Tolna Megyei Népújság, 1964. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-20 / 246. szám
I HAJNALODOTT, AMIKOR A VITÉZEK VISSZAÉRKEZTEK A VARBA. AZ EGYIK LEGÉNY EGY TÖRÖKÖT IS HOZOTT DOBÓÉK IZGATOTTAN HALLGATTÁK A KÉM KINN A PIAfON AZ EJJELI PORTYÁN SZERZETT ZSÁKMÁNY FELßTT JELENTÉSÉÉ^ -----y ^Á&ZZAZ £6£SZ HADÁ / K£ZÖ> f MA/ K£Z/t / B£6t KAZVŰEP B£&, ‘ JÖH A BUDA! BASA f/A, APSZ/ÁN BLG /J. , APAZASZOP/J JONZZÍP ESSOH ÄCT lOKASSÁG. DEPY/S B£6 A' VZZEZŐJC/P. i F£LSZ£MÜt £/iߣP, | JUMC/PDSAP AZ l6A7/ YK£K£. y" IE6KEZD00ÖTT A KÓTYAVETYE.-MOST PEDIG KÖVETKEZIK DARIUS KIRÁLYNAK A KINCSESLÁDÁJA-HARSOGTA A KIKIÁLTÓ, S I {^UGYANCSAK ELCSODÁLKOZOTT A VAR NEPE.AMI- t E.KOR A LÁDÁBÓL EGY HA TÉVÉSff taSfesWM TÖRÖK FIÚCSKA EMELKEDETTm fMz-m ___ki. wL.j¥- J£Z{A/r£Af ~ w /AzASSAM , W K/Z£ZZO PAPZZA/KY * lzpazv, zvys/vpz \ /s uozrc/m. ió'r hozzá top HZSZfH £Z A MZ ' «*•. A A, KAPSÁHYZ, k Z£ ZGAZA/y zdz X jÁZSZOO a ZÖPÖPÖZ. y I CSAPD AGYON A POPOHZ/ÁZ/ JIZML/POSAP? - ZZfZi £Afl EPSZ/P RÁ, KAP/ZÁZZY VRAM? ez peu, P/ZSZZ/ZAZZ/' ZZ£0 AtZyAffjÁz/S. L SZt/PZ>Z£' /i rZfOZVOAZZ/ APAPZAM^ HOGY /VAGYA P YAGYOP, £>£ffZMZ?/G Z£JB£ izzó’zz, a/záhyszop /YPG'SZOZA/ZAZf £S ZZ£G A SZÁMAT ZS A \ BETÖMTE. _yKA ZSM£P£M. POTYA KEGYETIEZV EMB£Pf TOLVA MEGYEI NEPÜJSAG 1364. október 20. Igen, füle yan a falnak Egy üzletember, valamelyik társaság elnöke elhatározta, hogy szép festménnyel díszíti dolgozó- szobáját. A festményt megvásárolták és fel is függesztették. Az üzletember nem tudta, hogy a műalkotással együtt a konkurrens társaság füle is odakerült a cég főhadiszállására. A festmény vászna és alátétje között ugyanis lapos rádióadót helyeztek el mikrofonnal, energiaforrással és antennával együtt. Mindazt, amiről a dolgozószobában szó esett — új találmányok, a társaság gyártási, ■ pénzügyi tervei, a vetélytársak elleni harcban alkalmazandó stratégiája — egyszeriben megtudta a konkurrencia. Az Egyesült Államokban számos hasonló eset történik. „Nincs hová elrejtőzni! A lehallgatás olyan méreteket öltött, hogy nehéz lenne mikrofonoktól garantáltan mentes helyet találni!” — kiált fel Vance Packard amerikai író. A New York Times Magazin című folyóiratban megjelent cikkében, amelynek címe: „Igen, füle van a falnak”, Packard megírja, hogy a kozmikus korszak elektronikai vívmányai alapján az amerikai ipar miniatűr mikrofonokat, magnetofonokat, rádióadókat gyárt, amelyek beszerelhetők a telefonkészülékbe, a cigaretta- dobozba, a rúzsba, stb. „Egy elég tekintélyes mannhat- tani társaság vezetője, aki valamilyen oknál fogva tudni akarta, miről beszélgetnek irodájának női alkalmazottai a mosdóban, miniatűr adókat szereltetett fel azon műanyaghengerekre, amelyekre a toalettpapírt csavarták fel” — írja Packard. A lehallgatás technikáját, amely régebben főleg a köpeny és tőr lovagjainak fegyvertárába tartozott, manapság mindjobban felhasználják az Egyesült Államokban. A „gyanús” amerikaiak után nyomozó ügynökség, az ipari kémkedést végző társaságok, a bankvezérek, akik egy percre sem akarják kiengedni alárendeltjeikét ellenőrzésük alól', ' az' "iskola- igazgatók, akik hallani szeretnék, miről beszélgetnek a szünetekben a tanulók, a férjek, akik igyekeznek hűtlenségen tetten érni feleségüket, stb., stb. egyaránt ezzel az eszközzel élnek. Ezekben a napokban a választási kampány zúgpolitikusainak tucatjai próbálnak korszerű lehallgató készülékeket csempészni ellenfeleik főhadiszállására. Nem is olyan rég a képviselőház egyik albizottsága valamilyen ügyben vizsgálatot tartva a washingtoni kormányintézményekben, körülbelül ötezer olyan készüléket fedezett fel, amelyek a telefonbeszélgetések lehallgatására szolgálnak. Az egyik San Francisco-! lap szerint Kaliforniában tízezer olyan cég van, amely valamilyen formában lehallgatja munkatársai telefonbeszélgetéseit. A belső kémkedés növekedése természetesen ellenkémkedést szül. A lehallgatás elhárítására specializálódott los-angelesi társaság képviselője azt állítja, hogy a hivatali helyiségek lehallgatás elleni profilaktikus vizsgálatokat ugyanolyan rendszeresen kell végezni, mint az orvosi vizsgálatot. Packard szerint az Egyesült Államok jelenlegi törvényei nem nyújtanak garanciát az amerikai polgárnak a nyomozás és lehallgatás ellen. „Hogyan beszélhetne valaki szabadon, vagy hogyan érezhetné magát biztonságban — kiált fel az író — ha legbizalmasabb beszélgetéseinket is bármikor elektronikus berendezéssel rögzíthetik?” Packard olyan törvények elfogadása mellett száll síkra, amelyek megakadályoznák az ember magánéletébe való példátlan behatolást. Mivel azonban, úgy látszik, nem bízik benne, hogy a közeljövőben hoznak ilyen törvényeket, cikkét számos technikai tanáccsal fejezi be. Azt ajánlja például, bogy a bizalmas beszélgetéseket bekapcsolt rádiókészülék mellett, vagy szokatlan, váratlanul megválasztott helyen kell lebonyolítani, például a konyhában, vagy valamely ritkán használt átjáróban. S végül, mint ahogy Packard írja, az emberi lélek‘jó ismerőjének kell lenni valakinek ahhoz, hogy eldöntse, vajon ismerősei közül ki lenne képes a ruhája alatt, vagy az aktatáskájában lehallgató készüléket hordani. Saüts Istváni a vörös — Dokumentumregény — XII. Az Unter den Lindenen az egyre erősödő szél körülcsavarta a fákat: s szórta a havat a magas házak tetejére. Lent az utcán, a kövön sem olvadt el, pedig egyre csak masíroztak és masíroztak a horogkeresztes zászlókat hurcoló SA-különítmények. Az újságok különkiadásban jelentek meg dél felé, s hírül adták, hogy Adolf arról a lehetőségről beszélt, hogy Németországnak totális háborút kell viselnie. Elkészültek a kétfrontos háború terved, súlyponttal Nyugaton: ez volt az Aufmarsch „ROT”. A kétfrontos háború, súlyponttal Keleten, az Aufmarsch „GRÜN” nevet kapta! A minta alapos, kidolgozott, Sonderfall „Otto” terv az osztrák állam bekebelezését tartalmazta, a ,, Barbarossa ” -ha d m ű FGDI CSILLAGOK • Feldolgozta: Márkusa László Rajzolta: Zórád Ernő Hitler birodalmi kancellár lett. Helyettesévé von Papent nevezték ki. A Reichschver vezetésével von Blomberg tábornokot, a gazdaság irányításával pedig Hu- genberget bízták meg. Hugenberg a gazdasági ügyek intézését a Führer szigorú intenciód szerint szervezte meg. Akárcsak a külügyben, itt is össze kellett állítani kartotékokat a világ valamennyi befolyásos emberéről. „Ez és ez vajon megkapható-e pénzért?... Meg lehet-e vásárolni?... Vajon büszke-e?... Milyen erotikus hajlamai vannak?.., Milyen típusú nőket helyez előnybe?... Nem homoszek- szuális-e?... Ezekre különös gondot kell fordítani, mert az ilyeneket könnyű pórázon vezetni. Eltitkol-e valamit a múltjából?.:. ,Megzsarolható-e?... Aki szereti a pénzt, azt nem nehéz hazája ellen felhasználni. Ezeknek a módszereknek hasznát, gyümölcsét egy elkövetkezendő háborúban aratjuk le” — mondta ki az utasítás, amit maga a „Führer” fogalmazott. Ha a külügyben hasznos az lilyen módszer, akkor a kereske- i delem, a gazdaság területén sem jártai más — gondolta Hugenberg. [Már most fel kell készíteni az or- j szagot a jövendő háborúra. A t „Führer” bizalmas körben, már velet pedig és csakis és kizárólag a Szovjetunió ellen irányult... Hugenberg megkapta a kellő intenciókat a sajátosan gazdasági ügyekre vonatkozóan is. Nyersanyag, nyersanyag, nyersanyag! Amit lehet, most beszerezni, és gondosan tartalékolni! Acél Svédországból, vasérc Franciaországból. Leplezni kell a háborús készülődést, hogy ezeknek az anyagoknak minél tovább birtokában maradhassanak. A kereskedelmi diplomata, gazdasági szakértő, aki visszautasítja a diverzió, vesztegetés, árulás, csábítás módszerét, Hugenberg szerint is egy hülye. — Én nem várok addig, amíg ezek a pojácák átképezik magukat! — fakadt ki egyszer helyettese előtt, a régi kereskedelmi szakemberekre célozva. — Ha ezek az elaggott szamarak azt hiszik, hogy ma is lehet úgy dolgozni, mint a régi kereskedők, akik úgy vezették üzletüket, hogy ügyeltek a jó modorra, akkor haladéktalanul ki kell őket söpörni a minisztériumból. „A politika — idézte Hugenberg Hitlert — olyan játék, amelyben minden furfang megengedett, s amelynek szabályai a játékos ügyességétől függnek. Egy gazdasági szakembernek, aki felsőbb irányítással foglalkozik — jelentette ki a miniszter, — az etikett mesterének kell lennie. Szükség esetén azonban nem riadhat vissza a csalástól, a hamisítástól sem.” Hugenberg ebben a szellemben — az új, hitleri „kezek” szellemében! — intézkedett, és intézkedései már kezdték is meghozni a maguk gyümölcsét. Itt van például az alumínium. Mindenki tudja, hogy a Ruhr-vidék nagy gyárainak sok alumíniumra van szükségük a repülőgépipar, a hajóépítő ipar fejlesztéséhez. „És ki tudja — morfondírozott bizalmas munkatársai előtt a gazdasági miniszter — meddig kaphatunk bauxitot Franciaországból? Kérem, nézzek körül Európában, hátha vannak újabb felfedezések?” Még a nyár folyamán Herr Grechter müncheni főnök csodálkozva tapasztalta, hogy postája közöti a Birodalmi Kancellária Gazdasági Főcsoportfőnökségének meghívóját találta. A szűkszavú levél nem éppen kérő hangon szólította fel, hogy utazzon azonnal Berlinbe. Hugenberg nem sokat kertelt, Grechtemek precíz tájékoztatót kellett adnia, hogyan is állt helyt annak idején a magyar bauxittal. Grechter elmondta, hogy még a huszas években nagyobb mennyiségű bauxitot vett át Magyarországtól, de csökkent a termelés. „Valószínűleg, kimerültek a bányák” — tette hozzá a Lauke-Werke vezérigazgatója. — Akkor én is áttértem a francia bauxitra. — ön rendkívül rosszul tájékozott — figyelmeztette Hugenberg a gyárost. — A magyar bauxit egyáltalán nem apadt el. Önök teljesen megengedhetetlen módon átengedték a svájciaknak a területet. Tudja, mennyi az alaptőkéje ennek a társaságnak? Ezerkilencszázhuszonháromban három és fél, ezerkilencszázhu- szonhatban már nyolc egész egy tized millió svájci frank volt. Találja ki, miiből?!... Ezerkdlenc- százhuszonhétben négyszázhu- szonkilenc pengős áron jegyezték a részvénypapírt, tehát ott nagyban ment a bauxittal való seftelés. No. de most mér mindegy, én majd kiadom a dolgot az embereimnek, ne féljen, kézbe vesszük az ügyet. Azt hittük, hogy ön tud segíteni, de látom, eléggé konzervatív bizonyos dolgokban. (Folytatjuk) i