Tolna Megyei Népújság, 1964. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-24 / 301. szám

r? f r "■.zárd 1 lyvtár 1 Uo3. TOLNA MEG: JC VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK NÉPÚJSÁG A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIV. évfolyam, 301. szám. ARA: 60 FILLER. Csütörtök, 1964. december 24. Szekszárd fejlődésének terve 3. o. Rádiómelléklet 5. o. Vihar és földrengés az Egyesült Államokban 8. o. 1 J es a háztáji Néhány évvel ezelőtt az egyik termelőszövetkezet igazgatósági ülésén élénk vita folyt a háztáji gazdálkodás szerepéről. Egyesek úgy vélekedtek: csökkenteni kell a háztáji gazdaságok termelési te­vékenységét, mások viszont ennek az ellenkezőjét vallották: gyara­pítsa minden család a maga te­hetsége szerint a házkörüli gazda­ságát. Az előbbiek azzal érveltek, hogy hovatovább a tsz-gazdák kö­zül többen azért nem dolgoznak teljes erővel a közösben, mert túl­ságosan leköti őket a háztáji; az utóbbiak pedig azt hirdették: nem csökkenteni, hanem növelni kell azt a jövedelmet, amely az egyes családoknál a háztájiból szárma­zik. Az elnök hozzászólásában nem külön, egymástól szétválaszt­va kezelte a közös és a háztáji gazdaságot, hanem a kettőt egy­séges gazdálkodási tevékenység­nek tekintette. Ilyen felfogásban folytatódott tovább a vita, s en­nek köszönhető, hogy ebben a termelőszövetkezetben a gazdál­kodási tevékenység e két ágazata nem mint egymással ellentétes, hanem egymást kiegészítő egész­ként fejlődik. Bizonyára napjainkban is szá­mos termelőszövetkezetben fo­lyik ilyen, vagy ehhez hasonló vita. A dolog lényegét tehát min­denképpen érdemes egy kicsit mé­lyebben is vizsgálni. A termelőszövetkezeti gazdasá­gok termelési tevékenysége két­ségtelenül sokat erősödött az utóbbi években. Ezt jól bizonyít­ják a növekvő hozamok mind a növénytermesztésben, mind az ál­lattartásban. De az is tény, hogy a közös gazdaságok termelése még nem fedezi minden termék­ből a népgazdaság szükségleteit. Tavaly és az idén a háztáji gaz­daságokból került ki a baromfi­félék, a tojás, a tej, a hízott ser­tés jelentős része. A teljes átállás a kisparcellás gazdálkodásról nagyüzemire nem megy egyik év­ről a másikra. Hosszabb folya­mat, amelynek fejlődési ütemét állandóan egyeztetni kell a nép­gazdaság teherbíró képességével. A közös gazdaságokban tehát még nincs kellő mértékű nagyüzemi bázis, viszont mindenütt meg van­nak részben, vagy egészben a ház körüli gazdasági épületek, ame­lyeknek továbbra is fontos szere­pet kell betölteniük a mezőgaz­dasági termelésben. Ha a jelen­leg háztáji gazdaságokban lévő tehénállománynak nagyüzemi fé­rőhelyet akarnának építeni, akkor erre országosan több mint 10 mil­liárd forintot kellene költeni. Mindebből következik, hogy a szarvasmarha-tenyésztés fenntar­tásában és fejlesztésében még a következő években is jelentős sze­repük lesz a háztáji gazdaságok­nak. Ismeretes az az erőfeszítés, amellyel évek óta törekszünk a baromfihús és a tojástermelés növelésére. A ház körüli gazdasá­gokra még nagyon hosszú ideig fontos szerep hárul a baromfi­tartásból eredő termékek előállí­tásában. Hivatalos statisztikai fel­mérések szerint 1963-ban az or­szágban az állattartásra alkal­mas falusi udvaroknak csaknem a fele — kereken egymillió — üresen állt. Gondoljuk csak meg: egymillió udvar és háztáji gazda­sági épület üresen! Elképzelhető hogy mindegyikben nem lehet tehenet, vagy sertést tartani, de baromfifélék felnevelésére bizo­nyára alkalmas valamennyi. Né­melyikben felnevelhető 80—100, a másikban 20—30 aprójószág. Ha udvaronként átlagosan felnevel­tek volna 40—50 baromfit, ez már 40—50 millió darab csirke, kacsa, vagy liba. Ez pedig min­denképpen számottevő mennyiség. Sorolhatnánk még tovább a háztáji gazdaságokból kerül ki. fontosságát. Hiszen kell a népgaz­daságnak az a tej, hízott sertés, házi kertben megtermelt gyü­mölcs és főzelékféle, amely jelen­leg és a következő időszakban a háztáji gazdaságból kerül ki. Még akkor is, ha egyik másik esetben ezek a termékek nem pi­acra kerülnek, hanem a család szükségletét fedezik. Az ilyen családok ugyanis már kevésbé je­lentkeznek a piacon mint vá­sárlók, s a család életszínvonalá­nak alakulásában is kedvező sze­repet játszik a saját termelés és fogyasztás, mert a közösből szár­mazó jövedelmüket egyéb célokra fordíthatják. Többen és gyakran tévednek abban, hogy háztáji gazdaság alatt csupán a tsz-tagoknak ki­mért fél, vagy egy hold kukori­cát értik, noha csak a háztáji gaz­daságnak egyik — bár kétségte­lenül nagyon fontos része. És ahogyan nem lehet ezeket a ki­parcellázott kukoricaföldeket a közös gazdaságtól függetlenül szemlélni, ugyanúgy nem lehet külön kezelni és szembeállítani a közös és háztáji tevékenységet sem. Statisztikai felmérések iga­zolják: 1961. óta hazánk terme­lőszövetkezeteiben egyaránt nö­vekszik a tagság közösből és ház­tájiból származó jövedelme. A té­nyek igazolják: a háztáji gazdál­kodásnak egyaránt szerepe van a még gyenge és a már megerő­södött közös gazdaságokban ak­kor, ha a háztáji tevékenység nem ellentétes a közössel, nem gyen­gíti, hanem segíti annak fejlődé­sét. Most, a tervezések idején min­den termelőszövetkezet sokat te­het azért, hogy megfelelően össze­hangolja a szövetkezetben élő és dolgozó családok e kétféle gazdál­kodási tevékenységét. Az a ter­melőszövetkezet cselekszik helye­sen, amelynek gazdálkodási ter­vében a közös fejlesztésével együtt megfelelő helyet kap a háztáji megtervezése is. Horváth László Szovjet kormánynyilatkozat a háborús bűntettek elévülésének kérdéséről A szovjet kormány nyilatko­zatot adott ki a Német Szövetségi Köztársaság kormányának azzal az elhatározásával kapcsolatban, hogy 1965. májusától kezdődően „elévülés miatt” beszünteti a náci háborús bűnösök bírósági felelős­ségre vonását. A szovjet kormánynyilatkozat megállapítja, hogy azok az érvek, amelyekkel a bonni kormány fenti elhatározását alátámasztani pró­bálja, „nélkülöznek mindennemű politikai, jogi, vagy erkölcsi ala­pot”. A nyugatnémet kormány döntése, amely tulajdonképpen azt jelenti, hogy mentesíti a bün­tetés alól a fasiszta gyilkosokat, mindenütt — Nyugat-Németor- szágban is — mély felháborodást keltett a becsületes emberekben. A jó érzésű emberek a bonni kor­mány szóban forgó lépését teljes joggal úgy tekintik, hogy az meg­csúfolja annak a sok millió em­bernek az emlékét, akik az elmúlt háború idején a hitlerizmus véres gaztetteinek áldozataivá váltak. Ugyanakkor a nyugatnémet kor­mány döntése felbátorítja a re- vansvágyó elemeket — húzza alá a szovjet kormánynyilatkozat, majd így folytatja: — A Németországra vonatkozó ismert egyezmények nemcsak azt szögezték le, hogy milyen kötele­zettségek hárulnak a négy nagy­hatalomra, a náci háborús bűnö­sök megbüntetését illetően, hanem meghatározott kötelezettségeket rónak a német hatóságokra is. — Jellemző tény, hogy Nyugat- Németországhoz viszonyítva a Német Demokratikus Köztársaság kétszer annyi háborús bűnös fö­lött mondott ítéletet, bár, mint ismeretes, a náci háborús bűnö­sök zöme annak idején Nyugat- Németország területén rejtőzött el. A szovjet kormány elvárja, hogy az Egyesült Államok, Nagy- Britannia és Franciaország kor­mánya olyan intézkedéseket tesz, amelyek biztosítják, hogy a nem­zetközi jogszabályoknak meg­felelően bíróilag felelősségre von­nak és megbüntetnek minden Nyugat-Németország területén tartózkodó náci háborús bűnöst. Azok az intézkedések, amelyeket az 1871. évi német büntetőtör­vénykönyv tartalmaz az elévülés­re vonatkozólag, nem alkalmaz­hatók a hitlerista háborús bűnö­sökre. Senki és semmi sem ment­heti fel a Német Szövetségi Köz­társaságot attól a kötelezettségtől, hogy meg kell büntetni minden háborús bűnöst — hangsúlyozza a szovjet kormánynyilatkozat. Pompidou a | francia fegyverkezésről Párizs (TASZSZ) A francia rá­dió és televízió interjút közvetí­tett Pompidou miniszterelnökkel. ' Pompidou beismerte a súlyos la­káshiányt, majd foglalkozott Franciaország gazdaságfejlesztési tervével és az 1965—1970. évekre szóló ugyancsak elfogadott kato­nai programmal. — Tevékenységemben a katonai programot helyeztem az előtérbe, — jelentette ki Pompidou —, mert a nemzetvédelem magától értetődöleg, a kormány legfőbb gondja. Abszolút előnyt akarunk biztosítani az atombombának, az atomfegyvernek. Még mindig nem sikerült megválasztani az új olasz köztársasági elnököt A 13. szavazás is „szerencsétle­nül” végződött,. Pontosabban: a szerda délelőtti" szavazáson sem sikerült megválasztani az Olasz Köztársaság elnökét. Leonénak a liberálisok és a magát szociális mozgalomnak nevező fasiszta párt támogatásával együtt sem sike­rült megszereznie az abszolút többséget. (Szavazatainak száma 393.) A kereszténydemokraták balszámyának elektorai közül még többen szavaztak fehér lap­pal, mint eddig. (A szociáldemok­ratákkal együtt összesen 129-en.) A szocialista párt vezére a 13. szavazás során 351 szavazatot ka­Mikojan hazautazott Finnországból Helsinki (TASZSZ). A. I. Miko- jan, a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa Elnökségének elnöke né- hánynapos nem hivatalos finn­országi látogatás után szerdán hazautazott Moszkvába. Kekko- nen köztársasági elnök, Virolai- nen miniszterelnök, a kormány tagjai és más, hivatalos személyi­ségek kísérték ki a vendégeket a helsinki repülőtérre. örömmel állapíthatjuk meg — mondotta Kekkonen Mikojanhoz fordulva —, hogy az ön látoga­tása igen sikeres volt. A finn köz- társasági elnök kérte Mikojant, hogy tolmácsolja üdvözletét a szovjet népnek, Mikojan válaszában köszöneté4 mondott a meleg, vendégszerr1 fogadtatásért. Morse szenátor az dél-vietnami Washington (Reuter, DPA, AFP) Washington gyorsan reagált Nguyen Khanh tábornok dél- vietnami katonai főparancsnok napiparancsára, amely állást fog­lalt az „ifjú törökök” döntése mellett és bírálta az amerikai magatartást. Az amerikai külügyminisztéri­um kedden este kiadott közlemé­nyében hangsúlyozza: a Dél- Vietnamnak nyújtott amerikai tá­mogatás folytatásának alapvető feltétele a törvényes kormány, amely hatalmát a nemzeti egy­Hazaérkezett a Szovjetunióból kulturális küldöttségünk Szerdán délelőtt visszaérkezett Budapestre az Ilku Pál, művelő­désügyi miniszter vezetésével Moszkvában járt magyar kulturá­lis delegáció. A küldöttség ott- tartózkodása során megtárgyalták és aláírták a szovjet—magyar kulturális és tudományos együtt­működés 1965. évi munkatervét. A delegációt a Keleti pályaud­varon a Művelődésügyi Minisz­térium és a Külügyminisztérium több vezető munkatársa fogadta. Ugyancsak jelen volt G. A. Gye- J r-’ r Szovjetunió budapesti I nou .. -te. Egyesült Államok kudarcáról ség alapján gyakorolja és mentes mindenfajta csoport illetéktelen beavatkozásától. A külügyminisztérium nyilat­kozata Johnson elnök tudtával és jóváhagyásával hangzott el. Elő­zetesen Johnson elnök hosszú te­lefonbeszélgetést folytatott Rusk külügyminiszterrel. A külügyminisztérium szóvivő­je hangsúlyozta, hogy az ameri­kai kormány továbbra is teljes mértékben támogatja Taylor nagy. követ munkáját és rajta keresztül tudatta a vietnami vezetőkkel az amerikai álláspontot, amit a nyi­latkozat összegezett. Wayne Morse szenátor kedden ismételten támadta az Egyesült Államok délkelet-ázsiai politiká­ját és e politika felelős személyei­nek haladéktalan leváltását sür­gette. Az oregoni demokrata sze­nátor kijelentette, „teljes kudarc” az a politika, amelyet McNamara hadügyminiszter és Taylor az Egyesült Államok saigoni nagykö­vete dolgozott ki. Phan Khac Suu délvietnami ál­lamfő rendelettel nyugállományba helyezett kilenc rangidős táborno­kot. Az elnök a rendeletet a va­sárnapi félpuccsot végrehajtó fia­tal tábornokok nyomására írta alá. A nyugdíjazott tábornokok között három olyan személy sze­repel — így Minh tábornok is, — akik a Diem-rezsim ellen végre­hajtott államcsíny vezérei voltak. pott. A 250 kommunista törvény­hozó ugyanis — míg eddig a párt jelöltjét, Terracini- szenátort tá­mogatta — a megegyezés érdeké­ben Nennire szavazott. Ahhoz azonban, hogy Nenni megszerez­ze a 482 szavazatot igénylő ab­szolút többséget, szükséges lenne a baloldali szocialista párt (PSIUP), a szociáldemokraták, to­vábbá a kereszténydemokraták fanfanista csoportjának és a bal­szárnynak a támogatása is. Par­lamenti megfigyelők azonban két. ségüket fejezik ki eziránt. A szerdán megjelent lapok nagy teret szentelnek annak a ténynek, hogy a fasiszta párt elektorai Leone-ra szavaztak. A Popolo, a kereszténydemokraták hivatalos orgánuma ugyan „elfo­gadhatatlannak” nevezi azt az ér­telmezést, amelyet a fasiszták maguk adnak támogatásuknak, de nem utasítja vissza e szélsőjobb- oldali csoport szavazatait. Jellefnző különben a jobboldali Messaggero vezércikke, amely — miután tudatosan túlértékeli a kereszténydemokrata vezetőknek a fasisztákat semmitmondóan „bí­ráló” kijelentéseit ezeket írja: — Ezek után az eddig fehér lappal szavazó kereszténydemok­ratáknak nincs okuk arra, hogy megtagadják támogatásukat Leo., nétól. Ezután következik a „dorottyá- sokhoz” közelálló lap fenyegetése: — A kommunisták úgy határoz­tak, hogy Nennire szavaznak. Ha tehát a kereszténydemokrata „disszidensek” a továbbiak során is megtagadják szavazataikat Le. ónétól, akkor a kommunisták kar­jaiba lökik az országot. Az Unitá cikkében megállapít­ja: — Most, hogy a fasiszták Leo­néra szavaztak, jelölése szélső- jobboldali jelleget öltött. E támo­gatás ellenére a kereszténydemok­rata párt vezető csoportja nem remélheti, hogy meg tudja te­remteni a párt egységét a jobb­oldali „dorottyás” jelölt körül. De ha ez sikerülne is, kiszámíthatót, lan árat kellene érte fizetni. A helyzet tehát még nyitott a bal­oldali kezdeményezés előtt,

Next

/
Thumbnails
Contents