Tolna Megyei Népújság, 1964. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-19 / 297. szám
TOLNA MEGYEI VEPÜJSAG 1964. december 19. Két legyet egy csapásra JORZY EDIGEY Értesítjük vevőinket, hogy a | Baranya—Tolna megyei Fűszer- és Édesség-nagykereskedelmi Vállalat szekszárdi és dombóvári fiókja év végi leltárát december 28, 29, 30 és 31-én tartja. E napokon, élesztőt kivéve, az árukiadás szünetel. Kérjük, megrendeléseiket ennek megfelelően eszközöljék és kellő mennyi- s ségű árukészletről gondos- [ kódjának. (84) jl ! Baranya—Tolna megyei Tég- i laipari Vállalat felhívja ve- | vőit, hogy folyó évi tégla- | kiutalások érvénye folyó év december 31 -ével lejár 1964-ben kiadott TÜZÉP- és ■ FMSZ- téglautalványokra a téglagyárak, csak 1964. december 31-ig adnak ki téglát, ezért addig a kiutalt I téglát el kell szállítani. A madocsai Igazság Tsz-ben a jó gazda gondosságával védik hasznot hajtó gyümölcsösüket a rágcsálók kártevésétől. A háromszáz holdas gyümölcsöst drótkerítéssel vették körül. Egy héten keresztül 30 tsz-tag dolgozott a gyümölcsös bekerítésén, s most már be is fejezték a munkát. Leállították a betonoszlopokat, amelyekre drótfonatot feszítettek. A gondos előrelátás nemcsak a gyümölcsös bekerítésében jut kifejezésre, bár ez is figyelmet érdemlő munka, de kifejezésre jut abban is, hogy a kerítéshez mintegy 4 kilométer hosszúságú drótfonatot maguk a tsz-tagok készí- / tettek. Tavaly a tagok téli foglalkoztatására a tsz-vezetőség kezdeményezte a drótfonást. Ahogy mondani szokták, két legyet ütöttek egy csapásra. A téli hónapokban is el tudták látni a tagokat munkával, másrészt saját rezsiben elkészítették a kerítésnek való drótfonatot, amit most jól 'hasznosítottak. A tsz-vezetőség az idén is gondol a tagok téli foglalkoztatására. Van egy-két elgondolás, ezek között szerepel a drótfonás is. Amennyiben megrendelést kapnak, más tsz-ek részére is vállalnak drótfonást. A levelet egy másik gépen is megírhatta volna. Az „Express” legközelebbi szombati számában megjelent a megbeszélt apróhirdetés a „különfélék” rovatában. Eltelt három nap. Szerdán, Kur ügyész nevére ismét érkezett egy ajánlott levél. Sem az ügyész, sem Wilska nem vette kezébe a levelet. A mindenről idejében értesített őrnagy egy daktiloszkópiai szakértővel jött. Ez utóbbi, körültekintvén, megnézte a vastag, szürke papírból készült borítékot; kinyitotta kis táskáját és fehér porral szórta be a boríték mindkét oldalát. Néhány helyen világosan látszottak az ujjlenyomatok. A szakértő egy speciális itatósra vette fel a nyomokat, ezeket megszámozta és borítékba tette. Ezután óvatosan felvágta a boríték szélét és egy összehajtott papírcsomót szórt ki belőle. Amikor kibontották, az ügyész azonnal megismerte; a „fehér gengszterek” aktája volt, — éppen abból a kötetből, amelyet Kalinkowski magával vitt, és amelyet később, amikor megtámadták, elraboltak tőle. A Donaubank csekkjét és a vastag borítólapot kivéve, amely, be az eredeti dokumentumok be voltak varrva, természetesen semmi sem hiányzott. — Ezt korábban is elküldhette volna! — mondta Wilska elkeseredve. — Három heti gépírástól kímélt volna meg. Most, amikor már mindent újra írtunk, mi az ördögnek nekünk ezek a régi papírok! — Nagyon jó, hogy elküldte — örvendett az ügyész a visszakapott aktáknak, — legalább össze lehet hasonlítani a későbbi kihallgatások jegyzőkönyveivel. A daktiloszkópus befejezve munkáját, eltette a borítékot az ujjlenyomatokkal. Elköszönt, és távozott. — Nem értem, minek küldte el most ezeket az aktákat? — csodálkozott Wilska. — Pofon egyszerű! Ezzel bizonyítja, hogy a csekk birtokában van. Akinek a kezében volt az akta. annál van a csekk is, amely az aktához volt csatolva. Ravasz fickóval van dolgunk. Egyelőre úgy táncolunk, ahogy ő fütyül. Mint sakkjátékos három lépést látok előre. — Nem küldte vissza és nem is tette tönkre az aktákat korábban, mert már előre gondolt arra, hogy hirdetést adunk fel és jutalmat tűzünk ki. Azt is előre látta, hogy elfogadjuk aján. latát és bizonyítékot kérünk tőle, mely szerint valóban nála van a csekk. Félek, azt is tudja, hogy a mi beleegyezésünk csak látszólagos. Nos, hát mit tegyünk? Az ő füttyszavára táncoljunk továbbra is? Végül talán mégis csak mi kerekedünk felül. — Mit akarsz most tenni? — Mint már mondtam, tovább játszom, bár ellenfelünk feltételezi, hogy hamis kártyákkal játszunk. Lehetséges, hogy sejti a következő lépésünket is. Valamilyen, számunkra még ismeretlen oknál fogva, szükség van erre a játékra. Mivel mi is időt akarunk nyerni, tehát folytatjuk a játékot. Próbálunk alkudozni a mi „sápadt Nikónk”-kal. — Alkudozni? Hogyan? — Egyszerűen — állapította meg az őrnagy. — Feladjuk a következő hirdetést, hogy legfeljebb egymilliót tudunk adni. Már írom is. Az őrnagy az íróasztalhoz ült. „Igazoljuk, hogy a küldeményt az aktákkal átvettük. Elvben elfogadjuk az ajánlatot. Az első ár egyharmadát tudjuk kifizetni. Várjuk a választ!” Krzyzewski elbúcsúzott az ügyésztől és a Wiejska utcába sietett, a „Varsó-Sejm” posta- hivatalba. Amikor érdeklődött a postahivatal vezetőjénél, minden nehézség nélkül megtalálták azt a tisztviselőnőt, aki a levél feladása napján ügyeletes volt az ajánlott leveleket felvevő ablaknál. A főnök behívta a szobájába és megismertette az őrnaggyal. Az őrnagy elővette táskájából a nagy szürke borítékot. — Emlékszik-e véletlenül arra, ki adta fel ezt a levelet? A tisztviselőnő elgondolkodott. — Elhozom az ajánlott levelek felvételét igazoló kimutatást, akkor talán eszembe jut. Egy pillanat múlva vissza is tért. összehasonlította a boríték számát a listán lévővel, majd elégedetten közölte: — Már tudom! Ez egy nehéz — Fordította: BABA MIHÄLY nem néztem meg. Arra azonban emlékszem, hogy erősen lebarnult volt Az őrnagy megköszönte a felvilágosítást, elköszönt és kiment az utcára. Az 55-ös trolibuszra várva azt latolgatta: — Napbarnított. Tehát nem a mi „Nikónk”. Talán a társa? A levelet délután öt órakor adták fel, amikor a postán a legnagyobb a forgalom. Ebben az időben feladhatta Kalinkowski is, ha együttműködik a sápadttal. Napbarnított! Hm. S a Wiejska utcai postahivatal van legközelebb a lakásához. Mindezek figyelemre méltó nyomok. Igaz, a tisztviselőnő nem ismerte fel a fényképen, (a rendőrségi fotós, három napig leselkedett Kalinkowskira a bíróság épülete előtt és egy szériát készített a joggyakornokról az őrnagy javaslatára) de nem is tiltakozott, tehát a hasonlóság fennáll. Másfelől viszont, ha Kalinkowski volt az önmaga elleni támadás szervezője és mind ez ideig nagyon ügyesen lavírozott, vajon most elkövethetett-e olyan gyermekded hibát. levél volt, nagyon vastag. Férfi adta fel. Egy fiatal, hajadonfővel. — Sovány, sápadt arcú? — Hogy sovány volt-e, azt nem figyeltem meg. De sápadt, nem volt semmi esetre sem, ellenkezőleg, nagyon is lebarnult volt, s világos kabátot viselt. — Hasonlít ehhez? — az őrnagy megmutatott a tisztviselő- nőnek egy fényképet, amelyen egy fiatal ember látszott, világos kabátban, a Swieczewski utcán. A tisztviselőnő figyelmesen nézegette a képet. — Nem tudom... De talán mégis ez, mert világos kabátban van és kalap nélkül. De, hogy csakugyan ő volt-e, arra nem esküszöm meg. — Megismerné, ha szemtől- szemben látná? — Nem tudom. Nálunk a postán nagy a forgalom. Csak arra emlékszem, hogy fiatal férfi volt, mert a nehéz levél felhívta rá a figyelmemet. De különösebben hogy ő maga adta fel a levelet közvetlenül a lakása közelében? Mindenesetre — állapította meg az őrnagy, felszállva az autóbuszra — Kalinkowski körül nem oszlik el a gyanú. Továbbra is nagyon értékesek ezek a nyomok. A következő három napon Krzyzewski őrnagy nagyon elfoglalt volt. Néhány munkatársával, diszkréten megfigyelte azokat, alak a listáján szerepeltek? A „gyanúsítottak” száma gyorsan csökkent. Három nap múlva alig húsz név maradt. De ez a szám is, gondolta az őrnagy, a legközelebbi napokban legalább a felére apad. A „kiküszöbölő” módszer, amire kénytelen-kelletlen rászánta magát, biztos módszer volt; legalább is a kezdeti stádiumban kizárja a gyanúsítottak köréből mindazokat a személyeket, akik semmiképen nem vettek részt a Donaubank csekk-* jének elrablásában. (Folytatjuk) A Hidasi Brikeiigxfár szinte teljesen automatizált új brikettüzemében naponta 530 tonna 6200 kalóriás kőszénbrikettet készítenek. MTI foto; Kovács Sándor Megnyílt Majoson Tolna megye egyik legmodernebb földművesszövetkezeti presszófalatozója Az egységben minden időben kapható meleg étel, halászlé, vagy pörkölt, lángos, különböző hideg ételek és cukrászsütemények. Keresse fel a majosi új i presszó-falatozót. (42) Értesítjük megrendelőinket, hogy vállalatunk 1964. december 29, 30, 31-én leltároz. A megrendelés felvétele és árukiadás leltár miatt szünetel. Szekszárdi Nyomda. (74)
