Tolna Megyei Népújság, 1964. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-15 / 293. szám

TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 1964. december 15. Megújulás előtt a Vörösmarty művelődési ház 400 éves színdarab bonyhádi színpadon — Színházi bérletek, tarka ismeretterjesztő előadások — Univerzum-klub JORZY EDIGEY Kívülről csendesnek látszik a Vörösmarty Járási Művelődési Ház, Bonyhád kulturális életének központja. A csendesség azonban nem jelent élettelenséget. Belül­ről a tervezgetések légköre fo­gadja a látogatót. A készülődés időszaka ez — magyarázza Palánky László, a fiatal, új igazgató. — Újabb sza­kasz kezdődik a művelődési ház életében. Üj alapokra kellett he­lyezni népművelési munkánkat, az eddigi pénzkeresési kényszerű­ségtől eltérőleg, színvonalasabb rendezvényekre törekedünk. Sze­retnénk változtatni a kispolgári ízlésen. Ennek gátja az, hogy — sajnos — energiánk nagy részét az anyagiakra kell még fordítanunk. Éppen ezért nagy a feladatunk, idő szükséges hozzá... Az első lépés a gondos felkészülés. Ti* ... r** t lizenot tüzér pénz A színjátszó csoport már lelke­sen készülődik. Európai színpa­don, de talán a világon is először adják elő műkedvelők — még­hozzá Bonyhádon — Csao Sun- csan: Tizenöt füzér pénz című színművét. A mintegy 400 éves kínai színdarabot tűzte műsorára a járási művelődési ház szín­játszó gárdája. A jelmezes szín­darab próbáit Szűcs Aladárnak, a helyi cipőgyár színrendezői fő­iskolát végzett főkönyvelőjének irányításával kezdték, s körül­belül január végén mutatják be előszíjr. Az örök igazságokat .tar­talmazó mondanivalójú, érdekes színművet a Déryné Színház mű­sorában látta néhány évvel ez­előtt Palánky László, s annyira megtetszett neki, hogy előadásra javasolta társainak. A darabot a bonyhádi bemutató után előadják a járás községeiben, sőt a me­gyén kívül is. Tizenkét színházi est A híres bonyhádi bábcsoport az Aladdin csodalámpája című mesejátékot adja elő a gyerekek­nek a községben és a járás fal­vaiban a művelődési otthonok­ban. Azt tervezik, hogy 12 színházi előadást rendeznek a- járási mű­velődési házban a Déryné Szín­ház, a Pécsi Nemzeti Színház, va­lamint a kecskeméti, a kaposvári színház vendégszereplésével. Je­lenleg a Madách Színházzal is tárgyalnak előadásokról, azon­kívül meghívják a Magyar Álla­mi Népi Együttest is. A több klasszikus művet is bemutató színházi előadásokra bérletsoro­zatot rendszeresítenek. öt-hat előadásból álló, tartal­masabb, úgynevezett komplex is­meretterjesztő sorozatot is indí­tanak a járásban. Ez a megyei TIT segítségével már megkezdő­dött Bonyhádon, a Madáchra való emlékezéssel, fővárosi előadó- művészek közreműködésével. Eb­ben a sorozatban Mádéfalvától a Dunántúlig címmel Földi István történész tart előadást a Tolna megyében élő székelyek történe­téről, s ezt irodalmi részletekkel, népi táncjelenetekkel színesítik. Zenés presszó A tervek közt szerepel az ér­telmiségi klub létrehozása. Már alakulóban van az Univerzum­klub, amelyben bizonyos szak­területeken dolgozók az átlagos­nál elmélyültebben eszmecseré­ket tarthatnak, találkoznak, s töb­bek közt műszaki, művészeti, s az utóbbin belül zenei ankétokat rendeznek, neves szakemberek, budapesti művészek előadásával. A művelődési házba „beékelt” büfét megszüntetik, helyette kö­rülbelül száz férőhelyes, kultu­rált eszpresszót akarnak jövőre létesíteni. Ez klubszerű presszó lenne, ahol zenét, operákat hall- j gatnának, sakkozhatnának, ol­vashatnának a látogatók. Egyetértéssel és együttműködéssel A szakkörök még ezután bon­takoznak ki, az új év elején „ér­nek meg”. Munkájukban a társadalmi ak­tívák példásan segítenek, ez a hálózatuk széles körű: a gyógy­szerészektől kezdve az általános és a középiskolai tanárokig sokan szívesen tevékenykednek Bony­hád kulturális életenek pezsdíté­sében. Mindkét középiskolával: a gimnáziummal és a közgazdasági technikummal nagyon jó a kap­csolatuk. Erre nélkülözhetetlen szükségük van, mert a művelő­dési ház két munkaereje csakis társadalmi támogatással, a szak­körök tagjainak értékes segítsé­gével valósíthatja meg a szép feladatokat. A járási és a köz­ségi tanács örömmel fogadja ter­veiket, s ahol tudnak ugyancsak segítenek. Megszűnt a helytelen vetélkedés is a községbeli műve­lődési otthonok között: a járási művelődési ház, a zománcgyár és a cipőgyár üzemi, szakszervezeti művelődési otthona ezután együtt­működnek. Községi műsornap­tárt készítettek, amely szerint egymással összehangolva tartják meg rendezvényeiket. Ezt a mű­sornaptárt száz példányban adják ki havonként. Mindez igen bíztató kezdet a Vörösmarty Járási Művelődési Ház életének megújulásához. Ma­ga az épület ugyan — amint az köztudomású — már korszerűtlen, új kellene. De a jelenlegi adott­ságokkal számolva is, valóra vált­hatják a bonyhádiak a figyelemre érdemes elgondolásokat az össze­fogással. Ha tartós lesz az egyet­értés és a fiatalos lelkesedés. Ballabás László —— . IfeaL—^ L . Fordította: BABA MIHÁLY Méhészeti előadás Szekszárdon Dr. Bojtos Zoltán tart előadást december 16-án, szerdán a mé­hészeti szabadegyetemen. A mé­hészek körében jóval nagyobb az érdeklődés az első ízben megren­dezett szabadegyetem iránt, mint ahogyan azt a rendezőszervek: TIT és a MÉSZÖV remélték. Az eddigi négy előadásnak ugyanis százhúsz rendszeres hallgatója volt. A legnagyobb érdeklődés — ahogy a bejelentésekből következ­tetni lehet — a holnapi előadás iránt mutatkozik meg. A méhé­szeti szabadegyetemen ezúttal dr. Böjtös Zoltán, a Martonvásári Mezőgazdasági Kutató Intézet tu­dományos főmunkatársa tart elő­adást „A mézelő méhek helye a megporzó rovarok között” cím­mel. Az eddigiektől eltérően erre az előadásra nemcsak Tolna me­gye méhészei jönnek el a me­gyeszékhelyre, hanem a termelő- szövetkezetek és tanácsok, állami gazdaságok főagronómusai is meg­hallgatják az országos hírű szak­ember előadását, amely 1964. de­cember 16-án 18 órakor lesz Szekszárdon, a zeneiskolában. Egyben ez lesz a méhészeti sza­badegyetem idei utolsó előadása. A legközelebbit már a jövő esz­tendőben tartják. 24. Az őrnagy jól ismerte a bűnözők világát; tájékozott volt szokásaik­ban és játékszabályaikban. Ha Li- sewskinek birtokában lenne a csekk, vagy legalábbis sejtené, ki rabolta el, akkor vagy maga kez­dene egyezkedést a csekk jelenle­gi tulajdonosával, hogy legalább a kincs egy részét biztosítsa ma­gának (közben talán azt hinné, ezért érdemes leülni néhány esz­tendőt), vagy az ügyésszel pró­bálna egyezkedni, hátha bizonyos előnyöket csikar ki magának és enyhíti az ellene felsorolt váda­kat. Másfelől az őrnagy abban sem kételkedett, ha a szabadon lévő gengszterek közül valamelyik az, aki a csekket eltulajdonította, maga próbálja meg beváltani, vagy esetleg Bécsben, valakinek a közvetítésével, nehogy bárkivel is kénytelen legyen osztozni a pénzen. Tehát a gyanúsítottak listájáról már a két legfontosabb nevet ki kell húzni: a Maciosz- káét és a Lisewskiét. Ki marad még rajtuk kívül? A lista nagyon rövid volt. Megint csak két név: Zygmunt Kalinkowski és Jan Napiórkowski — vagyis Kabátujj, ök voltak az utolsók, akiknek kezében volt a csekk. Az őrnagy számára Kabát­ujj egyáltalán nem volt gyanús. A „leütés” régi szakembere nem látszott olyannak, aki önállóan is dolgozik. Különben is ki tájékoz­tatta volna az egész ügyről? Az őrnagy hitelt adott Kabát­ujj vallomásának, és annak a tö­rekvésének is, hogy segíteni akar­ja a nyomozást. A legjobb bizo­nyíték erre a mai látogatása a Wolowska utcában. Hiszen ön­szántából jött, és új részleteket tárt fel. Ravaszsággal, hogy tév­útra akarja terelni a nyomozást, nem lehet gyanúsítani az öreg tolvajt. Ilyen esetben az infor­mációja sokkal részletesebb lenne, és az utalna valakire, akit sike­rülne a nyomozáshoz „ragasz­tani”. Tehát csak Kalinowski marad! Egyetlen bizonyíték ellene, eltit­kolta azt az órát, amit a „Sejmo- wa" kávéházban töltött el a tá­madás előtti napon. Talán a cin­kossal való együttműködés értel­mében így akarta magát megmu­tatni Kabátujjnak? De ebben az esetben miért kellett volna eltit­kolnia a kávéházi jelenlétét? Egyszerűen azt mondhatta volna: A napi munka után nagyon fá­radtnak érezte _magát, és mivel tudta, még néhány óra éjszakai munka is vár rá, bement a ká­véházba, hogy megigyon egy erős feketét. Ez nagyon természetes és logikus lett volna, és most nem terhelné semmiféle gyanú. Ezenkívül a joggyakornok tud­ta volna az egész ügyet úgy meg­rendezni, hogy ne a szó szoros értelmében kockáztassa a fejét. Ha Kabátujj valamivel még erő­sebben sújt le a homokzsákjával, akkor a joggyakornoknak semmi­féle pénzre nem lett volna többé szüksége. Másfelől viszont éppen Kain- kowski volt olvan eszményi hely­zetben, hogy könnyűszerrel meg­szervezhette a csekk elrablását. Mindent tudott a fehér gengszte­rekről; a nap minden időszakában szabad betekintést nyerhetett az aktákba. S végül lehetősége volt, hogy minden további nélkül nyu­godtan kivigye a csekket a bíró­ság épületéből. Az őrnagy nem kételkedett ab­ban, hogy a fiatalembernek sok­kal messzebbmenő ambíciói van­nak. De mégis milyenek, milyen méretűek? Ez volt itt a kérdés, amire az őrnagy egyelőre nem tu­dott válaszolni. Sajnos, Kalinkowski állításán kívül nem volt semmiféle bizo­nyíték arrra, hogy a csekk való­ban a táskában volt, amikor Kabátujj a joggyakornokra tá­madt. Kalinkowski, ha feltehe­tően maga rendezte meg önmaga ellen az egész támadást, bizto­san korábban kivette a csekket és jól elrejtette. Nemigen bízha­tott a társában, félt, hogy a másik mágiához ragadja a millió­kat, amikor ő, aki önmaga tartot­ta fejét Kabátujj ütése alá, a kórházba megy. Aztán, ami a csekk beváltását illeti, kinek men­ne ez könnyebben, mint éppen az ügyészség egyik dolgozójának, aki be van avatva a „fehér gengsz­terek” ügyének legkisebb rész­leteibe is. Még Ldsewskitől a meghatalmazás megszerzése sem jelenthetett neki nehézséget. A családjával való találkozás meg­könnyítésének ürügyén, vagy a pótcsomag engedélyezése révén Kalinkowski körmyen megszerez­hette Lisewski aláírását, in blan- ce, az első valamiféle tiszta papírra. Most bárt nem marad más Igen — mondta önmagának az őrnagy —, Kalinkowski mindezt megszervezhette. Ezért a bírósági joggyakomoknak a gyanúsítot­tak listáján mint első számú személynek kell megmaradnia. A második helyet a „sápadt Nikonak” kell fenntartani. De mit tudunk erről az ember­ről? — tűnődött tovább az őr­nagy. — Tulajdonképpen annyit, amennyit Kabátujj mondott róla. Viszont ilyen tanú a bíróság előtt nem számít sokat. Hát niég egy nyomozótisztnek, akinek a gyenge bizonyítékszálak alapján kell kideríteni a bűntényt. Tehát: 1. A „sápadt Niko” nagysze­rűen tájékozott a „fehér gengsz­terek” ügyében. 2. Tudta, hogy Kalinkowski a „Sejmowa” kávéházba megy és magával viszi az iratokat; mind­ezt megtudhatta közvetlenül a joggyakornoktól is, Ea egyetértés volt közöttük. Ha meg nem, akkor nagyszerű hírei vannak az ügyészségről. 3. Aránylag nagy anyagi ősz- szeggel rendelkezik: Kabátujjnak tizenkétezer zlotyt fizetett a tá­madás. végrehajtásáért, tehát kétezerrel • többet, mint ahogy megbeszélték. 4. A Mokotowon ült a „Slo- wianka” vendéglő előtti vereke-. désért, hátra, mint várni, várni egy keveset. Néhány nap, vagy néhány hét múlva Kalinkowskit fegyelmi úton elbocsátják a bíróságról, vagy egyszerűen — bár letette a bírói vizsgát — nem kap állást. Eltűnik az ügyész­ség szeme elől, aztán nyugodtan felveszi a Donaubankban fekvő nyolcvanezer dollárt. Talán máris szót értett a bankkal és értesítette, hogy nála van a csekk és Lisewski mérnök meghatalmazása; csak halasztást kér a csekk beváltásá­ra, mert „nehézsége támadt, hogy a vasfüggöny mögül kijusson”. Ugyanakkor megtiltotta, hogy a pénzt bárkinek is kifizessék, olyan személynek, akinek a meg­felelő iratok nincsenek a birto­kában. A csekk minden bank számára szent és csak az veheti fel a pénzt, aki a pénztárablak párkányára leteszi ezt a kis papír-szeletet. 5. Valutával kereskedik, dol­lárt, vagy Ikka bonokat vásárol a Trauguttán. 6. Álneve „sápadt Niko”. 7. Valahol a Powislén lakik, az Elektromos Művek közelében. íme hét pont, megannyi jellem­vonás, de hogyan formáljunk ezekből egy célravezető nyomot, amely egy élő, konkrétan meg­határozott emberre illik és hogyan találjuk meg ezt az embert? Krzyzewski őrnagy másnap reg­geltől kezdve sorra vette a szobá­kat a Ksawerowa utcai rendőr- főparancsnokság hatalmas épüle­tében. Az archívumban átnézte a nyomozati jegyzeteket és a vere­kedések jelentéseit, különös fi­gyelemmel a Pulawska utcán, a „Slovianka” közelében történte­ket, amelyek néhány esztendővel ezelőtt, Varsónak ebben a negye­dében a leghírhedtebbek voltak. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents