Tolna Megyei Népújság, 1964. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-31 / 256. szám
4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1964. október 31. A VÍZTARTÓNÁL FEGYVERESEK FOGADTÁK A ES ELHANGZOTT AZ IT ELET; HALÁL. ERRE, ERRE! csendben GYERTEK „ ■ ITT LÉPCSŐ JÖN! TÖRÖKÖKET, HE6EDÖST fS TÁRSAIT PEDIG dobó bíróság ele állította. y mr^MEGYALLOO ím/magad/s, rogy a ' * mÉÍN, IW VARAT AZ ELLENSÉG Wm 1 [}\ KEZÉRE AKARTAD 1|] ÄV JUTÍATNT? MM-KÖTÖZZETEK MEG AZ ÁRULÓT! ^ER/GGY CSAK ELŐRE, HEGEDŐS .HADNAGY! ■tfMgäP ÍGY HAL MEG N/NŰEN £SKŰSZEGŐ, AKI A VÁRAT A TÖRÖK KEZÉRE AKARJA . JUTTATNI! . • MEGVALLOM. CSAK KÖNYÖRÜLJENEK. A HÁROM KÖZLEGÉNYNEK *^ S A FÜLŰ CSAPTÁK EL AZ AKASZTÓ- FA ALATT. A VAR KEPE LÁTHATTA, HOGY DOBÓ NEM TRÍFÁL. : . NE H'ANk* NAP-PJJLV4. Van német könyv, csak kevesen keresik a bonyhádi könyvtárban Aki belép a bonyhádi járási könyvtárba, ahol a szűk helyen a vendéget székkel is alig tudják megkínálni, az első pillanatban nem is gondolná, milyen szép gyűjteményt rejt a miniatűr helyiség. A polcokon sűrű sorokban csaknem 14 000 kötet sorakozik. A forgalomra sem panaszkodhatnak, a bonyhádiak úgy látszik hálásak a tekintélyes gyűjteményért, mert átlag 4000 könyv fordul meg havonta az olvasók kezén, s a tanács évi 40 000 forintos támogatása állandóan növeli a választékot. Mi azonban most nem erről, hanem a bonyhádi könyvtár egy speciális szolgáltatásáról beszélgetünk Kiss Sándorné könyvtárossal, — vannak-e német nyelvű könyveik, s vannak-e német nyelvű olvasóik? Ismeretes, hogy Bonyhád lakosságának tekintélyes része vagy német anyanyelvű, vagy olyan, aki jól bírja a rémet nyelvet, a könyvtárnak tehát természetes feladata, hogy az ilyen igényeket is kielégítse. — Vannak német könyveink,— mondja Kiss Sándorné — sőt, egészen jó, értékes anyag. A Csendes Don, Tolsztoj, több Jókai, Verne található a több, mint száz kötet között, a német olvasók száma azonban egyre fogy. Néhányan jönnek még az öregebbek közül, a fiatalok egyáltalán nem. Ezért nem is fejlesztjük a német nyelvű könyvanyagot. Az is baj, hogy a német könyvek legtöbbje gót betűs, ezt ma már a német iskolákban se tanítják, a bonyhádi fiatalok pedig el sem tudják olvasni. A néhány statisztikai adat azonban sokkal nagyobb, mélyebb társadalmi kérdésre világít rá: a né- met beszéd lassan csak az őre* gek privilégiuma lesz Bonyhá- don. — Persze vannak német családok, — folytatja Kiss Sándorné — ahol a szülők ragaszkodnak ahhoz, hogy a gyerek otthon német szót tanuljon (tegyük hozzá, nagyon helyesen), azonban az iskolában, társaik között csak magyarul beszélnek, s amit otthon megtanultak, hamar el is felejtik. Magyarosodik hát Bonyhád, bár úgyis mondhatnánk, hogy elfelejt egy nyelvet, amely színesítette az itteni nép életét. Vörösmarty még, amikor itt élt „vendég ajkú népről” beszélt, ma inkább úgy mondhatnánk, „vendég nyelv” lesz lassan a német szó ezen a tájon. Az országban végbement társadalmi átalakulás minden régi értelmetlen ellentétet eltüntetett, s ide tartozik az azonos kultúra igénye is. Még egy-két régi ittfelejtett boltajtón olvasható a felirat: Eingang, de bizony már senki nem törődik vele, bár az is igaz hogy régi, egyszerű boltok helyéit Bonyhádon is korszerű, ízléses üzletek sora áll. S a hajdani anyanyelv hovatovább tanult nyelvvé lesz. Ismeretes, hogy a nyelvtanulók száma mennyire megnőtt az országban, az anyanyelvvel lassan senki nem éri be. Mindenfelé nyelvtanfolyamok indulnak, s ha sok is a lemaradó, ha sok is az olyan, akiből hiányzik a szorgalom, sok az olyan is, aki végül otthonos lesz választott idegen nyelvében. Bonyhádon német iskola nincs, nem kérte senki. A művelődési ház változatos programjában azonban a nyelvoktatás is szerepel, s többek között németet is tanítanak. így történhet meg az a furcsa jelenség, hogy azok a szülők, akik valamikor „német anyanyelvűként” szerepeltek, ma a művelődési ház nyelvtanfolyamán taníttatják gyerekeiket német szóra. S most már a művelődési házon is múlik, hogy fellendüljön a járási könyvtár német könyveinek forgalma.' (cs) EGRI CSILLAGOK • Feldolgozta : Márkusz László Rajzolta: Zórád Ernő Pálinkás Györgyi in. — Figyeljetek, Barátaim!... Teszem fel, négy fillér emelésért, négy egész hetet sztrájkolunk... az annyi, mint... kerek egy esztendőt dolgozni, hogy a sztrájkkal megszerzett négy fillérek meg is térítsék a kárt... Tehát kiderül, hogy a sztrájk egyhónapi munkanélküliséget jelent, egyhónapi keresetünket adtuk fel érte... Nem is beszélve egyéb kockázatokról... A haza most tragikus napokat él át..., tudhatjátok, olvashattátok... és így tovább. Szalai Bander ismét előre lépett. Elnyerte a „Nemzeti Munka Központ” bányainstruktori címét, de még ennél is többet. A „hódító Zsozso” az utóbbi időben reá pazarolta minden örökölt és szerzett kacérságát, sziporkázó szellemességét, és egy napon, — na igen — egy napon Ricsula Lajos előállt. — Baoderkám! Te tudod, hogy én titokban lejárok a bányatelepre, és nemcsak Ilonkáról, hanem egyebekről is hírt hozok. Ott, most zűrök vannak... tudod, még abból az októberi szerva- kedésből kifolyólag. Csak most tudtam meg, hogy akkor néhányat le is kapcsoltak és a halálhírük is megjött a tiszántúli munkásszázad parancsnokságáról. A bányászasszonyok felfordították miatta a tanácsos hintáját... A férfiak sztrájkolnak és térítést követednek az özvegyek számára. Azt is tudod, hogy azóta az oroszok elérték a Tiszát, és ez még súlyosbítja a munkások helyzetét... A tanácsos nem ismer tréfát, megtorol minden moccanást... Őrültség ilyen időkben sztrájkolni, ez csak arra jó, hogy újabb áldozatokat szedjen a kolónián... Neked tekintélyed van előttük, és most már hivatásos mozgalmasba vagy... Eridj, tégy rendet, amíg nem késő... Mi mindent előkészítettünk a fogadtatásodra. Te. magad, autóval mégy, kíséret nélkül, hogy kerüljük a feltűnést... A bányatanácsos vár rád, személyesen beszéli meg veled a ’tennivalókat... Ö maga nem fog megjelenni a nagygyűlésen, mert az csak elmérgesítené a helyzetet... És még egyet. Nagyon jegyezd meg, hogy a tömeg hangulata nem jó tanácsadó... Ne hagyd 'maigad befolyásolni, mert ezzel csak nekik árthatsz. Nekik, a kolómiabedieikmek. * Elindult hát újra Szalai Ban- Ider, hogy letegye a vizsgát azok. *előtt is, akikért vállalta a hi váltásit. De már az első lépést elrontotta. Megszegte a megállapodást, és mégis csak Paprétiék kapuja előtt nyikordult meg először az „Opel” fékje. És jött az első meglepetés. Ilonka és Papréti mama sírva- ríva forgatta, nézegette a halottaiból visszatért Bandert. — Hát nem tudták?... — De tudtuk fiam, hogyne tudtuk volna, hiszen ma reggel mondta be a hangszóró. De miért nem izentél előbb, hogy mi is... — Hát Ricsula mikor járt itt?... — hiszen én leveleket is küldtem vele... Ilonka piros színe haloványra változott. — Banderkám!... Te... Te... nem is tudod?... Nem tudod még ki az a Ricsula?... Te..., azzal üzentél?... Te azzal barátkoztál?... azzal a gyilkossal? Apám gyilkosával, a tanácsos úr kapcájával?... Még, hogy ővele üzentél?... hát ide merte volna tolni a képét, mit gondolsz?... Ö! ö árult el téged, az apámat, mind a negyven- hármat... akik ott voltak a szüreti bálon. Tudd meg... ő miatta hurcolták el őket... ő miatta haltak meg eddig tizenhatan, a munkás- században... Papréti mama is magán kívül volt. — Antal... drága Antalom... — zokogta. — Ö tudta meg, ki az áruló..., mert..., azon az estén..., amikor elmentél tőlünk... ő hirtelen csak felkiáltott... Ne! Ne engedjük el Bandert a küldöttségbe... és a többit se... Tudod, Ilonkám, nekem ez az egész nem tetszik... Mert tavaly ig így fogták el á vezetőket... Azok is küldöttségbe készülődtek... — Aztán, még akkor éjjel el is ment Antal Ricsülát kereste... — Az értelmes ember — mondta, — az le tudja beszélni őket arról a küldöttségről... — Elment, és meg is találta... Otthon volt a gazember, de az őrsparancsnok, a Csapó is ott volt nála... és Antal rájuk nyitott, amikor Ricsula olvasta a névsort a Csapónak. — Mit hallott öreg?!... ordított rá a Csapó... — Én ugyan semmit, de nem járt-e itt Bander... mert azt keresem... — Akkor hazajött Antal, és elmondott mindent... Éppen az árnyékszékre ment, amikor benyitottak hozzánk a csendőrök... — Itthol az öreg?!... Nincs mondom, még nem érkezett meg... — Akkor időre jöttünk!... — Nem is láttam, amikor elvitték, egy szál ingben, egy szál nadrágban... Bander csak most vette észre, hogy a sofőr is jelen van. — Feri, maga csak mégis pumpálja fel a hátsó kereket, mert azonnal indulunk és a Szommer- vendéglőben vacsorázunk. A sofőr kelletlenül baktatott a kapu felé, de félúton visszakiabált, csak úgy, menetközben: — Szalai úr, tessék majd kiküldeni egy vödör vizet is, mert nagyon felmelegedett a hűtőtartály... — Hadd tudják, tisztában van ő azzal, hogy miért adtak ilyen hirtelen túl rajta... Ilonka már mozdult is a vödörért. — Nem tudom, tetszik-e majd az embereknek, hogy autóval jöttél... — Biztosan tetszeni fog... — Dünnyögte Bander, — ha addig élek is... Olyan erővel ragadta meg a lány karját, hogy a vödör kihullt a kezéből. — Ilonka!... én nem tudtam, hogy Ricsula... Én nem tudtam, hogy Antal bácsi is!... Ugye, engem nem hisztek becstelennek! Ugye, várnak rám az emberek?... — Mama!..., ha akkor tudott, tud-e most is titkot tartani... Mert abból baj lesz. ha kitudódik, hogy én itt jártam először. Én most megyek a tanácsoshoz... — Nem, ne féljenek, baj nélkül jutok be hozzá, és baj nélkül jövök is el onnan... És a nagygyűlés meg lesz tartva! Méghozzá a tanácsos úr segítfságével... Az Opel piros hátára lángcsóvát szórt a nyugvó nap. amikor kikanyarodott a betonúira. — Eddig, még senki sem látott a telepiekből, de jobb is így... A többit a sofőrnek mondta. — Feri, maga hajtson csak be az .oroszlános kapun, és szorosan a lépcső mellett álljon meg. Úgy néz ki, hogy a telepen igen paprikás a hangulat,, jobb, ha nem, lát senki. Aztán intézze el a vacsorát és a szobát a Szommerék- nál, amíg ón tárgyalok a tanácsos úrral. — Magában meg volt elégedve saját képmutatásán. — Csak továbbra is ilyen simán menjen... De már az előszobában kellemetlenség érte. Igaz, hogy Irénke sem volt kevésbé meghökkenve, amikor meglátta Szálait. — Bander!... hót... Te... itt?... — Én itt!... Na, és te?... te mit keresel itt, Irénke? — Één? Felszolgálok itt Bander, de te?... Istenkém. csak nem téged várnak a méltóságos úrék? — Na és. ha várnak... A ti ügyetekben jöttem... — A mi ügyünkben?... Bander?... Akikor a kolónián kellett volna kiszállnod az autódból... (Folytatjuk)
