Tolna Megyei Népújság, 1964. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-04 / 233. szám
1964. október 4. TOLNA MEGYEf NÉPÚJSÁG 3 FIATALOK A MUNKAPADNAL A KONGRESSZUS ELŐTT Sok ezer munkásfiatal legnagyobb idei elfoglaltsága a KISZ kongresszusára való készülődés. Hetekkel ezelőtt hírt adtunk már mi is róla: nemes versenyszellem uralkodik a munkásfiatalok körében, kimagasló munkasikereket érnek el. S amikor közelebbről, egy-egy Búzás Ferenc üzemben dolgozó fiatalok munkáját vizsgáljuk, meggyőződhetünk róla, tudják, mire készülnek, és tudják a fiatalok, hogy mit akarnak a kongresszusnak adni. Amerre csak utaztunk, s ahány fiatallal csak beszéltünk, mind tudott példát mondani arra, hogyan készül a kongresszusra, mit tesz annak sikere érdekében. — Napközben nincs sok idő arra, hogy beszéljünk a munkáról. Reggel elkezdjük, tesszük estig — nem lehet megállni, szorít bennünket az idő, a terv, íneg saját vállalásunk — mondja a Szekszárdi Faipari Vállalat fiatal szakmunkása, Búzás Ferenc. — A gépműhelyben, ahol dolgozik, nem sokan vannak fiatalok. De mindenki tudja, érzi munkájuk nyomán jelenlétüket. Érdekesség itt, a faipari műhelyében, hogy a legtöbb dicséret a fiatalok munkájára hangzik eL S nem is csoW-': ' ' “ ' < S s tfS’íi Szílasi Éva da ez. Az idősebb szaktársak nevelte fiatalok jó úton járnak. Követik mestereik példáját — kitűnő minőségű bútort készítenek; A Paksi Konzervgyárban jártunk, amikor a KISZ-szervezet taggyűlésre készült Délelőtt a paradicsomüzemben találkoztunk Szilasi Évával, piros pöttyös fej- kendője, egyszerű, tiszta köpenye nem különböztette meg társaitól, hisz itt a gyárban minden lány fiatal, szép és csinos. Éva annyival különb, hogy szakmunkás, mégpedig a legjobbak közül, és most készül a gimnázium' utolsó évének vizsgáira. De tulajdonképpen ez jellemzője a többi fiatalnak is. Mert csaknem százan vannak, akik szakmunkás-oklevéllel rendelkeznek, és ezt az utóbbi években szerezték, és nagyon sokan járnak gimnáziumba, technikumba... Éva mégis több valamivel.;. Ügyesebb? Felelő- sebb a munkájáért, komolyabb? Még vezetői is csak annyit mondanak róla: Nagyon rendes gyerek, minden munkát rá lehet bízni... És ezért kapott kitüntetésszámba menő beosztást. És az ilyen üzemvezetői rövid jellemzés is, már egy kitüntetéssel felér. Erős fiú Homok Béla, kelleres berakó. Még kicsi fiú volt, alig jött ki a nyolcadik osztályból, már a gyárba ment, hogy pénzt keressen, hogy segítsen szüleinek, a gyárnak meg a tervet teljesíteni. Amikor eljött először a munkába, ő is úgy kezdte, mint minden fiú: futott a csillével, sürgőit, forgott, hogy lássák: dolgozni akar. Ma már a korai fut- kosóstól lehiggadva, erős fizikumot szerezve, a legjobb munkások között tartják számon. PéidaHornok Béla mutatása különösen most fontos. Hisz a gyár kollektívája felajánlást tett: terven felül egymillió téglát készítenek — és ennek negyed részét Béla rakja a szárítófészerbe; A főzeléküzemben, ahol a világszerte híres paksi dzsemeket készítik, dolgozik Bekker Teréz. Nagykőrösön tanulta a konzerv- mesterség csínját-bfcyját, szakmunkásként jött haza. Paks- ra. Itt szeretettel várták, hisz a jó szakmunkás mindig hiánycikk egy gyárban. Pakson ez a hiánycikk egyre inkább kevesebbszer kerül szóba, mert a fiatalok példás módon tanulnak a gimnáziumokban, szakmai tanfolyamokon. Teri, a kitűnő szakmunkás is tanul. És most készül egy vizsgára, mert a konzervipar is állandóan új ismereteket kíván. Különösen a fiataloktól, akik ebben a gyárban is a munka motorjai. Csendes, halk szavú munkásfiú Vész Antal, ö is a Paksi Tégla- 'tvárban dolgozik. Kelleres, min* Hornok Béla. Együtt dolgoznak Az ügyes szerszám úgy pörög- forog kezükben, mint a játékszer, pedig több mint száz nyerstégla a játékszerük”. Amikor Palla elvtárs, a gyárvezető jellemezni próbálta Antit, csak széttárta a karját: — Mit mondjak? Közhelyeket? Hogy jó szakmunkás, rendes fiú, meg példamutató? Ezt mondhatom minden fiatal munkásomról. Bekker Teréz De a két kelleres fiú azért mégis más mint a többi. — Az a jó munkásfiatal, amelyikét ■ a vezetők alig ismerik. Akit nagyon ismernek, az már nem jő. Az vagy huligánosko- dik, vagy gyakori hiányzó. Én csak akkor hallok róluk, amikor a. művezető beszámol a munkáról, és azt mondja: A gyerekek ma is jól dolgoztak.;. És általában ez a jellemző munkásfiataljainkra. Az itt bemutatott öt fiatal szakmunkás csak csepp a tengerben — hisz rajtuk kívül ezreket mutathatnánk be. Bőrösöket, vasasokat, textileseket, vasutasokat, gépkocsivezetőket — de a jellemzés, a bemutatás vége mindig az lenne, ez is, az is jól dolgozik:.. És kell ennél jobb, ennél találóbb, kifejezőbb — azokról a fiúkról, lányokról, akik most a magyar fiatalok nagy eseményére, a KISZ kongresszusára készülnek? Fotó: Túri Szöveg: Pálkovács Vész Antal Géppel a földtől a padlásig A Fornádd Állami Gazdaság termőföldjein több száz hold jó hozamot ígérő kukorica vár betakarításra. A munkaerőben nem bővelkedő gazdaság időben hozzákezdett a töréshez, azonban hagyományos módszerekkel, kézi töréssel az első hó még a földeken találhatná a gazdag termést. Sürgetően vetődött fel a betakarítás meggyorsítása. Ennek érdekében két SZK—3-as kombájnt és három csőtörő gépet állítottak munkába. Ezzel azonban még mindig csak félig oldhatták volna meg a nem jelentéktelen problémát. A gazdaság segítségére sietett a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet, s a Kecsege pusztai üzemegységben megépítették a megye első MLH—500-as hőlégfúvó berendezését. Az új géppel tárolásra naponta 600—700 mázsa kukoricát tudnak szárítani, s egyben mindjárt a raktárban, padláson tárolni, mivel a korszerű fúvószerkezet nemcsak szárít. hanem szállít is. Áz új gép teljes üzemmel október elsején kezdett működni. Ekkor végezték el rajta az utolsó simításokat. A kezdés után közvetlenül a gazdaság vezető szakemberednek véleménye az volt, hogy a hőlégfúvó segítségével jelentősen előrébb haladtak a kukorica! betakarításának gépesítésében. s körülbelül 600—700 vagon kukoricát tudnak úgy letömi és magtárba szállítani, hogy közben emberi kéz szinte nem is érinti a termést. Példa nélkül állá vadászesemény a Mecsekben Különös zsákmányt ejtett a Mecsekben Balatonyi Dezső pécsi vadász. A hetvehelyi erdészet területén egy erős szarvastehenet lőtt le. és amikor a helyszínen felbontották, szép, kifejlett borjút találtak benne. A szarvasok pizzásának ideje — mint ismeretes, — szeptemberben van, az ún. szarvasbőgés idején és ennek megfelelően a kicsinyek május— júniusban látnak napvilágot. A hetvehelyi szarvastehén éppen I azért került puskavégre, mert | nem láttak mellette borjút, s így meddőnek vélték. A Mecseki Erdőgazdaság szakértője. Somogyi Zoltán fővadász megvizsgálta a kicsiny állatot és megállapította, hogy annak októberben. — tehát mintegy fél évvel a rendes idő után — kellett volna megszületnie. őszi szarvasborjúról nem tudnak a vadászkrónikák, vagyis példa nélkül álló eseménynek számít ez. Horváth József ötvennyolc éve Ötvennyolc év telt él azóta, amikor Horváth József, a szentgotthárdi dohánygyári ügyelő fia kertészinasnak szegődött. A békésgyulaji várkertben tanult, onnan bocsátották útra három év múlva, egy húszkoronás aranypénzzel. Ekkor kezdődött Horváth József vándorélete. Kolozsvárra került egy „maszek” kertészhez, akinek akkoriban 45 üvegháza és három virágkereskedése volt. Hamarosan innen is tovább- állt, és a Duna bal- partjának virágaira ügyelt, mint a felügyelő helyettese: Kommunista érzelmei miatt nemsokára Somogy megyébe kellett menekülnie, de a csendőrök ott is kiszagolták a „felforgatót”. öccse segített, hogy bejuthasson az Akadémia kertjébe, ott a faiskolát és a dísznövényeket bízták rá. A vándorélet ezután sem szűnt meg. Ahogy Horváth bácsi elmondta; akkoriban nagyon gyorsan elmenesztettek egy embert. Jól kihasználták, aztán ha nem tetszett, elküldték így járta be majdnem az egész országot. Dolgozott a Dreher-féle serfőzde hatalmas kertészetében, főkertész volt gróf Sztárai Mihály- nál, Szatmár megyében. Nem sok emléke fűződik ezekhez a helyekhez. Az állandó vándorlás, a legtöbb helyen megnyilvánuló ellenségeskedés egy darabig abbahagyatta vele a szakmát Fogadalmat is tett, hogy nem fog többé kertészkedni. Rövid ideig dolgozott különböző helyeken, aztán nem bírta tovább, újból visszatért szeretett szakmájához. Szekszárdra 1954- ben került, a városi kertészetbe. Nagyon siralmas állapotok jellemezték akkor a szekszárdi kertészetet Horváth bácsi talán azért is szerette. „Ott jó dolgozni, ahol kialakulóban van valami, aminek a növekedését, fejlődését én is segíthetem.” Tíz éve dolgozik itt, azóta nagyon sok minden megváltozott A körülmények most lennének csak olyanok, ahol igazán szépen lehet dolgozni. Csakhogy most már kevés ereje van hozzá. Hetvenkét éves, nehéz már a munka. Szavaiból inkább azt vettem ki, hogy nem is annyira a munka nehéz, inkább az fáj, hogy nem tudja már elvégezni mindazt, amit önmagától követel. Meg aztán itt vannak ezek a fiatalok is, akikkel nem lehet keményen beszélni, ha valami nem tetszik. Nem azért, mert talán nem fogadnák meg, inkább — hogy Józsi bácsi szavaival éljek —, „akit bácsinak szólítanak, annak már nem illik olyan szigorúnak lenni”. Ha nyugdíjba megy, több idő jut majd az olvasásra, össze lehet hasonlítani fél évszázad tapasztalatát a szakkönyvekkel; Mert Józsi bácsi azt tartja, hogy hiába akármennyi gyakorlat, kell időnként a lexikonban is lapozgatni. Hasonló kort megért kollégájára, Notig Józsefre emlékszik, akiről egyszer úgy írtak az újságok, hogy Baranya megye legöregebb kertésze. Hogy kettőjük közül melyikük töltött több esztendőt a szakmában, csak ők tudnák eldönteni. Józsi bácsi az idén búcsúzik. Kívánjuk neki, hogy „rakoncátlan” tanulóitól kapja majd a legszebb ajándékot. — Mert 5 nagyon sokat adott nekik: a tudást és a szakma szeretetét. (konya)
