Tolna Megyei Népújság, 1964. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-30 / 255. szám
4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 1964. október 30. 1918. október 30 Emlékezés az őszirózsás forradalomra A polgári demokratikus forradalom záróakkordjait jelentette az, amikor Budapest munkássága 1918. október 30-án délután kivonult az utcára, birtokba vette a főváros főbb útvonalait, s egyesülve a jórészt parasztokból összeállított katonai egységekkel, 31-re virradó éjszaka diadalra vitte a forradalmi tömegek akaratát. Az őszirózsás forradalom az akkor működő politikai pártok akarata ellenére robbant ki. Az októberi forradalom hazánk addigi történetének legfényesebb lapjait írta meg. A nép, mit sem törődve a reformokat is csak fé- lőn kérő-követelő politikusok aggályaival, félretéve minden „alkotmányos törvényt”, a forradalom törvényei szerint oldotta meg a magyar politikai, gazdasági életet pattanásig feszítő ellentmondásokat: véget vetett a négy- esztendős háborúnak; ledöntötte a Habsburgok uralta Osztrák— Magyar Monarchia omladozó falait, s ezzel felszámolta Európa közepén a nemzetköz; reakció bázisát; visszaadta Magyarországnak a 400 esztendővel előtte elveszített függetlenségét, szabadságát. Olyan széles körű demokráciát valósított meg ez a forradalom, amelyet Európában csak a szovjet demokrácia múlt felül. A munkásosztály által vezetett polgári demokratikus forradalom feloldotta azokat a feudális kötöttségeket, amelyek béklyóba vetették hazánk társadalmi és gazdasági viszonyait. Megszüntette a társadalom fejlődésének akadályait. és elindította hazánkat a polgári fejlődés útján. | A forradalom felfegyverezte ön- magát — s reménytelenné vált I minden ellenforradalmi fegyveres j akció, amelyet a forradalom szét- verésére szerveztek. „Esküszünk, [ hogy életünket és vérünket a szabad és független Magyaror- ! szagért bármikor áldozzuk, és csak a Magyar Nemzeti Tanács , rendelkezéseit ismerjük el!” — hangzott a forradalom fegyveres | erőinek október 30. estéjén az ' Astória-szálló előtt elmondott esküje. S aki az esküt fogadta — Károlyi Mihály volt. Nagy elődjéhez. Kossuth Lajoshoz hasonlóan vállalta a forradalom sorsát. vállalta a forradalmi felelős- , séget. A forradalmi tömegek a béke, i a demokrácia és függetlenség ki- 1 vívása után azonnal további célokat állítottak fel: királyság helyett köztársaságot követeltek, a feudális viszonyok helyébe új termelési mód megteremtését akarták: maguknak követelték a föd- det, és a tőke uralmának végét kívánták. A forradalom a nemzetiségek teljes egyenjogúságát ' akarta biztosítani — az elszaka- ‘ dás jogát is. s a forradalmi szer- | veit, a tanácsokat akarta a régi államgépezet helyére állítani. A munkásosztály, amelynek azokban a napokban nem volt marxista—leninista forradalmi pártja, nem tudta teljes következetességgel megvívni harcát, nem tudta érvényre juttatni valameny- nyi akaratát. Erre a későbbi, alig öt hónappal az őszirózsás forradalom után kirobbant szocialista forradalomban került sor. Ä pártélet hírei Pálinkás György: R TIZENHETEDIK (Tudósítónktól:) —„ , Szerdán délelőtt* kibővített ' páffbízottsági ülést tartott az MSZMP Bonyhádi Járási . .Bizottsága, ahol rés?t vettek az alapszervezetek párt- titkárai és propagandistái. Daradics Ferenc a járási pártbizottság első titkára tartott tájékoztatót az MSZMP Központi Bizottságának határozatáról. * — A mezőgazdasági pártszervezetek titkárainak részvételével \ értekezletet - tartottak Bonyhá- don a járási pártbizottság épületében, ahol Fodor János, a Lengyel i Mezőgazdasági Szakiskola igazgatója tartott előadást a „Mezőgazdasági tudományok gyakorlati hasznosítása” címmel. * — A bonyhádi járás 33 párt- alapszervezetében beindult a politikai oktatás. Megtartották az első előadásokat, ahol a hallgatók nagy többsége megjelent. EGRI CSILLAGOK • Feldolgozta : Márkus% László Rajzolta: Záréul Ernő ii. A Ricsulával már kigondolták, hogy egy négytagú küldöttség pont Miksa napkor, a tanácsos nevenapján áll elő a követelésekkel, hogy a dátum is emlékezetes maradjon mind a két fél számára. — Aztán ha nem sikerül akkor jöhet a sztrájk... — Elment a jó eszed fiam, — türelmetlenkedett bele a beszédbe Papréti mama, — Lám. mi is nyugalomban megértünk 25 esztendőt itt az öregtelepen, Ilonkát tisztességgel felneveltük, baromfit, disznót tartunk és talán még házat is építünk... Az meg úgyis rátok marad, ha már Antal és én... Az öreg Papréti, hogy elkerülje a beavatkozást, megkoppantotta Bander poharát és a koccintás után el is akadt a beszélgetés. Ilonka volt a legcsendesebb, öt nem nevelték ellentmondásra, csak a fényes szeme beszélt, árulkodott, hogy Bander pártján áll. Hátha még tudnák az öregek, hogy Banderrel már kitervelték, a kis kertes házat is a kaszárnyapatak túloldalán... Majd megmutatjuk az öregeknek... megmutatjuk a bányatanácsosnak, a Galgó Lajos hadiüzem-parancsnoknak, hogy nem akkor építünk házat, amikor már ravatalozónak lesz csak jó... És olyan kutyákat tartunk, amelyek szétszaggatják Ili méltóságos baromfiölő dán micsodáit... — csak el, minél előbb el, Banderkának, a legényszállás szégyenletes vackáról, a csúfhírben álló „bikakolostor”- ból..., mert az élet csak addig élet, amíg fiatal az ember... Profán emberillat, zenebonás horkolás fogadta Bandert, amikor behúzta maga mögött a le- gényháló ajtaját. • A sötétségben óvatosan számolta le a tíz lépést az ágyáig. Már a cipőjét bogozgatta, amikor a feje feletti ágyon megzörrent a szalma. Dómján Pista borzas feje hajolt föléje. — Megjöttél Bander? Ricsula járt itt az este, egy borítékot tett a pokrócod alá. Azt mondta, hogy mindjárt olvasd el, mert igen fontos ... Hehe... — Csak aztán bajba ne keveredj miatta Ilonka előtt, mert tudod a jó kan ... — Ne röhögj a jószentségedet — sziszegte Bander — felébreszted a szobát. Csak aztán fogott hozzá, amidkor a feje felett megszűnt a tankarod zás, a szalmazörgés. Felkat- I tan tóttá a zseblámpáját és a pokróc alatt tépte fel a borítékot. — „Menekülj, lelepleztek bennünket. Csapó őrsparancsnok holnap reggel elfogatási paranccsal szedi össze embereinket. Talán sikerül ma este mindenkihez eljuttatnom ugyanezt a szöveget. A következő már csak Neked szól. Én még ma éjjel megszököm, gyere utánam. Holnaptól számítva, minden este a Keleti' pályaudvar órája latt várom a „T” felől érkező vonatokat. Levelemet azonnal égesd el...” * így származott hát el Szalai Bander a legényszállástól, a ka- számyapataktól, Ilonkától és önönmagától egyetemben ... Ä „keleti” restijéből, szinte egyik napról a másikra felfelé ívelt az útja ..; Végre megismerkedhetett szem- től-szemben is igazi mozgalmis- tákkal, úrral, munkással, egyformán tárgyaló mozgalmistákkal. Még abban is hasonlítottak az öreg Takács Vendelhez, hogy ugyanúgy ellenezték az „ösztönös” akciókat, mint ő és a szervezettséget is hasonlóképpen hirdették. Csakhogy Takács Vendelt a tavasszal, lent a bányatelepen letartóztatták érte. Na, de hol volt még akkor az összefogás. Amikor Takács bácsit elkísérték a csendőrök, úgy szétrebbent a társaság, mint a verébcsapat a puskás ember láttán. Ezek a pestiek, egészen másfajták ... Nemcsak hirdetik a szépet, hanem mutatják is ... Itt van mindjárt ez a Ricsula. Néhány het.e van még Pesten, máris autóval szaladgál. Lent a bányatelepen csak íróasztala volt, itt külön hivatala, várószobával, titkárnővel. — De milyen titkárnővel ... — Hej, Ili méltóságos!..: Még kegyed is meresztené a szemét, ha látná egyszer a Zsuzsa kisasszonyt .:. Zsozso, csak fogja a telefont, és a drót másik végén, máris ösz- szeomlik minden ellenállás ... — Helló?... — MÁVAG titkárság? ... — Kérem a vezér- igazgató urat! — Hogyan? ... Csak annyit mondjon Zsozso keresi ... — Hát kedves dirikém! Mikor fogadja végre Ricsula urat, tudja abban a szociális ügyben ..". — A hét végén? ... Szó sem lehet róla direktorkám!... Még ma délután vezérkém, még ma délután ... Úgy van!... Mindenek előtt a munkáserdek ... Csak próbálták volna egy szelők, a bányatanácsossal... Még rágondolni is rossz. Megvan hát a boldogulás titka... Tanulni, művelődni, hogy eltűnjön az utolsó akadály is, amit a bányatanácsos emelt, és amit eddig lehetetlenség volt átugrani — Ide figyeljen Bander!... — a lovát is kevés különbséggel így idomitotta. — „Ide fülelj útifű...” — Ha jól meggondolja, akkor ez az ütóbbi bizalmasabb, meghittebb viszonyt takargatott, mint az övék, jóllehet, mindkettőjüket megnyergelte a bányatanácsos... Ennek most vége. Különösen azóta, hogy neki is volt már igazi tárgyalása, méghozzá magával a „Vegyianyag- gyár” igazgatójával... Ment, mint a karikacsapás... Védőitalokról, gumikötényekről tanácskoztak, és ha nem is úgy sikerült minden, ahogy szerette volna, — mert a vezér mégiscsak jobban tudhatja, mit lehet, mit nem, — annyit mindenesetre elért, hogy egyenlő félnek tekintették... ö is aláírta a „közös határozatot” és az igazgató, igazán nyájasan búcsúzott tőle. — Máskor is legyen szerencsénk, Szalai úr... A szónoklatokkal már több baja volt, de Zsuzsa és Ricsula átsegítette ezen az akadályon is. * A harmadik szónoklata után már tapsot is kapott, igaz, egyelőre csak a „zsűri” tagjaitól vizsgaképpen, de közeledett már az a nap is, amikor majd visszatérhet a bányatelepre, mellén az aranyszínű fogaskerekes jelvénynyel, és nem állhatja el az útját sem a Csapó őrsparancsnok, sem a tanácsos úr... És ő beszél, beszél majd a néphez, mert ő már tudja a titkot, az emberiesség titkát... Olyanokat mond majd: — Én, Szalai Bander, volt aknacsillés szólok hozzátok emberek. — Barátaim! — Emlékezzetek!... Mi volt a mi életünk a kolónián, a legényszállásokon? Sötétben botorkálás. tudatlanság, ösztönösség... — Mert azt hittük, — jól figyeljetek — azt hittük, hogy segíthet rajtunk a bérharc, a verekedés a négy fillérekért... önámítás volt a mi harcunk barátaim, s hogy mennyire, az kimutatható egyszerű számtani feladvánnyal is... Ekkor következik a nagy lélektani pillanat... Zsuzsa a Pestről hozott titkárnő, krétát nyújt át neki, és ő a tábla elé áll... (Folytatjuk) A VISSZAVERI OSTROM UTÁN A TOROK A FOlD ALATT PRÓBÁIT BEJUTNI A VÁRBA / JÓL FIGYELJETEK' * HA A TÁLBA REMEGNI KEZD A VÍZ, VAGYA DOBON REZEGNEK A BORSOK AZONNAL JELENTSÉTEK' ipy TUDJA TOK NE6, ROGY A SEGÍTS ÉG TEKRE JÖTT'K/fíÁLVl HADAT SZÉJJEL KÉRTÜK! N/NCS KEGYELEM re» . TÖBBÉ! ^ Éjjel nappai V/GYÁZZUK A TÁL A KAI FŐHADNAGY ÚR' Y DE HATNA * NEM HAZUDNAK?-W HAZUDNAK 77 m v . ) ALA VALÓK! / V aknáznak. elÉbük vágunk GKCUmDClWV ZS6I.nl SilJALfflS inas 0AAJfóőTT. A mlxm-uüíl FOimUem veitől. fflXcsje- A® ffiy HöMPlfi TOemmcA AUAR. WM. ÍIÍRKMCLT« A Hősi (KT HA CSAKUGYAN MEGVERTÉK VOLNA ŐKET, FELMUTATNÁK A K/RALYl ZÁSZLÓKAT. OSTOBA BESZED, HEGEDŐS HADNAGY l/R! MEG AKAROD-E FÉLEMLÍTEN/ AZ EMBEREINKET?Á HOGY MERSZ ENGEM OKTATNI, TACSKÓ! AZ OSTROM UTÁN TALÁLKOZUNK...
