Tolna Megyei Népújság, 1964. november (14. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-29 / 280. szám
6 Földes György: w%gy cég az állam.. B elenyák Gusztávval valamikor együtt koptattam az iskola padjait. Pontos és rendszerető volt mindig, s én már akkor arra gondoltam, hogy kitűnő és szorgalmas bank- tisztviselő válik majd belőle. Ö maga is, kikerülvén az iskolából. erre a pályára törekedett. De Belenyák. miként az is’kolai értesítő is jelezte, „er- nyedetlen szorgalma” ellenére sem lett banktisztviselő és az akkori világban sohas. m érte el a boldogság kékmadaraként megénekelt havi kétszáz fixet. De azért nem szorgoskodott hiába: huszonnyolc esztendős korában, tíz évi hűséges szolgálataiért a felszabadulás idején a Bokor és Bokor nagykereskedelmi vállalatnál helyettes könyvelővé nevezték ki. Én jól ismertem Belenyákot. s még ma is tanúsíthatom: soha egyetlen fillér sem tűnt el a kezén, és oroszlánként védelmezte a Bokor és Bokor nagykereskedelmi vállalat érdekeit. — Mi a titka annak. — kérdeztem egyszer, annak idején Belenyákot —, hogy ilyen szépen haladsz előre? — A szorgalmam és a becsületem — felelte spártai egyszerűséggel. — Úgy dolgozom, mintha enyém lenne a cég... — Könyvelsz? — Nemcsak könyvelek. Én mindenen rajta tartom a szemem és a kezem. Nálam nem megy veszendőbe a használt csomagolópapír, összegyűjtetem mé~ a kócból készült spárgát is, saját kezdeményezésemből ellenőrzőm a fuvarleveleket és visszaperlem a MÁV-tól a tévesen felszámított szállítási tarifa kisebb-nagyobb összegeit. Teszek-veszek mindenfélét, ami csak a cégemnek hasznot jelent. Nemcsak azért dolgozott így Belenyák. mert a cég iránti hűségét és odaadó fáradozását annyira elismerték, hogy fizetése már a száznyolcvan pengőt is elérte, hanem azért is cselekedett így. mert enélkül a Bokor és Bokor nagykereskedelmi vállalat úgy kirúgta volna, hogy a lába sem érte volna a földet. Bátran átugorhatunk néhány esztendőt a felszabadulástól az ötvenes évek elejéig. Maga Belenyák sem hitte volna, hogy ilyen megbecsülésben részesül: osztályvezttő-hslyet es lett egy állami nagykereskedelmi vállalatnál, rendes megélhetést biztosító jövedelemmel, gyakori jutalmazással, majd később prémiummal is. Belenyák hálás volt ezért a megbecsülésért, éppen olyan ernyedetlen szorgalommal dolgozott az állami vállalatnál, mint ahogy annak idején tette ezt a Bokor és Bokor-cégnél. — Hallom, jól megy a sorod — mondtam Belenyáknak. amikor egy alkalommal találkoztunk. Nem ok nélkül mondtam ezt. Alig pár nappal azelőtt értesültem arról, hogy volt iskolatársamat osztályvezetővé nevezték ki. — Nem panaszkodó atom, jól keresek, rendesen élek, beleilleszkedtem a szocializmusba. — S gyűjtőd most is a használt csomagolót, meg a spárgát — jegyeztem meg régi beszélgetésünkre utalva. Emlékezett rá ő is anélkül, hogy bővebben magyarázgattam volna. — Más a helyzet manapság — szólt, s fölényesnek tűnő mosoly vibrált a szája szegletén. — Nem kell már az ilyesmi. .. És nem is kell már kicsinyesnek lenni! Nagy cég az állam neki semmi sem drága. Még hosszan beszélgettünk, s én azzal a meggyőződéssel búcsúztam Belenyáktól, hogy „fejlődése” a felszabadulás óta szemmel láthatóan töretlen. Az volt a benyomásom, hogy egy kicsit felülről szemléli a világot és arra gondoltam, nem érzi úgy magáénak az állami vállalatot mint amennyire magáénak érezte a munkaadója vagyonát és érdekeit a kapitalista világban. Később megtudtam egyet és mást Belenyák Gusztávról. Mint osztályvezető, ő döntött az áruelosztásról. Rajta múlt. kik részesülnek a nehezen kapható árufajtából, több, vagy kevesebb mennyiségben. Mindenki meg volt győződve arról, hogy Belenyák kezében az áruelosztás részrehajlás nélkül, igazságosan, történik, pedig egy kicsike rést mégiscsak engedett nyitni az igazságon. Először az egyik maszek barátja kereste fel.- aztán a másik, majd a harmadik. Egyre többen sürög- tek-forogtak körülötte, egyre többször hívták meg a régi barátság ürügyén hol családi vacsorára. hol pedig vendéglői mulatozásra. Olykor megkísérelte. hogy kifizesse a mulatozások költségeit, de mindig akadt, aki udvariasan megelőzve őt. kiegyenlítette a számlát A nagy barátkozás annyira elmélyült, hogy Belenyák az „ügyfeleknek” juttatott áru után rendszeres jutalékot kapott Eleinte csak csekély összegeket. majd amikor látta, hogy sok kicsi sokra mesw. és ebből a „buliból” nagy pAzhez lehet jutni, jobban kiszélesítette a hálózatot, s a legkeresettebb árucikkeket a baráti ügyfelekhez juttatta. Dehát a Belenyákok sem nőnek az égig! A revizorok addig bogarásztak. amíg felderítették a ravaszul megszervezett áruelosztás részleteit. Amikor Belenyákot felelősségre vonták, hirtelen mozdulattal a kabátja bal belső zsebébe nyúlt és letett az asztalra egy 173 500 forintos betétkönyvet. Évek óta ugyanis tételről tételre összegyűjtötte a csalással szerzett összegeket, ami persze némileg enyhíti Belenyák viselt dolgait, — Sohasem hittem volna rólad! — feddtem meg Belenyákot, amikor hírül vettem a történteket. s az elmúlt napok egyikén, ügyének tárgyalása előtt felkerestem, hogy elítélő véleményemet tudomására adjam. — Hogy süllyedtél ennyire? — Még szemrehányást teszel? — horkant fel Belenyák. — Ahelyett, hogy megdicsérnél! Elvégre megtakarítottam az államnak 173 500 forintot. Nem tudtam szóhoz jutni. Pedig talán valóban meg kellett volna dicsérnem őt. hogy ennyire megtanult takarékoskodni. .. KISS DÉNES: Emlékek korbácsnyoma Bevallhatom-e, hogy nem ugyanaz már szülőföldem tája? Ez a kis kavics, — nézd, nem az ismerős utcaportól-hamvas. Ismeretlenül járok itt magam is. Szégyen, hogy egyre jobban hasonlítok mostani apámra? Az erdőben nem él már Piroska, elűzték, mint a farkast — Esendő lett óriásaim világa. Nemrég az udvarban, otthon, csalánt kellett markolnom: fájdalom a legjobb emlékezés! Eleven parazsától bőröm átégett, de jólestek, a skarlát kiütések és az a szelíd felismerés. A csalán csípése fáj. Mégse kíméli soha. otthoni föld, — arcod elfordító, gvermekkori táj. A kisfiú érted még mindenre kész. S ha egyszer is, nem találnék haza, verd ki egész testemet, emlékek korbácsnyoma, hű csaláncsípés. LOVÁSZ PÁL: SPEKTRUM A rádióteleszkóp jelez, műszert műszer segít, átlépnek millió fényéveket, felsorakoznak a színképvonalak s adják a hírt: Kitört a hidrogénvihar egy csillaghalmazon lángörvények dobálnak, forgatnak, tépnek, vegyítenek lemérhetetlen hőfokon világmindenség-ré székét. Ó a lent-fönt-sehol-táj földi embere, olvasd a hírt é$ rejtsd el arcodat: langyos talajt, lég-köntöst, lágy vizet, árny-fény szépségét kaptad, mégis-mégis idézed, kísérted' a rontó elemet — s ha szót fogad: léted, honod, világod ninccsé lobban, s a rezgés tengerének spektruma lefesti drámádból a végső vonalat. Végit Antal: IC Késői „lánc" A UTÓBUSZ-ÁLLOMÁS T-C-JK'-’73' I ____ y aranta egyszer mindig Kenyeres János nem is igen Hiába jó a féderje ennek a hin- hazajár a kisasszony, emlékszik egyébre, csak arra, tónak, mégis mennyire ráz. Még Jött még akkor is. ami- hogy jaj, de szép volt akkor. Más- az út baloldalán csak elmennek kor éppencsak, hogy le- kor is szép volt, de akkor! valahogy, de oda annyira lejt a hetett. Mostanában meg Sorba táncolt minden legénnyel, töltés, hogy alig lehet az ülésen úgy emelnek neki kalapot, mint Vele is táncolt volna, de rá, Ke- ülni. A kisasszony kapaszkodik, húsz éve. Miért ne jönne hát? nyeres Jánosra nem került sor. mereven kitartja magát a lábáA régi kastélyuk iroda,, magtár. Pedig mennyire szerette volna val, mégis lecsúszik oldalra, és kultúrház. Azért a kisasszony- egészen közelről látni, hogy csak- Dűljön csak ide — mondja nak akad szállás! Akár itt le- ugyan olyan nagyon» szép, hát, Kenyeres János — dűljön csak, az hetne egész évben meg. ljogy mi lehet rajta az a istenit ennek a keserves útnak! Ha jön, ha megy, mindig van nap' na^ szépsége? ®öbb csak azt é.rzi- ho& az valaki, aki ki-behozza nagy sárga J? emlékszik. Nemsokára oldala ahol a kisasszony ul, bőröndjét a vasúttól. ]ott a baró- puskával jött be a mennyivel melegebb. Legutóbb meglátta az elnök is. bálba a lányáért. — Kisasszony! Még ilyet! Hát .Akivel éppen akkor táncolt a miért nem szólott a kisasszony!? kisasszony, azt úgy képen vágta A kisasszony hajnalban megy a baro, bogy hajnal lett. mire visszia Pestre. Az elnök még teg- e e*re mosták. nap meghagyta Kenyeres János- A kisasszonyt meg a puskavég nak. hogy reggel a hintóval vigye elibe vette, úgy terelte hazafelé, ki a vasúthoz. Aztán, ha jövő nyá- Minek mondaná el ezt most ne- ron jön, megint, csak írjon. Ak- ki, emlékszik rá ő is, biztos, kor is kimegy elébe a hintó. Még nem is vifrad. Olyan nagy Gyalog se több az út egy ói^t- a sötétség, hogy nem is látja a nál. Hintóval egy fél sincs. kisasszony arcát. Kenyeres János odaállt -a* Akkor annyira várta- hogy tán‘ Előbb csak azt érzi, hogy az az Nemsokára oldala, ahol ennyi Nem táncolt akkor egy lépést sem a kisasszonnyal... pedig táncolhatott volna, dé rá nem került sor! Most aztán hadd dűljön, dűljön, ahogy akar, tartja ő. Hej, ha akkor táncolhatott volna! Nem is bánja már, hogy ide lejt ez az út. Nemhiába csúszós, rázós, mekkorákat huppan a hintó, kell, hogy p kisasszony kézzel is kapaszkodjon Kenyeres Jánosba. (Cseh Gábor rajza.)--------— -----------y ^ |UI1 IV v irradat előtt Húsz éve nem lát- C°lj?n ^. csurom vizes lett az Kapaszkodik is. ta a kisasszonyt. Tudta, hogy ha- fgalomtol. Most meg itt ul mel- így mennek. zajár nyaranta, de nem látta so- ’ette a k!*aS-SZ°af’ ltt;, el°1 a ba‘ Sletni nem kell. hol van még se kon. Pedig o hatra akarta ultet- az. hosv induljon a vonat. Tani, de oda a nagy, sárga bőröndöt Ián még akkor se lehetett ilyen... A kisasszonynak most is olyan tették. ilyen forró ez a kisasszony amikellemes illata van. meg a keze Mennek, kocognak kifelé az ál- kor az a bál volt — gondolja mais olyan finom, puha, hogy húsz lomásra. Kenyeres János, meg a gában. évvel ezelőtt se lehetett különb, kisasszony. Nem hirtelen ember ő nem is Milyen szép lány volt ez a Hajaj! Megismeri ő a kisasz- erősebb a természete, mint máskisasszony! Hogv milyen nagyon- szonyt. a hangjáról is! Éppen nak ebben a korban! de müven nagyon szép volt! olyan a hangja, mint régen, mint forró ez a kisasszony így oldalt Kenyeres János emlékszik rá. húsz éve. Milyen is volt? Az övé ahogy idedől. Egyszer bál volt a bíró csűrjében. volt a legszebb. Minden, ami a Gondolja, érzi és nem szól egy Éjfélkor eljött a kisasszony, aztán kisasszonyé volt. az volt a leg- <?7Óf «!£. se szó. se beszéd, beállt a tánc szebb. A haja is, a hangja is,' a Mit is szólhatna? Máskor ha ' kellős közepébe elkezdte táncol- dereka is... mindene. ilyen . - -iát S7éit vatatni a lepényeket sorba, egyiket Senkin soha annyi szépség, mint lärmt aztán v-” ■ ’nczállt a mea másik után. a kisasszonyon. nyecske. vagy nem.
