Tolna Megyei Népújság, 1964. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-02 / 231. szám
1964. október 2. TOLNÁ WEG Y Ff NEPÜJSÁ9 5 — négy ország V rr os JB'rr |r •« bővülő kikötője Emberek (Tudósítónktól) Az Abbázia és Cirkvenica felé igyekvő turisták csak egy futó pillantást vetnek a vasútállomás mögött zajló életre, a kikötőszövetség háromemeletes épületére, amely szerényen húzódik meg a színes lakóházak között. A látogató azonban a tiszta folyosókon mindenütt szorgos munkával találkozik. Sárgára érett papírtekercset rak elém Bakario vezérigazgató. — Nézze, ilyenek voltak fél évszázaddal előbb a fiumei bővítés tervei... (S tűnődöm: vajon hitt-e azoknak megvalósításában a gyöngybetűkkel író Papp József, műszaki főtanácsos, „a magyar királyi tengerészeti hatóság” műszaki osztályán? Milyen változást ígért kívánt az 1912-es esztendő'). — Akkor — mondják a rijekai kikötőóriás vezetői —, alig haladta meg az évi forgalom a 2 millió tonnát. Harminc évi halogatás és egy pusztító háHajóról — Hogyne volna kézenfekvő, hogy a modem quarneroi város négy országot kössön össze a világgal! A nagy jugoszláv forgalom mellett jórészt innen bonyolódik le Csehszlovákia. Magyarország és Ausztria tengerentúli forgalma, amely 1963-ban a következő részesedést mutatta: 1. Csehszlovákia 1 030 ezer tonna 2. Magyarország 665 ezer tonna 3. Ausztria 530 ezer tonna S mi. magyarok ez év derekán már alaposan túl vagyunk a múlt év hasonló idősszakának adatain, ebben az „olimpiai” évben rekordot hoz Rijekában is a maLevegőben az Ikarus ború után egy méternyi rakpart sem maradt épségben a régi kövekből A bővítés elmaradt. Ma. 1964-ben pedig az évi kapacitás elérte a 7 millió tonnát. És most / vesszük elő ismét. noha csak dokumentumnak, a régi, fél évszázados terveket... Háromszáz kilométer a magyar határ A 120 ezer lakosú, csaknem kétezer éves adriai kikötőváros kék vizében csak nagy néha nézhetik magukat a kedves utcák, az impozáns, magasba törő toronyházak. s a hegy tetején a Fran- gepánok újjáépített vára. A kikötőben tucatnyi nemzet több ezertonnás szállítóeszközei fodrozzák a vizet. Kirakásra vár a Los Minos, a Posseidon, a Hilwi, most távozik a Franko Zeta. a Theodor Lamos. a parton terhükkel sürgetően bólogatnak a 3. a 45. a 100 tonnás daruk, közöttük a jól ismert Ganz-gyári szerkezetek. Két-három műszakban lélegzik, zihál a hatalmas kikötőváros és mégsem győzi a fokozódó igények kielégítését. Néha 20—25 hajó vár rakpartra, vagonra. emberre. Kereskedik, árut cserél itt szinte az egész világ. Rijeka a cseh és magyar határtól alig 300—600 kilométerre fekszik. Az osztrák határtól még ennyi sem választja el az Adria szépséges és dolgos leányát. gyár ipar és magyar külkereskedelem összefogása. Nyolcvannál több ázsiai, afrikai és amerikai országba küldjük innen a szocialista országok termékeit, s ugyanannyi országból érkezik ide a nyersanyag, hogy új iparcikk készüljön belőle. Behozatali cikkeink között egyaránt szerepel vasérc, foszfát, nyersbőr, nyersgumi. bugavas. hogy a kivitelben gépekké szövetbálákká, autóbusszá. hídalkatrészekké váljanak a nemzetközi munkamegosztásban vagonba. Üzenet exportügyhen Magyar, hajók — ma már 11 DETERT tengerjáró szeli a beltengereket — ritkán, inkább csak télen járnak a rijekai kikötőben A Tokaj, a Dunaújváros, a Debrecen és társai nyáron egyenesen Csepelen rakodnak, ilyenkor az adriai kikötő magyar megbízottai bérelt hajókkal dolgoznak. Ezekben a hetekben például már tájékozódó tárgyalások folynak az 1965-bén Indiának küldendő mintegy másfél száz vasúti kocsi szállítási ajánlatairól. A békés külkereskedelem jó előre tervez nagy hajóstársaságok versenyeznek egymással a kereslet-kínálat piacán. A MASPED-kirendeltség hely: vezetője. Ludikár Jenő azonban nem mindig elégedett. Sok vállalat későn ad rendelést. Másrész: úgy véli. a magyar exportvállalatok nem mindig ügyelnek a magyar áruk hírnevére, nem egyszer gondatlan, henye csomagolás hátráltatja á jó karc olatok erősítését. El is mond gyorsan néhány példát. — Volt őlyán nitrocellulóze- szállítmány. amelyet öreg hordókban szállítottak ki. a tengeri út elején szétestek, s a rakományt meg kellett semmisíteni... — Volt olyan vasár uféleség amelyet 8—9 tonnás kötegskben küldött ki a gyár, noha a rendelő — darukapacitás miatt — kifejezetten 990 kilós részletekben kérte, s ezért alaposan megdrágult a helyszínen átcsomagolt szállítmány... — Régi probléma és ma is gond, hogy egyes cukorgyárak a bevált polietilén helyett kemény feszes jutazsákokban küldik a rakományt — nem ártana egy kis országos tapasztalatcsere... Épül már Rijekától 16 kilomé térré a festői Bakar kikötője ahol egy-két éven belül — 2—‘ millió tonna áru talál rakpartra, hajóra, vagonra. Terjeszkedik a törzskikötő is Uj rakpartok, vasúti szárnyvonalak, raktárak és utak épülnek Európa szívében, négy ország ipari vérkeringésének lüktető ütőerévé válik Rijeka — bizonyítva a békés egymás mellett élés gazdag eredményeit. J. L. Modern raktárrészlet nehéz helyzetben Hősi tettek végrehajtására, a tántoríthatatlanság kifejezésre juttatására, a bátorság és az elvhűség kifejlesztésére sokan úgy gondolják, a békés munkáshétköznapok nem alkalmasak. Mindezekhez úgy vélik harc kell, életre halálra menő küzdelem, hogy bizonyítani, elvileg megedződni, valamint nehéz helyzetekbe kerülve, helytállni lehessen. Eszerint tehát csak a fegyverekkel folyó harc színterén teremhetnek hősök, és csak ez a színtér alkalmas a bátorság és az elvhűség kifejlesztésére? Nem. Abban a korban élünk, amelyben a békés építőmunka minden nap hősökké, az ügy odaadó harcosaivá formálhat olyan embereket is, akik szívükkel már rég e rendszerhez tartoznak, de csatázniok kell önmagukkal, környezetükkel, mert sok a visszahúzó érzelmi momentum, és sok ezek miatt a kimondottan nehéz helyzet. A dolgokat, a falu átalakulását, a paraszti tudat változását leegyszerűsítő szemlélet hajlamos a pesszimizmusra, akkor, amikor a tsz-elnök, vagy a brigádvezető megválasztás után nem meríti ki azonnal a szocialista vezetőre jellemző ismérveket. Esetenként, tegyük fel, kivételez: a rokonok, a jóbarátok fegyelmezetlensége felett időnként szemet huny, a háztáji terület kimérésekor kissé bőkezű, stb. Mindezeket nem szabad megengedni, de az összefüggéseket, a körülményeket vizsgálva, ilyen esetekben á szélsőséges állapotok érvényesülését sem szabad tűrni, mert a kivételezés rendszerint nem azt bizonyítja, hogy az elnök, vagy a brigádvezető alkalmatlan a funkcióra. Ellenkezőleg. Arra mutat rá, hogy csatát vesztett egy olyan küzdelemben, amelyet önmagával és környezetével folytat. Mint brigádvezető, vagy mint elnök, érzi, hogy rossz nyomra tévedt, amikor a szomszédnak, vagy a jóbarátnak többet enged meg a kellettnél, s nem egy brigádvezető meséli, hogy utána ideges, lelkiismeretfurdalásai vannak, mégsem bírt ellent állni. Nem is könnyű. Magyarkeszin, Kersák György a termelőszövetkezet elnök- helyettese a faluban született, ott nevelkedett, sok a rokona, sok a barátja, s a falu bizalma a községben vezetőnek választotta. A rokonok és a barátok tapsoltak legjobban, legkitartóbban. Miért? Előre arra számítottak, hogy a falunak ez a választása elsősorban számukra lesz majd előnyös. Az elnökhelyettes okos, az újat mindig befogadni kész, ahogyan mondani szokás, valóban vezetésre termett ember. Szívesen vállalta a beosztást. Korábban egyéni gazda volt, s most egyik napról a másikra első vonalba került, több lett, mint volt, és ezzel a többel bizony még meg kell tanulnia megfelelően élni. Addig előfordulhat, sőt elő is fordult, hogy ezzel a többel akaratlanul is visszaélt. Ö és a hozzá hasonló emberek ahhoz a vöröskatonához hasonlítanak, aki a harcban, a forradalomban az ügyért akár az életét is kész feláldozni, bár azt még nem tudja pontosan, hogy ezért az ügyért miként kell élnie. Az elnökhelyettes is naponta munkájával tesz hitet a nagyüzemi gazdálkodás mellett, nem kíméli serfi idejét, sem erejét. Olyan tsz-vezető, hogy jobbat találni sem lehet. De a másik oldalról nézve azt látni, hogy erősen befolyásolják a rokonok és a barátok. A falvakban a termelőszövetkezeti posztokon lévők számára ebből adódik a legtöbb nehéz helyzet. Ma még. Ahol a szóban forgó elnökhelyettes dolgozik, abban a közös gazdaságban a háztáji területek rendezetlensége hosszabb idő óta bántja a közösség tagjainak igazságérzetét. Probléma az is, hogy néhány tag rosszul értelmezi a háztáji árutermelést, és sokkal több jószágot tart, mint amennyit az alapszabály megenged, a közös munkából viszont nem veszi ki a részét. A vezetőség úgy döntött, 1964-ben ezeket a megszilárdítást nehezítő tényezőket fel kell számolni. A munka lebonyolításával az elnökhelyettest bízták meg. Itt az ősz, de még alig-alig történt valami. Miért? Jórészt azért, mert az elnökhelyettes elvtárs bármikor kész a tsz érdekeit megvédeni, ha vállalatokról, külső szervről, vagy intézményről van szó, de önmagában még nem bírta kifejleszteni azt a magasabb rendű bátorságot, amelynek birtokában a rokonokkal, a gyerekkori jóbarátokkal szemben is fel merne lépni, ha ezt a közösség érdekei úgy kívánják. S ilyen esetben mi legyen? Leváltás? Nem. Hiszen kizárólag és egyes egyedül arról van szó, hogy egy volt egyéni gazda, mint tsz-vezető, a nehéz helyzetben csatát vesztett. Ennek a felismerése a legjobb támpont ahhoz, hogy adott esetben a tsz-ek vezetőit több gonddal segítsük átlábolni a körülmények adta nehézségeken. S amikor azt mondjuk, hogy mióta a politikai munka a sémáktól, a sablonoktól megszabadult, azóta bonyolultabb lett, akkor a „bonyolultabb” fogalom alatt ilyen eseteket értünk. Tudomásul kell venni azt a tényt, hogy az ideális tsz-vezetők nem születnek, hanem a volt egyéni gazdák formálódnak és alakulnak át ideális tsz-vezetőkké. Egyik gyorsabban, másik lassabban. Attól függően, milyen a terep, és mennyire színvonalas a velük szemben alkalmazott politikai munka. Van olyan is, akiről menet közben kiderül, hogy alkalmatlan, de ez az elenyésző kisebbség, és ez most más lapra tartozik. Ha viszont megértjük, hogy jelenleg a falvakban folyó békés építőmunka a legnehezebb harci terep, akkor fogadjuk el azt is, hogy akik ezen a terepen az első sorban állnak, azok csak akkor tudnak a követelményeknek jól megfelelni, a nehéz helyzetekben bátran eligazodni, ha rendszeresen megkapják a gazdaságival együtt a politikai eligazítást is. Politikai naivitás a brigádvezetőt, az elnökhelyettest, az elnököt megválasztása pillanatától úgy kezelni, mint politikailag is teljesen képzett embert, s ezzel éppen a legfontosabb posztokon elhanyagolni a tudatformáló munkát. Ez a hiba ma még elég gyakori. Elég gyakori, hogy a számonkérés is olyan szinten történik, mintha a tsz-vezető minden esetben politikailag is kiválóan képzett ember lenne. Holott először még csak tapogatózik. Mint az elnökhelyettes (S, aki ma már esze és szíve szerint érzi, hogy a parasztembernek a tsz-ből kell megélnie, és hogy éppen ezért a közös munka az első, erről szentülmeg van győződve, de még nem mer véteni az alapszabályt megszegőknek sem, mert attól tart. harag lesz belőle. Viszont egészen bizonyos, hogy hamarosan el fog jutni odáig, hogy amikor intézkedik, semmi mást, csakis a közös érdekeket tartja majd szem előtt. S amikor egy tsz-vezető, aki ezernyi elfogult érzelmi szállal kötődik falujához, eljut idáig, akkor már hős. SZ. P.
