Tolna Megyei Népújság, 1964. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-30 / 255. szám
mim A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA E'S A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIV. évfolyam, 255. szám. ARA: 60 FILLÉR. Péntek, 1964. október 30. Hazaérkezett az olimpiai sportküldöttség második csoportja Meleg fogadtatás a Ferihegyi repülőtéren Csütörtökön délelőtt hazaérkezett Tokióból a 18. nyári olimpiai játékokon részt vett magyar sportküldöttség második csoportja — köztük az 1—6, helyen végzett versenyzők. A Ferihegyi repülőtér teraszát és környékét már 8 óra után ellepték a hozzátartozók, egyesületi vezetők, sportbarátok. 9.30 óra volt a hivatalos érkezési ideje a KLM hatalmas gépének. kisebb késés után 10 óra előtt landolt az „aranygép”. Az olimpiai küldöttség fogadására megjelent Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Pap János, a Minisztertanács elnökhelyéttes'e, Pullai Árpád, az MSZMP KB osztályvezetője, Méhes Lajos, a KISZ KB első titkára, dr. Kós Péter, a Külügyminisztérium főosztályvezetője, dr. Gyalmos János, Budapest főváros Tanácsának vb-el- nökhelyettese, Terényi Imre, az MTS elnökhelyettese. Ott volt a fogadók között Ken-Ichiro Yoshi- da, Japán rendkívüli és meghatalmazott nagykövete is. Amikor a géphez tolták a lépcsőket és az első sportolók megjelentek, felcsattant a nagy taps, egyben megkezdődött a találgatás, ki az, aki éppen kilép a repülőgép ajtaján; Gyorsan pergett minden, a sportolók ötös sorokba álltak és pattogó indulók hangjaira felvonultak a díszemelvény elé, amelyen a fogadóbizottság tagjai foglalták el helyüket. Elöl a lányok haladtak jókedvűen, vidáman visszaintegetve hozzátartozóiknak. Az első sorban az atlétanők, aztán a vívólányok, az úszók — Madarász Csilla és társai — s a szépen szerepelt női tornászversenyzők következtek. Közvetlen mögöttük a férfiak csoportjának élén a hatalmas termetű Kozmát, Zsivótzkyt, Varjút, Pócsikot és Dömötört lehetett felismerni. A mögöttük levő sorokban feltűntek a labdarúgók, a vízilabdázók, a súlyemelők és a többi sportág képviselői. A menetet az alacsonyabb sportemberek, — Földi Imre, Kárpáti György dr., Katona Sándor — zárták be. A központi sportiskola három (Folytatás a 2. oldalon) Uj alt erővel Néptelen az iroda, népes a határ — Estig 60 holdat — Szakoson 10 órakor kezdték — Lóvontatású vetőgépek Várongon Tegnapelőtt a délutáni órákban az idő jobbra fordult. A rádió meteorológiai jelentései változást ígérnek. Az időjárá6jelentések napok óta a legizgalmasabb híranyagnak számítanak. Talán, talán még lesz néhány munkára alkalmas nap. Egy hét nagyon kellene. A munkák zömét ugyanis egy hét alatt el lehetne végezni, A hőgyészi új takarmánykeverő be lehetne fejezni. A megye területén a Nap tegnap is ki-kisü- tött. Sőt, volt olyan község, ahol késő estig Verőfén^és maradt az idő. A szövetkezeti gazdák és a traktorosok pedig újult erővel megyeszerte munkához láttak. Tegnapelőtt óta a mezőgazda- sági üzemek központjaiban vezetővel csak elvétve találkozni. Az agronómusok, az állami gazdasági és a gépállomási igazgatók, valamint a tsz-elnökök a helyszínen, a határban intézkednek. Jól tudják, a helyszínen való tartózkodás nagymértékben elősegíti a tervszerűbb munkát, a jobb áttekintést és az erő szükség szerint való gyors átcsoportosítását. Az Iregszemcsei Gépállomás vezetői a Gépállomások Megyei Igazgatóságának megbizottaival e napokban pontos felméréseket végeznek; Figyelemre méltó és örvendetes, hogy a közös gazdaságokban óvakodnak a vetés elnagyolásától. Általában úgy vélekednek a gazdák és a vezetők, hogy most már tartson a vetés inkább két nappal tovább, de a munka ne menjen a minőség, tehát a jövő évi termés rovására. A Dalmandi Gépállomás körzetében például egyes területeken már október 27-én az esőzések elálltával nyomban meg lehetett kezdeni a vetést. Ott, azonnal munkához láttak a traktor vontatású vetőgépekkel és aznap 20 holdon szórták el a magot. Más közös gazdaságokban viszont meg kellett várni a következő napot, vagyis október 28-át. Horváth Lajos, a Dalmandi Gépállomás igazgatója elmondja, hogy Dalmandon a Béke Tsz-ben két traktorvontatású vetőgéppel, Döbröközön hárommal kezdték a munkát. Tegnap Dombóvárott négy gép vetett. Szakoson azonban délelőtt 10 óráig várni kellett. Tíz óra után viszont nyolc gép indult a földekre vetni. „Normális körülmények között ha így marad az idő, öt-hat nap alatt valamennyi tsz-ben végzünk a kenyérgabona-vetéssel. Azért ennyi idő alatt, mert a lehetőséghez képest a minőségi követelményeket be akarjuk tartani” — mondta Horváth Lajos a gépállomás igazgatója. A dombóvári járás közös gazdaságaiban mindenütt benépesült a határ. A várongi községi tanács vb-elnöke Kristóf László olyan módszerek alkalmazásáról számolt be, amelyet más tsz-elc- ben is alkalmazhatnának. Várongon, a Petőfi Termelőszövetkezet földjére gépekkel egyelőre még nem lehet rámenni. Ez a körülmény azonban nem zavarta a termelőszövetkezet gazdáit, a vetést ugyanis tegnap reggel mégis megkezdték — lóvontatású vetőgépekkel. Erre természetesen már korábban, naplókkal ezelőtt felkészültek. Amint a talaj állapota megengedi, géppel folytatják a vetést, a tervből már nem sok, mindössze 62 hold hiányzik. Ebben a közös gazdaságban is a legfőbb tennivalók közé tartozik a szerződött vetőmagburgonya válogatása és elszállítása. A tagok szorgalmának köszönhető, hogy e téren sincs fennakadás, folyamatos a válogatás, valamint a szállítás. A múlt napokban a napról napra ismétlődő esőzések ellenére a szövetkezeti gazdák a háztáji kukorica törését befejezték és a hazaszállítást is elvégezték, ezzel egy gonddal, egy munkával ismét kevesebb. Több közös gazdaságban a traktorosok szántanak, majd mesterséges üllepítést végeznek, gyűrűzik a talajt és utána nyomban vetnek. Ezt csinálják a dalmandi Béke Tsz-ben is, jelenleg egy hatvanholdas táblán. Kakasdon az Egyetértés Tsz-ben Venk Mihály brigádvezető tegnap délelőtt a határjárás után elmondotta, hogy három traktorvontatású vetőgép dolgozik, számítása szerint estig 60 holdon szórják el a magot. A paksi Vögépállomásunk a rendelkezésre I rös Sugár Tsz-ben szintén folyik álló erővel naponta ezer holdon a vetés, a szántás, a betakarítás végezheti el a vetést. Sajnos azon- és a szállítás. Ott tegnap egész ban ma már normális körűimé- délután két óráig nagyon jó idő nyékről nem beszélhetünk, de volt, szépen sütött a Nap. I Szeretettel - figyelemmel A mezőkön termelőszövetkezeti tagok serege töri a kukoricát, a dűlőútaikon traktorok és lovas fogatok szállítják a cukorrépát, rakodóbrigádok ürítik a műtrágyás-vagonokat, az országutakon tehergépkocsik tartanak a hűtőházak, a konzervgyárak, a piacok felé. Itt az őszi csúcsforgalom. Nagyon nehéz dolguk van ezekben a hetekben a szállítást irányító szakembereknek: az állomásfőnököknek, a térmestereknek, a mozdonyvezetőknek, és a közlekedés biztonságát éberen figyelő forgalmistáknak. Ilyenkor a volánnál ülő tehergépkocsi vezetők, meg a hajósok szolgálata is mind nehezebbé válik. Hiszen nemcsak a megnövekedett szállítási feladatokkal kell megbir- kózniok, hanem az őszi időjárás viszontagságaival is. Ködben, sárban, teherrel közlekedni, menetrendet betartani, olyan feladat, ami nemcsak az izmokat, hanem az idegeket is próbára teszi. A közlekedésben helytálló vasutasok, hajósok és gépkocsivezetők mellett az eddiginél több jó szót, figyelmet és gondoskodást érdemelnek a szállítás névtelen hősei is: a rakodómunkások. Nem vitás: ők végzik a szállítási munka nehezét, jórészt rajtuk múlik az őszi csúcsforgalom sikere. Elmúlt az őszi napéjegyenlőség ideje, minden nap későbben virrad, és korábban sötétedik. A rakodómunkások úgy segítenek magukon, hogy megtoldják a nappalokat, Hajnali szürkületben már talpon vannak, délben nem ülnek asztal mellé, kutyafuttában, tarisznyából ebédelnek, és bizony sokszor elhül a vacsora, elalszik az édesapát váró gyermek, mire hazaérnek a munkából. A vezetőkkel együtt ők is jól tudják: a szükséghez képest kevés a szállítóeszköz. Az idén a szokásosnál is nehezebb a szállítás, mert felázott a föld, sár- tengerré dagadtak a dűlőútak. Aki csak egyszer is nekivetette vállát a kátyúba jutott szekérnek, akinek valaha feltörte a tenyerét a gombosvégű réparakó villa nyele, az tudja, miit jelent ezekben a hetekben helytállni. Valljuk be, a rakodás gépesítése — különösen a szántóföldeken — még a kezdet kezdetén tart. A lapát, a vasvilla és sok esetben puszta emberi kéz, ma még a legfontosabb rakodóeszköz. Segítenek a mezőgazdasági üzemek ezen r helyzeten, és állítsák munkába, ahol csak tehetik, a szállító- szalagot is az őszi rakodásoknál. A szállítás gondos szervezése sok előnyt jelent az őszi csúcs- forgalomban. Ahol a köves- útaktól távoleső táblákon kezdték el a répaszedést, s az esőzések során könnyen járhatatlanná váló dűlőkből máris elszállították a kukoricát, de még a kukoricaszárat is, ott könnyebb a vontatósok és a rakodók munkája, hamarabb kerül a termés rendeltetési helyére. A szállításban fáradozók megérdemlik, hogy őszidőben védőruhával, esőköpennyel, gumicsizmával lássák el őket. Hiszen az őszi eső bőrig áztat, s a sár eszi a csizmát. Egy tál meleg étel. egy kancsó forró tea, egy pohár forralt bor nemcsak erőt ad, és melegít, hanem erősíti is az együvétartozás érzését. jobb munkára is hangol. Egy mondatban összesűrítve: sok szeretettel és figyelemmel gondoskodjanak a tsz-ek és állami gazdaságok vezetői a rakodókról. a szállítás névtelen katonáiról. A jól végzett munka jutalmaként pedig ne sajnálják tőlük a prémiumot sem. D—J.
