Tolna Megyei Népújság, 1964. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-23 / 300. szám

4 TOLNA MEGYEI VEPÜJSAG 1064. íecomlSer fe. Kmetty János 75. születésnapján Kevés markánsabb, befejezet- tebb festőegyéniséget ismer kép­zőművészetünk nála. A nagy bel­ső küzdelemmel, önszigorral és következetességgel kialakított vi­lága olyan, mint amit festészete, művei tükröznek: szilárdan meg­épített, egyértelműen felfogott konstruktív világ. Kmetty János ama igen ritka művészegyéniségek közé tartozik, aki emberi útjában és művészi pályája során nem ha­ladt kerülőkkel és kitérő utakon. Kezdettől fogva a haladást, a hu­manizmust szolgálta, s szinte tör­vényszerű iiolt, hogy véglegesen és visszavonhatatlanul a szocia­lista oldalra álljon. Festői világ­képének kialakításában két fon­tos mozzanat játszik döntő szere­pet: gyermek- és ifjúkorának szociális jellegű életküzdelmei, s festői indulásában a cézanne-i is­kola, s az expresszionista-kubista irányzat. A gyermek Kmettyt már megrázó szociális élmények kísé­rik: atyja korán elhalt, s anyja öt gyermekkel maradt minden támasz nélkül. Tanulni csak úgy tudott, hogy nappal egy bútor­üzletben. majd a Munkásbiztosí­tónál dolgozott. Később nagy ne­hézségek árán elérte, hogy Párizs­ba jusson, és közvetlenül is meg­ismerkedjék azzal a festészeti for­radalommal, amelynek ekkor a francia főváros volt a központja. Önvallomásában így írt ezeknek az éveknek hatásáról: „Megnéz­tem mindent, amit csak látni le­bármily formai megjelenésű is legyen az... Felismertem, hogy itt nem emberekről van szó, bár­milyen nagy egyéniségek is, ha­nem egy fejlődési folyamatról, amelynek során az egyének csak játékai a lényegnek, a fonálnak, a folytatás lehetőségének”. Kmetty számára korának irány­zatai soha nem a divatot jelen­tették, hanem a kifejezés új lehe­tőségeit, az új tartalom megjele­nési formáját, amellyel vallani lehet életről, emberekről, társada­lomról és eszmékről is. Ezen a ponton saját kifejező eszközeivel bár, de ugyanazt cselekedte, mint Vitz Béla, Dési Huber, Derkovics, s igazolva látta magát olyan kor­szakos nagyságok művészi felfo­gásában mint Picasso, Sigueiros, Rivers. Már a harmincas években a Népszava hasábjain egyik cikké­ben a reakciós-nacionalista kul­túrpolitikával szemben a művé­szeti fejlődés internacionalizmu­sát hirdette, egybevetve azt az európai szellemi fejlődés szociá­lis tartalmával. Mint a Képzőmű­vészek Uj Társaságának alelnöke és alapító tagja, a haladás mellett tört lándzsát, s tevékeny támoga­tást nyújtott a Szocialista Képző­művész Csoport tagjainak a hor­thysta kormány diszkriminációi­val szemben. Kmetty János érett korszaka, művészetének maradéktalan ki­teljesedése a felszabadulás utá­hetett és lassan felismertem a fo­nalat, amely a legrégibb művé­szettől a legújabbakig húzódik. Azf,JWi minden időknek lényege. ni esztendőkre esik. Művei — le­gyenek azok csendélet, vagy en­teriőr, kóruspróba, vagy menete­lő tömeg — ezt a véglegessé vált alkotói portrét tükrözik. Szigorú arányaiban megkomponált képei >♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦< a konstrukció kihang súlyozásával. ia szimetria szeretetével belső vi­lágosságról, a lélek rendjéről val­lanak anélkül, hogy a szeretet *mély érzései hiányoznának belő- .le. Noha eszközeiből csaknem tel­jesen kirekesztette a lírát, színei jnem olvadnak fel, hanem egy- ♦mástól elkülönülve ölelik át ké- ♦peit, Kmetty számára nemcsak * stúdium a világ. A tárgyaknak ^jelentése van, alakos kompozíciói ♦ .férfias vallomások humanizmusá- ‘ nak tartalmáról, a világgal össze­fűző kapcsolatáról, felfogásának puritán voltáról, szocialista meg­győződéséről. Születésnapján olyan életműről, emlékezünk, amely elválaszthatat­lan részévé vált a szocialista kép­zőművészet eredményeinek, gyö­nyörű példája az önmagához hű aember alkotóerejének. $ R. L. 5ZgVE6,-RAUZ : KOVÁCS SÁNDOR s JORZY EDIGEY Fordította: BABA MIHÄLY 31. Érezte, hogy ez az ügy kezd számára gyötrelmessé lenni. Már régen megszűnt a sablonos nyo­mozás. Komoly problémává nőtt; becsületbeli ügye és szakmai am­bíciója lett annak a tisztnek, akit eddig mindenki magasztalt a tehetségéért és a munkában elért ben kevésbé érdekelte az ember: sokkal inkább a csekk, az a kis darabka papír. Az őrnagy ezen az éjszakán, mint általában az utóbbi időben, rosszul aludt. Egyenesen álmat­lanságban szenvedett. Még, ha olykor el is szendergett, az álom nem hozott neki megnyugvást. eredményeiért. És most egy „osto­bának” látszó ügyben ez a „tehet­séges, karriert csináló tiszt” re­ménytelen módon megtorpant. Teltek a napok. Az őrnagy fel­ismerte: sietnie kell; a csekket minden pillanatban kivihetik Bécsbe, s akkor már mindennek vége. Kalinkowski értékes zsák­mányt jelentett, de ebben az eset­Agya nem tudott megpihen­ni, tovább működött, bár a test már teljesen tehetetlen volt. Az éjszakát követően már hét óra előtt felkelt. Csendben, hogy fel ne ébressze a feleségét és a gyerekeit, a fürdőszobába ment; megmosakodott és borotválkozni kezdett. Hirtelen önkéntelenül felkiáltott. — Mi történt? — rémüldözött Mária, a felesége, aki még nem ébredt fel teljesen az álmából. — Milyen ostoba is vagyok! — az őrnagy kijött a fürdőszobából, fél arca beszappanozva, a másik már sima. — Úristen, de hülye vagyok! Minden világos volt, mint a tenyerem. Tízszer is elolvastam, és mégis semmi. De most megvan, megvan!... — Mi van meg? Mi történt? — Mária nyugtalanul figyelte fér­jét. Kiugrott) ágyából, és magára kapta pongyoláját. — Hetek óta gyötrődöm ezzel a csekküggyel. Neked is beszél­tem róla nem egyszer. Már úgy látszott, minden megállt, minden mozdulatlan. Fogalmad sincs róla, mennyit kínlódtam, aludni sem tudtam az ügytől. Pedig milyen egyszerű volt! Milyen világos, kezdettől fogva. Ö, én ostoba, én meg semmire se jöttem rá. Csak most borotválkozás közben ... — Ha ilyen jó gondolataid van­nak borotválkozás közben, akkor hagyd ott a rendőrséget, és írj karcolatokat az irodalmi lapokba — nevetett Mária, végre meg­nyugodva férje lelki állapota fe­lől. — Rendben van! De azzal a feltétellel, ha te viszont énekelni fogsz! Mindketten felnevettek. — Te bolond, fejezd be a borot­válkozást, én meg rögtön elké­szítem a reggelit — vezényelt Má­ria, a fürdőszoba felé taszigálva férjét. — Ne csinálj most semmit. Azonnal rohanok a hivatalba! — Nem engedlek el reggeli nélkül. Már adom is! Az őrnagy gyorsan megitta a kávéját, de a vajas kenyérből csak egy falatot evett, és máris rohant. Hivatali szobájában azonnal elő­vette az ügy aktáit. Lázasan átla­pozta és elégedett volt. Szolgálati kocsit kért. Előbb egy lakóbizott­sághoz hajtatott, a Powisle ne­gyedbe. Később meglátogatta az ügyészséget és ott átnézett egy személyzeti aktatartót. Aztán a nyilvántartóba ment, majd láto­gatást tett a Mostowski Palotá­ban. az útlevélosztályon, végül az utazási irodában, ahol figyel­mesen tanulmányozta a külföldi prospektusokat. Csak négy óra előtt tért vissza a hivatalába. Na­gyon vidám volt. (Folytatjuk) mz AUGUSZTUS 25-ÁN SZTÁLINGRÁDTÓL ÉSZAKRA A NÉMET CSAPATOKNAK SIKERÜL KIJUTNI A VOLGÁHOZ. A LUFTWAFFE - A NÉ­PIÉT LÉGIERŐ ÓRIÁSI MÉRETŰ LÉGITÁMADÁST INTÉZ A VÁROS ELLEN SZTÁLINGRÁD MAGA A FÖLD! POKOL ZATOS HEVESSÉGŰ KÜZDELEM FOLYIK Z/GRÁNATOKKAL ÉS SZURONNYAL, MINDEN MÉTERÉRT, MINDEN SZTÁLINGRÁDI TÉGLÁ­ÉRT ÉS KŐDARABÉRT. HOGY A VOL­YADOSRÉS 2 50 KM HOSSZÚSÁGBAN LÁNGTENGERRÉ VÁLTOZOTT A SZÖVŐÉT VÉDŐK KÖZT ÚJ JELSZÓ SZÁJRÓL SZÁJRA. $ VOLGÁN TÚL NINCSEN SZÁMUNKRA HELY > ÍQtv tanuk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents