Tolna Megyei Népújság, 1964. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-09 / 211. szám
ksz mmmm VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA-----------:_____ ______:_• ____'___' ■ • *■'■} * -fe -K .-W ■■■■■.: • •• __ X IV. évfolyam, 211. szám. ÄRA: 60 FILLÉR. Szerda, 1964. szeptember 9. (---------------A Tolna megyeiek bajai iskolája 1 (2—3. o.) Mi van az új községfejlesztési rendeletben ? (3. o.) Gyorslista az V., VI. Békekölcsön sorsolásáról (7. o.) Á tanulás és az érdek Divatba jött nálunk a tanulás. Hogy ezt a sokszor hangoztatott, s majdnem közhelynek számító megállapítást bizonyítsuk, elmondjuk: tavaly több mint 300 ezer dolgozó járt hazánkban általános iskolába, gimnáziumba, egyetemekre. Azzal még csak nem is próbálkozunk, hogy felmérjük. mennyi azoknak a száma. akik különböző szakmunkástanfolyamokat végeztek, vagy szabad akadémiákon igyekeztek gyarapítani szellemi tartalékaikat. Még ízlelgetni is jó ezt: Ma- gyarország tanuló ország. Történelmi nagyjaink legszebb álmai és gondolatai válnak valóra ezekben az esztendőkben, s _ a társadalmi körülmények alakulása egyre kedvezőbb feltételeket teremt mulasztások pótlására, illetve a műveltség bizonyos fokának megszerzésére. Csak üdvözölni lehet az olyan kezdeményezéseket, amelyek bizonyos végzettségi minimumokat irhák eló egy-egy munkakör betöltésénél, mert ezek azt célozzák, hogy az ember mindig tudja, mit miért csinál, emelkedjen a munka színvonala. alaposabb, sokoldalúbb, az újra is jobban figyelő legyen a tevékenység. Ezek mind a kor, a mi korunk követelményei. Az egyre általánosabbá váló tanulási mozgalomban azonban lehet tapasztalni néhány árnyoldalt is. Gyakran úgy érzt az ember, néhányan csak azért tanulnák, mert ezzel bizonyos kedvezményeket érhetnek el. Közelebbről: a legtöbb oktatási formával .együtt jár valamilyen rhuhkakedvezmény, vagy éppen tanulmányi szabadság. Jogosságát nem akarjuk vitatni. Annak, aki a munkája mellett tanul, szüksége van a tanulmányi szabadságra. Ha azonban összegezünk, s mondjuk 100 felnőtt gimnazistát vagy technikumi hallgatót veszünk alapul, őket már több mint ezer munkanap tanulmányi szabadság illeti meg. Ezer munkanap a termelésben korántsem jelentéktelen dolog, s ha a napok számát és a hallgatók mennyiségét ezres nagyságrendben nézzük, indokolt a kérdés: találkozik-e az örvendetes tanulási kedv a társadalom érdekeivel, vagy csak az egyénnek kedvez? Több tapasztalat mellett a Si- montornyai Bőrgyárban is érdeklődtünk a közelmúltban. Az üzem helyzete speciális.^ Ez azt kivánja, hogy szinte saját erőből nevelje a középirányító kádereket. a művezetőket és egyéb hasonló munkakörben dolgozókat. Ez indította arra a vállalat vezetőit. hogy öt évvel ezelőtt megpróbálkozzanak bőrvegyész-techni- kumi osztály szervezésével. A vártnál nagyobb érdeklődést váltott ki az iskola: az első évben huszonegyen vágtak neki. de a vizsgákra csak tizen maradtak. Volt. aki a tananyag nehézségei miatt maradt ki. más a bánásmóddal elégedetlenkedett, megint más arra hivatkozott: nem biztosították számára, hogy megfelelő időben eljusson a vizsgákra. Az érvek többé-kevésbé elfogadhatók. Azt azonban már nehezebb magyarázni, hogy végeredményben csak nyolcán végezték el a technikumot. A kezdeti felbuzdulás szalma láng volt. Szilárdabbnak látszott a később indult másik osztály, de mára itt is csak 12 a hallgatók száma. Van aztán még másik két oktatási forma is az üzemben: 19 dolgozó jár gimnáziumba. 15 pedig ősztől közgazdasági technikumba. Nem számoltuk össze, mennyi költséggel jár az üzemnek, és tá- gabb értelemben a társadalomnak. hogy a Simontornyai Bőrgyár dolgozói tanulnak. Azonban bizonyos, hogy mind a bőrvegyész- technikum hallgatóira, mind pedig a közgazdasági technikumot végzőkre nagy szüksége van ai üzemnek. Ezért vállalja is a szükséges áldozatokat. A kérdés másik oldala viszont az: vajon érzik-e a felelősséget megfelelő mértékben azok. akik kedvezményeket kapnak? Nem szeretnénk senkinek szemrehányást tenni, tiszteljük azt az erőfeszítést, ami a nagyobb műveltség megszerzésére irányul. De nincs túl sok értelme az olyannak, mint amit And- ráskó Pál csinált. Elkezdte a technikumot. abbahagyta. Aztán nekivágott a gimnáziumnak, a harmadik osztály végén annak is búcsút mondott. Bárhogy nézzük, ebből sem az üzemre, sem a társadalomra nézve nem származott haszon. Egyedül csak ő látta hasznát. mert alapszabadságán felül még 54 napot kapott a tanulás miatt. Ha egyedül lenne, azt mondanánk, szólni sem érdemes róla. A tanulást elkezdők, s aztán abbahagyok száma azonban több Simontornyán és máshol is. Akárhogy nézzük: az ilyen esetekben a közérdek nagyon is a háttérbe szorult. Márpedig az egyén és a köz érdekének valahol találkozni kell. Ebben az esetben akkor találkozik, ha a kedvezményekre, a tanulásra tanárok fizetésére, tanfolyamok és iskolák fenntartására fordított állami pénzért a nagyobb tudás birtokában, jobb. eredményesebb munkát nyújt cserébe az. akire a pénzt fordították. őszintén kell beszélni ezekről a kérdésekről. Ez azt is megkívánja. hogy kijelentsük: a kormányrendeletek azért biztosítanak szabadságot az iskolába járó dolgozóknak, hogy azt tanulásra fordítsák. Egyebek között ilyenkor kell megbirkózni azokkal a nehézségekkel, amelyekre hivatkozva sokan abbahagyják a megkezdett tanulást. S még csak lelkiismereti problémát sem csinálnak abból, hogy amíg ők mondjuk szabadságon voltak, addig az üzem, vagy a vállalat dolgozói gyakran fokozott erőfeszítésekkel igyekeztek pótolni a távollétük miatt előálló kieséseket:. A tanulás alkotmányos jog. Az alkotmány 48. paragrafusa kimondja: „A Magyar Népköztársaság biztosítja a dolgozóknak a művelődéshez való jogot". A társadalom tehát rögzítette a saját álláspontját, biztosítja is a feltételeket, vállalja a gyakran nem jelentéktelen anyagi áldozatot. A többi viszont az egyénre vár. Elsősorban az. hogy ne csak a jogot tartsa magáénak, hanem a kötelességet is. Úgy próbálja megoldani saját továbbképzését, hogy abból neki és a társadalomnak egyaránt haszna származzék. (Sz. 4 Megnyílt a bolgár parlament ü Szófia (MTI) Kedden reggel Szófiában megnyílt a Bolgár Népköztársaság nemzetgyűlésének a felszabadulás és a szocialista forradalom jubileumi évfordulója alkalmából összehívott ünnepi ülése. Itt játszotta a zenekar először Bulgária új Himnuszát, amelyet a hétfői parlamenti ülés fogadott el. Az elnökségben foglalt helyet Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, Georgi Trajkov, a nemzetgyűlés elnökségének elnöke, a párt politikai bizottságának és a kormánynak tagjai, valamint a nemzetgyűlés vezetői. Ugyancsak az elnökségben vannak a szocialista országoknak az ünnepségre érkezett képviselői: Leonyid Brezsnyev, Fehér Lajos és mások. Todor Zsivkov beszéde Todor Zsivkov, a Központi Bizottság, a kormány és a nemzet- gyűlés elnöksége nevében üdvözölte az ünnepi ülésszak résztvevőit és az egész bolgár nédfet, a szocialista országok küldötteit és valamennyi külföldi vendéget. Beszéde első részét Todor Zsivkov a kommunista párt történelmi múltjának szentelte, majd beszélt a népfrontnak a háború éveiben játszott nagy szerepéről és jelentőségéről, s a párt vezetésével a népfront zászlaja alatt kivívott nagy győzelemről. Elismeréssel emlékezett meg a hős partizánokról, a fasizmus és kapitalizmus elleni küzdelem valamennyi tevékeny harcosáról, a honvédő háború minden résztvevőjéről. A minisztertanács elnöke ez- jtán arról beszélt, milyen utat :ett meg Bulgária a szocializmus is a kommunizmus felé. — Az elmúlt nagyszerű húsz esztendő alatt — hangsúlyozta Zsivkov — megteremtődtek a feltételei annak, hogy a nem távoli jövőben hozzálássunk a kommunizmus építéséhez. A bolgár nép eszmei—politikai egységéről szólva a szónok kijelentette, hogy „a marxi-lenini ideológia az egész nép ideológiájává vált.” Todor Zsivkov ezután arról beszélt, milyen nagy munkasikerekkel készültek a dolgozók a szocialista forradalom győzelmének évfordulójára, majd hangsúlyozta, hogy a hatalmas fejlődés a testvéri szocialista országok, és mindenekelőtt a nagy Szovjetunió önzetlen segítségének eredménye. A minisztertanács elnöke meleg szavakkal mondott köszönetét ezért a segítségért az SZKP-nak, a szovjet kormánynak, és személyesen Nyikita Hruscsovnak. A Bolgár Kommunista Párt VIII. kongresszusának jelentőségét méltatta, majd az ötödik ötéves terv által kijelölt feladatokat sorolta fel ezután a szónok. Eszerint 1970-ig egy sor új gépipari létesítményt építenek Bulgáriában, hogy a gépek kivitele erre az időszakra az egész export 50 százalékát tegye ki. — A szocializmus anyagi- műszaki bázisa felépítésében ema feladatok megvalósítása lehetőséget nyújt a nép életszínvonala további emelésének a biztosítására. Az elkövetkező ötéves terv folyamán az ország nemzeti jövedelme évente 7 százalékkal emelkedik. A nemzeti jövedelem közel 75 százalékát a fogyasztásra fordítjuk. Ez a körülmény megteremti a feltételeket arra, hogy az egy főre eső reáljövedelem az ötéves terv folyamán mintegy 30 százalékkal növekedjen. A további feladat a kellő számú szakember kiképzése, valamint az állami és gazdasági vezetés megjavítása, tökéletesítése. A demokrácia további fejlesztésével kapcsolatban az előadó megállapította: — A jelenlegi alkotmány végrehajtotta történelmi misszióját, hazánk már messze előre haladt, egész fejlődési szakasz múlt el, új feladatok várnak megoldásra. (Folytatás a 2. oldalon) Első megyei véradókonferencia Szekszárdon A Magyar Vöröskereszt Tolna megyei szervezete és az Országos Vérellátó Szolgálat Tolna megyei alközpontja, kedden Szekszárdon a fegyveres erők klubjában tartotta első megyei véradó konferenciáját. Elnöki megnyitót dr. Gyugyi János, a megyei tanács vb-elnök- helyettese mondott, majd dr. Ko- lombusz László, a megyei alközpont főorvosa tartott beszámolót. Ismertette az önkéntes véradás jelentőségét, fejlődését, eredményeit. Elmondotta, hogy a Balassa János megyei kórház sebészeti osztálya az elmúlt évben egy-egy betegágyat számítva 2 liMagyar államférfiak üdvözlő táviratai a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság vezetőihez Dobi István, a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsának elnöke. és Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, táviratot intéztek Kim ír Szén elvtárshoz, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság legfelsőbb népi gyűlése elnöksége elnökéhez, melyben a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepe, a köztársaság kikiáltásának 16. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, az egész magyar nép nevében üdvözletüket és jókívánságaikat fejezik ki a KNDK vezetőinek és a koreai népnek. Az évforduló alkalmából Péter János külügyminiszter is táviratban köszöntötte Pák Szón Csőit, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külügyminiszterét. A SZOT elnöksége a Koreai Szakszervezetek Központi Tanácsa elnökségéhez, a KISZ Központi Bizottsága pedig a Koreai Demokratikus Ifjúsági Szövetséghez küldött üdvözlő táviratot az évforduló alkalmából. tér vért használt fel. A megyében szélesedik a térítés nélküli véradómozgalom. Az idei év elmúlt 8 hónapjában 1400 liter vért vettek le. A levett vér nagy részét térítés nélkül adták az önzetlen véradók — mondotta. A főorvosi beszámolót korreferátumok követték. A tanácsok és a tömegszervezetek feladatairól dr. Baka József, a szekszárdi járás tanácséi nők-helyettese szólt. A véradók megtartásáról és az új véradók szervezésével kapcsolatos tennivalókról dr. "Pánczél Gé- záné, a Vöröskereszt megyei titkára beszélt. A véradómozgalom a körzeti orvos szemével címmel dr. Csitári László tengelici körzeti orvos tartott tájékoztatót. A főorvosi beszámoló és kor- referátumok után következtek a felszólalások. Czvetics Ivánka, az MSZMP megyebizottságának munkatársa, a párt és tömegszervezetekre háruló munka jelentőségéről beszélt. Dr. Soóky László, a Magyar Vöröskereszt főtitkár- helyettese az országos eredmények ismertetése mellett elismeréssel szólt a Tolna megyei egészségügyi dolgozók, az alközpont és a Vöröskereszt-aktivisták lelkes munkájáról. Dr. Sáfár Lászlóné dombóvári járási főorvos, a társadalmi összefogásról, Esküdt Lajosné, szekszárdi járási Vöröskereszt-titkár a járásban kialakult módszerekről és a véradó-mozgalomban szerzett tapasz-, tálatokról beszélt. Az első megyei véradó-konferencia dr. Gyugyi János zárszavával fejeződött be.
