Tolna Megyei Népújság, 1964. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-09 / 237. szám
TOLNA MEGYEI NEPŰJSAG 1964. október 9. Irta: -JÓSÉ MELÓ 1942. Folyik a második világháború. A japánok megszállták Délkelet-Ázsiát és birtokukba vették a legfontosabb gumitermő vidékeket. Az amerikai hadseregnek olyan szüksége volt e stratégiailag fontos nyersanyagra, mint a levegőre. Ezért fordult tekintetük ismételten a brazíliai Amazonas-vidék hatalmas, természetes kaucsuklelő- helyei felé. Washington több millió dollárt bocsátott rendelkezésre a terv végrehajtásához. Brazíliában megkezdődött a munkaerőtoborzás a „kaucsuk-hadsereg” számára. Ezrek tolongtak a gyülekezőhelyeken, az amerikai cégek sokat- ígérő ajánlatai hallatára. Közöttük volt Jósé Meló is. Édesapja, mint állami alkalmazott, napi négy cruzeirot keresett. A gumiültetvényeken végzett munka után ötöt ígértek. Jósé aláírta a szerződést. Néhány nappal később egy gőzössel az Amazonas deltája mellett fekvő Belémbe szállították 45 ezer munkás, akik valameny- nyien al" írták a szerződést, hirtelen ismét szögesdrót kerítés mögött találta magát. A börtönhöz hasonlító táborban minden munkás egy szalmakalapot, egy munkaruhát és egy pár szandált kapott. A toborzó ügynökök ígéreteiről több szó nem esett. Néhányat, akik szökést kíséreltek meg, dezertőrként a helyszínen agyonlőtték. Először marhavagonban, azután vontatókon indult a menet az Amazonason felfelé. . Ugyanebben az időben az Egyesült Államokban nagy mennyiségben kezdtek szintetikus kau- rsukot előállítani. A brazíliai kaucsuk iránti érdeklődés gyorsan alábbhagyott. Röviddel ezután a „kaucsuk-hadsereg” teljesen ki volt szolgáltatva a kíméletlen amerikai cégeknek. Jósé így mondja el, ami vele történt: Három hónappal azután, hogy Rio de Janeirót elhagytuk, a vontatóhajókon utazó kaucsuk- hadsereg megérkezett Manausba. Ott csoportokra osztottak bennünket és csónakokkal vittek az Amazonason felfelé, az ültetvényekhez. A 122. számú táborban, ahová huszonnegyed magammal vittek, jóval napkelte előtt kezdődött a nap. Még javában tartott az éjszaka, amikor a tábort elhagytuk, hogy a fákat megcsapoljuk, és az edényeket a folyékony kaucsuk felfogására elhelyezzük. Mindenkinek 150 fája volt. Mire az utolsó edényt felakasztottuk, az első már megtelt. Esténként meg kellett főzni az összegyűjtött kaucsukot. Ezzel majdnem az egész éjszaka eltelt. A kész kaucsukot nagy golyóvá formáltuk. Ha egy ilyen golyó elérte a 80 kilogrammot, a gyűjtők a táborhoz gurítótták. Ez az „utazás” általában 3—4 napig tartott. Az egy-egy munkásra kirótt munka- területek olyan messzire estek egymástól, hogy mindenki teljes egyedüllétre volt ítélve. A táborban ellenszolgáltatásként a kapcsukért élelmiszert adtak ki, amely pontosan annyi ideig volt elég, ameddig egy új kaucsukgolyó elkészült. A munkások olykor egy-egy inget, egy pár szandált, vagy egy új mache- tet (éles kést) kaptak. Mindezt azonban hitelre. Egy nap a táborig és ismét egy nap vissza. Egyetlen másodperc felesleges időtöltést sem engedhettünk meg magunknak. Ha legközelebb túl későn értél a táborba, az éhség várt rád. A munkások egymás után hullottak a trópusi láztól. Választhattunk a halálnemek között; vagy a láz. vagy az éhség. Más lehetőség nem volt. így telt az idő. (Folytatjuk) — Dokumentumregény — ni. FfiDí CSILLAGOK • Feldolgozta : Márkuss László * Rajzolta: Zó rád Ernő Éjjel égette, nyomta, gyötörte a puha párna, a rugós ágy. Kibotorkált a konyhába, cigarettát sodort és kibámult a sikátorszerű utcácskára. A szemben lévő ház ablakában világosság volt, egy nő engedte le haját, kombinéban, a tükör előtt. Mindegy, mi lesz — szippantott a levegőből, és a lila felhőrongyokba emelte szemét. Az a fontos, hogy él. Másnap első dolga volt Abzin- ger Gyulához, kollégájához, régi barátjához menni. A kis budai villa kerítésénél kéí férfi állt, az egyik szemetet kapott fel lapátra. — Büdös, rohadt világ! — köpött Balás cipője felé, el sem kapva tekintetét. A mérnök nagy ívben kerülve nyitotta ki a kaput. Barátját ágyban találta. A szobában régóta nem takaríthattak, a bútorokra ujjnyi por rakódott. — Elbocsátottak a minisztériumból — ült fel ágyában Gyula, és barátja kezét szorongatva panaszkodott: — Katonának szerencsére alkalmatlan vagyok, de jól összeszedtem egy mellhártya- gyulladást. Mesélj, végleg hazajöttél? — Sajnos nem. Vissza kell... A beteg izgatottan közbevágott: — Ne menj vissza, Jenő. Itt vannak nálam dr. Traeger bres- laui geológus térképei a Vértesről és megvan György Albert tanulmánya is. Tudom, hogy téged mindig izgatott az ásványkincsek kutatása. Emlékszel. Már az egyetemen is mindig erről faggattad az; .präget. A Vértesben kell lenni bauxitnak. Akinek eddig mondtam, csak mosolygott. Tárd fel, kutass! — Hol élsz, Gyulám?... Háború van. Katona vagyok... — Azt hiszed, minden bedöglik, ha Károly őfelsége elveszti a háborút? Csodát! Meg kell teremteni a magyar ipart. Ehhez .pedig nyersanyag, érc kell. Én nem vagyok kutató... Minden kötelezettség nélkül vedd át az ianyagot. Ha nem kell' visszahozod. Balás Jenő otthon íróasztalára dobta a térképet, de másnap mégiscsak belekukkantott. Aztán bezárkózott a kis szobába, nem lehetett zavarni. Miután átnézte a tanulmányokat, kimerültségtől sápadtan, a sok cigarettától szédülten, de parázsló szemmel állt ifelesége elé. — Nem megyek vissza a frontra, Ilonka! — fogta át az asz- szony vállát. — Ez a háború már nélkülem befejeződik. — És mit mondasz a feljebbvalóidnak? — Majd kitalálok valamit... — De az csalás? — Na és? Amit ők kitaláltak, •— meghalni Ferenc Józsefért, meghalni Károly királyért — az nem volt csalás?... A VÉRTESBEN özvegy Bokorné arra ébredt, hogy a szél kikapja a konyhaablakot és esőnyalábot vág pokrócára. Az esőből arcára is jutott. Felkelt, becsukta az ablakot. A szobából az ajtó hasadékán át világosság szűrődött ki. Odasom- polygott, fülét a fához simította. Nem hallott neszt. Lenyomta a kilincset. got szolgáltat — mormolta fennhangon. — A trópusokon a hidrolízis következtében fémhidroxi- dok keletkeznek. Magyarországon viszont mészkövek, dolomitok mélyedéseiben oldódás útján visszamaradt agyagból kell, hogy keletkezzen. A krétaidőszak elején... mállással alakult gélek formálódnak át bauxittá..— Ha egy kibúvást sikerülne elkapni — villant az agyába. — Másképp csak fúrással megy, de ahhoz tenger pénz kell. Emberek kellenek, sok ember. Fizetni kell nekik, de miből?... ...Akár a géppuska ropogása, úgy verte az eső a tetőt. Balás lehajolt, megfogta lábszárát. Fájt a térde, a dereka, megfázott. Ránézett az ágyra, foga összekoccant, Nem szabad megbetegednie. Nem szabad! Ha ágynak dől, vége mindennek. Ha megtalálná a bauxitot, minden más volna. EI— Még mindig fenn van, Balás úr? — nézett szinte könyör- gőn, áz asztal mellett görnyedő férfire. Hónapok óta lakott már nála ez a pesti ember, és mindig a hegyet, az erdőt járta. Amikor idejött, örült, hogy nem kell már mindig egyedül lennie. Amióta férje meghalt... nehéz az élet. Az idegen pénzt is ígért, de nemigen adott. És gyakran napokig nem látta. Ha meg itthon maradt, éjjeleken át égette a petróleumot. Most is. Ha szólna az elöljáróságon?... — Ne türelmetlenkedjen, Bokor néni! — pillantott fel Balás. — Mindenért kárpótolom. Tíz hold földet kap tőlem. Menjen csak, szépen feküdjön le. A férfi újra jegyzeteibe merült. — Az alumíniumtartalmú szili- kátok, illetve az eruptív kőzetek, a gránit, a bazalt mállása, agyavinné egy gyároshoz, vagy bankárhoz és ezreket kapna érte. Jaj!... csak ne fázna ennyire. Leguggolt, felkelt. Mint a katonaságnál a gyakorlaton.. Azt hitte, összetörnek a csontjai, annyira fájtak, de nemsokára verejték lepte el homlokát. — ü — suttogta maga elé. — ötven- szer ... élőbb nem szabad abbahagyni. összeszorított foggal csuklózott, aztán bezuhant az ágyba. Másnap elment a gánti árakhoz és elindult benne. Kalapácscsal a kezében, hátizsákkal a vállán. ,Egy húszméteres vízmosáshoz érkezett. Fent sűrű bozót volt a tüskés ágálj össze-vissza karmolták kezét, arcát. Ha itt letudna ereszkedni... Ám a part meredeken, kopaszon szakadt le, nem tudott semmiben sem megkapaszkodni. Ha jobb állapotban lenne ruhája és a bakancsában szegek lennének...?! (Folytatjuk) DE NÉHÁNY PERC MULM MAR MAßUKHOZ TÉRTEK A TÖRÖKÖK ——■ .. ..MINTHA TŰZI SZOKOKIITTA VÁLTOZOTT VOLNA A CSÓNAK.. MEDD/G KERESZTEZED MEG UTAMAT? r\— ALLAH? Húsz év az Amazonas dzsungeljében Elevenen eltemetve a zöld pokolban Szüts István i 1—r
