Tolna Megyei Népújság, 1964. november (14. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-25 / 276. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1964. november 23. JOBZY EDIGEY ,-W- yr Fordította: BÁBA MIHÁLY 7. A nyomozás megkezdése és az első letartóztatások után Lisews- ki a banda többi tagjával, akik még szabadon vj’.tak, megpróbálták másképpen kicsavarni ennek az ügynek a nyakát. A letartóztatottak családtagjainak fizettek és valamilyen módon szót értettek a bebörtöi'öttekke', rábe zé ték ő -et arra, vállalják magukra az egész bűnt, és ismerjék be, hogy lopták a cementet és — főleg Varsóban — eladták. Sőt ezeknek a vallomásoknak az igazolására előkészítették a bizonyítékokat is. De az ügyet nem sikerült eltussolni. A banda egyre újabb tagjai estek a nyomozás csapdájába. Egyre több ember kezdett „köpni”. Egyesek viszont kezdtek „meglépni”. Csak Lisewski maradt végig az őrhelyén. El kell ismerni nem tudtunk rábizonyítani semmit, a bebörtönzöttek szolidárisán hallgattak, ha igazgatójuk felől kérdeztük őket. Sőt úgy látszott, Lisewski ártatlan, mert látszólag segített nekünk a nyomozásban és nem is próbált megszökni. 1 De közben, mint később kiderült, Lisewski már mindent előkészített a külföldi utazáshoz. Csak a levélre várt. A „Donau-bank” írására, hogy a konzorcium befizette a cementért járó többi összeget. Egyszerűen egy pillanatra sem tudta elhagyni a cementgyárat, mert a posta minden pillanatban hozhatta a régen várt értesítést. A levél, Lisewski feltételezése szerint, megérkezett, de szerencsére nem jutott a címzett kezébe. Sikerült előbb megszereznünk. Abban a pillanatban lelepleződött Lisewski szerepe, mint a banda szervezőjéé és vezetőjéé. Letartóztatása után, amikor megmutattuk neki az írást, elismerte a neki felrótt bűncselekmények nagy részét, és csak az elkövetett sikkasztás nagyságát próbálta kisebbíteni. A „Donau-bank” levelében, amit a cementgyár vezetőségéhez küldött, értesítette a gyárat, hogy a cementgyár rendelkezésére befizetett nyolcvanezer dollárt. Ezzel rendelkezik a szerződés és a konzorcium szerint Lisewski igazgató azzal a feltétellel, hogy az említett levelet felmutatja. Ez tehát zárolt csekk-féle volt és csak Lisewski ajánlására töltötték ki. — Magad is érted tehát — fejezte be elbeszélését az ügyész — milyen fontos számunkra, hogy visszaszerezzük ezt a csekket. Ennek alapján a banda bármelyik tagja, ha Bécsbe kijut, beinkasz- szálhatja a hatalmas összeget, a nyolcvanezer dollárt. — Nos, nem nagyon értem az egészet — jegyezte meg az őrnagy, — mert a levélen kívül szüksége van Lisewski meghatalmazására is, hogy felvehesse a pénzt. — És honnan tudjuk, hogy Lisewski letartóztatása előtt nem hagyott ilyen meghatalmazást, ha mást nem, egy aláírást „in bianco” egy rendes fehér papíron? Különben is nyolcvanezer dollárról Van szó, ez, ha a feketepiaci értéket veszem alapul, csaknem nyolcmillió zloty. Ilyen hatalmas összegnél a börtönfalak nem jelentenek akadályt, hogy megszerezzék a szükséges meghatalmazást. Különben megállapítottuk, hogy a „fehér gengsztereknek” állandó „képviselője” van Bécsben, egy azon kirándulók közül, akik útban a római olimpiára Ausztriában maradtak. Ez a fickó „képviselte” a cementgyárat a konzorciummal szemben, és a lopott cement szállításával kapcsolatban külföldön elintézett minden ügyet. A „Donau-bankban” ő is felvett kisebb-nagyobb összegeket és hazaküldte Lisewskinek Lengyel- országba. Lehetséges, hogy ennek a megbízottnak megvan Lisewski meghatalmazása a pénz felvételére. Biztosan van cégjelzéses papírja és pecsétje a cementgyárból. Végül is egy aláírást hamisítani, ha ilyen felszerelése van, az már igazán nem nagy művészet. — Csak egyet nem értek. Miért nem tartottátok ezt a csekket a páncélszekrényben, vagy miért nem helyeztétek azonnal letétbe a Nemzeti Bankban?... Ez mégis csak könnyelműség volt! — állapította meg az őrnagy. — Most mindenki ezt mondja. De vedd figyelembe, hogy a csekk Lisewski mérnök nevére van kiállítva, ő pedig a kezünkben van. Ezenkívül a csekkre a nyomozás csaknem minden fázisában, mint a vádlottak bűnösségének fontos bizonyítékára állandóan szükségünk volt. És ez. sainos bosszút állt rajtunk. Őszintén szólva, én is hibát követtem el. Éppen ezért jöttem hozzád, hogy segítségedet kérjem. — De miért nem zároltatjátok ezt az összeget a megfelelő osztrák hatóságok közvetítésével? — Látod, ez a mi gyenge oldalunk. A külkereskedelem egyetlen államban sem szereti „szeny- nvesé1 nyilvánosan k’ teregetni”. Ezért a mi uraink a Külkereskedelmi Minisztériumban és a „Bu- dex” is határozottan tiltakoznak az ellen, nehogy az ügy valamilyen port verjen fel. Ez viszont megköti a mi kezünket. Csak Lengyelországban tudunk dolgozni és csak szokásos rendőrségi módszerekkel. Tehát jó arcot vágunk a rossz játékhoz. Ami pedig a pénzt illeti, azt a „Budex” a saját számlájára akarta jóvá- iratni a Kereskedelmi Bank és a „Donau-bank” közötti csendes megállapodás alapján. Természetesen a „Budex” csak abban az esetben folytathat ilyen tárgyalásokat, ha ez a csekk a kezében van. Ebben a helyzetben nagyon nehéz letiltani a csekk kifizetését, ami a csekk-törvény értelmében nem is lenne olyan egyszerű, sőt kétlem azt is, hogy az osztrák bíróságon kapnánk ilyen letiltást. Hiszen a külföldi bíróság számára a csekk kifizetésének egyetlen alapja a szerződés. Ezt a szerződést Lisewski írta alá, és teljes egészében ő is realizálta. Igaz, hogy a szállítás teljesítésénél az állami kincstárt lopta meg, és hogy nem is volt joga ilyen szerződést aláírni, az osztrák bíróság számára azonban ez Lengyelország belső ügye. A cementet átvevő szempontjából ugyanúgy, mint Ausztria szempontiából Lisewskinek ez a pénz jár. A töbhi már a büntetőjogra tartozik, amely más országban kötelező. — A „fehér gengszterek” közül mindenkit letartóztattak? — kérdezte az őrnagy. — Nem’ Az egyik vezető megszökött. A főkönyvelő. Adam Ma- cioszek. Köröző levelet adtunk ki ellene, de eredménvtelenül. Tulaj- oonképpen neki köszönhető, hogy Lisewskinek sikerült kiépíteni ezt a bandát, Macioszek teremtett Megjegyzés a megjegyzéshez megfelelő könyvelési manipulációval ál cementfelesleget a raktárban, és ő szervezte az egész ügyet, hogy elegendő számú vagon álljon a cementszállítmány rendelkezésére. — Nőtlen, vagy nős^ és vannak-e rokonai Varsóban? — Nős, három gyereke van. Két idősebb lánya férjnél van. Az egyik Lublinban, a másik egy tisztviselőhöz ment férjhez ugyanabban a kisvárosban. A legfiatalabb, a fia, elvégezte a műegyetemet. — Varsóban? — Nem, Krakkóban. Amikor Macioszek-t kerestük mindenekelőtt a családi kapcsolatait állapítottuk meg, hogy ezen az úton jussunk a szökevény nyomába. Varsóban, ahogy mi sejtjük, nincs senkije. A családjával, amely megfigyelés alatt van, meg se próbálta felvenni a kapcsolatot. — Úgy gondolom, az első dolog, amit ebben az ügyben tenni kell, hogy minden határállomást figyelmeztessünk, fordítsanak nagyobb figyelmet minden német nyelven írt papírra, amelyet a Lengyelországból kiutazóknál találhatnak. Figyelembe kell venni azt is. hogy a levelet egy harm."- dik személy közvetítésével, sőt idegen állampolgárral is kiküld- hetik külföldre. így Macioszek, ha ő szerezte meg a „Donau- bank” csekkjét, legfeljebb megfelezi a pénzt. — Ezt már megtettük — mondta az ügyész. — Nem vártunk a I nyomozás hivatalos befejezésére. ’ a vajdasági ügyészség, tulajdon-1 képpen a Főügyészség javaslatára, megfelelő figyelmeztetést adott ki. Sőt, részletesen leírtuk, mi- lyén ez a dokumentum. (Folytatjuk) Mi, termelőszövetkezeti gépcsoportvezetők, kötelességünknek tartjuk, hogy a Tolna megyei Népújságban megjelent „Megjegyzés a gépcsoportvezetők tanácskozásához” című cikkre válaszoljunk. Mi, a tanácskozás résztvevői, úgy érezzük, nem volt hiábavaló az eltöltött hat nap a dunaújvárosi „tanfolyamon”. A tanácskozás megnyitóján a programot ismertették előttünk, és valamennyien úgy láttuk, hogy azt reálisan állították össze, mert arról lesz szó, amire mi, gépcsoport vezetők számítottunk, ami bennünket érdekel. Véleményünk szerint nem azért szervezték a tanácskozást, hogy a görög ábc-t tanuljuk meg. hanem. hogy a gépesítés vonalán a tsz-ekben is helyeden tudfu't megszervezni a különböző javításokat, karb. ntar ásókat. Ezen a tanfolyamon valóban arról volt szó, ami a tsz-ek gépesítési problémáival kapcsolatos. A programot olyan szakemberek állították össze, akik ténylegesen ismerik a tsz-ek ilyen irányú feladatait. Közöttünk sok az olyan személy, aki nemrég került a tsz gépcsoportjának élére és mint vezető. irányító kevés a gyakorlata ezen a téren. A tanácskozáson viszont elsajátíthatta azt, amire szüksége van. Szerintünk a program nem mondható gyengének, sem ötletszerűnek, mert a témák megfelelően követték egymást és kapcsolódtak egymáshoz. Hiányosságként talán inkább azt említenénk meg, hogy egyes előadók nem készültek fel megfelelően és nem tudták azt adni. amit a hallgatók vártak. A későbbiek során egy hasonló tanácskozáson véleményünk szerint az előadások legyenek színvonalasabbak, ha már a téma adva van. Megjegyezzük, hogy a tanácskozáson elég részletesen foglalkoztunk a gépállomásokon jelentkező, minket érintő problémákkal, s kissé talán keményen is foglalkoztunk ezekkel. De egyszer el kell már mondani, a gépállomásokkal kapcsolatban is a problémákat. Számunkra a legilletékesebb hely ez a tanácskozás volt. Mi. termelőszövetkezeti gépcsoportvezetők valóban sokat küszködünk műszaki problémákkal és éppen ezért kérjük a gépállomások fokozottabb segítségét. és számítunk rá, hogy ezt meg is kapjuk, az eddiginél jobb minőségben. A tsz-gépcsoportvezetők tanácskozásának részvevői TANÁCSADÁS Reggel, ahogy jövök be a szerkesztőségbe, megállít az utcán egy öregember. Soha nem láttam. — Nem hord sapkát? — kérdezi. — Nem — mondom. — De majd, ha hideg lesz fölteszem a kalapomat. — Sapkát kell hordani. így nem jó. Megfázik a fej, aztán közel van az agy. és vége. Szóval érti, mit akarok mondani?... Milyen lesz az ember? Nekem elhiheti. Többet tudok, mint két orvos, meg három bába. Ott voltam velük, mindent megtanultam. Nős? — Nem. — Ha megnősül, vegyen.. . — szakszerűen elmagyarázza, mit veoyek és mit használjak hozzá. — Mert nem annyi a gyerek, amennyit az isten ad, hanem amennyit az ember akar. Sunyi vigyorral néz rám. lesi a hatást. Mivel helyeselek és megnyugtatom, hogy van még néhány percem, ismét megemlíti: Többet tud. mint két orvos, meg három bába. Csak most látom. erősen spicces az öreg. Bemutatkozik, hogy ő X. Y. apja. Nem a maga nevét mondja, hanem a fiáét. Dicsekedve. Biztos nem az isten akaratából lett a „gyerek”. (sz. j.) Thiery Árpád: Jegyzetek Jugoszláviából IV. DUBROVNIK Amikor az autóbusz végre ki- ; kanyarodik a nyomasztó és veszé- j lyes sziklák közül, és valahol, a i valószínűtlen mélységben feltűnik ; a nyílt tenger, meg az adriai part I egyik legismertebb idgenforgalmi j nevezetessége: a St. Stefan fél- : sziget, udvariasan megszólal az idegenvezető. — Van egy jótanácsom. — Éspedig? — Ha inni akarnak valamit erre a hosszú és kényelmetlen útra, ne siessék el, várjanak, amíg Budvára érünk. — St. Stefan? — Nagyon drága hely. Például egy egyágyas szállodai szoba az utószezonban is küenc-tízezer dinár egy éjszakára. Az italárak is ennek a színvonalnak felelnek meg... Bekanyarodunk a félsziget bejáratához. megnézzük belülről is a gyönyörű fekvésű, miniatűr szállodavárost, amely a valóban borsos árak ellenére is szinte egész évben zsúfolt, és a hosszú utazások vége felé már kezd az emberben kialakulni egy kép Jugoszlávia ütemesen fejlődő, és jelenleg is figyelemre méltó idegenforgalmáról. — Évente hány turista fordul meg Jugoszláviában? — Körülbelül kétmillió. — Az igen... — Olaszországnak évi 23 millió külföldi turistája van. A hangsúlyból nem nehéz megérteni az elégedetlenséget, a kétmillió meg a huszonhárommillió között tetemes különbség van, még akkor is, ha ideszámítjuk, hogy Jugoszlávia tulajdonképpen csak néhány éve idegenforgalmi ország. Itália a világraszóló műemlékek tömegét tudja nyújtani a külföldi turistának, Jugoszlávia fő idegenforgalmi tényezője jelenleg a tengerpart, és néhány történelmi-kulturális nevezetessége, közöttük is elsősorban Dubrovnik. A kikötőben nézelődöm, tíz percen belül két személyhajó kötött ki, a közelben nagyot sípol a dubrovniki villamos, pokolian tűz a nap. még a fehér sziklák is izzanak. — Milyen itt a tél? — Amilyen tegnap volt. Fúj a bóra. meg, esik az eső. A „tegnap” szeptember vége volt. Valóban: esett az eső, és fújt a szél, de a hőmérő plusz 21 fokot mutatott. Dús, mediterrán növényzet, és mediterrán éghajlat, itt nem ismerik a fagypontot, bár két éve mínusz hét fokot mértek, ami emberemlékezet óta nem fordult elő. Dubrovnikot az időszámítás előtti VII. században az epidau- rosziak alapították. 1204-ig Bizánc, 1328-ig Velence, 1526-ig Magyarország fennhatósága alatt állt. 1804-ben a franciák. 1814-ben az osztrákok foglalták el, ugyanakkor tényleges önállóságát még a törökökkel szemben is megőrizte. Tengeri liereskedelme. és a nyomában fellépő, céhekbe/, tömörült kézműipar következtében gazdag és virágzó kereskedővárossá fejlődött, az idegen fennhatóságot, mint független városköztársaság rázta le magáról, Bizánccal szemben Velencére. Velencével szemben a magyar királyságra, a magyar királyokkal szemben pedig megint Velencére támaszkodva tudták viszonylagos függetlenségüket biztosítani. Ez a történelem, és ennek a történelemnek nem is annyira a konkrét dokumentumaival, — bár ezekben sincs hiány — mint inkább jellegzetes atmoszférájával találkozik az ember a fallal körülvett
