Tolna Megyei Népújság, 1964. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-25 / 251. szám
1964. október 25. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG ' 3 Olvasónk hozzászól Kezdjük el meleg A TOLNA MEGYEI NÉPÜJ- tőlük, megtették. Amelyik szülőt kólába. Mi akkor már a 18-ik SÄG október 17-i számában meg- nem tudtam meggyőzni, az egész betű tanításánál tartottunk. Min- jelent „Folytatás egy év után” telep segítségemre jött. Hol szid- denki tudott összeolvasni. Két- című cikkel kapcsolatban szeret- ták, hol kérték, s a végén én ségbeestünk, hogy mégis lesz ném tapasztalataimat és eredmé- győztem. bukás. Elmentem a szüleihez, nyeimet megírni, hátha segítséget Nincs nap, hogy valami miatt akik megígérték, délig és délután tudnék nyújtani a hiányzás prob- a telepen meg ne jelennék. Van is engedik iskolába. (Felváltva ta- lémájának megoldásához. Nem úgy, hogy békítenem kell, mert a nítottunk a feleségemmel egy tekételkedem a nagykónyi kartár- férj és feleség összeveszett. Néha remben.) Áprilisban újra visszásak erőfeszítéseiben, az újság- három-négy forintot kölcsönadok, ment Grábócra, de tudott írni, cikk szerint már az előző tanév- mert a gyógyszert nem tudja a olvasni és számolni, hez viszonyítva is két évnek meg- patikából kiváltani. Hisznek, s én Év végén a cigány tanulók mu- felelő lemaradást hoztak be, de nehezen megszerzett bizalmukat lasztása nem érte el az átlagos a hiányzás még mindig nagy. És nem akarom megcsorbítani. két napot sem. De ez orvosi bie hiányzások túlnyomó többségét zomyílbvánnyal igazolt betegsága cigány tanulók okozzák. Ebből JÖTTEK A HIDEGEBB IDŐK. bői erejűt. Tanulmányi átlaguk természetesen az is következik; Nincs ruha, fáznak a gyerekek — közel jár négyeshez. (Itt emlí- hogy sokan vannak a nagykónyi mondták a szülők. (Ezt én is lát- tem meg, hogy a most járó hét iskolában, akik megbuknak, vagy tam.) összehívtam a szülői érte- első osztályos tanuló közül ed- nem osztályozhatók. Mit lehet és kezletet Elsősorban az iskolai dig egy sem mulasztott.) A két mit kell tenni, hogy e szomorú problémákat beszéltük meg. En- első osztály 68 tanulójából egy tünetet iskolánk életéből eltün- nek végeztével kértem őket: az tanuló mégis megbukott, de ő tessük? iskola tanulmányi színvonalának április végén került hozzánk, s , /,c/i érdekében küldienek már kevés volt az idő. Saját módszereimet szeretnem , hát ci„őt hogy a 12 Hiszem, hogy a gyermekek, ismertetni. Huszonöt évi tapasz- tanulót felöltöztessük. Már aki'k már másodikosok, a felsőbb falattal a hátam mögött, két eve másn hozták a meleg ruhákat osztályokban is megállják a he- Decsen tanítom az egyik első ősz- ann vit hoztak hogy lyüket. és iskolánkban hét éven tályt. A feleségem a másikat. Ta- ' k llatt áuítani RUha mi_ belül teljesen megoldódik a civaly Erdos Emil igazgató megbí- Jhát nem Mányozhatok lTc- gánygyerekek iskolába" járásá- zo“ bennü^^gy^^so ^ yotthonra egy ™k problémája. Megszerették osztályt 1.1^6«™», .„i tanulónak sem adtunk megszokták az iskolát, nem hogy azokban sem igazolatlan f V í onláHan ~nnáHunk hiányoznak ok nélkül. osztályt izokban sem igazol^.,—*,. - , . . , ... mulasztás, sem bukás nem lesz. Mindent az iskolában csináltunk Az ígéret elsősorban az első ősz- ™eg. Természetesen tanítás után. tályba járó 12 cigány A MI FELTÉTELEINK minden . . , __ ________délután is felkerestem kartársnál megvannak. Ne hal aiyoa jaro knrdtük a tan őket, és a telep szélén, a zöld lógassuk a dolgot. Amint látIveT h^ s4TemS eSe etett Pulton tanultunk. jak, ezt a csatát meg lehet nyerevet, hogy szép j Egy túlkoros tanuló november ni. Nem paragrafussal, hanem tanulóra Tavasszal két héttel (ebben a tanévben egy végén jött az osztályunkba Grá- meleg szívvel. hónappal) berendeltük a volt el- . ső és a leendő első osztályoso- bócrol. Elbocsajtója szerint szep- kat. Persze ez a „berendelés” úgy tembertől egy napot sem járt istörtént, hogy minden alkalommal---------------------------------------------------elmentünk értük, és házról házra járva, összeszedtük őket. Szeptember elsejére némi bizalmat szereztem a szülőknél és (egy-két szem cukor ellenében) a gyerekeknél is. Sotkó János, tanító Decs Megkezdődött a rendes tanítás. A cigány tanulókért már az első nap menni kellett. (Szerencsére három-négy perc járás az iskolától.) Minden szülővel külön-külön megígértettem: mától kezdve mindennap rendesen, tisztán küldik gyermekeiket iskolába. Kifogásolták, hogy nincs rendes ruhájuk. Én kilátásba helyeztem, hogy ruhát majd szerzek nekik. A gyermekek, egy-két kivétellel, mindennap jöttek iskolába. Az otthonmaradottakért a tanítás megkezdése előtt kerékpáron mentem. E gesztus nagyon tetszett, különösen a szülőknek. BizalmatEgy történelmi érdekessége vetőgép így pél(Tudósítónktól.) A megyei tanács vb. mezőgazdasági osztályának dolgozói megkezdték azon anyag gyűjtését és rendszerezését, amely hazánk felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából a szekszárdi múzeumban kerül kiállításra. Az előkészületek máris sok' történelmi érdekességet ígérnek. Egyebek között előkerült az a vetőgép, amellyel a fel- szabadulás, valamint a földosztás után egy egész falu végezte el a vetést. Az előbb említett kiállításon láthatjuk majd az első közös gazdaság alakulásáról szóló jegyzőkönyvet, valamint azokat a alatt teljesen eltűntek: dául a faekét.., A nagyüzemi gazdálkodás fejlődését grafikonok, fényképek és más dokumentumok érzékeltetik majd. Sörből ittunk legtöbbet, de a borkedvelők sem szégyenkezkeinek Hány korsó jutott egy emberre? - Mennyit feketéinek a megyében? Most az ősz vége felé, amikor elkészültek a kimutatások, arról érdeklődtünk a Tolna megyei Vendéglátóipari Vállalat és MÉSZÖV statisztikusaitól, hogy a nagy nyári csúcsforgalomban mennyi italt ittunk, és mennyi cukrászsüteményt fogyasztottunk. Az adatok a harmadik negyedévre vonatkoznak, vagyis július, augusztus, szeptember hónapokra, amikor a legnagyobb volt a forgalom a vendéglátóipari egységekben. ÖT ÉS SÖR FÉLMILLIÓ KORSO Mi sem természetesebb annál, hogy a nyár folyamán legtöbbet sörből fogyasztottunk, összesen 28 665 hektolitert, ami több mint öt és félmillió korsónak felel meg. Ha a megye 270 ezem>i lakójából csak azokat vesszük, akik sörfogyasztás szempontjából számításba jöhetnek — levonva a gyermekeket — körülbelül harminc korsó jut egy emberre a nyári időszakban. Mint a címben említettük, a borkedvelőknek sincs különösebb okuk a szégyenkezésre, legalábbis a fogyasztott mennyiséget illetőleg nem. Úgy látszik, elég sokan vannak, akik azt tartják, hogy nyáron jobb a jegelt fröccs, mint a sör. A vendéglátóipar úgy tervezte, hogy ebben az évben növeli a , borfogyasztást. Terveik valóra váltak. A nyári időszakban több mint 900 hektoliter bort mértek ki. Ez a mennyiség aprópénzre, vagyis kisfröccsre váltva, 925 ezer fröccsnek felel .meg. Jóval többet sikerült eladni borból a földművesszövetkezeti éttermekben és kiskocsmákban: majdnem háromezer hektolitert. Ennek „kisförccs-értéke” megközelíti a hárommilliót. Ha figyelembe vesz- szük, hogy a kisfröccs egy deci borból és egy deci szódából tevődik össze, el kell ismernünk, hogy a szikvízkészítők sem sokat pihenhettek ezen a nyáron. A könnyebb „fajsúlyú” italok mellett jelentős mennyiség fogyott égetett szeszes italokból is. Számottevő mennyiség fogyott a kedvelt szénsavas üdítő italokból. A vendéglátóipar összes bevétele ebből 660 ezer forint volt. A szövetkezeti cukrászdákban és eszpresszókban pedig 620 ezer üveggel adtak el belőle. A sör- és bormennyiségnél végzett átlagszámításoknál kihagytuk a megye lakosságából a gyermekeket. FAGYLALTFOGYASZTÄS szempontjából viszont elsősorban őket vehetjük figyelembe. Bizonyára sok örömük lehetett a nyáron. Fagyiból ugyanis egyforintos adagban számolva, alig kevesebb, mint hárommillió fogyott el. A cukrászsütemények fogyasztásánál azt hiszem nagyobbrészt a nők jöhetnek számításba. A három nyári hónap alatt ebből is jócskán fogyott, a forgalom megközelíti a kétmillió forintot. Hogy mennyire KÁVÉIVÓ NEMZET VAGYUNK, azt a megyei fogyasztással is lehet bizonyítani. Az ebből származó bevétel egymillió 265 ezer forint. Ha ezt az összeget három forintos áron duplába számítjuk át, 400 ezernél is nagyobb meny- nyiség jön ki, ami azt jelenti; hogy három hónap alatt hozzávetőlegesen napi 5 ezer dupla fogyott a megye szórakozóhelyein. Lehetne a számokból olyan hozzávetőleges statisztikát is készíteni, hogy mennyi időt töltöttek az emberek szórakozóhelyen a nyári hónapok alatt. Viszont némi képet kaphatunk arról isy mennyit kellett menni a pincéreknek, míg ezt a töménytelen mennyiségű italt felszolgálták. (konya) Tiúctiu M lanságuk lassan-lassan feloldó- paraszti eszközöket és szerszámo- dott, és ezután bármit kívántam kát, amelyek az utóbbi húsz év a napiéból meg, nincs szó arról, hogy túl gát, amíg mások tanulhattak, akarunk rajta adni. Senki, még gyakran állami segítséggel. F. A. F. A. sem vádolhat azzal, hogy elmaradt, nem tanult, de mindig rosszindulattal kezeljük ügyét, a legjobb tudása szerint dolgo- Megtartottuk, pedig traktorosra zott. Úgy van, ahogy a párttitkár már nemigen van szükségünk, mondta: — Azon sem lehet csőszerelők, technikusok kellenek, dálkozni, hogy jól érzi magát a Viszont ő a gépszereléshez nem két szoba, összkomfortos lakásért. Más kisegítő munkakörben ban, s ragaszkodik hozzá, mért foglalkoztatjuk, csakhogy segít- úgy érzi, hogy rászolgált, sünk rajta. Ezt mindenki tudja. És van az éremnek egy másik Nincs is más baj, csak annyi, oldala is: A fejlődő üzem az épít- hogy a lakásra nagy szükségünk kezés gondja. Megfelelő szakem- van — érvelt az igazgató. bérré van szükség ahhoz, hogy zavartalanul menjen a munka. És Cok gondot takar a napló- itt van a párttitkár, aki választ nak ez az egysoros bejegy- vár, az igazgató emberségére zése. Megmutatja egy család apellál, hogy megnyugtató vá- gondját, baját. Megmutatja a laszt továbbíthasson a panaszos- párttitkár emberségét, és az igaz- nak, aki a párt titkárától vár se- gató nehéz helyzetét, segítő szán- gítséget. dékát is. A két vezető sokáig vi- — Nem tudok most végleges tatkozott. A titkár azért, hogy választ adni — mondta fáradtan, egy emberen segítsen. Az igazga- Egyelőre maradjon F. A. és csa- j tó azért, hogy valamilyen úton- ládja a lakásban, a többit majd módon megoldja a szakember el- meglátjuk. És mondja meg neki, j helyezését, akire nagy szüksége azt üzenem: Ne haragudjon, ha van az üzemnek. De a beszélgetés bántódás érte, az ember bántotta során benne is feltámadt egy ér- és nem a párt. zés. Arra gondolt, F. A. sokadmagával dolgozott, hajtotta ma- Pozsonyi íguácné Magas, szikár ember Lajkó Mihály. Arca napbarnított, és még talán a legalaposabb orvosi vizsgálat sem találna izmai között zsírpárnát. A téglavetők nem híznak meg, nem „eresztenek pocakot” és talán még. ha szakmát is változtatnak, akkor is ilyen csontosak-inasak maradnak. A mesterség apáról fiúra szállt, és a szervezet átörökítette a nemzedékeken keresztül kialakult testalkatot is. Lajkó Mihály a Tamási Téglagyár munkása, szb-titkára, — három társával együtt üdülőbe készül. — Talán majd a szoboszlói víz, meg a meleg iszap kihúzza a lábaimból a reumát. A vetőformát már két hete véglegesen letettem, jó lenne, ha a reumától is véglegesen megszabadulnék. I A reuma téglás-betegség. A lábakat támadja meg, a férfiak lábát. A férfi dolga előkészíteni az anyagot, megkeverni a sarat. Mindig este, a másnapi adagot, hogy ha hajnalban felkel a család, pihent sárból formálhassák a téglákat. A téglavetőnek szezon idején nincs egy szabad vasárnap délutánja, ő akkor már másnapra, hétfőre dolgozik. És a sár hideg, különösen tavasszal, meg ősszel. Lábbal kell gyúrni-taposni, hogy egyöntetű legyen a masz- sza anélkül, hogy sok vizet kevernének bele. A hideg sár pedig nem tesz jót a lábnak. — Hány éjszakán nem tudtam aludni a fájdalomtól, nem is tudnám összeszámolni — mondja a negyvenötéves 'téglavető. — De valahogy úgy van az ember, hogy megszokja a rosszat is. Abbahagyni nem lehet a munkát, hiszen ez a szakmánk. — Most azért csak abbahagyták — veti közbe Gerussi Alfréd gyárvezető — jövőre már nem lesz kézivetés. Most jelöljük ki a helyet a présháznak, az utat a síneknek. Jövőre már gép formálja nálunk is a téglát, ügy tudom, a mi gyárunk az utolsó a minisztériumi téglaiparban, ahol gépesítik a nyersgyártást, ahol az idén még kézivetés volt. Persze, akad még elvétve, egy-két kisebb, termelőszövetkezeli kezelésben lévő téglagyár, ahol még kézzel készítik a nyerstéglát, de azok se húzzák már sokáig. Kihal a téglavető-szakma, múzeumba kerülnek a vetőformák. Mert szakma volt ez, főképp az alföldi földnélküliek, nincstelenek mestersége. Van egy-két jellegzetes téglavető-község az Alföldön, mint Kiskundorozsma, ahonnét Lajkóék is ideszármaztak. Kora tavasszal felkerekedtek a téglavető-családok, elszegődtek messzi vidékre, téglagyárakba. Ősszel, amikor a hideg, a fagy leparancsolta őket a téglavető-placcról, hazamentek. Ugyanúgy, ugyanolyan „technikával” formálták a téglát — helyesebben a vályogot — mint kétezer évvel korábbi elődeik, a római időkben. Azzal a különbséggel, hogy azok még többnyire rabszolgák váltak. Technikai fejlődés?... Legfeljebb az történt, hogy az utóbbi években csővezetékeken jutott el a víz a piacéig, és a fából készült verőformát felváltotta a könnyebb, alaktartóbb alumíniumforma. De a felszabadulás utáni években egyre kevesebben folytatták ezt a mesterséget, lassan megszűnt a vándorlás, akik még ki is tartottak a szakma mellett, véglegesen letelepedtek a gyárnál, mint Lajkóék is, akik Tamásiban vettek házat. A fiatalok közül egyre kevesebben választották ezt a szakmát, találtak jobbat, könnyebbel. Harminc éven aluli téglavetője nem is volt a tamási gyárnak. Az idén kevesebben voltak a téglavetők, mint tavaly, jövőre biztos, hogy még kevesebben álltak volna munkába. — Hány téglát formált Lajkó Mihály mostanáig, amikor végleg letette a formát? — Hát kérem, azt nehezen tudnám megmondani. Én ugyanis beleszülettem ebbe a mesterségbe. Még iskolás se voltam, amikor már a szüleimnek segítettem, a gyerek dolga a száradó vályog forgatása, aztán hamarosan a formát is a kezembe nyomták. Tavaly több mint négyszázezret csináltunk, az idén háromszáznyolcvanezret. Hát bizony, jó pár millió tégla került ki a kezemből eddig. Elbúcsúznak a szakmától Lajkó Mihály és társai. De csak a kézi vetéstől. A télen az építkezésnél segítenek, a tavasszal kezdődő új szezonban pedig a gépek mellett találnak helyet maguknak. (j)
