Tolna Megyei Népújság, 1964. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-14 / 241. szám
T 1864. október ft. röLNA MEGVET NEPÜJSÄS J simontornyai varázsló Az ember megy-megy és egyszer csak megállapodik. Hazaér. Hazaért Faluközi József is. Azt mondják, az ilyen sokfelé járt, sokat tapasztalt emberre, hogy volt már minden, csak tsz-elnök nem — de Faluközi elvtárs az is volt. — Nehéz az élet, az ember gyötrődik, küzd és egyszer révbe ér — mondja magáról, most, amikor már hét éve az egyik legeredményesebb helyiipari vállalat igazgatója... Hét év egy olyan vállalat élén, amelyet maga az igazgató alakított. — Tanácstag voltam a községben. Láttam a rengetég felesleges munkaerőt és addig tiprolód- tam, míg a megyei tanács ipari osztálya fantáziát látott elképzelésemben... S ha már megalakítottam a vállalatot — egyedül voltam — azt mondták, légy az igazgató, csináld amit terveztél. Becsületemet is adtam hozzá: olyan lesz ez a cég, hogy megemlegetik országhatáron túl is... Először a kefegyártó részleget hozták létre. A simontornyai határban szedtek valami gyökérféleséget, abból készítettek csőkotró kefét... Aztán hoztak egy kocsiderék szőrmehulladékot, meg Budapestről egy szakembert és elkezdtek hulladékszőrméből bundát készíteni... Százezreket hozott a vállalatnak ez is... Azután: * — Hallottam, hogy fáznak a traktorosok, nincs megfelelő ruhájuk. Tervezgetni kezdtünk, és hulladékszőrméből olyan meleg bekecsfélét gyártottunk, meg hozzávaló usánkát, hogy csodájára járt az egész ország... Több tízezer traktoros „kompiét” készítettünk. Azután valami ládakészítési ügybe fogtak? Az is érdekes volt, mert az ilyen ládaféleség hiányzott, pótolták a hiányt, aztán megszüntették ennek is a gyártását. Az 1960. év legfőbb hiánycikke a leltárcímke volt. Présgépeket állítottak munkába, az országból özönlött a megrendelés. Az első évben a vállalat ' 980 ezer forintot érő árut termelt... Hírét vették, hogy hiánycikk az ajándéktárgy. Hozzáfogtak gyártani alumíniumból domborműves hamutálcákat. A soproni, siklósi, pécsi motívumokkal díszített tálcákkal elárasztották a „piacot”. — Az orrunk előtt pöfögött el nap, mint nap a bőrgyári vontató a rengeteg hulladék hasítékbőrrel. Kigondoltunk egy újítást. Kértünk engedélyt a labdagyártásra... Már exportra is kerül a híres áruból. Valahol hallotta, hogy az ipari- vatta-készítés nem rossz üzlet. Keresett is volt a termék, hozzáfogtak gyártásához. Máskor meg arról készített tervet, hogy a fonodái és textilszövő üzemi hulladékot kellene hasznosítani... Már csattognak a szövőgépek a hő- gyészi üzemben, rövidesen gyárrá fejlődik... — Sehol nem tudtak a vadászok bőrt kikészíttetni. Nagy volt a lakossági igény az ilyen jellegű munkákra — mondja egy másik tervéről a simontornyai igazgató. Hozzáfogtak a szőrmekidolgozás megszervezéséhez. Azután azt is elhatározták, hogy méretes bőrruházati tevékenységet is folytatnak... Olyan erős és szép bőrruhaféleségeket készítenek, hogy a Váci utcai szűcsöknek is dicséretére válna. Volt egy nagyon érdekes terve is. A kóbor állatok összefogdosá- sát és hasznosítását akarta megoldani. Elüt" ■ megfontolt, minden részletre kiterjedő tervét... — Azt mondják rólad, varázsló vagy. Az örökké vidám, mosolygó igazgató tiltakozik. — Mint minden szakmában, így a vegyesipari szakmában is az a lényeg, hogy az ember olyant gyártson, ami kell a közönségnek. Ez pedig nem varázslat. Egy kis leleményesség, egy kis furfang, nagy ismeretség, azután megy minden, mint a karikacsapás. A hetedik Mennyibe kerül a paróka ? Az álhaj, a vendéghaj, vagy ahogy legismertebb nevén nevezik, a paróka, a magamfajta nagyhajúban gyermekkorom óta némi derűt kelt, Az ember óhatatlanul úgy képzeli el, amint egy tekegolyó simasága tarr főn bizonytalankodik és a legváratlanabb pillanatokban kínosan félrecsúszik. — Teljes és tökéletes tévedés, — mondja a szakember. — A paróka nemcsak hogy nem csúszik, de nem is csúszhat félre. Pár szakszerűtlen kérdés a fő- szemről és néhány annál szakszerűbb felvilágosítás Sáfrány Károly fodrászmestertől, máris beavatottnak kezdem érezni magamat a vendéghajkészítés alapfokú misztériumainak kezdetébe. Az köztudott dolog, hogy egy sima borotválás 1,70-be kerül, a hajvágás borravalóval együtt sem több öt forintnál. Azt azonban kevesen sejtik, hogy egy jó paróka készíttetése: — Ezerhatszáz—ezernyolcszáz forint. Attól függ, milyen hajból és milyen frizurát óhajt a megrendelő? Az alapanyag tüll. — A hajat ebbe szálanként kell befűzni. Ebből okszerűen következik, hogy a hosszú, selymes női hajjal könnyebb boldogulni, mint mondjuk egy papos kefefrizurával. — Természetesen méretre készül. Legnehezebb a teljesen kopasz fejhez idomítani. — Hogy pontosan simuljon a rugózat. Mért a parókának természetesen rugózata is van. Az ember gondolkodásra hivatott szervéről vett méretek után pontosan kidolgozzák a nagyobbítható, kisebbíthető sablont. Azon ügyködik aztán a mester, nem egyszer hetekig. A jó parókát éjszaka sem kell levetni, a legnyugtalanabb, teligyomrú álmok idején sem mozdul el. — Kik csináltatják? Ez diszkrét dolog, üzleti titok. A színházak mindenesetre állandóan. Legnehezebb az estélyi fri- zurás paróka elkészítése, mert azt alulról felfelé kell fésülni. Kiemeli a tarkót. — Ki csinálhatja? Tévedés lenne azt hinni, hogy minden fodrász. A valamikori tanulóknak — Sáfrány mester közel negyven esztendeje volt ebben a rangban — kötelező tárgyuk volt. Ma már néni az. Szekszárdon összesen ketten vannak avatott parókakészítők. — Kár, — vélekedik az ősz mester. Az emberiség ugyanis sok mindenben gyarapszik, de hajban ez a gyarapodás vitatható. Gondoljunk a sok. egyre jobban magasodó homlokra, és becsüljük meg a parókakészítés nagymúltú mesterségét. , O. I. évben a vállalat negyvenmillió forintot érő árut készít. — Mi a jövő terve? — M^st " ‘"‘álasztjá'" hőgyészi részleget. Uj vállalat lesz ott. Abból is olyant kell csinálni, mint a simontornyai. Másfél évig megbízást kaptam az új cég patronálására. — Terveim? Reményeim? Mindig vannak és lesznek. A nagyipar hagy maga mellett annyi rést, hogy az apró szolgáltatásokkal, kiegészítő termeléssel ad nekünk annyi gondot, hogy csak győzzük megoldani. — Van olyan terved, ami nem valósult meg? — Hogyne. Itt van például a simontornyai ásványvíz ügye. Azután más seregnyi apróság. De azok már nem annyira lényegesek... — Hogyan jut időd a családra, a magánéletre? — Ez olyan kérdés, amire nemhogy így, de még magánbeszélgetés során sem szeretnék válaszolni. Feleségemet kérdezd meg — ha van bátorságod... ...Úgy látszik a simontornyai varázsló ereje a gyárkapun kívül megtörik. — pálkovács — Harmicezer forint lakbér Ezerháromszáz bérlő gondja- baja hárul a Szekszárdi Városgazdálkodási Vállalatra. Garzon, egy és két szoba, összkomfortok, új bérházak és régi. száz éves házak lakásai, és legfőképpen a benne lakók adják a tengernyi gondot... Régi a város, régiek a házak. Feltételezhetjük, hogy sok javítanivaló akad rajtuk. De vannak új házak, új lakások, ezeken bizonyára nincs annyi javítanivaló, hisz az elmúlt években épültek. Mindkét feltételazés hibás. A régi házakkal kevesebb a gond és a baj. mint az újakkal. Ügyeskezű iparosok, ha az éjt nappallá is tennék, akkor sem győznék a munkát. Miért? Mert rosszul épít az ipítőipar. mert nem vigyáznak a lakók a bérleményre, nem vigyáznak otthonukra. Mert sajnos úgy vélekednek nagyon sokan, amiben lakom, az az államé, az állam majd megcsináltatja a lakást akkor is, ha a mozaiklapon, vagy a perkettán „csak” gyújtóst hasogat, ha az egész lakást eláztatja a bérlő. Nem ritka, amikor a lakó olyan hanyagul kezeli bérleményét, hogy ha az még acélból volna, akkor is tönkre menne. Sok a baj a rolókkal. Csattogva huzigálják le. s fel. természetes, hogy tönkremegy. Nem ritka az olyan tapasztalat, amikor szinte szándékos rongálásra lehet következtetni. Az állam tengernyi pénzt költ új lakások építésére. Milliókat ad a régiek felújítására: Szekszárdon az év harmadik negyedében több mint 800 ezer forintot fordítottak 1 e célra. Évenként több millióba kerül a szekszárdi lakások fenntartása... Olvasom a Statisztikai Hivatal megyei igazgatóságának jelentését: 252 lakbérhátralékos közel 30 ezer forinttal tartozik az államnak. Nem sok pénz a 30 ezer forint. Jószerint egy lakás tatarozására el lehet költeni, különösen kevés akkor e célra, ha a lakó hanyag és nem vigyáz lakására. Az ember azt hinné, hogy a 200 időleges hátralékos, aki két-három hónapi bérrel adós. kevés fizetésű, sokcsaládos ember. Nem így van. A legtöbb hátralékos jól fizetett állásban van. két- és háromezer forintos fizetéssel — rendszerint új lakásban... Reménytelen esetek is vannak a hátralékosok között. A sorházaknál harmincnál is több családot tartanak számon, ahol hónapok óta hiába kopogtatnak a lakbérért. hiába küldik a végrehajtót, az is üres kézzel tér vissza. Meglepő dolgokat lát az ember, ha a szekszárdi lakások aktáiba egy kicsit belenéz. Látja, az egyik oldalon az állam erőfeszítéseit, hogy lakásaink otthonná váljanak. és a másik oldalon pedig tapasztalja, hogy 30 ezer forintnyi hátraléka van 252 bérlőnek. Nem sok a 30 ezer forint hátralék. ha a szekszárdi lakások javítására, korszerűsítésére fordítandó milliókhoz hasonlítjuk. De óriási ez az összeg, ha negyven, meg ötven forintos lakbérekből tevődik ösSze. Vajon meddig... — pj — Kismamák iskolája Szekszárdon A megyei kórház szülészet— nőgyógyászati osztálya az idén is (megrendezi a tavaly nagy sikert aratott kismamák iskoláját. Az előadásokat kéthetenként csütörtökön, délután 5 órai kezdettel tartják a városi művelődési otthonban. Az elsőre október 15-én kerül sor. Ezen dr. Váczy László megyei szülész főorvos ismerteti a terhes nő életmódjának szabályait, s látja el hasznos tanácsokkal a kismamákat. A további témák felölelik a terhesség, a szülés és az újszülöttgondozás legfontosabb problémáit. Kétszeres termés az Iregi Szürkebarát szójából Bőségesen fizetett a híres ,Iregi Szürkebarát 1. számú szójafajta „szülőföldjén”, az iregszemcsei növényfajta-kísérleti állomáson. Kilenc mázsa szójababot takarítottak most be holdanként, az összehasonlító fajtakísérletek kis- parcelláin kívül, kiegyenlítő vetésként vetőmagszaporításra termesztett 16 és fél holdas nagyüzemi táblában. Ez csaknem két- szérannyi hozam, mint amennyit általában terem a szója. J egenyés puszta akkora, hogy tulajdonképpen tíz perc alatt körbe lehet járni. Hogy miért éppen így hívják ezt a települést, azt senki sem tudta megmondani, mert még az idősebbek sem emlékeznek arra, hogy a környéken lett volna valamikor is jegenyefa. Arra viszont emlékeznek, hogy a puszta szélén húzódó Sárga épület valamikor vadász- kastély volt, mulatságokkal egybekötött fácán- és nyúlvadászatok kiindulópontja. A karéjban elültetett most éppen nyírátlan díszcserjék is arról vallanak, földbirtokosi kúria volt egykor az épület. Most iskolának adnak otthont a tágas termek. Három tucatnyi gyereknek és két pedagógusnak. A negyedikesek környezetismereti óráján a falu és a város kapcsolatáról rakják össze apró ismereteiket a gyerekek. — Mivel foglalkoznak az emberek itt Jegenyésen? — teszi fel a kérdést a pedagógus. A kis Kövesi Sándor kerek mondatban vágja ki á választ: — Az emberek Jegenyésen d o_ 1 o g g a 1 foglalkoznak! A válasz első pillanatra megmosolyogni valónak tűnik, azonban ez a véletlen fogalmazás segítségére jön a pedagógusnak és az óra menetét a továbbiakban már ebből bontja ki. — Mit dolgoznak a szüléitek? A felszólított gyerekek gyorsan pörgetik: „Tehenész, traktoIskola a vadászkastélyban ros, fuvaros, tehenész ...” — És mi lesz az ő munkájuk nyomán? — Hát kacsa ...? — Tehát hús . . . Aztán? „Tej, tojás, búza, krumpli, tejföl, túró, kukorica” sorakoztatják tovább a negyedikesek, de egykét hamadikos is nyújtogatja a kezét, mert már néhányan készen vannak a számolási feladatokkal. A másodikosok csendben böngészik a kijelölt olvasmányt, az elsősök pedig azon igyekeznek, hogy a számkirakó-táblázat segítségével megállapítsák: az ötöt, hány piros és hány kék gombbal lehet kirakni. — És mit kapunk mi a várostól? — hangzik az újabb kérdés. A bizonytalankodó csendet Fra- nyuk Jóska töri meg. — Amit viselünk . .. Ruhát! És a felsorolás újra megindul. „Gépeket, televíziót, újságot, traktort ...” A televíziót gyorsan megjegyezték a gyerekek, pedig csak egy van a pusztán, az sem régóta. De ismerik a hűtőszekrényt is, meg a mosógépet. A mosógép csaknem minden családnál ismeretes. A puszta csöppnyi vegyesboltjában ott áll a hűtő- szekrény, a mosógép azonban folyton vándorol. A bolt kölcsönzőszolgálata bocsájtja az asszonyok rendelkezésére, pár forintos térítés ellenében. Míg ezek kiderülnek az óraközi beszélgetésen a „felsősök” nem mindennapi mértanórát rögtönöznek az udvaron. A homokba rajzolják fel a háromszögeket és parallelogrammákat hosszú vonalzók és kihegyezett fadarabok segítségével. Méricskélnek és az adatokat lejegyzik sima füzetbe, hárman-négyen is lépkednek az ábrák felett. „Nem mintha a táblára nem rajzolhatnánk — mondja Németh Károly pedagógus —, de így sokkal szemléletesebb.” A kisebbek tornaórára vetkőznek, délben most még jó idő van az udvaron csak a libák zavarják meg a játékos foglalkozásokat. Hangos „jónapot kívánok”- kal búcsúznak délben a gyerekek és egy perc múlva már mindenki otthon lehet. Vén János pedagógussal ekkor járjuk körbe a pusztát, majd szobájában folytatjuk a beszélgetést. Egyelőre még csak egy szekrény, egy heverő és egy asztal két székkel a szoba berendezése, mert Vén János, nevével ellentétben egészen fiatal ember. Ez az első tanítási éve a tanítóképző után, és csak most kezd berendezkedni az új helyen. A gyerekekkel örömmel foglalkozik és bevallja főképp a néhány elsősei, amelyek eddig csak az ő tanítványai, akiknek fejlődése leginkább látható, lemérhető. Persze nem könnyű a dolga, még ha a környezet nem is szokatlan számára — a közeli Medinán lakott tanulmányai megkezdése előtt — mert a képzőben azt nem tanították, hogyan lehet négy osztállyal egyszerre foglalkozni egy osztályteremben. Mindenesetre nem csügged. Tanácsokat, hasznos útmutatásokat kap idősebb kollegájától, Németh Ká- rolytól és ahogy együtt szétnéznek ezen a kis településen, akad munka bőven számukra. Megalakításra vár a KISZ-szervezet, és hatékonyabban kell segíteni a művelődési autó próbálkozásait is. Lehetőségekről, tennivalókról, módszerekről vitatkozunk és gyakran szóba kerül Németh László Kísérletező embere... Néhányan vannak a pusztán írástudatlanok, jobbára öregek. Az új generációnak nem lesz olyan tagja, aki ne ismerné majd a betűvetést, a számok egyszerű törvényeit... V. M.
