Tolna Megyei Népújság, 1964. október (14. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-25 / 251. szám

s TOLNA MEGYEI NEPŰJSÁG 1964. október 25. zekszárdi éjszaka Csendes a varos. A köz- impozáns, új, ötvenlakásos bér­ponton ház mellett. A park is csendes. De a park­cukrászda bejáratánál valaki áll. Illetve valakik álltak, mert a közeledésre beszélgetni kezdenek csak ritkán, szabálytalan időköz­ben húz át egy-egy motorkerék­pár, személy-, vagy teherautó. A korzó megszokott nyáresii képe megváltozott. Eltűntek a Sörkert- és elindulnak. Utánuk fordulok, presszó elől a beszélgető-hangos- látom nem sietnek. A fiú karol a kodó emberligetek, eltűntek a lányba, könyökénél fogva húzza központ magános csellengői is A magához és lépéseik összeszokott hűvösödé őszestékben zódtak az emberek. hazahú- ritmusáról látom, hogy nem al­kalmi találkát zavartam meg, De a szőlőhegyi présházak egyik- hanem egymáshoz tartozó erobe­rn, -lkából még gyenge fény vilá- reket. Ahogy összehajolva elmen- gol. Szorgos munka folyik ott nek a villany alatt, olyan kedve- most is. Vagy talán nem is mun- sek és annyira együvétartozóak, ka — szertartás. A szőlőmunká- hogy aki egyedül nézi őket, lá- sok, a szőlősgazdák — és Bacchus fásuktól még jobban egyedül érzi rajongóinak tulajdonjogilag ér- magát.^ dektelen de szépszámú tábora — Sajnálom őket. hogy csak itt. elégedett. A szorgos munka meg- és így szerethetik egymást. termelte az ő gyümölcsét. Bőlevű _________________ f ürtök hullnak engedelmesen a . 1 Aliiét* fk kihallatszó ze­kádba, hogy napfény érlelte ízük ________iKerrpe ne £s a szute­z amatuk a préselés, forrás bonyo- rénablakok fénye csalogatja a lult folyamatai során mámorrá vendéget. Termetes öreg ruhatá- lényegiiljön. A gazdák húznak ros, borgőzös vendégekkel vitat- egyet-egyet. a présen, találgat- kozik, akik le akarják alkudni a ják, hány fokos lesz a bor, és a 10 forint kötelező beugrót. A vi­zavaros murci könnyfacsaró má- táhan végül győz a szabály és a morával szabják rövidebbre az éj- működési szabályzatban rögzített szakát. rezsiszemlélet. A vendégek meg­szundikál. összehúzódva, mintha fázna. Alacsony termetű, közép­korú. törődött ember. Nyakán, fénylő, filléres gyöngysorral zi­lált-kócos szőkehajú lány ül a másik pádon és cigarettafüst mögül a semmibe réved. Ahogy egymásra rakja, látom, szépvo­nalú. hosszú lábad vannak, és a testhezálló szoknya annyit sza­badon hagy belőlük, hogy a te­kintetet már nem is fogja meg a térdek hivalkodása. A szem­közti pádon középkorú asszony (láttán mosolyogva gondolok táská.iavesztett pesti, ismerősöm­re) álmában is szorít egy kopott sportszatyrot. Hátrább, a homályban egy ka­tona teszi a szépet két enervált szépségnek. A barátkozás nem most kezdődhetett, mert sapkája már szomszédnője fején van. Vic­ceket mesélnek, és halkan, titko­lózva kuncognak. Mígnem felvi­sít az egyik és távolabb húzó­dik. A katona csalogatja, nem boldogul vele. Töpreng, majd ha­tároz, és megtépázott tekintélyét helyreállítandó, visszakéri a sapkát. A Kispipa „aulájában” mintha adóan szurkolják le a tízeseket, hangosabb lenne az élet. De — Hiába, a színvonalat meg kell fi­kiderül — ez is csak látszat. A gyakori vendég hamar lemérheti hogy a forgalom, fogyasztás, han­zetni. Bár a Télikert az új szezonra mit sem változott. A márvány­T , | fiú lép be. Le­lorzonborz __| het úgy ti zen­g úlát itt is alatta van a megszo- erezettel giccsé siiányított korin- kottnak. thosi oszlopokat füst öleli körül. Sóit kérek. A szomszéd asztal- a gyér vendégsereg aránytalan, nál egy alkalmi vendég rántott Sok férfi, kevés nő. A nők, ha szelettel^ küszködik. A szervire- megszólal a zene, nagyon kapó­zott evőeszközök közül csak a Sak. Kis áttétellel, a szabadpiac villát veszi igénybe, a kést nem, törvényei érvényesülnek itt is: a helyette bicskát vesz elő és ko- kínálat és a kereslet aránya szab­ja meg az igényeket. (Gyakran az igénytelenséget is.) A szom­széd asztalnál jómegjelenésű, kö­zépkorú férfi kapacitál táncra egy molett szőkét. Eredménytele­mótosan falatozni kezd. Ismerő? jön, panasszal kezdi: — Elhagytam a táskámat a vona­ton — panaszolja. — Tartalma?... — Négyszáz forint, fényképek nüí, a szőke, sóvár férfiteídnte- és jegyzetek, amiket nem tudok tek kereszttűzében, egy trapéz- pútolni. mély lélegzettel foly- nadrágos fiúval megy táncba. Is­meri tán ezt a fiút? Nézem a — így még nem jártam. Pesten kikosarazott próbálkozót, nekem számtalanszor hagytam, fürdés- szimpatikusabb. Igaz lenne tán, kor a Duna-parton ruhát, fény- hogy a Beatles-frizurás, trapéz­képezőgépet, soha nem vittek el nadrágos nyegleség teljesen ki­semmit. — Ömlik belőle a pa- szorítja a hajdani férfiideált? nasz. Miután azt is elmondja, Jóval elmúlt éjfél. Elköszönök hogy táskáját Sárbogárdon túl a Télikerttől. A fasorban, az ál­látta utoljára és Palánknál vette lomás irányába három cigány észre az eltűnését, megnyugtatom, ballag. Vajon honnan? Meg­hagyjon fel a reménnyel. megállnak és kiabálnak, mintha Mintha megbántódott volna, kő- veszekednének. Közeledtemre át- zönyösnek érez. elköszön. Pedig váltanak, és amikor elkerülöm nem akartam. Bár vidéki füle- őket. már cigányul folytatják, met sértette az összehasonlítás, a Szavaik pergő dallamossága olasz pesti Duna-part látogatóinak ki- neorea,lista filmek hangulatát hangsúlyozott makulátlansága. idézi. Vajon miért beszélik mély _________________ torokhangokkal torzítva, olyan m intha bojkot- fülsértő érdességigei a magyart? tálták volna a Az állomás környéke csendes. Ma este Pipát. Uj arcok nem jönnek. A De szabályos, 20—30 perces idő- pincér záróra-felhívása -is csak közökben a rakodóra teherautó kisszámú vendéget riaszt, és nem jön, majd távozik. Dolgoznak, kell megismételnie. Az utcán, a Nem tudni, mit szállítanak. A sarki neon alatt, unottan álldo- váróteremig csak a rakodás zö- gál a szolgálatos rendőr. Tétlen- reje és a rakodók beszédfoszlá- ségre kárhoztatja az eseményte- nyai hallatszanak. Néha egy-egy lenség. A központ felől testes fér- kiáltás és erős, egészséges, han- fi ingadozva tol a gyalogjárón gos nevetés. A pénztárfülke ab- egy kerékpárt. Kormányán, lépé- laka Sötét, nem várnak vonatot, sei szabálytalan ütemére hasas Az egyik pádon, a menetrendek demizson himbálózik. Közel érünk. aiatti egy MÁVAUT-egyenruhás megszólít: nyolc éves. Érdeklődve körülnéz, majd felém indul. Szivarzsebé- ből jövet közben húz elő egy cigarettát, csak úgy ..a la sóher” egy szálat. Tüzet kér. nyújtom, nem köszöni meg. Helyette: — Harap a szöszi? — int cin­kosan kacsintva a szőke lány felé. _ •> — Na. ne fűzze az agyamat, csak nem akarja azt mondani, hogy nem próbálta? — Na és, ha próbáltam volna? Mit gondolsz, miért tagadnám előtted, és- egyáltalán... — for­dítom szándékosan tegezésre a szót. Megjuhásziodik és zavaro­dottam mentegetőzik. — Na, nem kell azért megsér­tődni. Maga sofőr? — majd vá­laszt sem várva folytatja. — Láttam sörözni a Pipában. Ilyen­kor nem jó ám kocsiba ülni. Könnyen elkapják a zsaruk az embert. Kávét kell rágni. — Lát el kéretlen tanáccsal az ifjúság­eszmény karikatúrája. Tiltakozás­ra. hogy nem akarok kocsiba ül­ni, nem ad időt, faképnél hagy. Nyeglesége tenyérbemászó. Ké­tes sikerét nem, de határozott­ságát kicsit irigylem. Én soha nem tudtam így ismerkedni. A szószkén, ahogy helyet ad neki maga mellett, látszik, ellent fog állni annak, hogy ellenálljon. De ezt már csak a bejárattól lá­tom, Az úton most húz el egy megrakott teherautó. Fénycsóvája kápráztatóan törik meg a MÁVAUT-megálló kupolás váró­ján. Olyan ez a esupaüveg épít­mény, mint egy nagy, üres ak­várium. Fázik az ember, ha rá­néz. A MÁV-rakodó felől még mindig haitik a rakodók zaja. Aludni kellene... EGER JÓZSEF Elnézést a zavarásért, néhai jó szülöapám, Garay János költő úr már egykoron hírt adott nagy mesélő kedvem­ről, kalandvágyó természetemről. Gondolom, ez jó • ajánló levélnek számít Kendteknek. Ezért bátorkodom jelentkezni; méghozzá utibeszámolókkal. Minthogy ezek most nagyon divatosak, gondolom elmennek az önök lapjában is. De, mit szaporítom a szót. Mindjárt le is írom első kalandomat. Nemrég részt vettem Dániában egy mezőgazdasági kiállításon. Furcsa dolgot láttam itt. Melltartós teheneket. Azt mondták: azért kapták ezek az állatok ezeket a fehér­neműket, mert így nem gyullad be a tőgyük. Az angyalát! — gondoltam magamban, nagy marha egy gyülekezet ez. Voltam a szikrázó tengerparton is, ahol a nők levetették a melltartójukat, és legalább annyi bámu- lójuk volt, mint az itteni melltartós marháknak. Igaza volt az én régi jó komámnak. Az állatok nagyon tanulékonyak, 'Ezt mutatja ez a példa is. Elirigyelték a melltartót. De nem kevésbé tanulékonyak a nők is. Ök meg elirigyelték a marhák csupaszságát!. Angliában is nagy szenzáció van. Valami dr. Thomas Bewley orvos arról számolt be, hogy a víztől is be lehet rúgni. Azt írja: volt egy 32 éves nő, akit alkoholista létére elvonókúrára fogtak, és közben olyan mértékben rákapott a vízivásra. hogy a víztől iszákosabb lett, mint az alkohol­tól. Ez a mánia annyira elhatalmasodott rajta, hogy utóbb mar a kórterem vázáiból is kiitta a vizet. Ugyanebben a kórházban még egy hasonló eset fordult elő. Egy -Másik, szintén elvonókúrán lévő alkoholista nem tudott a víznek ellenállni, még az ágymelegüö palackok tartalmát is meg­itta. A tények azt bizonyítják, hogy a víz-mánia is leg­alább olyan veszedelmes, mint az alkoholizmus. Mindkét esetben a betegek három napig tartó mély ájulásba estek, és görcsös állapotban voltak. Ebből az esetből három következtetést vontam le, Az egyik: Nem szabad sok vizet inni. Szekszárdit legalábbis nem, mert ettől a zavaros víztől ráadásul még hasmenést Is kaphat az ember és görcsös, meg ájult állapotban nem lehet szaladni. A másik: j Jézus a vizet annak idején borrá változtatta. Mint a fenti eset is mutatja, ez nem kunszt. Azóta már sokan megcsinálták Szekszárdon is, másutt is ezt a csodát. Sőt) nem is kellett a vizet borrá változtatni, különösen, ha olyan vízisszák voltak körülötte, mint az említett ángliánu- sok, akik három napig részegek voltak a víztől. Szóval nem volt csoda a vizet borrá változtatni, az lesz majd a nagy csoda, amikor kiderül: a víz jobban részegít, mint a bor. Akkor aztán .kiisszák majd a tengereket is. És, akkor lesz szükség csodám. Akkor lesz szükség olyan eMberre, cuki a borból vizet csinál majd. A harmadik: Jó lenne ezt az egész dolgot eltitkolni a pincegazdák, meg az italboltvezetők elől. Mert ugye. ők eddig is vizez­ték a bort, csak nem ttudták, hogy ettől be is rúghat az ember. Ezért csak keveset tettek a borba ebből az erős italból, hogy rá ne jöjjenek a fináncok. Most viszont: tudományos alapon végezhetik a munkájukat. Ha, akarják egészen elspórolhatják a vízből a bort, és akkor mi lesz azzal a rengeteg újtelepítésű szőlővel? Ennek a kérdésnek is van magyarázata. Erre csak akkor jöttem rá, amikor Plzenben jártam. Itt a sörivók nemcsak kitűnő sört fogyaszthatnak, hanem kielégíthetik elméleti érdeklődésüket is a serfőzés iránt. Hát valami ilyesmit kell majd csinálni nekünk is. Elméleti borivásokat rendezni. De zárom is lassan a levelem. Igaz, hogy nem hosszú, de... Hallottam, hogy egy riporter megkérdezte Einsteint, hogy a nagyszerű gondolatait zsebnoteszbe, füzetbe, vagy különleges könyvbe szokta-e feljegyezni. A tudós rátekin­tett a riporter vastag noteszára és így felelt: Kedves barátom, az igazi nagy gondolatok olyan rit­kák, hogy nem nehéz észben tartani őket. Hát ezért ilyen rövid az én első levelem is. Tisztelettel: Pereskedés maratoni táron 4-én Érdiéket kötelezik: 23 centi­— Iszol egyet öcsém?! A hang olyan kedélyes, az in­vitálás olyan őszinte, hogy ■ fon­toskodó, prüdéria lenne, ha meg­ütköznék a megszólítás közvet­lenségén. Meg nem is mennék vele semmire. Lerázom magam­ról és egy beszögellésből figye­lem ahogy megáll a Pipa bejára­ta előtt, majd morogva tovább- imbolyog a kórház felé. Nem sze­retnék a helyében lenni, ha ha­zaér. De nyomban elismeréssel adó­zom neki, hogy állapotát — me­lyet a közlekedési tudósítások sú- | lyos alkoholos befolyásoltságnak: említenek — ő maga is konstatál­ta, és nem kísérli meg a lehetet­lent, hogy felüljön a rakoncátlan kerékpárra. Betartja a KRESZ-t. Nem úgy, mint az a kocsi, ame­lyik üres hordókkal és a csend­től felerősített zajjal, most fordul ki a sötét Arany János utcából, kivilágítatlanul, hogy aztán két kanyar után továbbkocogjon az KLINENBERG ILLÉS és Érdi József tőszomszédok Bonyhádon, a Zrínyi utcában. Kettőjük per­patvara négy éve kezdődött, 1960 nyarán, amikor Érdiék kivették kerítésoszlopukat, és fél méterrel tovább tették, Klinenbergék ud­varába. A szomszéd a tanácshoz fordult: szüntessék meg a birtok­háborítást. A tanácstól a bonyhá­di járásbírósághoz került az ügy, ahol december 7-én kitűzték a tárgyalást 1961. január 5-ére. A tárgyalást elnapolták, Kli- nenberg helyett a felesége jelent meg, felhatalmazás nélkül. Január 24-én, az új tárgyalási napon úgy látszott, vége a pereskedésnek. Meghatalmazással a két asszony állt a bíróság elé. Érdiné azonban nem volt hajlandó az oszlopot visszaállítani, mondván: az a te­rület az övék, mert egy mellék- épület csurgására van hagyva. A szakértői vélemények beérkezésé­ig elnapolják a tárgyalást. Május méterrel odébb, tegyék vissza az oszlopot, különben pénzbírságot fizetnek. A visszahelyezésből nem lesz semmi. E helyett, 25-én Érdi Jó- zsefné emel panaszt, mert Kli­nenbergék a házhely másik vé­gén egy kaput az ő területükre építettek, s ezzel 60 centiméteres részt elvettek tőlük. S következ­nek Klinenbergék. Azt mondják: a kapu már 31 éve áll azon a helyen, s 1956-ban csak felújí­tották. November 22-én új tárgyalás az ügyben, ezt Érdiné betegsége miatt elnapolják, majd december J.2-én Érdiék keresetét elutasít­ják. Jóváhagyják az előző íté­letet: vissza kell helyezni az osz­lopot 23 centiméterrel. ítélettel a kezükben Klinenber­gék érvényt akarnak szerezni eredeti követelésüknek. Fellebbe­zések, perújítások váltogatják egymást, s közben egy másik szakértői vélemény alapján kide­rül, hogy Érdiéknek is igazuk van. A vitatott kapu csakugyan átcsúszott az ő területükre. Van tehát egy szabálytalanul elhelyezett oszlop, s egy rossz helyen álló kapu. Hihetnénk, hogy a szomszédok megegyeznek. De nem. Sőt1 Megmozgatnak minden követ. A PERESKEDÉS negyedik évé­ben, 1964 őszén Klinenbergék újít­ják a pert. A tárgyalást ki is tű­zik. Az ítélet előtt érdemes pil­lantást vetni a bíróság és most már mindkét fél együttesen kért szakértői véleményébe; „A kerítés ugyan nem pontosan a térkép szerinti határmezsgyén megy, de ha a kapu és a kerítés- oszlop a helyén marad, egyik fe­let sem éri károsodás, hiszen aa eltérést csak tized ölekben leheti kifejezni, amelyet a telekkönyv nem tart nyilván”. S ítélt a bíróság a perlekedés negyedik évében. Az előző ítéle­tet hatályon kívül helyezte. Meg­állapította, hogy a telkek között a kerítés és a kapu eredeti helyén van. KORÁNTSEM BIZTOS azon­ban, hogy az ítélet egyben utolsó szó is lesz. Négyévi tapasztalat bizonyítja, hogy a maratoni távon pereskedők tudnak újítani. Képe­sek az alperes, felperes kombiná­cióját sokféleképp variálnia Bír­ják szóval, győzik türelemmel. Hogy közben esetleg nevetségessé válhatnak? Számít ez? Úgy tűnikj nem. A per kedvéért még. ezt is vállalják talán.., (i-e)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents