Tolna Megyei Népújság, 1964. október (14. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-20 / 246. szám

I HAJNALODOTT, AMIKOR A VITÉZEK VISSZAÉRKEZTEK A VARBA. AZ EGYIK LEGÉNY EGY TÖRÖKÖT IS HOZOTT DOBÓÉK IZGATOTTAN HALLGATTÁK A KÉM KINN A PIAfON AZ EJJELI PORTYÁN SZERZETT ZSÁKMÁNY FELßTT JELENTÉSÉÉ^ -----­y ^Á&ZZAZ £6£SZ HADÁ / K£ZÖ> f MA/ K£Z/t / B£6t KAZVŰEP B£&, ‘ JÖH A BUDA! BASA f/A, APSZ/ÁN BLG /J. , APAZASZOP/J JONZZÍP ESSOH ÄCT lOKASSÁG. DEPY/S B£6 A' VZZEZŐJC/P. i F£LSZ£MÜt £/iߣP, | JUMC/PDSAP AZ l6A7/ YK£K£. y" IE6KEZD00ÖTT A KÓTYAVETYE.-MOST PEDIG KÖVETKEZIK DARIUS KIRÁLYNAK A KINCSESLÁDÁJA-HARSOGTA A KIKIÁLTÓ, S I {^UGYANCSAK ELCSODÁLKOZOTT A VAR NEPE.AMI- t E.KOR A LÁDÁBÓL EGY HA TÉVÉSff taSfesWM TÖRÖK FIÚCSKA EMELKEDETTm fMz-m ___ki. wL.j¥- J£Z{A/r£Af ~ w /AzASSAM , W K/Z£ZZO PAPZZA/KY * lzpazv, zvys/vpz \ /s uozrc/m. ió'r hozzá top HZSZfH £Z A MZ ' «*•. A A, KAPSÁHYZ, k Z£ ZGAZA/y zdz X jÁZSZOO a ZÖPÖPÖZ. y I CSAPD AGYON A POPOHZ/ÁZ/ JIZML/POSAP? - ZZfZi £Afl EPSZ/P RÁ, KAP/ZÁZZY VRAM? ez peu, P/ZSZZ/ZAZZ/' ZZ£0 AtZyAffjÁz/S. L SZt/PZ>Z£' /i rZfOZVOAZZ/ APAPZAM^ HOGY /VAGYA P YAGYOP, £>£ffZMZ?/G Z£JB£ izzó’zz, a/záhyszop /YPG'SZOZA/ZAZf £S ZZ£G A SZÁMAT ZS A \ BETÖMTE. _yKA ZSM£P£M. POTYA KEGYETIEZV EMB£Pf TOLVA MEGYEI NEPÜJSAG 1364. október 20. Igen, füle yan a falnak Egy üzletember, valamelyik társaság elnöke elhatározta, hogy szép festménnyel díszíti dolgozó- szobáját. A festményt megvásá­rolták és fel is függesztették. Az üzletember nem tudta, hogy a műalkotással együtt a konkurrens társaság füle is odakerült a cég főhadiszállására. A festmény vászna és alátétje között ugyanis lapos rádióadót helyeztek el mik­rofonnal, energiaforrással és an­tennával együtt. Mindazt, amiről a dolgozószobában szó esett — új találmányok, a társaság gyártási, ■ pénzügyi tervei, a vetélytársak el­leni harcban alkalmazandó stra­tégiája — egyszeriben megtudta a konkurrencia. Az Egyesült Államokban szá­mos hasonló eset történik. „Nincs hová elrejtőzni! A lehallgatás olyan méreteket öltött, hogy ne­héz lenne mikrofonoktól garan­táltan mentes helyet találni!” — kiált fel Vance Packard amerikai író. A New York Times Magazin című folyóiratban megjelent cik­kében, amelynek címe: „Igen, fü­le van a falnak”, Packard meg­írja, hogy a kozmikus korszak elektronikai vívmányai alapján az amerikai ipar miniatűr mikrofo­nokat, magnetofonokat, rádióadó­kat gyárt, amelyek beszerelhetők a telefonkészülékbe, a cigaretta- dobozba, a rúzsba, stb. „Egy elég tekintélyes mannhat- tani társaság vezetője, aki vala­milyen oknál fogva tudni akarta, miről beszélgetnek irodájának női alkalmazottai a mosdóban, minia­tűr adókat szereltetett fel azon műanyaghengerekre, amelyekre a toalettpapírt csavarták fel” — írja Packard. A lehallgatás technikáját, amely régebben főleg a köpeny és tőr lovagjainak fegyvertárába tartozott, manapság mindjobban felhasználják az Egyesült Álla­mokban. A „gyanús” amerikaiak után nyomozó ügynökség, az ipari kémkedést végző társaságok, a bankvezérek, akik egy percre sem akarják kiengedni alárendeltjei­két ellenőrzésük alól', ' az' "iskola- igazgatók, akik hallani szeretnék, miről beszélgetnek a szünetekben a tanulók, a férjek, akik igye­keznek hűtlenségen tetten érni fe­leségüket, stb., stb. egyaránt ezzel az eszközzel élnek. Ezekben a napokban a válasz­tási kampány zúgpolitikusainak tucatjai próbálnak korszerű le­hallgató készülékeket csempészni ellenfeleik főhadiszállására. Nem is olyan rég a képviselő­ház egyik albizottsága valamilyen ügyben vizsgálatot tartva a wa­shingtoni kormányintézmények­ben, körülbelül ötezer olyan ké­szüléket fedezett fel, amelyek a telefonbeszélgetések lehallgatásá­ra szolgálnak. Az egyik San Fran­cisco-! lap szerint Kaliforniában tízezer olyan cég van, amely va­lamilyen formában lehallgatja munkatársai telefonbeszélgetéseit. A belső kémkedés növekedése természetesen ellenkémkedést szül. A lehallgatás elhárítására specializálódott los-angelesi tár­saság képviselője azt állítja, hogy a hivatali helyiségek lehallgatás elleni profilaktikus vizsgálatokat ugyanolyan rendszeresen kell vé­gezni, mint az orvosi vizsgálatot. Packard szerint az Egyesült Államok jelenlegi törvényei nem nyújtanak garanciát az amerikai polgárnak a nyomozás és lehall­gatás ellen. „Hogyan beszélhetne valaki szabadon, vagy hogyan érezhetné magát biztonságban — kiált fel az író — ha legbizalma­sabb beszélgetéseinket is bármi­kor elektronikus berendezéssel rögzíthetik?” Packard olyan törvények elfo­gadása mellett száll síkra, ame­lyek megakadályoznák az ember magánéletébe való példátlan be­hatolást. Mivel azonban, úgy lát­szik, nem bízik benne, hogy a közeljövőben hoznak ilyen törvé­nyeket, cikkét számos technikai tanáccsal fejezi be. Azt ajánlja például, bogy a bizalmas beszél­getéseket bekapcsolt rádiókészü­lék mellett, vagy szokatlan, várat­lanul megválasztott helyen kell lebonyolítani, például a konyhá­ban, vagy valamely ritkán hasz­nált átjáróban. S végül, mint ahogy Packard írja, az emberi lélek‘jó ismerőjének kell lenni valakinek ahhoz, hogy eldöntse, vajon ismerősei közül ki lenne képes a ruhája alatt, vagy az aktatáskájában lehallgató készü­léket hordani. Saüts Istváni a vörös — Dokumentumregény — XII. Az Unter den Lindenen az egyre erősödő szél körülcsavarta a fá­kat: s szórta a havat a magas házak tetejére. Lent az utcán, a kövön sem olvadt el, pedig egyre csak masíroztak és masíroztak a horogkeresztes zászlókat hurcoló SA-különítmények. Az újságok különkiadásban jelentek meg dél felé, s hírül adták, hogy Adolf arról a lehetőségről beszélt, hogy Németországnak totális há­borút kell viselnie. Elkészültek a kétfrontos háború terved, súly­ponttal Nyugaton: ez volt az Aufmarsch „ROT”. A kétfron­tos háború, súlyponttal Keleten, az Aufmarsch „GRÜN” nevet kapta! A minta alapos, kidolgo­zott, Sonderfall „Otto” terv az osztrák állam bekebelezését tar­talmazta, a ,, Barbarossa ” -ha d m ű ­FGDI CSILLAGOK • Feldolgozta: Márkusa László Rajzolta: Zórád Ernő Hitler birodalmi kancellár lett. Helyettesévé von Papent nevez­ték ki. A Reichschver vezetésé­vel von Blomberg tábornokot, a gazdaság irányításával pedig Hu- genberget bízták meg. Hugenberg a gazdasági ügyek intézését a Führer szigorú inten­ciód szerint szervezte meg. Akár­csak a külügyben, itt is össze kellett állítani kartotékokat a vi­lág valamennyi befolyásos em­beréről. „Ez és ez vajon meg­kapható-e pénzért?... Meg lehet-e vásárolni?... Vajon büszke-e?... Milyen erotikus hajlamai van­nak?.., Milyen típusú nőket he­lyez előnybe?... Nem homoszek- szuális-e?... Ezekre különös gon­dot kell fordítani, mert az ilye­neket könnyű pórázon vezetni. Eltitkol-e valamit a múltjából?.:. ,Megzsarolható-e?... Aki szereti a pénzt, azt nem nehéz hazája el­len felhasználni. Ezeknek a mód­szereknek hasznát, gyümölcsét egy elkövetkezendő háborúban aratjuk le” — mondta ki az uta­sítás, amit maga a „Führer” fo­galmazott. Ha a külügyben hasznos az lilyen módszer, akkor a kereske- i delem, a gazdaság területén sem jártai más — gondolta Hugenberg. [Már most fel kell készíteni az or- j szagot a jövendő háborúra. A t „Führer” bizalmas körben, már velet pedig és csakis és kizárólag a Szovjetunió ellen irányult... Hugenberg megkapta a kellő intenciókat a sajátosan gazda­sági ügyekre vonatkozóan is. Nyersanyag, nyersanyag, nyers­anyag! Amit lehet, most besze­rezni, és gondosan tartalékolni! Acél Svédországból, vasérc Fran­ciaországból. Leplezni kell a há­borús készülődést, hogy ezek­nek az anyagoknak minél tovább birtokában maradhassanak. A kereskedelmi diplomata, gazda­sági szakértő, aki visszautasítja a diverzió, vesztegetés, árulás, csábítás módszerét, Hugenberg szerint is egy hülye. — Én nem várok addig, amíg ezek a pojácák átképezik magu­kat! — fakadt ki egyszer helyet­tese előtt, a régi kereskedelmi szakemberekre célozva. — Ha ezek az elaggott szamarak azt hiszik, hogy ma is lehet úgy dol­gozni, mint a régi kereskedők, akik úgy vezették üzletüket, hogy ügyeltek a jó modorra, akkor ha­ladéktalanul ki kell őket söpörni a minisztériumból. „A politika — idézte Hugenberg Hitlert — olyan játék, amelyben minden furfang megengedett, s amelynek szabá­lyai a játékos ügyességétől függ­nek. Egy gazdasági szakembernek, aki felsőbb irányítással foglalko­zik — jelentette ki a miniszter, — az etikett mesterének kell lennie. Szükség esetén azonban nem riadhat vissza a csalástól, a hamisítástól sem.” Hugenberg ebben a szellemben — az új, hitleri „kezek” szellemé­ben! — intézkedett, és intézke­dései már kezdték is meghozni a maguk gyümölcsét. Itt van pél­dául az alumínium. Mindenki tudja, hogy a Ruhr-vidék nagy gyárainak sok alumíniumra van szükségük a repülőgépipar, a hajóépítő ipar fejlesztéséhez. „És ki tudja — morfondírozott bizal­mas munkatársai előtt a gazdasá­gi miniszter — meddig kapha­tunk bauxitot Franciaországból? Kérem, nézzek körül Európában, hátha vannak újabb felfedezé­sek?” Még a nyár folyamán Herr Grechter müncheni főnök csodál­kozva tapasztalta, hogy postája közöti a Birodalmi Kancellária Gazdasági Főcsoportfőnökségének meghívóját találta. A szűkszavú levél nem éppen kérő hangon szólította fel, hogy utazzon azon­nal Berlinbe. Hugenberg nem so­kat kertelt, Grechtemek pre­cíz tájékoztatót kellett adnia, hogyan is állt helyt annak idején a magyar bauxittal. Grechter el­mondta, hogy még a huszas években nagyobb mennyiségű bauxitot vett át Magyarországtól, de csökkent a termelés. „Való­színűleg, kimerültek a bányák” — tette hozzá a Lauke-Werke vezérigazgatója. — Akkor én is áttértem a francia bauxitra. — ön rendkívül rosszul tájé­kozott — figyelmeztette Hugen­berg a gyárost. — A magyar bauxit egyáltalán nem apadt el. Önök teljesen megengedhetetlen módon átengedték a svájciaknak a területet. Tudja, mennyi az alaptőkéje ennek a társaságnak? Ezerkilencszázhuszonháromban három és fél, ezerkilencszázhu- szonhatban már nyolc egész egy tized millió svájci frank volt. Találja ki, miiből?!... Ezerkdlenc- százhuszonhétben négyszázhu- szonkilenc pengős áron jegyez­ték a részvénypapírt, tehát ott nagyban ment a bauxittal való seftelés. No. de most mér mind­egy, én majd kiadom a dolgot az embereimnek, ne féljen, kéz­be vesszük az ügyet. Azt hittük, hogy ön tud segíteni, de látom, eléggé konzervatív bizonyos dol­gokban. (Folytatjuk) i

Next

/
Thumbnails
Contents