Tolna Megyei Népújság, 1964. október (14. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-07 / 235. szám

196-1, október 7. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSiG /*­Nyolcmillió forint — műszaki intézkedésekre Bővíti exporttermelését a Tolnai Pamutszövőgyár A gyárban évek óta szinte sza­kadatlanul építkeznek. Műhely- bővítés — raktárépítés —, új gé­peknek alapbetonozás, egyidőben, vagy egymás után. A változások csak annak tűnnek íel, aki rit­kán jár a Pamuttextilművek tol­nai gyárában. Keresi az írezőt a régi helyén és szövőgépeket ta­lál. Keresi a tmk-műhelyt és a helyén éppen falakat bontanak... Miből, és mit végeznek, ez ér­dekel, amikor az idei műszaki intézkedések tervét lapozgatom Paszler Antallal, a gyár tmk- művezetőjével. — Hogy miből? — Erre nem lehet egy mondattal válaszolni — mondja Paszler elvtárs. — Beruházásra kevés pénzt kapunk, jóval kevesebbet, mint amire szükségünk lenne. Az idén is jóformán csak azt az egymillió forintot kaptuk, amiből két NDK gyártmányú szalagfelvetőt vásároltunk, mégis, nyolcmilliót fordítunk műszaki intézkedésekre. A tavalyi összegnek kétszeresét. Nem érdektelen tehát, milyen forrásokból fedezi a gyár a mű­szaki intézkedések költségeit. Néz­zük éppen ezért először az idei műszintterv forrásoldalát. A legjelentősebb tétel az a több mint hárommillió forint, amit a külkereskedelem, mint exportfejlesztési alapot bocsát a gyár rendelkezésére. Több éve bevezetett gyakorlat, hogy a kül­kereskedelmi vállalat, amely — ismerve a külföldi piacokat kívánatosnak tartja egy-egy áru­fajta exportra való gyártásának fejlesztését, elősegíti ezt anyagi­lag is. A tolnaiak éltek ezzel a lehetőséggel, igénybe vették az exportfejlesztési alapot, A három­millióból többek között beszerez­tek negyven korszerű Verdol nyüstösgépet és az év végéig va­lamennyit felszerelik olyan szövő­gépekre. amelyekkel eddig nem tudtak exportárut készíteni. Vá­sároltak egy automata vetülék- csévélő gépet is és további negy­ven szövőgépet alakítanak át ex­portáru szövésére. A gyár jelenleg össztermelé­sének mintegy felét adja ex­portra. Ausztráliába, Afrikába a keleti országokba — és természetesen az az európai országokba is — jut­nak el az itt szőtt abroszok, törlő­ruhák. Jövőre már hetven száza­lékra emelkedik az exportáruk aránya. „Rangsorban” a következő az egymillió nyolcszázezer forintos önköltségcsökkentési hitel. Ez a forrás is rendelkezésre áll az üzemnek, ha igazolni tudják, hogy a beruházás által elérhető önköltségcsökkentésből néhány év alatt vissza tudják fizetni a bankhitelt. Vannak vállalatok, ahol félnek az „ÖCSI”-től. az ön­A legjobbak: Bonyhádi Cipőgyár, Cikó, Keszőhidegkút és a tamási járás Értékelték a fiatalok társadalmi munkáját — A KISZ Tolna megyei Végre­hajtó Bizottságának munkatársai a közelmúltban fejezték^ be a megye fiataljai által a nyáron és az ősz elején végzett társadalmi munkák értékelését. Eszerint az aratásban 5062 fiatal dolgozott, s főként a termelőszövetkezetek gabonatábláin 32 ezer 522 társa­dalmi munkaórával 6820 hold gabona betakarításához nyújtot­tak segítséget. Az aratás mellett egyéb nyári munkákat is végeztek. Ezek so­rán a járásokban 3688 fiatal 24 676 társadalmi munkaórát tel­jesített, Az őszi betakarítás és vetés nagy tennivalói közül szep­tember 25-ig a megyében 1850-en kértek részt, s a már említett idő­pontig több mint 10 ezer óra tár­sadalmi munkát végeztek az út­törők és a KISZ-alapszervezetek tagjai. • Amint az értékelés során ki­derült legjobb eredményeket a tamási és a bonyhádi járásban értek el. Az elsőben 1530 fiatal 8000 munkaórát teljesített, a má­sodikban pedig 1462 kiszes és út­törő 8050 órát dolgozott a földe­ken a nyári betakarítás során. Az egyéb nyári tennivalók vég­zésében a tamási járás fiataljai kimagasló eredményeket értek el. Közülük több mint 2300-an 16 570 óra társadalmi munkát tel­jesítettek. Az alapszervezetek között a Bonyhádi Cipőgyár, Cikó, Kesző­hidegkút, Szakóly, Regöly, öcsény, Báta és Bogyiszló kisze- sei érték el a legjobb eredménye­ket. • Hét klub egy községben A decsi művelődési ház igen szép terveket dolgozott ki az idei népművelési évadot megelőzően, s abban megtiszelő helyet ka­pott a klubélet, a klubmunka szervezése. A tervek szerint nem kevesebb, mint hét klub műkö­dik majd a művelődési házban, s ezek hasznos elfoglaltságot nyújtanak a falubeli fiataloknak. Uj formaként jelentkezik a gyermekklub, ahova az általános iskola alsótagozatos tanulói jár­nak elsősorban, s az ő részükre rendeznek játékokat, mesedélutá­nokat. A következő, a 14 évesek klubja már egyéves múltra tekin* vissza. Itt már a filmvetítések mellett az érdeklődési körnek megfelelő ismeretterjesztő előadá­sok is szerepelnek a programban. Előd nélküli a kollégisták számá­ra szervezett klub. Itt azok a ta­nyasi gyermekek találják meg szórakozásukat, elfoglaltságukat, akik az idei évtől már a község­ben 1-Hűsített hatnapos kollégium lakói. Az ifiúsági klub az elsők közé tartozott a megyében. A fiatalok a foglalkozások keretében isme­reteik bővítésére és közös szóra­kozásokra találnak lehetőséget, A filmklub a szekszárdinál nagyobb sikereket és eredményeket köny­velhet el magának. Két év alatt megszokottá és keresetté vált. Kéthetenként rendeznek vetíté­seket a klubtagok részére, s idő­közben alkalom adódik a látót! filmek megvitatására is. Az iro­dalombarátok számára is alapí­tottak egv klubot a decsi művelő­dési házban. Itt elsősorban azok találkoznak, akik kedvet éreznek az irodalmi színpadi szerepléshez, a színjátszáshoz. S végül a ré­gészklub. Ebben olyanok dolgoz­nak és szórakoznak majd, akik kedvet éreznek a hagyományok­ban és emlékekben gazdag köz­ség népművészeti érdekességei­nek összegyűjtésére, rendszerezé­sére. költségcsökkentési hiteltől, hátha nem hozza meg a kívánt ered­ményt és akkor a nyereségrészese­dést is csökkenti a visszafizetés. A Pamuttextilművek szakemberei azonban bátrabbak. Tudják jól, hogy ha célszerűen használják fel ezt a pénzt, a beruházás bősé­gesen megtérül. A korszerűsített gépekkel értékesebb gyártmányo­kat lehet előállítani. Az irelő áthelyezése oda, ahol termelékenyebben tud mű­ködni, a műhely átépítése, az árutisztító bővítése és a többi intézkedések kihatnak az ön­költség alakulására is. Célszerűen használják fel a fel­újítási keretet is. részben a szö­vőgépek program szerinti felújí­tására, részben új, korszerű gépek beszerzésére. Miközben az idei fejlesztési program magvalósításán dolgoz­nak. már együtt van a „nyers­anyag” a jövő évi műszaki fej­lesztési tervhez. Minden részleg­nél — az adminisztrációtól a karbantartókig —. termelési ta­nácskozáson vitatták meg a dol­gozók. hogy mi kerüljön a jövő évi programba. Egy vaskos dosz- sziét tölt meg a sok javaslat, amelyek mindegyike a munka javítását, gazdaságosabbá tételét szolgálja. „Az R 105-ös gyorsítod gépeken a műanyag-fogaskerekek gyakran törnek. Javasoljuk, hogy alakítsák át őket ékszíjas meg­hajtásra. amivel már két éve fut a 173-as gép" — indítványozzák az „A"-műszak szövői. „Állítsanak be egy motorikus velülékcsiszolót. amilyet a Goldbergarben láttunk hogy ne kelljen kézzel csiszolni” — így szól egy másik javaslat. — Most ül majd össze egy sző­kébb körű bizottság felülviz gálja a sok javaslatot és abból állítják össze a jövő évi programot — mondja Paszler elvtárs. Majd­csak sikerül az anyagi fedezetet is előteremteni. Milliós elősziiret •• az Öreghegyen A dolog ott kezdődött, hogy a dunaszentgyörgyi termelőszövet­kezet a múlt év végével fel­mondta a biztosítási szerződést, helyette néhány közös gazdaság­gal külön próbáltak valami meg- segítési egyezményt kötni. Nem volt valami szerencsés elképzelés, nem is lett belőle semmi, hanem végül győzött a józanabbik ész: az Állami Biztosítóhoz fordultak ismét. — Közrejátszott — emlékszik vissza László Lajos, a tsz elnöke, — hogy itt Dunaszentgyörgyön szinte minden tagnak van ház­táji biztosítása és valahogyan' úgy éreztük, hogy bűnt követ­nénk el a közösséggel szemben, ha értékeinket nem biztosítanánk veszély esetére. Végül -biztosítást kötöttek az Öreghegy termésére is 12 mázsa holdankénti szőlőtermést véve alapul. Virágzás után látták, hogy a termés ennél jóval több lesz, ezért nem ártana azt is biz­tosítani. Igaz, az Öreghegy nem jégveréses terület, emberemléke-j is, mert a vezetők, tagok ma És megtörtént, ami már nagyon régen fordult elő: az egyik nyári este majd fél órán keresztül zu­hogott a "jég az Öreghegyre. A lejtő úgy nézett ki, mintha óriási fehér lepellel takarták volna be. A tőkéken pedig maradt is levél és fürt, meg nem is. — De azért szerencsére nem maradt el az idei szüret — mondja az elnök. — Az előszüret már meg is volt, méghozzá nem is akármilyen. Az Állami Bizto­sító közel 1 millió forint kárté­rítést fizetett szövetkezetünknek az öreghegyi jégverés után. Ha erre nem kerül sor, körül­belül hét forinttal fizettek volna kevesebbet év végén munka­egységenként, mint amennyit most tudnak majd fizetni. Vagyis a bőnek ígérkező termés a jég­verés ellenére sem semmisült meg a szövetkezet részére. Most aztán már arról folyik a tanácskozás a szövetkezetben, hogy biztosítást kötnek a kalá­szosok kifagyása, kipállása ellen zet óta alig esett ezen a részen jég, de mégis kell gondolni min­den eshetőségre. így aztán végül a kilátásban lévő nagyobb ter­mést is bebiztosították. már egyaránt látják, hogy a kö­zöse : r vagyonát nem lehet, fe­lelőtlenül veszélynek kitenni. B. Befejeződött a szarvasbőgés — Kétszer annyi aranyérmes trófea mint tavaly Október első hetében ország- I nek. Az utóbbi hét cv alatt a bí­szerte befejeződött a szarvasbe-1 gésf idényben kilőtt bikák száma gés, már csak ritkán, itt-ott hal-1 260-ről 360-ra, az érmes agan- latják hangjukat erdeink híres „ko csőké 59-ről 110-re, ezen belül az ronás vadjai”, a gímszarvasba j aranyérmeseké 12-iől 21-re emei- kák. Az évadnyitó szarvasvadá-1 kedett. Tavaly ősszel mindössze szat eredményei a várakozásnak megfeleltek: a terítékre került trófeák minősége' nemcsak az or­szág kitűnő természeti adottságai­ról tanúskodik, hanem vadgazdál­kodásunk erőteljes fejlődéséről. Bakkay László főmérnök, az Országos Erdészeti Főigazgatóság nagyvadas-osztályának vezetője elmondotta, hogy az október 1-ig elejtett, kereken 360 szarvasbika trófeájából 110 érte el a díjazási tíz agancs kapott aranyérmet. A vadászati év következő na­gyobb eseménye a dámvad-bareo- gás lesz. A hazánkban több év* század óta honos értékes nagy­vad nászidőszaka október köze­pén kezdődik, és előreláthatólag november elejéig tart. Legjobb dámvadas területeink Tolna me­gyében vannak, Gyulaj és Tamási környékén, de szép állományt tar­tanak számon Pest, Békés és pontszámot: 21 agancs kapott aranyérmet, 39-et ezüst, 50-et ■ Bács-Kiskun megye egyes erdős bronzéremre tartottak érdemes- tájain is. WWWWWMVWWMWVWl 1WIVHÍI Hi t ! fit J W/ /VAIMW m 'ArtlVWVVVVlWWl'VJWJ Az Nagykónyiban, a Haladás Termelőszövetke­zet irodáján, az elnököt keresem. Azt mondják, kinn van a majorban, majd az agronómus szól neki, hogy jöjjön be egy kicsit. Magas, szemüveges, még fiatal ember. Már az ajtóban elszólítják, ahogy jön befelé az irodá­ba. A főkönyvelő akar vele megbeszélni valamit. Tanácsát kéri, mert a kőművesek és az ácsok munkabére körül van még megbeszélnivaló. Hosszasan, részletesen tárgyalják a dolgot, közö­sen keresnek megoldást, lehetőség szerint a leg­jobbat. Az elnök közoen az óráját nézi. Tizen­egy óra, és a féltizenkettessel Tamásiba szeretne utazni. Esti egyetemre jár, és már ilyenkor el kell indulni, hogy időben odaérjen. Telefonhoz hívják. Ac ügyész keresi, valami elszámolási ügyet beszélnek meg. Magyarázza türelmesen, részletesen. Leteszi a kagylót, papírokat tesz elé az adminisztrátor: ezeket alá kell írni. Átfutja, aláír, és már o raktárostól érdeklődik, hogy mi­lyen növényvédőszerre van szükség... Apró napi teendők, gondok, őszi csúcsforga­lom van most a mezőgazdaságban és ez a munka teljes embert kíván. — A szállítással van a legnagyobb problé­mám. ötszáz vagon terményt kell mozgatnom, 3—5 kilométer távolságban. Nyolc vontató, húsz fogat dolgozik, és mégis kevésnek bizonyul. Ezek idegesítik az embert, de csak azért, mert meg lehetne oldani. Szerintem az átvevő vállalatok is segíthetnének ilyenkor a termelőszövetkezet­nek a munkacsúcsok idején. Például a burgo­nyát Pincehelyre szállíttatja a MÉK, sok időt vesz igénybe a nagy távolság. Pedig itt helyben is lehetne tárolni, erre akad megfelelő hely is. A gépállomásnak két teljesen üres gépszínje van. amit fel lehetne használni erre a célra — mond­ja. Magyarázza, fejtegeti a lehetőségeket, és ahogy elmondja, látszik, hogy sokat gondolkozott rajta, kereste a legjobb megoldást. Kicsit indu­latosan beszél, olyan ember hangvételével, aki bosszankodik azon, hogy így csinálnak valamit, ami jobban is mehetne. —_ A vetés befejezése a betakarítástól és a szállítástól függ. A betakarítással nincs hiba. Az asszonyokat szabályosan vissza kell tartam a munkától. Komolyan mondom. Asszonyaink sok­szor még tíz—tizenegyig is dolgoznak. Az embe­reinkkel sincs baj, de most elsősorban az asszo­nyoké a dicsőség. Az őszi munkákról beszélgetünk, a szántás­ról, vetésről. Hatszáz holdat kell még elvetni a termelőszövetkezetnek, a többivel készen vannak. A tsz jórészt saját gépekkel dolgozik, a gépállo­más átadta a gépparkot. _ — Sokkal szervezettebb azóta a gépmunka, mióta nálunk vannak a gépek. Ez így jó, csak a nehéz univerzális gépekkel vagyunk bajban. Itt, a mi környékünkön lenne 4000 hold szántani való, és van hozzá egy rossz „déténk”. Ahová pedig átcsoportosították a nehéz univerzálisakat, ott aránytalanul jobb a helyzet. Az iregi gép­állomás ugyan ki van jelölve, hogy segítsen, de az csak akkor jön. amikor náluk nincs szükség a gépre. Természetesen, ezt megértem, hiszen a saját terület az első. Szóval így vagyunk a gé­pekkel. A másik: Vásárolni szerettünk volna egy gépkocsit a szállításokhoz. Nem engedé­lyezték. :Azzal érveltek, hogy nekünk itt van az állomás. Arra viszont nem gondolt senki, hogy a termény javarészét Tamásiba kell szállítani. Ta­lán negyven százalék az, amit az állomásra vi­szünk. Garat Miklós, a nagykónyi Haladás Terme­lőszövetkezet elnöke gondolkozik, töpreng, és a napi gondok mellett olyan is foglalkoztatja, amit úgy is fel lehetne fogni, hogy tőle független. Ma­gáénak érzi a gondokat, és segíteni akar. (kánya)

Next

/
Thumbnails
Contents