — kommunista volt. Pesti Barnabás a háború idején jött haza Franciaországból. Fizikai munkát végzett az egyik gyárban, részt vett a németellenes föld alatti mozgalomban és hama­rosan a Kommunista Ifjúsági Szövetség kiváló harcosa lett. Le­bukása után állati szadizmussal vallatták. Nem vallott, a nevét sem árulta el. Fogsága idején lelket öntött társaiba. Utolsó per­céig mosolygott. Pataki István a vasas-ifjúmunkások vezetői közé tartozott. Ö indította meg a va­sas-ifik között a szervezkedést a fegyveres ellenállásra. Megrendí- tően emberi búcsúlevelében az öntudatos harcos keménységével fejezte ki hitét. Édesapjától és édesanyjától így búcsúzott: „Ha­lálra ítéltek. Utolsó gondolatom Ti vagytok... Anyám, ne sírj! Sok keserű órát okoztam neked, de most bocsáss meg és gondolj szeretettel fiadra, aki úgy vágyott a szeretétre... Apám, öreg fiú, tudom, nagyon szerettél és fáj Neked, hogy elmegyek. Vigasztal­jon az a tudat, hogy olyan csa­ládod van. amelyért érdemes élni és dolgozni... Azt érzem, közie­tek vagyok és beszélgetünk...” Kreutz Róbert, a harmadik vér­tanú — éveken át küzdött a va­sas-ifjúsági mozgalomban. Kor­társai a következőket jegyezték fel róla még 1945 végén: „A né­metek bejövetele után utasítást kapott fegyverek szerzésére. Az utolsó beszámoló, amelyet a moz­galom vezetőségének tartott, már szépszámú fegyverről szólt. Hogy honnan szerezte, arról a beszá­moló nem beszélt, de bizonyos, hogy jó néhány német és nyilas harapott a fűbe, amikor elvették tőle. Nem voltak tágyszívűek a magyar nép ellenségeivel szem­ben. És amikor elfogta őket a defenzív-osztály, nem sokat teke­tóriáztak velük. Ha egy magyar munkásnál fegyvert találtak, az t már elég bizonyíték volt arra, ► hogy az illető a szabadság híve , volt. Ezért pedig akkor halál »járt.”" r Pesti Barnabás, Pataki István ►és Kreutz Róbert — együtt dol­♦ gozott. Nem féltették ragyogó ifjú ^életüket. Petőfi szavaival élve ♦volt elvük és hitük. Tudatosan Jéltek, hősként haltak meg. Két ♦ évtizede immár, hogy nemes szí­jvük megszűnt dobogni. A buda­pesti Kerepesi temetőben a ma­♦ gyar munkásmozgalom nagy ha- ►■cttainak pantheonjában alusszák ►örök álmukat. A hálás magyar Iifjúság temette el ott őket. De ►csak azt. ami múlandó volt ben­nük. Példamutatásuk él, tettük ►az egész felszabadult nép dicső­sége ... £ A véres december elmúlt, elte- ►mette az idők hava. Tavasz kö­vetkezett azonban s új élet fakadt Ja kiöntött vérből. Ez az új élet ►Pedig a végtelen fejlődés útján J menetel feltartóztathatatlanul... . Fordította: BABA MIHÁLY „ 32. — Ötös találatod van? — kér­dezte egyik kollégája. — Sokkal több. A lottó csak egyetlen milliócskát hozhat, én meg rögtön nyolcat találtam. Kryzewski őrnagy másnap reg­gel Zienkiewicz ezredesnél jelent­kezett. Az ezredes meghallgatta az őrnagy jelentését, és feltétel nélkül jóváhagyta további ter­vét. — Igaza van, őrnagy úr — mondta —, így lesz a legjobb. Nagyon óvatosan kell dolgozni. Ma a miniszterhez megyek, és elmondom neki a maga felfedezé­sét. Biztos megörvendeztetem ve­le, mert a külkerből naponként telefonálnak neki szemrehányóan és követelőzőn, hogy mi semmit sem csinálunk. Én is kikaptam néhányszor az öregtől. Nos, gra­tulálok magának. Ugyanezen a napon az őrnagy meglátogatta az ügyészt. A szoká­sos kérdésére, hogy mi újság; el­mondott egy-egy új viccet, aztán megkérdezte: — Nincs valami érdekes mun­kád? Szívesen foglalkoznék most valamivel. — A guta megüti az embert, ha veled dolgozik. Nyögd ki már végre, hogy mi van a csekkügy­ben. — Ó, azt már befejeztem, Ka- linkowski ül. Minden rendben. — És mi van a „sápadt Nikó- val”? — Köszönöm, megvan, egészsé­ges. Tegnap a Palladium moziban volt, a Gavallérok szövetsége cí­mű filmet nézte meg. Láttad ezt a filmet? Érdemes megnézni. Jó kis komédia. Szeretem a száraz angol humort. — Viszont, én nem szeretem a te humorodat. Tudod, hogy ki a „sápadt Niko” és nem tartózta­tod le? Mi van a csekkel? — Ügy gondolom, hogy a „sá­padt Niko” jól elrejtette, és az égvilágon nincs semmi baja. Az ügyész még kérdezősködött, puhatolódzott, de az őrnagy to­vábbra is kitérő válaszokat adott. Végül azt javasolta: ■— Tudod, ezután a Kalinkowski- ügy után nem ártana egy kicsit kirúgni a hámból. Mondjuk a legközelebbi szombaton, elmehet­nénk víkendezni. Zienkiewicz ez­redes a belügyből megígérte, hogy kölcsönadja a kocsiját. Leszalad­nánk Sziléziába. De nem a fekete, füstös Sziléziába, melyet mind­nyájan ismerünk, hanem a szép, zöld festői Sziléziába. Megnéz­nénk a Pszczyni Palotában Len­gyelország legnagyobb kínai por­celán- és vázagyűjteményét. Az­tán fürdés Wislo-ban. Útközben érinthetjük Zywiecet, ahol a leg­jobb sört mérik Lengyelország­ban. Majd megismeritek ezt a nek­tárt! Rögtön, munka után indul­nánk, két óra tájban. Ha akarod, értetek jövök. Rendben van? abba! A parkírozó helyen várok a tejcsárda előtt. — Ez a Stach megőrült! mondta az ügyész titkárnőjének. — Azt gondolja, hogy mi itt az ügyészségen semmit sem csiná­lunk és munkaidő alatt kirán­dulhatunk. Ugyancsak csodálkozott az ügyész és titkárnője is, amikor néhány perccel később, a főnök titkárnője telefonon közölte ve­lük: a vajdasági ügyészség veze­tője szombaton tizenegy órától A hideg, csúnya, esős augusztus egy nap hirtelen rádöbbent, hogy ő az esztendő legforróbb hónapja, mert Varsó felől egyetlen éjsza­kán elfújták a szelek a sötét fel­hőket; kora reggeltől minden napfényben sütkérezett. Másnap már olyan meleg volt, hogy a trolibuszok hatalmas kerekei nyo­mot hagytak a megolvadt aszfal­ton. Pénteken Krzyzewski őrnagy kora reggel telefonéit az ügyész­ségre: ne feledkezzenek meg a kirándulásról. — Tudod, Jerzy, olyan hőség van, jobb, ha korábban indulunk. Tizenegy órakor megyek értetek. — Micsoda ötlet! Hiszen mi szombaton is két óráig dolgozunk. — Holnap korábban hagyjátok engedélyezi az eltávozást. Amikor másnap Halinka Jerzy Kurral együtt kiment a bíróság épülete elé, egy vadonatúj, zöld „Volga” várt rájuk. Az őrnagy mellett egy ismeretlen férfi állt. — Ismerkedjetek meg! A bará­tom, Durko kapitány. Wilska üdvözölte a civilruhás kapitányt. Amikor kezet nyújtott neki, azonnal megismerte. Nem egyszer látta, mint szakembert autóbalesetek ügyében. Azt is tudta, hogy Durko a rendőrségen a „speciális ügyek tiszt”-je funk­cióját is betölti. A kapitány a volán mögé ült. Wilska pedig mellé. Az őrnagy és az ügyész hátul helyezkedett el kényelmesen. (Folytatjuk) SOK SZERENCSÉT 1 VISZONTLÁTÁSRA KOCSETKOV ELVTÁRS / JORZY EDIGEY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents