Tolna Megyei Népújság, 1964. október (14. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-30 / 255. szám

mim A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA E'S A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIV. évfolyam, 255. szám. ARA: 60 FILLÉR. Péntek, 1964. október 30. Hazaérkezett az olimpiai sportküldöttség második csoportja Meleg fogadtatás a Ferihegyi repülőtéren Csütörtökön délelőtt hazaérke­zett Tokióból a 18. nyári olimpiai játékokon részt vett magyar sport­küldöttség második csoportja — köztük az 1—6, helyen végzett versenyzők. A Ferihegyi repülőtér teraszát és környékét már 8 óra után el­lepték a hozzátartozók, egyesületi vezetők, sportbarátok. 9.30 óra volt a hivatalos érke­zési ideje a KLM hatalmas gé­pének. kisebb késés után 10 óra előtt landolt az „aranygép”. Az olimpiai küldöttség fogadá­sára megjelent Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság tit­kára, Pap János, a Miniszterta­nács elnökhelyéttes'e, Pullai Ár­pád, az MSZMP KB osztályve­zetője, Méhes Lajos, a KISZ KB első titkára, dr. Kós Péter, a Külügyminisztérium főosztályve­zetője, dr. Gyalmos János, Buda­pest főváros Tanácsának vb-el- nökhelyettese, Terényi Imre, az MTS elnökhelyettese. Ott volt a fogadók között Ken-Ichiro Yoshi- da, Japán rendkívüli és megha­talmazott nagykövete is. Amikor a géphez tolták a lép­csőket és az első sportolók meg­jelentek, felcsattant a nagy taps, egyben megkezdődött a találgatás, ki az, aki éppen kilép a repülőgép ajtaján; Gyorsan pergett minden, a sportolók ötös sorokba álltak és pattogó indulók hangjaira fel­vonultak a díszemelvény elé, amelyen a fogadóbizottság tagjai foglalták el helyüket. Elöl a lányok haladtak jóked­vűen, vidáman visszaintegetve hozzátartozóiknak. Az első sor­ban az atlétanők, aztán a vívó­lányok, az úszók — Madarász Csilla és társai — s a szépen sze­repelt női tornászversenyzők kö­vetkeztek. Közvetlen mögöttük a férfiak csoportjának élén a hatal­mas termetű Kozmát, Zsivótzkyt, Varjút, Pócsikot és Dömötört le­hetett felismerni. A mögöttük levő sorokban feltűntek a labda­rúgók, a vízilabdázók, a súlyeme­lők és a többi sportág képviselői. A menetet az alacsonyabb sport­emberek, — Földi Imre, Kárpáti György dr., Katona Sándor — zárták be. A központi sportiskola három (Folytatás a 2. oldalon) Uj alt erővel Néptelen az iroda, népes a határ — Estig 60 holdat — Szakoson 10 órakor kezdték — Lóvontatású vetőgépek Várongon Tegnapelőtt a délutáni órákban az idő jobbra fordult. A rádió meteorológiai jelentései változást ígérnek. Az időjárá6jelentések na­pok óta a legizgalmasabb hír­anyagnak számítanak. Talán, ta­lán még lesz néhány munkára al­kalmas nap. Egy hét nagyon kel­lene. A munkák zömét ugyanis egy hét alatt el lehetne végezni, A hőgyészi új takarmánykeverő be lehetne fejezni. A megye te­rületén a Nap tegnap is ki-kisü- tött. Sőt, volt olyan község, ahol késő estig Verőfén^és maradt az idő. A szövetkezeti gazdák és a traktorosok pedig újult erővel megyeszerte munkához láttak. Tegnapelőtt óta a mezőgazda- sági üzemek központjaiban veze­tővel csak elvétve találkozni. Az agronómusok, az állami gazdasá­gi és a gépállomási igazgatók, va­lamint a tsz-elnökök a helyszínen, a határban intézkednek. Jól tudják, a helyszínen való tar­tózkodás nagymértékben elő­segíti a tervszerűbb munkát, a jobb áttekintést és az erő szükség szerint való gyors át­csoportosítását. Az Iregszemcsei Gépállomás ve­zetői a Gépállomások Megyei Igazgatóságának megbizottaival e napokban pontos felméréseket vé­geznek; Figyelemre méltó és örvendetes, hogy a közös gazdaságokban óva­kodnak a vetés elnagyolásától. Ál­talában úgy vélekednek a gaz­dák és a vezetők, hogy most már tartson a vetés inkább két nap­pal tovább, de a munka ne men­jen a minőség, tehát a jövő évi termés rovására. A Dalmandi Gépállomás körzetében például egyes területeken már október 27-én az esőzések elálltával nyomban meg lehetett kezdeni a vetést. Ott, azonnal munkához lát­tak a traktor vontatású vetőgé­pekkel és aznap 20 holdon szór­ták el a magot. Más közös gaz­daságokban viszont meg kellett várni a következő napot, vagyis október 28-át. Horváth Lajos, a Dalmandi Gépállomás igazgatója elmondja, hogy Dalmandon a Béke Tsz-ben két traktorvontatású vetőgép­pel, Döbröközön hárommal kezdték a munkát. Tegnap Dombóvárott négy gép vetett. Szakoson azonban délelőtt 10 óráig várni kellett. Tíz óra után viszont nyolc gép in­dult a földekre vetni. „Normális körülmények között ha így marad az idő, öt-hat nap alatt valamennyi tsz-ben végzünk a kenyérgabona-vetéssel. Azért ennyi idő alatt, mert a lehetőség­hez képest a minőségi követel­ményeket be akarjuk tartani” — mondta Horváth Lajos a gépállo­más igazgatója. A dombóvári járás közös gaz­daságaiban mindenütt benépesült a határ. A várongi községi ta­nács vb-elnöke Kristóf László olyan módszerek alkalmazásáról számolt be, amelyet más tsz-elc- ben is alkalmazhatnának. Váron­gon, a Petőfi Termelőszövetkezet földjére gépekkel egyelőre még nem lehet rámenni. Ez a körül­mény azonban nem zavarta a ter­melőszövetkezet gazdáit, a vetést ugyanis tegnap reggel mégis meg­kezdték — lóvontatású vetőgé­pekkel. Erre természetesen már korábban, naplókkal ezelőtt felké­szültek. Amint a talaj állapota megengedi, géppel folytatják a vetést, a tervből már nem sok, mindössze 62 hold hiányzik. Ebben a közös gazdaságban is a legfőbb tennivalók közé tartozik a szerződött vetőmagburgonya válogatása és elszállítása. A tagok szorgalmának kö­szönhető, hogy e téren sincs fennakadás, folyamatos a vá­logatás, valamint a szállítás. A múlt napokban a napról napra ismétlődő esőzések el­lenére a szövetkezeti gazdák a háztáji kukorica törését be­fejezték és a hazaszállítást is elvégezték, ezzel egy gonddal, egy munká­val ismét kevesebb. Több közös gazdaságban a trak­torosok szántanak, majd mester­séges üllepítést végeznek, gyűrű­zik a talajt és utána nyomban vetnek. Ezt csinálják a dalmandi Béke Tsz-ben is, jelenleg egy hatvanholdas táblán. Kakasdon az Egyetértés Tsz-ben Venk Mihály brigádvezető teg­nap délelőtt a határjárás után el­mondotta, hogy három traktor­vontatású vetőgép dolgozik, szá­mítása szerint estig 60 holdon szórják el a magot. A paksi Vö­gépállomásunk a rendelkezésre I rös Sugár Tsz-ben szintén folyik álló erővel naponta ezer holdon a vetés, a szántás, a betakarítás végezheti el a vetést. Sajnos azon- és a szállítás. Ott tegnap egész ban ma már normális körűimé- délután két óráig nagyon jó idő nyékről nem beszélhetünk, de volt, szépen sütött a Nap. I Szeretettel - figyelemmel A mezőkön termelőszövetke­zeti tagok serege töri a ku­koricát, a dűlőútaikon traktorok és lovas fogatok szállítják a cukorrépát, rakodóbrigádok ürí­tik a műtrágyás-vagonokat, az országutakon tehergépkocsik tartanak a hűtőházak, a kon­zervgyárak, a piacok felé. Itt az őszi csúcsforgalom. Nagyon nehéz dolguk van ezekben a hetekben a szállí­tást irányító szakembereknek: az állomásfőnököknek, a tér­mestereknek, a mozdonyveze­tőknek, és a közlekedés bizton­ságát éberen figyelő forgalmis­táknak. Ilyenkor a volánnál ülő tehergépkocsi vezetők, meg a hajósok szolgálata is mind nehezebbé válik. Hiszen nem­csak a megnövekedett szállí­tási feladatokkal kell megbir- kózniok, hanem az őszi időjárás viszontagságaival is. Ködben, sárban, teherrel közlekedni, me­netrendet betartani, olyan fel­adat, ami nemcsak az izmokat, hanem az idegeket is próbára teszi. A közlekedésben helytálló vasutasok, hajósok és gépko­csivezetők mellett az eddiginél több jó szót, figyelmet és gondoskodást érdemelnek a szállítás névtelen hősei is: a rakodómunkások. Nem vitás: ők végzik a szállítási munka nehezét, jórészt rajtuk múlik az őszi csúcsforgalom sikere. Elmúlt az őszi napéjegyen­lőség ideje, minden nap ké­sőbben virrad, és korábban sö­tétedik. A rakodómunkások úgy segítenek magukon, hogy meg­toldják a nappalokat, Hajnali szürkületben már talpon van­nak, délben nem ülnek asztal mellé, kutyafuttában, tarisz­nyából ebédelnek, és bizony sokszor elhül a vacsora, elalszik az édesapát váró gyermek, mi­re hazaérnek a munkából. A vezetőkkel együtt ők is jól tud­ják: a szükséghez képest kevés a szállítóeszköz. Az idén a szokásosnál is nehezebb a szál­lítás, mert felázott a föld, sár- tengerré dagadtak a dűlőútak. Aki csak egyszer is nekivetette vállát a kátyúba jutott sze­kérnek, akinek valaha feltörte a tenyerét a gombosvégű ré­parakó villa nyele, az tudja, miit jelent ezekben a hetekben helytállni. Valljuk be, a rakodás gépe­sítése — különösen a szántó­földeken — még a kezdet kez­detén tart. A lapát, a vasvilla és sok esetben puszta emberi kéz, ma még a legfontosabb ra­kodóeszköz. Segítenek a me­zőgazdasági üzemek ezen r helyzeten, és állítsák munkába, ahol csak tehetik, a szállító- szalagot is az őszi rakodások­nál. A szállítás gondos szervezése sok előnyt jelent az őszi csúcs- forgalomban. Ahol a köves- útaktól távoleső táblákon kezd­ték el a répaszedést, s az eső­zések során könnyen járhatat­lanná váló dűlőkből máris el­szállították a kukoricát, de még a kukoricaszárat is, ott könnyebb a vontatósok és a rakodók munkája, hamarabb kerül a termés rendeltetési he­lyére. A szállításban fáradozók meg­érdemlik, hogy őszidőben vé­dőruhával, esőköpennyel, gu­micsizmával lássák el őket. Hi­szen az őszi eső bőrig áztat, s a sár eszi a csizmát. Egy tál meleg étel. egy kancsó forró tea, egy pohár forralt bor nem­csak erőt ad, és melegít, hanem erősíti is az együvétartozás ér­zését. jobb munkára is hangol. Egy mondatban összesűrítve: sok szeretettel és figyelemmel gon­doskodjanak a tsz-ek és állami gazdaságok vezetői a rakodók­ról. a szállítás névtelen kato­náiról. A jól végzett munka jutalmaként pedig ne sajnálják tőlük a prémiumot sem. D—J.

Next

/
Thumbnails
Contents