Tolna Megyei Népújság, 1964. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-23 / 300. szám

2 WfcWA WEÖtfc! NÉPÚJSÁG 1964. december 2.1. Walter Ulbricht beszéde Suhlban Berlin (TASZSZ) Walter Ulb­richt, az NSZEP Központi Bizott­ságának első titkára, az NDK államtanácsának elnöke beszédet mondott egy Suhlban rendezett gyűlésen. Ulbricht kijelentette, hogy a nyugatnémet atomakna- zár-terv nemcsak a nyugatnémet lakosság körében, hanem világ­szerte mindenütt viharos tiltako­zást váltott ki. Hangsúlyozta, hogy valamennyi európai népnek fokoznia kell éberségét eme újabb veszélyes bonni provokáció láttán. Az NDK államtanácsának elnö­ke hangsúlyozta az ENSZ-köz- gyűlés elé terjesztett szovjet em­lékirat javaslatainak időszerűsé­gét. E javaslatok — mondotta — a váratlan támadás veszélyének csökkentését és a nemzetközi bi­zalom megerősödését hivatottak előmozdítani. Az NDK kormányának nevében Ulbricht felszólította az NSZK kormányát, határozza meg maga­tartását e javaslatokat illetően. Mi azt akarjuk — jelentette ki Ulbricht —, hogy az NDK és az NSZK kormánya kössön olyan megállapodásokat, amelyek meg­hiúsítják a váratlan támadást, biztosítják a középeurópai békét és hozzájárulnak a fokozatos le­szereléshez. Issmsnmk sorokban A jugoszláv néphadsereg napja alkalmából Milan S. Kolarevics ezredes, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság budapesti nagykövetségének katonai és lég. ügyi attaséja kedden este foga­dást adott a nagykövetségen. A fogadáson megjelent Köteles Jenő altábornagy, a honvédelmi mi­niszter első helyettese, Borbándi János vezérőrnagy, a magyar nép­hadsereg politikai főcsoportfőnö­ke, Kaszás Ferenc vezérőrnagy,' honvédelmi miniszterhelyettesek. * Kádár János, a forradalmi mun­kás-paraszt kormány elnöke fo­gadta Ráth Károlyt, hazánk első koppenhágai rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövetét, aki a közeljövőben utazik álomáshelyé- re. • Hétfőn New Jersey állambeli Paterson város temploma előtt hat fegyveres bandita kirabolt egy páncélozott pénzszállitó ko­csit. a zsákmány több mint fél­millió dollár. » A szovjet sarki légierő gépeit ezekben a napokban szokatlan, de annál kedvesebb feladatra fog­ják be. Moszkvából kedden indult Nyikolaj Szamuszev IL—14-ese, megrakva ajándékkal és postával. A gép a két jégtáblára települt \ kutatóállomásokat keresi fel. A Szovjetunió hőse, az újévi aján­dékokat és a postát speciális tar­tályokban vitte, amelyeket ejtő­ernyőn dob le az állomásokra. A táborok személyzete máglyákat gyújt a jégen, hogy a sarki repü­lők jobban tájékozódhassanak és megfelelő helyen érjenek jeget a „hagy föld” ajándékai, közöttük a szintén ejtőernyővel leereszke­dő újévi fenyő .., Gromiko szovjet külügyminisz­ter az ENSZ közgyűlésének 19. ülésszakáról hazautazóban egy napot Berlinben töltött. Kedden délelőtt felkereste Walter Ulbrich- tot, az NDK államtanácsának el­nökét. A találkozón jelen volt Willi Stoph, az NDK miniszter- tanácsának elnöke és Erich Ho- necker, az NSZEP Politikai Bi­zottságának tagja. Walter Ulbricht később villás­reggelit adott Gromiko szovjet külügyminiszter tiszteletére. • Kiszeljov, a Belorusz SZSZK külügyminisztere ebédet adott az ENSZ-közgyűlésen részt vevő szá­mos küldöttség vezetőinek tisztele­tére, A baráti találkozón Alex Quaisonsackey, ghanai diplomata, a 19. közgyűlés elnöke is meg­jelent, • A Reuter hírügynökség részle­tesen ismerteti Péter János ma­gyar külügyminiszternek az ENSZ közgyűlésén elmondott beszédét. A jelentés kiemeli, hogy Péter János részletesen foglalkozott a kongói vérontással és az ENSZ összetételében az utóbbi évek folyamán bekövetkezett jelentős változásokkal. • Berlinben kedden délután ün­nepélyes külsőségek között aláír­ták a Magyarország és a Német Demokratikus Köztársaság 1965- re és 1966-ra szóló kulturális és tudományos együttműködésének munkatervét tartalmazó jegyző­könyvet. A megállapodást magyar részről Bognár József, a Kulturá­lis Kapcsolatok Intézetének elnö­kei, német részről pedig Herbert Krolikowski külügyminiszter-he­lyettes írta alá. Az aláírásnál je­len volt Kárpáti József, hazánk berlini nagykövete. Finom fehérnemű, gyapjú vagy j műanyag ruhanemű ! mosására kiválóan alkalmas. (24) \ Rabah Bitat visszatért Algírba Algír (MTI). Rabah Bitat is­mert algériai politikus — több­hónapos önkéntes száműzetés után — hétfőn este Párizsból hazautazott Algírba. Az APS al­gériai távirati irodának adott nyi­latkozatában kijelentette: „Haza­térek Algériába, hogy tovább szol­gáljam országomat és az algériai forradalmat. Természetesen foly­tatom aktivista tevékenységemet az FLN párt kebelében, amely­nek sohasem szűntem meg tagja lenni”, Rabah Bitat az FLN kilenc „történelmi” vezetőjének egyike — jegyzi meg az AFP —, annak a csoportnak a tagja, amely 1954- ben Algériában megindította a j fegyveres felkelést. 1963 szeptem­berében az algériai kormány át­alakításakor ellenzékbe vonult és 1964 áprilisában titokban elhagy­ta Algériát, Franciaországba uta­zott, önkéntes száműzetésbe. Ugyancsak hétfőn este közölte az algériai hadügyminisztérium, hogy Mohamed Ruina, az algériai hadsereg volt századosa — a lá­zadás miatt kivégzett Sabani, volt ezredes helyettese —, szolgálat­tételre jelentkezett az algériai hadseregben. Algíri politikai körökben rá­mutatnak, hogy Rabah Bitat hazatérése és Ruina jelentkezése a Ben Bella-kormány kettős si­kere. A Reuter értesülése szerint az elmúlt hetekben bizalmas tár­gyalások zajlottak le az algériai ellenzék száműzetésbe vonult tag­jaival és ennek köszönhető a két ellenzéki személyiségnek Ben Bella kormányával történt meg­békélése. Mikojan Helsinkiben Helsinki, (TASZSZ). Keiden finnországi nem hivatalos látoga­tásának második napján Anasz- tasz Mikojan, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Elnökségének elnö­ke megkoszorúzta Paasikivi volt köztársasági elnöknek a háború utáni Finnország nagy állami ve­zetőjének, a szoros finn—szovjet baráti viszony kezdeményezőjé­nek sírját. A baráti kapcsolatokat méltat­ta hétfőn este a szovjet vendég tiszteletére adott díszvacsorán Kekkonen köztársasági elnök. Anasztasz Mikojan válaszában hangsúlyozta, hogy a szovjet—finn határ békehatár lett, amelynek mindkét oldalán békés, teremtő munka folyik. Méltatta azt a po­zitív hatást, amelyet a békeszerető finn külpolitika tesz Európa e ré­szének külpolitikai légkörére. A Szovjetunió a jövőben is igyekszik előmozdítani a béke és nyugalom biztosítását Észak-Európában — emelte ki Mikojan. Provokációs kampány Szudán ellen Moszkva (MTI). Potomov foglal­kozik a Pravdában a Szudán el­len folytatott provokációs nyugati propagandahadjárattal, amely az utóbbi napokban az izzás állapo­tába jutott. A cikk írója miután megjegyzi, hogy a Khetm el Khalifa minisz­terelnök vezette új szudáni kor­mány független antiimperialista politikája a világ minden haladó erejénél teljes támogatásra és megértésre talál, megállapítja, hogy Nyugaton egészen más állás, pontra helyezkednek a Szudán­ban végbemenő demokratikus át­alakulást és a szudáni külpoliti­kát illetően. Az angol, amerikai és nyugatnémet újgyarmatosítókat komolyan nyugtalanítja szudáni beruházásaik sorsa. Az imperialis­ta köröket aggodalommal tölti el az is, hogy a legutóbbi szudáni események kemény csapást mér­tek arra a nyugati tervre, mely szerint az afrikai nemzeti felsza­badító mozgalom elleni harc egyik támaszpontjává változtatják ezt az országot. A szudáni össznépi felkelés el­ső napjaitól — mutat rá a cikk — a nyugati propaganda hazug módon olyan benyomást igyeke­zett kelteni, hogy ez a mozgalom csupán a szudáni kommunisták műve. Teljes kudarcot vallottak azonban azok a kísérletek, hogy a kommunista „veszély” ásatag ma­dárijesztőjével félemlítsenek meg bizonyos nemzeti erőket. A Szu­dáni Kommunista Párt, amely más politikai pártokkal együtt képviselve van a kormányban, meggyőzően bebizonyította, hogy a hazafias nemzeti erők egységé­nek megőrzésére és megszilárdí­tására törekszik. A Krumey-Hunsche perben elnapolták a tárgyalást Frankfurt (MTI). A frankfurt- ban folyó Krumey—Hunsche per­ben kedden került sor a vád­beszédekre. Az első vádbeszédben dr. Grossmann vezető állam­ügyész történelmi visszapillantást vetett a magyarországi deportá­lások előzményeire. Hangsúlyozta, hogy azok az SS-tisztek, akik — akárcsak Krumey és Hunsche — vezető beosztásban működtek köz­re a „zsidókérdés végleges meg­oldása” fedőnévvel előkészített tömeggyilkossági akciókban, azok technikai előkészítésében és le­bonyolításában, nagyon jól tud­ták, hogy miről van szó: a depor­táltak teljes fizikai megsemmisí­téséről. Utána dr. Wagner államügyész emelkedett szólásra, hogy össze­foglalóan ismertesse és értékelje a tárgyaláson elhangzott tanúval­lomásokat és terhelő bizonyítéko­kat. Az ügyész azonban a Vád­beszéd közben rosszul lett, úgy, hogy a tárgyalást december 29- ig elnapolták. Provokációs jellegűek és bűnö­sek a nyugati propagandának azok az állításai, hogy „megold­hatatlan” a déli tartományok problémája” kibékíthetetlenek a faji ellentétek és az ország ket- tészakítása „a legjobb módszer a problémák megoldására”. Poto­mov hangsúlyozza, hogy e kije­lentések mögött olyan provoká­ciós próbálkozások rejlenek, ame­lyek célja: nemcsak Szudánban, hanem egész Afrikában is ketté­szakítani a nemzeti felszabadító mozgalmat. A szudáni népet barátai világ­szerte támogatják a független nemzeti fejlődésért, a demokrá­ciáért vívott harcában. Meg kell szűnnie a Szudán belügyeibe való imperialista beavatkozásnak. Felszabadulás De 1945. január 2-án az ellen­ség Komárom körzetében harcba vetette az SS 5., „Viking” pán­céloshadosztályát és az SS 3. szá­mú „halálfej” páncéloshadosztá­lyát Lengyelországból, támadásba ment át Tata körzetében, keleti irányban. Alegységünket kivonták a harcból és a hadseregparancs­nokok tartalékába vonták össze Székesfehérvár körzetébe, ahol szintén találkoztunk hős magyar hadfiakkal, akik, ahogy csak tud­tak, igyekeztek segíteni harco­sainknak, hogy mielőbb kiverjük az ellenséget. Székesfehérvár északkeleti elővárosában álltunk meg, az utcára és a házszámra nem emlékszem, de arra igen, hogy sarokház volt, két utca ke­reszteződésénél, melyek közül az egyik Velencén keresztül Buda­pestre ment, a másik a Csajág­helységbe vezető útra. Abban a házban, ahol én szálltam meg — téglaház volt, több szobával és konyhával —, kis külön háló­szobát bocsátottak rendelkezé­semre, amelynek ablaka az ut­cára nyílott. A sarokszoba a há­borúig szemmelláthatóan üzlet volt, ahol cukorkát és zöldség­féléket árultak, úgy, hogy az ut­cára volt az ajtaja és két nagy ablaka kirakatnak, de az ajtó és az ablak is fémredőnnyel le voll zárva és a szobában kéi fiatal lány rejtőzött, az egyik a házi­gazda lánya, a másik annak ba­rátnője. A gazda lányát Juliská­nak hívták, 17—19 éves lehetett, a barátnője is körülbelül ennyi. A házban lakott még a gazda, aki 45—50 éves lehetett és a fe­lesége, szintén ugyanennyi idős. De mivel el voltam foglalva a szolgálattal, nem tudtam meg­állapítani, kik ők, nem írtam fel a címüket... De a szomszédban, a mellettünk lévő házban helyez­ték el két, páros lóval vontatott szekérből álló hadtápunkat. Eb­ben a házban, ha emlékezetem nem csal, Kovács János lakott (bár lehet, hogy a Kovács nem a családneve), mivel az udvarán volt egy kis kovácsműhely és mi­vel magyarul e mesterség neve kovács, lehet, hogy így hívták. Két férfitestvér lakott abban a lakásban. Maga a házigazda, Ko­vács János, valamivel fiatala^H volt a bátyjánál” mintegy 35 éves lehetett, bátyja legfeljebb három évvel idősebb. Jánosnak csak felesége volt, gyerekei nem, a bátyjának felesége és úgy hi­szem, két gyereke. Valamennyien az alagsorban laktak, ami az ud­varon volt, a kovácsműhely mel­lett. Egy nagy szobájuk volt, a kovácsműhely alá építve, talán egyszerűen gyümölcsök konzer­válására szolgáló raktár, Vala­mennyien középtermetűek voltak, János és a bátyja nappal lövész­árkot ástak a város határában, így segítve csapatainkat a város körüli és benne elhelyezett vé­delmi vonal megerősítésében, éj­jel pedig a tiszteletre méltó haza­fiak lovainkat patkolták lámpa­fénynél. Ezért jegyeztem meg a nevét ennek a derék magyar hazafinak, de, hogv ez-e a neve, és hol lehet most?... Nem vol­tunk sokáig a városban, hama­rosan elhagytuk a várost és vé­delemre rendezkedtünk be Bicske körzetében, ahol 1945 február 15- ig éjjel-nappal elkeseredetten tá­madtak a német tankok, igyekez­ve elérni a budapesti bekerített csoportosulást. Csapataink számára különösen nehéz napok kezdődtek 1945 ja­nuár 18-án, amikor a németek a harmadik ellentámadást mérték ránk Ősi és Akarattva felől, el­foglalták Székesfehérvárt és az SS 4. tankhadtest Vál felé tört át. az ellenség kiért a Dunáig és el­foglalta Dunapentelét. A szovjet parancsnokság idejében alkalma­zott intézkedései gyorsan vissza­vetették az ellenséget a Dunától és megfosztották őket a lehető­ségtől, hogy egyesüljenek a Buda­pesten bekerített csoportosulással. Hamarosan, vagyis 1945. február 13-án a szovjet csapatok teljesen

Next

/
Thumbnails
Contents