Tolna Megyei Népújság, 1964. november (14. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-17 / 269. szám
4 TOLVA MEGYEI VEPŰJSAd 1964. november Víi Felelősség és jó szándék Elég-e a jó szándék ahhoz, hogy valaki valamilyen felelős poszton eredményesen megállja a helyét? Az igen jelentős kérdésen vitatkoztak nemrégen egy kis termelő- szövetkezetünk vezetői, s az előttük álló, nem éppen örvendetes példa hatására a kérdésre egyhangú nemmel válaszoltak. Az történt, hogy a szövetkezetből elment az állattenyésztési ag- ronómus, és jobb híján az egyik brigádvezetőt állították a felelős posztra. A képesítést, és a kellő tapasztalatot nélkülöző, újdonsült állattenyésztő tele volt jó szándékkal. Éjt nappallá téve dolgozott, nem ismert sem fáradságot, sem szabad időt, mégsem boldogult. Nem tudta átfogni bonyolult feladatait. s kiderült, hogy a tudása is kevés a sok ismeretet kívánó őrhelyen. A tehenészetben például a helytelen takarmányozás miatt fokozatosan csökkent a tejhozam, és a hízók sem gyarapodtak a kellő ütemben. Végül is a vezetőségnek új szakember után kellett néznie, pedig — amint előre bocsátottuk — a jó szándékban egy pillanatig sem volt okuk kételkedni. A jó szándék nagyon értékes tulajdonság, s ráadásul a mi tárHatmillió erdei csemete kiemelése Tolna megye erdőgazdaságaiban megkezdték a facsemeték kiemelését, szállítását és az őszi erdősítést. A Tamási Állami Erdőgazdaság többek között Pál- fán, Szedresen, Tengelicen négymillió facsemetét és suhángot emelt ki speciális gépekkel. Egymillió csemetét a társgazdaságoknak küldenek, a többivel pedig háromszáz hektárnyi új erdőt üííét be "ezen az őszön az erdő- gazdaság. A Dunaártéri Állami Erdőgazdaság tolnai csemetekertjéből kétmillió különféle nyárfa-, szil-, bükk- és juharcsemetét válogatnak ki az ártéri erdők utánpótlására, s félmillió erdeifenyő-cse- metét küldenek az Alföld homo- . kos tájainak fásítására. í sadalmunkban az élet, az egymásért végzett erőfeszítések egyik alapfeltétele. Szocialista humanista társadalmunk eleve feltételezi a jó szándékot minden tenni akaró emberben, s ez az alapja az egymás iránti kölcsönös bizalomnak is. Fiataljainknál, kezdő, fejlődésben lévő embereknél, még ha hibáznak is. mindig méltányoljuk a jó szándékot és indokolt esetben elnézzük a botlást. A nagy tettekre fel kell készülni. mert elmélyült tudás, sokoldalú tapasztalatok nélkül nem juthat messzire az ember. A jó szándék szította fel a vezető posztra került munkás-, parasztkáderek ezreiben azt a mély felelősségérzetet, amely könyv mellé ültette a legjobb szándékúakat, hogy gazdag ismereteket szerezzenek, tehetségük pengéjét élesre köszörüljék, kifejleszthessék magukban azokat a képességeket, amelyekkel felvértezve felelhetnek meg igazán a bizalomnak. Ma, amikor már húsz éve építjük az új társadalmat, és nem szűkölködünk szakemberekben sem, joggal tarthatjuk felelőtlenségnek, ha valaki úgy kap egy nagy felelősséggel járó, a gazdaság szempontjából fontos feladatot. hogy annak sikerét csak a jó szándék garantálja. Aki ma felkészületlenül vágja fejszéjét ilyen nagy fába, abban — mint a szövetkezet példája bizonyítja — a felelőtlenség föléje kerekedett a jó szándéknak. S ha valami kár származik az ilyen vállalkozásból, még a nyilvánvaló jó szándék sem mentesítheti a felelősség vállalása alól. Igazuk volt tehát az említett szövetkezet vezetőinek, amikor a saját felelősségüket sem kendőzve megállapították: a tapasztalatlan enttíer, még ha jő' Szándék vezérli is, könnyen hibát hibára halmoz. A mai alkotó, építő világban az igazi jó szándék már a tehetség kiművelését, a vállalt feladatokhoz szükséges tudás és tapasztalat becsületes megszerzését, összegyűjtését is kell, hogy jelentse. Jí mérgeit titka Érdekes esetek a bűnözés történetéből 6. Kékesdi Gyula FGRT CSILLAGOK • Feldolgozta: Márkus* László Rajzolta: Zórád Ernő Az emberek elkerülték, nem érintkeztek vele. A városkában csak kevesen hittek ártatlanságában. Majd mindenki gyilkosnak tartotta, aki csak ügyes védőjének mesterkedése folytán nyerte vissza ideiglenes szabadságát. Közben egy új államügyész, Henri Guillemin vette át a vád képviseletét. Szilárdan megfogadta, hogy rábizonyítja a vádlottra a mérgezéseket, és megdönti Gautrat védő mesterkedéseit. Először is a Griffon professzor szakvéleményén ejtett csorbát akarta kiköszörülni. Sikerült megnyernie Frédéric Joliot-Curie No- bel-díjas világhírű francia atomfizikust, hogy vizsgálja felül Griffon arzénvizsgálati eljárását, és mondjon róla szakvéleményt. Ez a vizsgálat több évig tartott. Végül is Joliot-Curie megerősítette, hogy Griffon kezdeti hibákat követett el ugyan, de teljesen hitelt érdemlően állapította meg. hogy a holttestmaradványok nagymennyiségű arzént tartalmaznak. Ám, Guillemin államügyész tudta. hogy a per eldöntéséhez, a vádlott elítéléséhez, ez még nem elegendő. Ha nem sikerül meg- dönteni Gautrat védő szakértőinek azt az állítását, hogy az arzén a talajmikróbák hatására és közvetítésével jutott a holttest- maradványokba, elsősorban a hajzatba, akkor vesztett ügye van. Hét álló esztendeig, 1954-től 1961-ig vizsgálták a legnevesebb francia tudósok a louduni temető talajának arzéntartalmát, az arzén oldó- és felszívódó képességét. Az államügyész három nemzetközi tekintélyt élvező tudóst bízott meg a vizsgálattal: René Charles Truhaut toxikológust, Albert Demolon biológust, és — Demolon halála után — Maurice Lemoigne biológust, a párizsi Pas- teur-intézet igazgatóját. A hét esztendő alatt többször is megzavarták a louduni temető halottainak nyugalmát. Nemcsak ,Truhaut és Lemoigne jelentek ieg időközönként a temetőben talajvizsgálat céljából. hanem Gautrat védő szakértőd, Truffert professzor. Oliver, és a többiek sem mulasztottak el egyetlen alkalmat. hogy alátámasszák állításaikat. Holttesteket ástak ki, állati te- 1 temeket, emberi hajat ástak el (kísérleti célokból. Olyan halottaikat is kihantoltak, aki nem ar- ’zénmérgezés következtében hal- ktak meg, akiknek semmi közük 'sem volt a Besnard esethez. Kiásnák őket, hogy megállapítsák, van-e arzén a hajukban, vagy csontjaikban. Végül 1961. novemberében megkezdődött a vád és a védelem harmadik, döntő ütközete. November 17-én fegyveres csendőrök Bordeauxba kísérték Marie Besnard-t és elhelyezték a börtönkórházban. November 21-én elővezették a tárgyalásra. Nagyon megöregedett. Az öt évig tartó vizsgálati fogság nyomait az ideiglenes szabadság sem tudta teljesen eltörölni. Megöregedett, de nem tört meg. Az elnök kérdésére éppen olyan határozottan kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek, mint az első tárgyaláson. Ugyanis a perrendtartás értelmében egészen élőiről kezdték a tárgyalást. Vagyis kihallgatták a vádlottat, utána sorban a tanúkat. Több tanú nem érte meg a harmadik tárgyalást, időközben meghalt, köztük Massip is, aki annak idején feljelentésével az egész ügyet elindította. Mindenki tisztában volt azzal, hogy a tanúvallomások nem sokat lendítenek az ügyön, hanem a pert a szakértők döntik el. Csak ők tudják eldönteni, hogy a holttestmaradványokban talált nagymennyiségű arzén a talajból szívódott-e föl, vagy nem. Gautrat védő most is élt azzal ä trükkel, amellyel az első tárgyaláson teljesen megzavarta dr. Beroud szakértőt. Újra összehasonlította a listákat, hogy gondatlanságot olvasson a szakértők fejére, de akciója ezúttal kudarcot vallott. Hivatkozott arra, hogy Griffon szakértő jelentésében az áll, hogy Léon Besnard haja 60 milliméter hosszú volt, Joliot-Clfrie pedig ugyanarról a hajról azt állította, hogy 70 milliméter hosszú. — Ebből joggal következtethetünk arra, hogy Griffon és Joliot- Curie professzorok nem ugyanannak a holttestnek a haját vizsgálták meg — vágta ki diadalmasan. Ám hamarosan kénytelen volt visszakozni. Ugyanis az összes szakértők egybehangzóan megmagyarázták, hogy a haj az ember halála után is növekszik, körülbelül 25 százalékkal. A perdöntő szakvélemények november 23-a és december elseje között hangzottak el a bordeaux-i törvényszék nagy tárgyalótermében. A vád részéről Lemoigne professzor, a védelem részéről Olivier, Kelling, Pepeintre és Truffert ismertették szakvéleményüket. A vádlott Marie Besnard teljesen a háttérben maradt. Mert ha a bíróság az ő sorsáról döntött is, mégis sokkal fontosabb tudományos kérdések eldöntéséről volt szó. Truhaut professzor állhatatosan védelmezte azt a nézetet, hogy a talajból nem kerülhet arzén a holttestekbe, legalábbis olyan mennyiségben, mint amennyit egyik-másik kihantolt louduni holttestben találtak. — A louduni temető talaja vitathatatlanul arzént tartalmaz — mondotta. — De a talaj kilogrammonkénti arzéntartalma sokkal kevesebb, mint amennyit a holttestmaradványokban megállapí tottunk. — Továbbá: Több halottat ki- hantoltunk, akiknek a Besnard esethez semmi közük, és habár olyan régen feküdtek a földben, mint a Besnard család halott tagjai, maradványaikban mégsem találtunk arzént. — Még egy bizonyíték: Marie Besnard három rokona szorosan egymás mellé volt temetve. Mind a három holttest egyaránt tizenegy évig volt a földben. Ha a talajból szívódik fel az arzén, akkor mind a három holttest maradványaiban arányosan egyenlő mennyiségű arzént kellett volna találnunk. Azonban a három holttestben teljesen eltérő meny- nyiségű arzént állapítottunk meg. — Röviden összefoglalva: Minden vizsgálatunk azt bizonyítja, hogy a talajból nem szívódik fel arzén az eltemetett holttestekbe. Truhaut után a védelem szakértői következtek, OMvier, Le- peintre, Kelling és Truffert professzor. A feszült csendben egymás után beszámoltak kísérleteikről, amelyek meggyőzően azt bizonyítják, hogy a talajban a különféle baktériumok hatására, egészen kiszámíthatatlan folyamatok játszódnak le. ök is elástak állati tetemeket és emberi hajat. Kísérleteikkel megbizonyosodtak arról, hogy három közvetlenül egymás mellé temetett holttest közül az egyikbe felszívódott arzén a talajból a másik kettőbe pedig nem. Truffert professzor a kísérleteket a következőkben foglalta ösz- sze. — Kísérleteink bebizonyították, hogy az arzén nemcsak az emberi testből, hanem a talajból is felszívódik a hajzatba. Az eddigi elképzelések és nézetek azért voltak tévesek, mert nem vették kellőképpen figyelembe a természet sokrétűségét, összetett voltát. A mikrobiológia most mélyebben hatolt a természet titkaiba, bár még mindig számtalan ellentmondásba ütközik. Ezeknek az ellentmondásoknak a megmagyarázása a jövő feladata. Truffert professzor ezután kijelentette, hogy szeretne egy kérdést intézni Truhaut professzorhoz, a vád szakértőjéhez. (Folytatjuk) Wjm A TORfKSERf6^*fgi W^ELVOWLASA UTAH EGY* r ASSZONY JÖTT BE A VARBA. ÍGY MAGYAR KISFIÚT HOZÓIT. A Jó HÍR FUTÓMKÉNT TERJEDT. EYA NYOMBAN ROHANT A KIS SZFLIMMEL.. A KETANyA ALIG TUDOTT BETELNI GYERMEKÉVEL. SZEL/M. SZEl/Mf SZCZ/M/ jancs/kam; EOE5 ,6/EMfXEMf/ JAMS// \ JANCSIKÁM! j Jf/t I WZAßNOZ/ . 1
