Tolna Megyei Népújság, 1964. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-22 / 299. szám
V í 4 TOLVA MEGYEI NÉPÚJSÁG 19G4. december 22. Figyelmeztetés a gazdaságok vezetőihez! Továbbra is nagy veszélyt jelent a mezei pocok JORZY EDIGEY A növényvédelem egyik központi kérdése jelenleg is a mezei pocok elszaporodása és kártétele. A kártétel növekedésével párhuzamosan a felelősség kérdése is mindjobban előtérbe került. Állíthatjuk, hogy a mezei pocok ilyen nagymértékű elszaporodá- ‘ sáért mindenki felelős, aki a mezőgazdaságban dolgozik, legfeljebb csak azon lehet vitatkozni, hogy ki milyen mértékben. Kevesen mondhatják el magukról, hogy minden tőlük telhetőt megtettek a mezei pocok elszaporodásának megakadályozására. A növényvédő állomások által kiküldött védekezési felhívásoknak a tavasszal nagyon kevesen tettek eleget. A védekezés elmulasztását a termelő üzemek általában kétféle indokkal magyarázzák: 1. Nincs megoldva a nagyüzemi gépi védekezés, a kézi csalétkezés végrehajtásához viszont nem áll rendelkezésre elegendő munkaerő. 2. Nedves, párás időjárás esetén az Arvalin hatását veszti, így nincs értelme az Arvalinos védekezésnek. Néhány esetben felvetődött még az az indok is, hogy a Dield- rin, Aldrin, Endrin stb. szereket csak korlátozott mértékben lehet kapni, illetve felhasználni. Ezek olyan mérgezési veszélyt rejtenek magukban, hogy előbb, utóbb a mezei pocok elleni védekezésben is le kell róluk mondani. (Ezen vegyszerek gyártását már betiltották, termelőüzemeink néhány vezetője mégis a Dieldrin-szerek- től várja a mezei pockok kiirtását.) _ _ Az Arvalin gépi kiszórásának módja ezideig valóban megoldatlan volt. Azoknak a gazdaságoknak, amelyek' éveken keresztül rendszeresen alkalmazták a kézi csalétkezést (például: Alsótengeli- ci Kísérleti Gazdaság), sikerült elkerülniük az idei nagy pocokinváziót. Náluk nem vált szükségessé nagyobb munkaerő bevonása a védekezésbe, mert egy-két ember állandó alkalmazásával rendszeresen védekeztek. Kevés pocok ellen ilyen módszerrel is könnyű a védekezés. A Baranya megyei Növényvédő Állomás konstrukciója lehetővé teszi ma már a nagyüzemi, géppel történő védekezést. Ezzel a géppel utak mentén, árokpartokon, vasúti töltéseken stb. is lehetővé válik a védekezés. A kézi csalétkezést azQ/iban a jövőben sem nélkülözhetjük teljesen, mivel alacsony egyedszámnál (veszélyességi létszám alatt) a gép alkalmazása nem célszerű, sőt káros lehet a hasznos vadakra a szétterített Arvalin. A legutóbbi időkig az volt az általános vélemény, hogy az Arvalin nedves, párás időben igen hamar elveszti hatását. Ezzel kapcsolatosan kísérletet végeztünk tóD'oszöri ismétléssel. Az össze- dett mezei pockokat különböző ideig vízben áztatott Arvalinnal etettük. (Arvalin mennyisége pockonként 0,5 gramm.) Az egy-kilenc napig áztatott Árváimtól a pockok 100 százaléka, a tiz napig áztatott Arvalintúl pedig 50 százaléka pusztult el egy-három nap leforgása alatt. A 11 napig áztatott Arvalintól pusztulás már nem következett be. A tenyészedényekben a mezei pockok az Arvalinos kísérletet megelőzően és a kísérlet alatt is bőségesen kaptak takarmányrépát, tehát táplálék is rendelkezésükre állt. A kontroli-állatoknál pusztulás nem volt. Ha figyelembevesszük. hogy szabadban az Arvalin ilyen nagy mértékben nedvességnek (áztató hatásnak) soha nincsen kitéve, akkor következtetésként levonhatjuk, hogy az Arvalin nedves, párás időben is eredményesen alkalmazható és két-három hétig megtartja hatását. A mezei pocok irtását enyhe, hómentes téli napokon is folytatni kell, mert ha valamilyen járványos betegség, vagy rendkívüli időjárás nem jön közbe, a pockok életben maradnak, és az 1964-es kártételt többszörösen meghaladó pocokinvázióra számíthatunk 1965-ben. A mezei pockok a tél átvészeléséhez szükséges feltételeket megteremtették, fészkeiket kellő mélységben, jól kiépítették, igy a nagy hideg sem gyéríti számukat. Ezenkívül tapasztalható, hogy egy- egy fészekben 2—8 pocok van, ami szintén a kedvező hőmérséklet kialakítását segíti elő. A nagy egyedszám miatt viszont táplálékhiányra lehet számítani, amit feltétlenül ki kell használni. Gépi, vagy kézi csalétkezéssel a tél folyamán is eredményt érhetünk el. Elsősorban pillangós területeken kell ezt a munkát végezni, mivel még mindig itt a legnagyobb a kártevő egyedszáma. Ahol a védekezést — ha kell, többször is — nem végzik el, számolhatnak azzal, hogy pillangósaik a gyökérrágás következtében kipusztulnak. Természetesen a gabonákon, gyümölcsösökben, utak mellett és elhagyott területeken is folytatni kell a védekezést. Tavasszal kezdett védekezés már késő lesz, mert a kártevő szaporodása még november végén sem szűnt meg (a fészkek nagy részében négy-öt napos po- cokfiakat találtunk), emellett egy- egy területen még bevándorlással is növekedhet a számuk. Amikor a talajra rá lehet menni, a védekezést folyamatosan folytatni kell. Tárnái József Megyei Növényvédő Állomás 30. Naponta 50 ezer liter tejet dolgoznak fel az új tatabányai tejüzemben, amely az országban egyike a legkorszerűbbeknek. (MTI-foto: Terczel Lajos.) — Nagyon köszönöm. Valóban ostoba dolog, ha az embernek legközvetlenebb munkatársát letartóztatják. — Házkutatási parancsom is van. Innen rögtön a lakására megyünk, Ujazdówra. — Arra számítasz, hogy megtalálod a csekket? — Ez nagyon kérdéses. Ha tudta, hogy figyeljük, akkor nem otthon rejtette el a csekket, vagy pedig úgy elrejtette, hogy bottal üthetjük a nyomát. Faház, kert, köröskörül nagy park. Millió hely van egy kis papírdarab elrejtéséhez. Inkább arra számítok, hogy a végén Kalinkowski megtörik, és ő maga mutatja meg nekünk a csekk rejtekhelyét. Vagy próbál velünk tovább alkudozni, mint nemrég az Express közvetítésével. Talán még meg is adnám neki ezt az utolsó lehetőséget. — Mire gondolsz voltaképpen? — Még magam sem tudom. Előbb beszélnem kell a feletteseimmel, nekik pedig a külker- rel. Ebben az ügyben legfontosabb a csekk, és a „jó arcot vágni” látszata kifelé. A házkutatás alkalmával, ha nem is találom meg a csekket, talán más érdekes anyagra bukkanok. Hiszen Kalinkowski nem volt egyedül, a bécsi barátján kívül, Varsóban is van cinkosa. A „sápadt Niko” nem költött alak, hanem élő, eleven ember, öt is meg kell keresnünk. Talán ez közelebb hoz bennünket a Donaubank leveléhez. Ebben a pillanatban lépett a szobába Kalinkowski. Letette az asztalra aktával teli dossziéját, és röviden beszámolt az ügyésznek a tárgyalás menetéről, amelyről jegyzőkönyvet készített. — Bocsánat, őrnagy úr, hogy még nem is üdvözöltem, de első a szolgálat. — Megértem. Én is szolgálatban vagyok! Mégpedig a levélhordó szerepében! — Hogyhogy a levélhordó szerepében? — Egy levelet hoztam, amit önnek címeztek. Elnézést kérek, hogy nem az igazi levélhordó kézbesíti hanem én, de a körülmények kényszerítenek erre a lépésre, — s itt az őrnagy átadta a joggyakornoknak a végzetes levelet. — Zygmunt Kalinkowski gyorsan elolvasta a levelet, és megnézte a borítékot is. Arcán átfutott a csodálkozás, aztán a félelem, de igyekezett uralkodni magán. Amikor az őrnagyhoz fordult, csak a hangja remegett. — Van önnek letartóztatási parancsa, vagy én magam írjam meg? Az őrnagy megmutatta a kerületi ügyészség letartóztatási parancsát. — Vártam ezt! — A joggyakornok már teljesen nyugodt volt. — Az őrnagy urat meggyőzni ártatlanságom felől, teljesen reménytelen. Az őrnagy úr, már kezdettől nem hitt nekem. A legjobb bizonyíték erre, hogy régóta figyelnek. Ezt a levelet csak szavakkal tudom megcáfolni. Semmi közöm ehhez az egész ügyhöz. Az „Alfacotex” céget csak a „fehér gengszterek” aktáiból ismerem; a levelet pedig éppen azért küldték, hogy összekapcsoljanak ezzel az üggyel és elérjék letartóztatásomat. Ez sikerült nekik, s most be vagyok kerítve és nem tehetek semmit. — Zygmunt! Magyarázd meg! Védekezz! — mondta Wilska sírva. Kalinkowski keserűen elmosolyodott. — A hurkot túlságosan precízen és szelíden kötötték a nyakamra. — ön szervezte meg önmaga ellen a támadást? — kérdezte szárazon az őrnagy. — Nem! — Elismeri, hogy az ügyészség aktáiból ellopta a Donaubank nyolcvanezer dollár értékű csekk, jét? — Nem! — Tudja, hol van elrejtve a csekk? —Nem! — felelte harmadszor is Kalinkowski. — Még egy utolsó lehetőséget adok önnek — mondta az őrnagy. — Kire várt a „Sejmowa” kávéházban a támadás előtti napon, 17.30-tól 20.30-ig? Kinek telefonált a ruhatár mellett lévő fülkéből? — Megtagadom a választ! — A törvény nevében letartóztatom! — Az őrnagy elmondta a szokásos szöveget. — Tessék, házkutatási parancsom is van. Rögtön megyünk Ujazdówra. Az őrnagy kinyitotta az ajtót. A szobába bejöttek a rendőrség nyomozói és élvezették a joggya- komokot. Utánuk kilépett az őrnagy is. A szobára súlyos csend nehezedett. Wilska törte még. — Még mindig nem tudom elhinni, hogy bűnös — mondta. — Halinka, kérem — mondta az ügyész —, tegyen a gépbe egy tiszta ívet, másolattal. Levelet akarok diktálni. Halinka leült a gép mellé. Az ügyész néhányszor fel és alá sétált a szobában, mintha azon gondolkozna: mit is diktáljon? Végül elkezdte: A Vajdasági Ügyész Úrnak, Varsó Vajdaság A rámbízott munkaterületen, a legutóbb történt eseményekkel, különösen az ügyészi akták hazavitelével kapcsolatban, megállapítom, hogy mint ügyészháyet- tes komoly mulasztást követtem el és nem tanúsítottam megfelelő éberséget. A fentiekből következően kérem azonnali elbocsátásomat és helyettes kinevezését, hogy átadhassam az ez ideig általam vezetett ügyet. Egyúttal kérem, indítassék meg ellenem a fegyelmi vagy büntető eljárás a Büntető Törvénykönyv 286. paragrafusa értelmében. (Jerzy Kur) ügyészhelyettes Wilska írás közben sírt. Az ügyész, mihelyt befejezte a levél diktálását, figyelmesen elolvasta és aláírta. — Azonnal elviszem. Minél korábban, annál jobb. Fogta a levelet és kiment a szobából. Nem telt el még egy óra sem, mikor Jerzy Kur visszatért. Wilska kérdően nézett rá, de hallgatott. Az ügyész leült az asztal mellé és a lehető legközömbö- sebb hangon így szólt: A főnök elolvasta a kérvényemet. eltépte, engem pedig kidobott. Búcsúzóul még „vén szamárnak” is nevezett. — Milyen kedves! — kiáltott lelkesen a titkárnő. — Én? — Dehogy! A főnök. Igazán találóan értékelte önt! Az ügyész úgy tett. mintha haragudnék, de Wilska látta rajta: nagyon is elégedett, hogy felettese így reagál elbocsátási kérelmére. __. Fordította: BABA MIHÄLY Néhány órával később az őrnagy telefonált. Tájékoztatta az ügyészt, hogy a joggyakornok lakásán nem találtak semmi gyanúsat. Ellenben a finn házacska kis udvarán a házkutatást végző egyik rendőr a szemétládából kivett, egy sárga, erősen összegyűrt papírdarabot. Amikor kibontották, kiderült róla: egy negyedrésze egy sárga sktatartónak, amilyenben az ügyészségi aktákat tartják. A további kutatás során megtalálták az aktatartó többi részét is. Borítólapján ez állt: „fehér gengszterek” VII. kötet. Tehát ugyanaz a kötet, amelyet valószínűleg elraboltak Kalinkowskitól az ellene elkövetett merényletkor. A csekket azonban semmiképpen sem sikerült megtalálni. Az ügyész, amikor elmesélte Wilskának a házkutatás eredményét, szomorúan állapította meg: sajnos, nehéz elhinni, de a joggyakornok bűnösségéhez nem fér kétség. — Ez valóban rettenetes — mondta Wilska megilletődötten. — A fiú tönkretette jövőjét. Ezt csinálja a pénz az emberékből? Telefonálnom kell Zosia Samasz- kównának és értesítenem mindenről. Bár vőlegénye van, mégis úgy gondolom: tetszett neki Zygmunt. Emlékszik? Elájult itt, amikor meghallotta, hogy Zyg- muntot megtámadták. — Én kaptam el az utolsó pillanatban. Jól megüthette volna magát, mert egyenesen az íróasztalomra esett. Zosia azonban, akinek Wilska azonnal telefonált, a rossz hírt minden megjegyzés nélkül hallgatta végig. Száraz hangon megköszönte és letette a kagylót. A következő néhány napon az őrnagy esetről-esetre kihallgatta Kalinkowskit, aki mindent tagadott. Azt állította: semmit sem tud az ellene elkövetett merénylet előzményeiről és nem érti; hogyan kerülhetett a „fehér gengszterek” aktáinak dossziéja a házuk szemétládájába. Azzal a levéllel sem tud — úgymond — mit kezdeni, amit egy számára ismeretlen embertől kapott Bécs- ből. Az ellen is tiltakozott, hogy a támadás előtti napon a „Sejmowa” kávéházban volt. De amikor Kahátujjal szembesítették, beismerte: valóban néhány percre beült a kávéházba, hogy egy kicsit kiszellőztesse a fejét és megigyon egy kávét, mert még sok munka várt rá. Azt azonban határozottan tagadta továbbra is, mi szerint ott valakivel találkozót beszélt volna meg; tagadta, hogy ismeri a „sápadt Nikót”, aki akkor este. Kabátujj társaságában volt. Áltálában azt állította, hogy nem is nézett körül a kávéházban; kiitta a kávéját, kissé elüldögélt aztán és elment. Minden erőfeszítés hiábavalónak bizonyult, hogy a volt bírósági gyakornokból valamivel többet szedjenek ki. Az őrnagy, akinek nagy tapasztalata volt a legkülönbözőbb, ügyek vezetésében, érezte, hogy ezúttal egy láthatatlan fal előtt áll. Minden logikusan fonódott össze, mégis elégedetlen volt az eredménnyel. Kalinkowski bűnösségéhez nem fér kétség. A bizonyítékok elegendőek voltak ahhoz, hogy azonnal atadja az ügyet az ügyészségnek' a vádirat elkészítése végett. Az őrnagy mégsem tudott ellenállni annak a meggyőződésének, hogy az ügyben valami nincs rendjén. (Folytatjuk)
